Pro Domo, 1942. július-december
1942-11-15 [1305]
/S&oji'k János üzenete a szovj etf rostról, folytatás./ Itt csak egyet volt szabad. , amiért nem csukták le az efflbereket: Sztálint dicsőíteni, minden más emberi jog és szabadság gúzsba " volt kötve és jaj volt annak, aki még gondoláiban is merte kritizálni a Sztálin által boldog, gonosz, gyalázatos rendszert. Itt ninos egy rendes ,munkás,lakás, itt odúkban, piszokban laknak, itt nincs rendes, szép munkás bútorozott lakás, szóval itt nincs semmi, aminek az emberek örülni .tudnának, itt ninos is^m gemmi, ami az emberek életét széppé, keldemessé és boldoggá tudna tenni. Nem tudom, hogy mennyi ido és Papír kellene ahhoz, hogy ezeket a borzalmakat mind le lehetne írni, nem hiszen, hogy az ókorban, amikor még nem veit az emberiség ilyen müveit,amikor, a történelemből tudom, csak egyoldalú rendszer volt, de még akkor is boldogabb lehetett a munkásság, r^ünt most a huszadik szazadban, itt a Sztálin-paradicsomban. Kedves Komám! Tudora, hogy odahaza,sen fenékig tejfel most az élet, de ha ezt a háborút befejezzük és megnyerjük, akkor" egészen máskép lesz - és ezt a háborút különben is muszáj megnyernünk! Ezt a háborút elveszíteni nem lehet és nem is szabadT Ezt a levelemet add át a munkás testvéreknek, olvadd fel nekik, hogy ezt én, Szoják, a magam elhatározásából és a látottak alapján irtam ós mindaz, amit itt írok, százszázalékban megfelel a valósa gnak és minden munkásnak csak egy cél lobegien a szemei előtt és mindent kövessen el tőlo telhetőleg, akármilyen nehézségek és nélkülözések árán is, hogy ezt a harcot öegnferJSk, hogyha már mi nem is, de utódaink nyugodt ós boldog- életet élhessenek.^ Nem tudok hálát adni az Istennek, hogy ide kerültem, hogy saját szememmel látom ezt a szörnyű gazemberséget, ami itt 23 év óta volt. Es ezzel a gyalázatos 'rendszerrel akarta ez a Sátán-fajzat /Sztálin/,és t&rsai a búiég munkásait boldogítani. Kedves Komám! En szeretnék még egyszer hazamenni és szóval elmondani mindazt, amit itt irok. de inkább én legyek itt ha kell, még öt évig, vagy még tovább, vagy ha ugy hozza a Sors, hogy itt,kell meghalnom, inkább azt, mint hogy ezek hozzánk csakúgy félórára is, az ő átkozott rendszerükkel a lábukat be- " tegyék. Mondd meg a munkás testvéreknek, hogy ha megkapják a benire* jukat, ni" sírjanak, és ne essenek kétségbe, mert ilyen harcot még nem vívott az emberiség és boldogok lehetnek,,hogy ebben az emberi kultúrát, boldogságot és keresztyén hitet védő naroban résztvehetnek, mert ez minden keresztyén munkásnak hazája, tűzhelye, családja iránt erkölcsi és"emberi kötelessége ós ha netalán itt érne a halál, egy megtévedt és megcsalt, de megtért keresztyén munkáshoz méltóan ha£ok meg ebben a dicső és igazsggod harcban. Kedves munkástestvéreim! Félre minde,n aggodalmat, fel a fejjel és bátran szembenézni azzal ami reánk,vár, kérlek benőne tekét, vigasztaljátok és bátorítsátok a feleségemet, ne sírjon "és ne essen..kétsógbe. Üdvözlöm a távolból minden munkástestvére let, - Isten veletek, a viszontlátásra Szoják Kanos gépkocsivezető honvéd . Tábori posta: 257/44. Eddig szól a levél. Nincs semmi hozzáfűzni való - be se-él önmagáért, kz esetleg kétkedők, a levél valólistáról személyesen r-is meggyőződhetnek s^ííozsnyó i híradó szemész tőségében.
