Pro Domo, 1942. január-június
1942-05-08 [1304]
• gyenk ént legaláb b másfélezer ui munkáslakás épül* 50 száza lékos olcsó k Öl osönET^lT évi "^házad ém entességet, illetékmentességet és évi 2 százalé k os állami hozzál árulást kapnak az épit tető vállalatok* Az iparban és bányászatban foglalkoztatott munkások létszáma az utolsé évtizedben mintegy negyven százalékkal növekedett, mely örvendetes jelenséggel nem tartott lépést a munkáslakások termelése* Munkásságunk Jelentős részének túlzsúfolt, rosszkarban levő és egészségtelen az otthona, mely állapoton mielőbb segíteni kell, mert az otthon az egyéni tevékenység egyik gyűjtőpontja és hatalmas erkölcsi, nemzeti ós gazdasági érdekek • fűződnek ahhoz, hogy társadalmunknak ez az értékes rétege a mai szociális TOV^t-elmányakiek~-(^egfelélő lakásokban lakjék. Nem csekély_J.ovábbá azoknak a munkásoknak a száma sem, akik tőbbé-kevésé megfelelő ilütaSTílrban ugyan, de raunkamühelyüktől távol élnek. E tömegek állandó utazgatása naponta ugy munkaidőben, mint munkaenergiában tetemes veszteséget Jelent a nemzatgazaaság számára * és ezért a lakáspolitikának arra kell törokefriie, hogy a munkavállalók munkahelyükhöz minél közelebb , találjanak lakást, ami a munkaadó vállalatnak is érdeke. - " A lakáskérdés a szociálpolitikának egyik legfontosabb problémája, amelyet az államnak kell irányítania, ha a magánkezdeményezés részint a lakbérek kötöttsége, részint pedig a tőke egyébirányu elfoglaltsága miatt nem képes a szükségleteket megfelelően kielégíteni. Pehaugyi politikánk különböző kedvezmények nyújtásával már eddig is ösztönző hatást gyakorolt az építkezésre, de a haszonra törekvő egyéni vállalkozás a munkaslakások építését sohasem karolta fel oly mértekben, amint az kivámatos lett volna, éppen azért, mert ebbe a lakástipusba befektetett tőkét nem kecsegtette a megfelelő jövedelmezőség. Az egész munkáslakáskéraést most természetesen nem lehet megoldani,mert háború van és ugy munkaerőben, mint anyagokban hiány mutatkozik. De a kezdő lépéseket az állam máris megteszi, mert a kormány szociálpolitikája nem lenne eredményes és teljes, ha éppen ezt a legszociálisabb kérdést nem segitené a megoldás felé. Gazdaságpolitikai okok is indokolják a probléma napirendre tűzését, mert fel kell készülnünk az átmenetgazdasagi időszakra, amikor a hadiiparokra már nem lesz szükség és az ezekben foglalkoztatott munkástömegeknek biztosítani kell"a további munkaalkalmakat és a ' mindennapi kenyeret. Az építkezés tudvalevően mintegy félszáz iparágat lát el megrendelésekkel, igen helyes teháta békegazdálkodásra való áttérés idejére oly nagyszabású építkezési programm lefektetése, amely megóvja gazdasági életűnket a zökkenőktől. A most megjelent kormányrendelet a munkaadó ipari, kereske-^ delmi és bányavállalatokra bizza az építkezést, de az állam olcsó építési kölcsönök biztosításával, valamint adó- és illetékkedvezményekkel és ezen felül kamathozzájárulás alakjában jelentős áldozatok hozásával a magántőke számára rentábilissá teszi azt* A rendelet hosszúlejáratú kölcsönök folyósításával az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezetet bizta meg. A hitelkonstrukció lényege abban foglalható össze, hogy az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezet az építtető vállalatoknak az épi«» tósi költség es telekérték együttes összegének 50 százaléka erejéig 95 százalékos árfolyamon husz év alatt 5.5 százalók kamatct magában foglaló évi S*$ százaiékos annuitással törlesztendő elsőhelyü kölcsönkötvanyt 1 /Folyt.köv./ K
