Pro Domo, 1942. január-június

1942-04-24 [1304]

Nemrégiben egy fiatal világtalan budapesti zenész, Takács Pál, őszinte lelkesedéstől és győzelmi hittől átfűtött magyarnyelvű, verset küldött Mussolininek, hogy kifejezze előtte bánatát amiatt, hogy nem küzdhet ő is fegyverrel kezében az uj boldogabb jövőért* A fiatal muzsikus, talán inkább sóhajként, mint kifejezett kérés gyanánt azt is elmondotta, végtelenül boldog lenne, ha megvalósulna az az álma, hogy egy olasz tangóhamonikája legyen. A Duoe, akit mélyen meghatott a versből kiáradó meggyőződds bensőséges egyszerűsége, elhatározta, hogy toljositi a világtalan magyar zenész vágyát. A váratlan aj indok, ogy renokbokiszült olaszgyártnanyu tangóharmonika a napokban meg is érkezett és boldog örönet keltett ogy világtalan fiatal zenész szivében. QHSZAG OS í FVPI 1 a u