Pro Domo, 1942. január-június
1942-04-21 [1304]
0 B/B 4 / "A mai kor tartalékostisztje" - folytatás/ Az azóta szemlink előtt, sőt honvédsogünk részvételével folyé korszerű háború megismerésének alapján ez a kérdés végkép elnémul. Egyáltalán nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy legalább általános körvonalaiban fogalmat nyerjünk a mai katonai szaktudás rendkívül^ kit erjedt méreteiről, gyakran meglehetősen bonyolult részlet ismereteiről* Ennélfogva ma mar mindenki megérti, hogy az uj fegyverek és uj harceljárások részleteinek pontos megismerése ,s az ismeretek gyakorlati alkalmazása sokkal több időt és még nagyobb odaadást kivan, mint a régi . világháború előtti kor kiképzése. Ali ez a legénység kiképzésének vonatkozásában, de méginkább a tartalékos tiszt kiképzése tekintetében. A régi világháború kezdetlegesebb viszonyai között - de akkor is csak a szükség nyomása alatt - talán meg lehetett elégedni a felületesebb tartalékostisziképzéssel, a mai hadviselés követelményei kö. zött azonban semmiképpen sem lehet elegendő a cs upán szükségszerű kiképzés, rert a mai hadviselés villámgyors mozgásában a legkisebb, tudáshiánybél eredő hiba elkövetése is mérhetetlenül káros következményekkel járhat, akár egyébként talán elkerülhető súlyos saját veszteségek formájában, akár saját harcholyzetünk végzetes romlásában, akár pedig kedvező, sot esetleg nagy döntésekre alkalmas mozzanatok kihasználatlanul hagyásában, ' Mindezek a szempontok paranosolóan követelik meg, hogy a tartalékos tisztképzés terén a legmesszebbmenő körültekintés és mélyrehaté alaposság legyen a vezető elv. Saját legjobban felfogott'nemzeti érdekünk követeli meg ennek szigorú betartását* Ez az oka annak, hogy ui s valéban korszerű honvédelmi törvényünk nemcsak a legnagyobb egyöntetűséget viszi bele a tartalékos tisztképzésbe, hanem a legmesszebbmenő mértékig . j megszünteti a különleges személyi okokból kélhető Kivételeket is. Éppen ezért igyekszik a honvédség a most folyé világháború ellenére is a legalaposabb és legrendszeresebb tartalékos tisztképzés elveinek betartására s ezt éppen olyan keretekben tartja, mint a legnyugalmasabb békeidőkben. Az egész magyar közvéleményt őszinte örömmel töltötte el az az országszerte megnyilvánult lelkesség, amellyel a most érettségiző ifjúság még tanulmányai"befejezése előtt tömegesen jelenttezett katonai szolgálatának az iskolaév .vegén való megkezdésére. Szebb bizonyítékát nem is adhatta volna a magyar ifjúság annak, hogy a lelke mélyéig átérzi a nemzet iránt való kötelességét. Általános volt az a kívánság is, hogy minél rövidebb kikápzés után á harctéré • vonulhassanak e jeletitlező diákok. Ez még csak fokozza a közvéleménynek irántuk való megbecsülését* Azonban éppen az előbbiekből nyilvánvaló, hogy erről természetesen csak"kivótelesen lehet szó. Lelkes ifjúságunknak meg kell bárátkoznia azzal a gondolattal, hogy az első követelmény mégis csak az, hogy az elérhető legszólesebbfeörü szaktudással rendelkezzék s ennek birtokában tényleges tisztbajtársai nellett valóban gerince lehessen majdan a honvédségnek, /MTI/ •
