Pro Domo, 1942. január-június

1942-04-17 [1304]

o Vv/Vv/4 /Honvéd-ikrek Jánkon, folytatás./ A mestergerendás kis szoba közepén bölcsőben fekszik egymás mellett két parányi emberke. Egy fin és egy kislány. Jézsef és Gabriella Szép fehér pulyában vannak, a .. * . * legénykén fehér főkötő, a leánykán rőzsaszin. A bölcső mellett átt a fiatal - alig 20 éves - mama, az ő karján csudálkozik alabástrom szép arcáfoal. nagy ibolyaszin szemekkel a kis ikerpár nénje, a 14 hónapos Ilonka, Itt van a nagypapa /maga is katona/, ket nagymama, azután Jakó József bátyja, aki most segit a kis gazdaságban. Eljött a kis háziünnepségre dr.Streicher Andor, a vármegye alispánja, a járási főszolgabíró, a körorvos, a jegyző, a pap, a megye Közjóléti Szövetkezetének igazgatója, a Honved Haditudósító század fiatal tisztjei, akik mind egy kis ajándékot rejtegetnek az újszülöttek számára. így szorongunk az ajtón belül, kivül pedig a fél falu. Templomi csendben szól az alispán, mint a vármegyei Vöröskereszt elnöke. Meleg szavak kíséretében nyújt át egy-egy Erdélyi nyereménykötvényt a kicsik számára. A Magyar Rádió ajándékát, 500 pengőt, Budinszky Sándor hozta el, mig a közjóléti Szövetkezet egy szép eros lovat ajánl fel, hogy gyorsabban menjen a munka a kis gazdaságban. A^boldog mama a köszönet első fél szavánál sírásba csuklik. A nagymama segiti ki talpraesett őszihtE köszönő szavakkal. Az ünnepeltek ezalatt szép csendesen elaludtak. lassan megjött a mama hangja is: "Üzenem férjemnek, hogy büszke vagyok rá. Mire hazakerül, három kicsi gyermekünk nevet majd neki. Es rendben fog találni mindent a házatáján, mert jószivttel segítenek az ismerősök és a kis család szorgalmasan dolgozik helyette is!" Hát igy van jól! Minden harcoló honvédtestvórünknek legyen megnyugvása, nogy itthon maradt család, gondozása, a nemzeti társadalom - tehát mindnyájunk szent kötelessége!