Pro Domo, 1942. január-június
1942-03-19 [1304]
1. , v- § A^latenyésztőink felismerték a marhasó fontosságát. .?frolcszorosára emelkedett a fogyasztás. 1 A tudományos megállapítások és a gyakorlati tapasztalatok egyaránt tisztázták már, hogy a só.elsőrendü életszükségletet ; elent nemcsak az embernek, hanem az állatnak is. á só fűszerező hatása megjavítja , " '' az állati takarmány izét és ezzel nemcsak bőségesebb táp* lálkozásra, hanem oly takarmány fogyasztására is ösztönzi az állatot,amelyet só nélkül csak kisebb mennyiségben vagy kelletlenül enne meg. A só ezenfelül még élénkíti is az állat emésztését, elősegíti az anyagcserét, fokozza az étvágyat és ezzel előmozdítja a hízást és a jószág megerősödését, A vad, Különösen a szarvas,^az őz és a dámvad, só nélkül elcsenevészesedik, gyenge és értéktelen fejdíszt növeszt és tavaszi betegségekben könnyen elpusztul, Ha azonban rendszeresen megkapja; azt a sómennyiséget. amelyet szervezete megkíván, ugy zökkenő nélkül tér at, A déli avar- és rügy-táplálékról a zöld itt ^fogyás ztására > és testi megerősödése, különösen agancsképződése szemnelláthatóan állapitható meg. Hasonlóan jótékony hatással van a só a jószág megerősödésére is, előmozdítja a hízást' es tejtermelést, mert az állat jobban erzi magát és nyugodtabban viselkedik* Az Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás véleménye szerint a fejőstehén, vagy a ló évi szükséglete kilenc kilogramm' só. mig a sertés, a juh, vágy a kecske megelégszik hároÉ. kilógrammal. Nyáron,, a legeltetés ideje alatt természetesen kisebb az állatok sószükséglete^nint' télen az istálózás hónapjaiban, A narhasó adagolásánál az a leghelyesebb, ha csak az ízesítéshez szükséges sómennyiséget keverjük a takarmányba, a további sd» felvételtpedig az állatra bízzuk, mert ez ösztönösen érzi, mennyis sóra van szüksége. Ezért a sójövedék kétféle alakban hozza forgalomba a denaturált marhasót, ugy, mint megőrölt állapotban és'5 kilogrammos sajtolt téglaalaku darabokban. Az utóbbi az úgynevezett nyalésd. Mindkét séf aj tát mérsékelt áron árusítja, a sójövedék. Az állati sóellátás igen:' ' csekély• költségbe kerül és bőségesen megtérül a fokozott hizás es tejhozam révén. Állattenyésztőink egyre inkább felismerik a mar*hasó hasznosságát, ami a fogyasztás rohamos emelkedésében jut kifejezésre. Sóbányáink ma több marhasót adnak el, mini; a békebeli'Niagy Magyarországon és nyolcszor annyit mint 20 évvel ezelőtt, 1913-ban 2.547 tonna volt aksófog gyásztás, amely 1923-ban 1200 tonnára csökkent és az elmúlt évben már megközelítette a 10,000 tonnát. De a narhasó felhasználásáa még ezzel sem érte el a kívánatos mértéket. Állátállomáynunkhoz viszonyítva nagyobb sófogyasztás volna indokolt, xxs Pro d o m o ! A miniszterelnökség sajtóosztálya kéri a lapok igen tisztelt szerkesztőségeit, hogy fontos nemzetgazdasági érdekekre való tekintettel ax fenti cikket a mezőgazdasági kiállítás alkalmából forrásmeg-* nevezés nélkül közölni szíveskedjek a
