Pro Domo, 1940. július-december
1940-07-09 [1301]
Me o-Ha/Ho Pro d o m o ! '^z alábbiakban félhivatalos tájékoztatást bocsátunk a t. Szerkesztőségek rendelkezésére,, A tájékoztatásnak nem az a célja, hogy a t* Szerkesztőségek szószerint és a 4°rrás megnevezésével közöljek azokat, hanem hogy vezérfonalul szolgáljanak megírandó közleményeikhez* A háborús gazdálkodás egyik előfeltétele minden országban, hogy a termelés legfontosabb tényezője , az emberi munka tekintetében olyan viszonyokat teremtsenek, amelyek megfelelnek a nemzet magasabb céljai na:í. Ez a törekvés gyakran olyan intézkedésekre vezetett, amelyek békeidőben és 8 békeidők szociális elgondolásai mellett elképzelhetetlenek volnának, így sok országban felemeltek a munkaidőt, csökkentették vagy állandósították a munkabéreket ás végül megszorították azt a szabad egyezkedést is. amely régebben a munkaadó es munkául ~ -között folyt. Mindebből azonban koránt sem" lehet azt a következtetést levonni, hogy a háborús munkabérÍ olitika vagy « munkaidőre vonatkozó számos rendelkezés antiszociális jelegű volna ."Ugyanis háborús viszonyok közepette a legfontosabb szociális érdek az, hogy a termelés és az utánpótlás zavartalanul működjék , mert ettől függ az állam fenmaradása, a nemzeti célok elérése és a hadoan állók élete. Természetes, hogy a magasabb célok érdekében iken mélyreható intézkedéseket hoznak az egyes országok. Jellegzetes például az az 1940 májusában életbeléptetett angol törvény, amely szerint a munkaügyi miniszter bárkit bármilyen munka elvégzésére kötelezhet. Franciaországban bizonyos üzemekben a munkaerők csak hatósági hozzájárulással változtathatják mun ka hely üke t. Németországban a munkaviszonyt mind a munkaadó, mind a munkás csak °z illetékes ríunkahivatal engedélyével mondhatja Fel, Idesorolható még sok olyan intézkedés, amely Európa legkülönbözőbb országaiban, többi között Magyarországon is,életbeleptette a munkaszolgálat! kötelezettséget. A háborús viszonyok közepette sok helyütt meg kellett változtatni a munkaidőre vonatkozó rendelkezéseket is. Angliában általában a ha tysá^ok állapitiák meg a munkaidőt, Franciaországban igen jelentős,mért ékbjsjr felemelték a napi munkaidőt és egyes hadi iparokban már 12 óra az ^TVállagos teljesítmény, Németországban fontos katonai vagy hadiérdek esetében az eddigi kilenc óra helyett 10 óra lehet a munkaidő, de indokolt esetben a 12 órás munkanap is elren del>?he tő. Olaszországban fel függ esz te tték a 40 órás munkahétre vonatkozó törvényes intézkedéseket,, Romániában és többmás semleges országban is a munkaidő felemelésére került a sor. \ háborús kényszerűségből folyik, hogy a munkabérek alakulását is ellenőrzi az állam, r \z általános irányzat az. hogy a munkabéreket megrögzítik. Ezen a téren elől járnak Néme tország kitűnő és minden körülmenyre kiterjedő intézkedései. Megvan ugyanis a lehetősége annak, hogy a munkabéreket a háborús vi szonyokna k megfelelően módosítsák, azonban október közepe óta tilos * munkabérek felemelése és a jel eV. szerint nem is volt szükség változásra. / Munka béremelési tilalom van még Svájcban, ^gentinában és több más országban. \ munkabérek megállapítását azonban a ha tó&a,- jkra bízzák, ^ngliaoan például egy központi testület, Franciaországban a munkaügyi miniszter állapit ja meg a munkabéreket. Sok országban /Franciaország, Németország, Olaszország / különleges intézkedéseket léptettek életbe *z túlórák díjazása terén, üzek közül figyelemreméltó az a francia intézkedés, amelyszer int a munkás heti 40 ^nkaorán felül tul-'oradi ja t kap, de ennek 40 százaléka a Z államot * illeti meg.' Heti 70 órán tul azonban a túlóradíj egészen a munkásé. Olaszországban rií=gs S abb bárt fizetnek a túlórák után. általában mindenütt 'z a cél. hogy 5 jogos szociális érdekek tiszteletben tartása mellett lehetőleg állandó színvonalon tartsák a munkabérre fordított költségeket. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR C
