Prágai Magyar Hirlap, 1938. október (17. évfolyam, 224-248 / 4667-4691. szám)
1938-10-14 / 235. (4678.) szám
rr>M:GSI-A\\&^ARHIBIiAC 1938 október 14, péntdc. Német-csehszlovák diplomáciai kapcsolatok Chvalkovtky Berlinben Ribbentroppal tárgyal Pofiikat részben kiürítették a Rémetek ■ Jt csehszlovák pénzügyi küldöttség londoni tanácskozásai ■ Az uj csehszlovák térkép Londonban PRÁGA. — Dr, Chvalkovsky Ferenc, Csehszlovákia külügyminisztere csütörtökön Berlinbe utazott és a délelőtti órákban a német külügyi hivatalba ment, ahol Ribben- trop birodalmi külügyminiszterrel tárgyalt. Német illetékes körökben Chvalkovsky utazásának nagy jelentőséget tulajdonítanak. PRÁGA. — Néhány prágai lap jelentése szerint Policka keletcsehországi város német megszállásában változások következnek be. Poliéka megszállását a cseh közvélemény különösen fájdalmasnak érzi, mert a város lakossága tisztára cseh. Az ország és Policka népe nagy erőfeszítéseket tett a megszállás megváltoztatására. Leveleket és kérvényeket intéztek Berlinbe, Londonba és Párisba, amelyben statisztikai adatokkal érveltek a megszállás megszüntetése ellen. Az akciónak bizonyos hatása volt és a német csapatok a tegnapról mára virradó éjjel visszavonultak a város szélére s csak azt az útvonala* szállták meg, amely a felső elővárosból Zwiitau felé vezet. Ezenkívül1 a municiógyárba vezető betonutat is megszállva tartják, úgyszintén magát a gyárat is. A gyár körülbelül két kilométer távolságban van a várostól. Politikában átmenetileg csak a következő kerületek maradnak megszállás alatt: a felső előváros, a járási hivatal, a gimnázium, a népiskolák és az a városrész, amely a város mögött terül el. A megszállott területen 2000 ember él, míg a város lakosságának száma 7000. Azokban a kéri'etekben, amelyeket a német csapatok kiürítettek, délután megjelentek a csehszlovák államvédelmi őrség tagjai és átvették a hatalmat. Prágai hivatalos körökből származó jelentés megerősíti ezt a tényállást, de leszögezi, hogy egyelőre nincs végérvényes szabályozás. Poliéka cseh lakossága természetesen örömmel fogadta a változást, de a tüntetések elmaradtak. A szudétanémet párt ordnerei még mindig a városban tartózkodnak. A polgármester arra kérte a német katonahatőságokat, hogy a forgalmat a megszállott és a meg nem szállott városrész között fönntarthassák. delegáció szerdán kezdte meg tárgyalásait a brit kincstárral az angol kölcsön folyósításáról. A tárgyalásokat angol részről Sir Frederic Leith Ross vezeti, mig a csehszlovák delegáció élén Pospisil, a Csehszlovák Nemzeti Bank volt kormányzója áll. Po&- pisil szerdán meglátogatta Sir Montague Normant, az Angol Bank kormányzóját. A csehszlovák delegáció részletes tervet hozott magával Londonba a csehszlovák gazdasági élet újjáépítéséről. E terv szembeállítja a német területek leválasztásáról származó előnyöket a hátrányokkal. Az általános felfogás szerint Csehszlovákiának nagyobb kölcsönre van szüksége, mint a kilátásba helyezett 30 millió fontra. Időközbei. Angliában Javában folyik a gyűjtés a szudétanémet területekről elme~ nekült emigránsok számára* A News Chro- niclc eddig 30.000 fontot, azaz 5 és félmillió koronát gyűjtött erre a célra. Az ül térkép LONDON. — Szerdán az angol fővárosba érkezett az a térkép, amelyet a berlini nemzetközi bizottság dolgozott ki Csehszlovákia uj határairól s amelyet a nagykövetek tanácsa helybenhagyott Angol illetékes körökben megállapították, hogy Németország egyes vidékeken kevesebbel beérte, mint amennyit a godesbergi térképen feltüntetett, de más vidékeken viszont többet kapott. A közvélemény szerint a Németországhoz csatolt rész inkább nagyobbnak nevezhető, mint az, amit a birodalom Go- desbergben kért. Pospisil Sír Montague Norman-nál LONDON. — A csehszlovák pénzügyi Megalakult Pozsonyban a magyar Főiskolás Nemzeti Tanács 1938 október 9-én megalakult Pozsonyban a CsMASz és a Prohászka Körök országos szövetsége vezetőinek részvétele mellett a csehszlovákiai egyetemeken tanult magyar főiskolások Nemzeti Tlanácsa. A megalakult Főiskolás Nemzeti Tanács mindenben a magyar Nemzeti Tanács október 7-i határozata alapján áll és annak felajánlja szolgálatait. A Főiskolás Nemzeti Tanács felhív minden főiskolást, hogy csatlakozzék a Nemzeti aTnács helyi szervezeteihez és vegyen részt munkájában. Elvárja tőlük, hrgy a válságos napokban mindenben a magyarság segítségére lesznek és szolgálataikat mindenütt készségesen felajánlják. Á Főiskolás Nemzeti Tanács mindennemű főiskolás-ügyben készségesen ad az érdeklődőknek felvilágosításokat. Címe: Pozsony, Safarik-tér 4, I. 6. Pozsony, 1938 október 9. Gettmann Antal s. k. Földes József s. k. Szlávik Sándor s. k. Béhich Zoltán s. k. Simboch Béla &. k. Spaiek Lóránt s. k. gárháború megkezdése óta október 10-ig Spanyolországban Összesen 227 tiszt esett el és 697 megsebesült A legénység közül 2430-an estek el és 8167-en sebesültek meg. Fogságba 3 liszt és 351 közlegény esett. 278 katona betegségekben halt meg. 2000 legionárus olyan súlyosan sebesült meg, hogy élete végéig nyomorék marad. Az olaszok vesztesége tehát a spanyol polgárháborúban 12.147 ember, közöttük 3000 halott és 2000 nyomorék. SzlOTéfeii uj országos elnöke: és. Sióiké Mán Ünnepélyesen feladják Nápolyban a Spanyolországból visszatért olasz önkénteseket Olaszország spanyolországi vesztesége: 3009 halott POZSONY. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefon- jelentése.) A Szlovák kormány győri Iramban hajtja végre az uj rendszer következtében szükséges változtatásokat, Ofszágh József országos elnököt nyugdíjazták és helyébe dr. Slmkó Juliánt, a kilencedik ügyosztály vezetőjét nevezték ki országos elnökké. Azelőtt Simkó Julián liptó* szentmiklósi járási főnök volt. A rendőrigazgatóság élére Juskó Pál került. A rendőrigazgatóság személyi főnöke Ktiblna Lajos, a politikai osztály főnöke pedig dr. Políák József lett. Ugyancsak kinevezték az uj iskolaflgyl referenst Cernogorzky Pál személyében. Fíandin útja Mussolinihoz Á szava] árasa Irta: Trócsányi Zoltán Vonaton utaztam, harmadosztályon. A közönség vegyes volt: méltóságos úrtól lefelé, urak, hölgyek, emberek, asszonyok. A nagy termes kocsiban hangosan beszéltek, részben a vonat zakatolása miatt, részben megszokásból. Az egyik rekeszben vidéki úriember-féle magyarázott valamit hangosan egy női társaságnak. Nem értettem, mit, de beszédéből egy szó ütötte meg igen sűrűn a fülemet: „becsületemre!" A vonat megállt, a férfi búcsúzott, szaladt kifelé, az ajtóból azonban még visszakiáltott: „Okvetlen gyertek el hozzánk! „Becsületemre!" Gyermekkori jó barátom ült velem szemben, aki az iskolában latinból, számtanból gyengének bizonyult és négy gimnáziummal a vasút szolgálatába lépett. Szeretettel emlegettük gyermekkori közös élményeinket, a zsiványkát, a vakhuszárt, a „viszed a pakkom" s egyéb játékainkat. „Emlékszel? — szólt, — például betörtem az ablakokat!" — S amikor megkérdeztem- hogy mennyi a fizetése, igy felelt: „Hát például havi 180.“ Étteremben ültem, este tíz után. Éjfél tájban vidám, bohém társaság érkezett. A társaság egyik tagja leülvén, elkurjantotta magát: Se máj, se liba? A pincér hozott neki egy fröcs- csöt. A következő vasárnap délelőtt benéztem ugyanebbe az étterembe. Az imént említett vendég később érkezett. Amint leült, rászólt a pincérre: „Se máj, se liba?" S azonnal hozták neki a pohár sört. » Egyik legkitűnőbb festőnknek az a szavajá- rása, hogy „az Istenit neki!" A nyáron társaságba-volt hivatalos. Amikor a házigazda bemutatta a feleségének, a festő meglepetésében igy kiáltptt fel: „Ejnye, de szép felesége van magának, az Istenit neki!” Esze ágában sem volt megsérteni a házigazdát, még kevésbé a háziasszonyt. Sőt, igen előzékeny akart lenni, bókolni, hódolni akart s ez teljes mértékben sikerült is, mert a háziasszony megértette, hogy az emphatikus „az Istenit neki!" itt nyomatéko- sitó szó, illetőleg szólás volt. ................ Am ikor agrárlap-szerkesztő voltam,' sűrűn érintkeztem agráriusokkal, csizmásokkal, vasalt nadrágosokkal, egyetemet végzett szaktudósokkal és gyakorlati gazdákkal. Feltűnt nekem, hogy a zergetollas, pörgekalapu gazdá- szok nagyon szeretik az idegen szavakat, a latinokat és a németeket. Az egyik gazdász lép- ten-nyomori ilyeneket mondott: „für allé Falié”, „ob schön, ob Regen", aller Anfang ist schwer". Egy alkalommal egy német gazda meglátogatta szerkesztőségünket. Véletlenül fejnn volt nálunk a német szólásokat kedvelő magyar gazdabarátom is. Nagyon megörültem, hogy a német gazdát egy kitűnő gyakorlati magyar gazdával hozhatom össze. Bemutattam őket. egymásnak és kiderült, hogy a magyar gazda csak ezt a pár szót tudja németül. Néhány nap múlva gazdász-barátom népgy ülésen szónokolt. Nem nagyon figyeltem oda, hogy mit- beszél. Egyszer csak hallom, amint azt mondja: „Ob schön, ob Regen!" Sőt beszéde végén igy szólt: „Kurz um, le kell szállítani az adót!" A finn-ugor , nyelvtudomány megalapítója Magyarországon Budesz József volt. Kitűnő tudós, elsőrangú nyelvtehetség. Németországból már felnőtt korában származott át hozzánk, de nyelvünket hamarosan és kitühően megtanulta. Egy ideig Székesfehérvárott Volt gimnáziumi tanár, aztán a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában szolgált, mig végre a budapesti egyetem meghívta a finn-ugor nyelvészeti tanszékre. Személyesen már nem volt szerencsém ismerni, de tanítványaitól sokat hallottam emlegetni. Különösen sokat beszélt róla Tolnai Vilmos, a pécsi egyetemnek tavaly elhunyt kitűnő irodalomtörténész-professzora, aiki fiatal korában nyelvésznek készült s a nyelvészeten magyar filológián keresztül jutott el az irodalomtörténeti szintézisig. Kevés tudós ismerte úgy a magyar múlt írott és nyomtatott emlékeit, s elmúlt emberekről senki sem őrzött fejében annyi apró, érdekes emléket, mint ő. Tőle hallottam, hogy Budesz Józsefnek a szavajárása az volt: hadin. „A finn-ugor nyelvek, hadin a vogul, osztják, zűrjén, votják stb." A hadin az ő kissé németes kiejtésén azt jelentette, hogy hát im, hát ime. A legtöbb embernek van ilyen beszéd közben visszatérő idegen, vagy magyar szava. Gyermekkoromból emlékszem az ergo, simpliciter, rogo humillime szójárásokra, ma ez utóbbi helyett a kérem, kérem szépen, kérem ásson, kérem alássan, kérném alázattal használatosak, az ergo helyett sokan az alors-t, also-t használják. Sokan kérdéseket intéznek előadásuk közben ahhoz, akivel beszélnek, anélkül, hogy feleletet várnak rá: tudod? „Tegnap vadászni voltunk, tudod és nyolc fo^yot lőttünk. S tudod, amikor jövünk visszafelé, elkezd szakadni a zápor. Tudod, úgy megáztunk, mint a fene." Egyik nemrégiben elhunyt kitűnő irótársunk a tüoodot tudod-te alakban használta: ..Tudod-te. készén vagyok a regényemmel, tudod-te. Több, mint húsz iv, tudod-te, tudod-te." A másiknak erre az a szójárásos válasza: „Na hallod!", vagy „Ne mondd!" — beszéd közben szavakat kereső emberek kü’önösen szeretik az ilyen, az előadás értelméhez szükségtelen szavakat: izé, hogy is hívják, hogy is mondjam, hogy „is csak? Vagy akik gyakran beszélnek németül, magyar beszédük közben is németül keresik a megfelelő szavakat: Ding, wie sagt mán? Ezek a súlytalan, az előadás értelmét sem nem tisztázó, sem nem zavaró szavak arra valók, hogy a gondolkodás közben támadó rövidzárlatok, kis szakadások hézagait kitöltsék. Kevés ember van, aki beszéd közben meg mer állni, szünetet mer tartani. Hozzá vagyunk szokva, hogy a beszéd folyamatos. Már az iskolában 'eszoktatnak bennünket arról, hogy akadozva beszéljünk s hogy előadásunk úgy folyjon, mint a patak, neki eresztjük a nyelvünket s amikor nem jut mindjárt eszünkbe a megfelelő szó, vagy hasonlat, krákogunk, mintha elrekedtünk volna, (egyik kitűnő akadémikus tudósunk szokása), vagy használjuk az izé, hogy is mondjam, | kérem alássan suytalan, hézagkeltő szavakat, sokszor anélkül, hogy észrevennők. Különösen hasonlatoknál segítenek ki bennünket a atero- tip formulás: futt a szél, mint a fene, pedig a fene sehogy sem fu, s nem is futt soha, mert a fene eredeti jelentése kutya (finn megfelője is peni-fene-kutya); úgy tud kártyázni, mint a pinty, — halottaqi nem egyszer kártyások kört. S ez nem azt jeentette, hogy valóban úgy tud kártyázni, mint a pinty, azaz sehogy, hanem azt, hogy kitünően. Újabban a pinty szerepét e hasonlatban a vöcsök vette át. Ügy megtanult angolul, mint vöcsök. Ezek az élőbeszéd pongyolaságához tartoznak, értekezésben, komoly, tudományos műben elképzelhetetlenek. Novellisták persze hőseik beszédében előnyösen használják föl — jellemzésül. A régi magyar nyelvből ezeket a henye szavakat, amelyekre a neszed értelme szempontjából semmi szükség nincs, kimutatni nem tudom. Ennek az az oka, hogy nálunk — a novella, regény hiányában — olyan szövegek, amelyek az élőbeszédet pontosan adnák vissza, nincsenek. Heltai Gáspár Meséiben és a Részegségről szóló dialógusában vannak ugyan közvet'en párbeszédek, de ő még’nem jutott el ahhoz a realizmushoz, amely értelmetlenül is meri beszéltetni a szereplőket. A népnyelvekben azonban gyakoriak az effélék. A parasztasszony igy ad elő: „Találkoztam a vásárban az ángyommal. Hogy vagytok, aszo- nya." — „Beteg a Riska tehenünk", — mondok. Mert teccik tunnyi, marhavész van nálunk, ízé, hogy is mondgyák, na, száj- és körömfájás, teccik tunnyi". De vannak felkapott szójárások is, amelyeknek értelme nincs, de volt, de elhomályosult. Diákkoromban Sárospatakon, ha egy parasztleánytól megkérdezték: „hová mégy?" — az furcsa hanghordozással igy felelt: „Megyek a hodályba!" (Pedig a piacra ment.) Ez tréfás szójárás volt és sokáig élt a nép egyszerű, romlatlan leányainak ajkán. 2 MILÁNÓ. — Flandin volt francia miniszterelnök két fiának kíséretében az elmúlt napokban Milánóba érkezett. Magánlátogatásról van szó, de Flandin olaszországi tartózkodása alatt meglátogatja Mussolinit is. ’ - 7 'olasz hadiflotta egy részének kíséretében fogják > megtenni. j Ugyanakkor az olaszok közlik az önkéntesek a teljes veszteséglifllájót. Eszerint a spanyol pol- I RÓMA. — Az olasz sajtó jelentése szerint * a Spanyolországból visszatérő olasz önkénte- > sebet ünnepélyesen fogadják Olaszországban. j Az önkéntesek útjukat Ceuíából Nápolyba az ■
