Prágai Magyar Hirlap, 1938. október (17. évfolyam, 224-248 / 4667-4691. szám)
1938-10-13 / 234. (4677.) szám
XVII. évf. 234 (4677) szám ■ esQtArtftk ■ 1938 október 13 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- ^ Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 KC„ külföldre: évente 450, ^4 Szlovákiai ÓS kárpátaljai magyarság ulieeH 1L emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KC. • . r 0,7 ® Prága 1U Panská ulice IS, 1IL emelet R képes melléklettel havonként 2.30 Ki-val több. politikai napilapja •• TELEFON* 303-11. •• Egyes szám ára 1.20 KC, vasárnap 2.- KC. S Q R Q ö N Y CI M: HI R L R P, P R A H R. Döntő stádiumba jutottak a komáromi tárgyalások- A magyar delegáció tagjai a kormányzónál és Imrédy miniszterelnöknél •• Területi rendezés után gazdasági tárgyalások « negyed óra hosszat tartott. A következői ülés szerdán délben 12 órakor t*««. M*aelő-| Először területi rendezés, azután gazdasági kérdések Más lapok jelentése szerint a tárgyalások eddig normális mederben haladnak. A két delegáció magatartása egymás iránt rendki' vül barátságos, bár a magyarok a legna' gyobb határozottsággal képviselik álláspont' jukat 8 a területi kérdések rendezése előtt semmiféle gazdasági kérdésről nem hajlan- dók beszélni. A csehszlovák delegációnak az egyheti tárgyalási haladékra vonatkozó ki' vánságát is kereken visszautasították. A szlovákok a tárgyalások folyamán kidombo- ritják a független Szlovákia gazdasági érdeA komáromi bizottságok kormányaikkal tárgyaltaik és igy tértek vissza a konferencia városába, 'hogy kellő felhatalmazás után megkössék a megegyezést Magyarország és Szlovákia között Az eredmény egyelőre ismeretlen, de a megállapodás körvonalai már kibontakoznak az egyes komáromi nyilatkozatokból. Magyarország messzemenő mérsékletet tanúsít és semmi olyat nem kiván, ami a most önállósodó Szlovákia fejlődését hátráltathatná. Természetesen a magyartöbbségü területek visszaadása olyan alapelv, amelyből Magyarország nem engedhet s amely a megegyezésnek előfeltétele. E terület nagyságáról vita folyhat, de a nézeteltérések semmiesetre sem olyan természetűek, amelyek megakadályozhatnák a magyar és a szlovák nemzet évezredes testvériségének uj alapokra való helyezését és kiépítését. Az utóbbi évtizedekben általában két elv uralkodott országrészek és népek átcsatolásainál. Az egyik elv a régi politikai és hatalmi elv volt, amely azon alapult, hogy az erősebb ország politikai és hatalmi érdekeinek megfelelő részeket kanyaritott le a gyöngébb országból és stratégiai meg imperialista elképzelések szerint szabta ki a térképet. A másik elv a háború előtti évtizedekben keletkezett és Wilson önrendelkezési törvényében érte el tetőpontját. Ennek az elvnek lényege az, hogy minden nép és minden nemzet lehetőleg tartozzék össze és saját elhatározása szerint formáljon államot és keresse az együttélést azokkal, akikbe* szive húz. A világháború után ennek a wilsoni elvnek alapján kellett volna rendezni Európát. Tudjuk, hogy nem igy történt és a politikai, meg a stratégiai meggondolások háttérbe szorították a gyönge Wilsonit. Húsz évig sem tartott s a téves rendezés hibái kibontakoztak. Amikor most az önrendelkezési elv végre diadalra jutott és Magyarországnak is megadták a jogot, hogy békésen és a barátság szellemében rendezze középeurópai nemzeti ügyeit, elképzelhetetlen, hogy a magyarság ne az önrendelkezési, hanem a hatalmi és a politikai elvet válassza tárgyalási alapjának. A magyarság a szlovák néptől nem kér mást, csak azt, hogy azok a területek, amelyen túlnyomó többségben magyarok élnek Szlovákiában, visszatérhessen a nemzet kebelére. A szlovákiai magyar nép zöme Délszlová- kia síkjain és lankáin lakik, a komáromi bizottság, ha az átcsatolás problémáiról tárgyal, elsősorban a délszlovákiai területeket tartja szeme előtt. Esterházy János, aki a két évtizedes kisebbségi tapasztalatban megérett realizmussal szemléli a helyzetet, keddi nyilatkozatában félreértést nem tűrő hangon leszögezte, hogy a magyarság területileg nem kiván mást, csak a túlnyomóan magyaroktól lakott részek visszakapcsolását. Senki ne gondola, — mondotta, — KOMÁROM. —- A magyar—'csehszlovák revíziós tárgyalások harmadik napja sem hozott még döntő fordulatot, de közelednek a döntéshez. A szlovák delegáció megtette ellenjavaslatait a magyar követelésekre* A keddi tárgyalások azzal végződtek, hogy mindkét tárgyaló fél összeköttetésbe lépett kormányával további utasítások végett Kánya Kálmán külügyminiszter, a magyar küldöttség vezetője félhat óra tájban, nyomban a tárgyalások befejezése után gépkocsin Budapestre utazott Még az esti órákban tárgyalt Imrédy miniszterelnökkel és jelentést tett Horthy kormányzónak. Körülbelül ugyanez történt Prágában is. A minisztertanács meghallgatta a Magyar- országgal folytatott tárgyalásokról szóló jelentést és azután újabb utasításokkal látta el a csehszlovák delegációt. Hivatalos jelentés a tárgyalásokról A tegnapi magyar—csehszlovák tárgyalásokról a következő hivatalos jelentést adták kit A magyar és csehszlovák küldöttség szakértői kedden délelőtt 11 és 12 óra között közös értekezletet tartottak. Délután három órakor mind a két küldöttség közös tanácskozásra ült össze. A tanácskozás öthogy a magyarok ki akarják tűrni a nemzeti lobogót a Kárpátok ormaira, de a szlovákok se gondolják, hogy a túlnyomóan magyaroktól lakott területeket megtarthatják. Ezzel a mondattal körvonalazva van a megegyezés teljes elképzelése. Ilyen körülmények között a komáromi tárgyalások, bármily kényes kérdés körül folynak is, — olyan kérdésekről, amelyekhez az elmúlt húsz év beteg politikai elképzelései közt senki nyúlni nem mert, — a testvériség és a barátság szellemében fejeződhetnek be. A magyarság ünnepélyesen elismeri a szlovák nemzet igényeit és létjogait, a szlovákság ugyanilyen ünnepélyesen elismeri a magyar igényeket és a magyar kívánságok létjogosultságát. Mindkét részen bizonyára akadnak túlzók, akik többet kivannak. Szlovák és ruszin részről például többizben hallottuk, hogy Szlovákia és Kárpátalja nem mondhat le Délszlóvákla és Délkárpátalja magyarlakta területeiről, mert ezíel tönkreteszi gazdasági lehetőségeit és életképtelen. Épp igy szüksége van a déli vasútvonalakra és utakra is. Véleményünk szerint ez az érvelés több oknál fogva helytelen. Szlovákia minden tekintetben életképes a déli területek nélkül is és természeti gazdagságánál fogva bizonyára hatatlan fellendülés előtt áll. Ezenkívül a most keletkező megegyezés szelleme semmiesetre sem olyan, hogy az elmúlt húsz év politikájának mintájára választófalakat állítson a népek közgazdasága és kereskedelme közé. Ha Magyarország most megegyezik Szlovákiával és ez a megegyezés a testvériesség szel- szelkmében történik, akkor a két dunai nép, messzemenő együttműködést határoz el mind politikai, mind gazdasági téren. Most fog megmutatkozni, mennyire egymást kiegészítő az a terület, amely a Duna medencéjében és a Kárpátok ölelésében terül el Középeurópában. Ha most a délszlovákiai magyarság elválik Szlovákiától, akkor ez nem egy viszony végét, hanem egy uj viszony kezdetét jelenti. Az uj együttműködés, az uj kibontakozás kezdetét s bizonyosak vagyunk abban, hogy néhány év múlva a két ország a legszorosabb megértés és egycé- luság alapján rendezkedik be abban az egységes politikai térben, amit a Duna medencéje föld' rajzi, kulturális, gazdasági és szellemi tekintetben jelent. Életképtelenségről tehát senki sem beszélhet, mert a most elhatározandó kooperáció minden hiányt kiegyensúlyoz. Mi magyarok tudjuk, hogy mit kaphatunk vissza Szlovákiából. Megszoktuk, hogy higgadt realizmussal nézzük a dolgokat, • ha jussunkból egyetlen tapodtat sem engedünk, semmiesetre sem kívánunk olyat, ami a viszály magját hintené el a szlovákok és a magyarok közé. Messzebbmenő céljaink vannak. Nem a pillanatnyi kielégülés a célunk, hanem az, hogy soha többé az ellenségeskedés és a komoly ellentét csatazaja ne verje fel a Duna medencéjének csendjét s az itt élő népek egyre közelebb kerüljenek egymáshoz, egyre szorosabb kötelékbe. Egymásra találjanak, megbízzanak egymásban s közös munkával fáradozzanak országaik felvirágoztatásán. és közös erővel helyezkedjenek szembe azokkal, akik a dunai békét és boldogságot zavarni akarják. Közvetlenül most nem kívánunk mást, csak. a magyar igazság érvény- rejuttatását s azt a jogot, amelyet többé-kevés- bé Európa valamennyi, nemzete élvez már: a nemzet egyes részeinek összeforral ztását. Az utóbbit természetesen a legnagyobb elszántsággal követeljük és semmi sem tántoríthat el bennünket a magyar élettér egyesítésének keresztülvitelétől. A magyarság csak akkor lehet békés és egyehramgu partner Középeurópában, ha nincsenek többé nemzeti igényei és a magyarok a lehető legnagyobb számban egy országhoz tartoznak. SZVATKÓ PÁL. zőleg a küldöttek érintkezésbe lépnék kor- | mányaikkal.
