Prágai Magyar Hirlap, 1938. október (17. évfolyam, 224-248 / 4667-4691. szám)
1938-10-01 / 224. (4667.) szám
4 <PI«GM-7V\AGJfc!SRHnaú5B 1938 október 1, szombat* Prágában, Brünnben, Pozsonyban feltűntek az első női villamoskalauzok Újságolvasók az uccákon, gázálarcos iskolásgyermekek JfaifosH idd A köztársaság legnagyobb részében a felhőzet növekedett, a Kárpátokban már esett is. . Várható idő: változó felhőzet, a Kárpátokban csapadékra hajló, meglehetős meleg, gyönge szál. — CSALÁDI TRAGÉDIA LIPTÓUJVA- RÓTT. Lőcséről jelentik: A liptói Podtumya község közelében tegnapelőtt egy hatvan év körüli uriasszony holttestét fogták ki a Vág folyóból. A hatósági vizsgálat megállapította, hogy a halott özvegy Bobrovszky Rezsőné liptóujvári lakossal azonos, akinek férje jegyző volt. Minden bizonnyal öngyilkosságról van szó, amelynek okát eddig nem derítették ki. Amikor leánya, Kaut állami hivatalnok özvegye értesült édesanyja öngyilkosságáról, a Vágba akart ugrani, de az utolsó pillanatban sikerült megmenteni. Otthon újabb öngyilkossági kesérletet tett. Az eset Liptóujvárott és környékén nagy föltünést keltett- RÁDIÓLEADÓ UTAZÓBÖRÖNDBEN. Hivatalos jelentés szerint a német birodalmi vasutak bodenbachi állomásfőnökének hivatalos helyiségeiben házkutatást tartottak. Az íróasztalban rádióleadóállomást találtak, amely négy utibőröndben volt elhelyezve. Az asztalfiók kinyitása elég volt ahhoz, hogy a rádióleadás megkezdődjék. — GÁZÁLARC ÉS ZÁLOGHÁZ. A Veéerní Ceské Slovo jelenti Az utóbbi időben úgy látszott, hogy a prágai zálogházak uj árut kapnak. Az emberek szilárdan bíztak abban, hogy háború nem lesz és a már megvett gázálarcaikat zálogba akarták helyezni. A zálogházak azonban a gázálarcokra semmit sem adnak. Az őszi idény kezdete egyébként abban jelentkezik, hogy az emberek kiváltják a zálogházból a télikabátokat, a téli fehérneműt, amire rövidesen szükség lesz. PRÁGA. — A történelmi órákban Prága uccái tele vannak kiváncsiakkal. A lapokat hallatlan tömegben vásárolják. Különösen a 20—30 filléres bulvárlapok kapósak. A rendőrség megtiltotta a különkiadásokat, mert arra a tapasztalatra jutott, hogy a rendkívüli kiadások legföljebb egy-két cikkel közölnek többet, mint az előző kiadás. A bulvárlapok erre több rendes kiadásban jelennek meg. Sőt újabb lap is alakult: a Prazsky Veőer. A villamosok tele vannak újságolvasó emberekkel. Az iskolásgyermekek, akiknek száma alaposan megritkult. gázálarcokkal fölszerelten járnak az iskolába, sót a felnőttek körében is soknak vállán látni a gázálarc táskáját. A prágai uccákat föl nem ismerné az, aki ezelőtt két héttel hagyta el a csehszlovák fővárost. A kirakatok és a házak ablakai egészen uj' külsőt mutatnak. Az ablaküvegeket rengeteg mennyiségű papírszalag disziti. Ezt úgy kell érteni, hogy a kirakatok és az ablakok üvegtábláira a legkülönbözőbb mértani ábrák formájában papírszalagokat ragasztottak. A pariszalagminták rendkívül dekoratívak., minden háziasszony igyekszik kitenni magáért, hogy a papirdisz mennél szebb, ötletesebb legyen. Pedig ennek az aiblakdisznek nem esztétikai célja van, hanem légvédelmi célokat szolgák A spanyol polgárháború tapasztalatai szerint ugyanis az üvegre ragasztott papírszalagok az üveget jóval rugalmasabbá teszik a közelben történő bombarobbanás esetén s ha az üveg meg is reped, a papiros összetartja egy darabban. Alig van ház, amelynek ablakai nem lennének igy „díszítve". Más prágai érdekesség: a női kalauzok megjelenése. A prágai villamosmüvek hirdetményt adtak ki, amely szerint nőket vesznek fel a forgalmi szolgálat ellátására. Egyelőre csak a mozgósított alkalmazottak feleségeit veszik föl. Brünnben már csütörtökön megjelentek az első női kalauzok a villanyoskocsikban. Itt is elsősorban a bevonult személyzet hozzátartozói, tehát feleségek és felnőtt leányok kaptak állást. További hetven női kalauzt most képeznek ki. Pozsonyban számos nőt hívtak be szolgálattételre. A bevonultak egyelőre polgári öltönyben végzik a munkát és csak hivatalos sapkát kaptak. Egy kedélyes habom Északindiában már évek óta tartó háború főijük két kis fejedelemség, Khar és Nava- gai között. A két szembenálló hadseregnek összesen egyetlen ágyúja van, azt is úgy veszik bérbe a szomszéd Halizai országocská- tól és hol az egyik, hol a másik ellenfél birtokába kerül, aszerint, hogy melyig fizet magasabb bért a kiadó ágyúért. A háború máskülönben is nagyon kedélyes keretek közt játszódik le. Előre megbeszélt helyen ütköznek az ellenséges seregek, még pedig akkor, amikor mindkét ország ráér a háború folytatására más fontosabb elfoglaltság hiányában. Aratás idejére mindig fegyverszünetet kötnek, ha pedig valami hirtelen fontos államügy adódik, egyszerűen elnapolják az ütközetet. Az idén Navagai khánja a kibérelt ágyú ideiglenes tulajdonosa és a legközelebbi ütközetre szorgalmasan folynak a gyakorlatok. Az egyik próbalövéssel sikerült az ellenséges főváros tornyát eltalálniok s ezt az esetet valószínűleg nem hagyják a khariak sem megtorlatlanul, úgyhogy a közeljövőben újabb „ütközet" esedékes a lovagiasság szabályai szerint. — SÚLYOS SEBESÜLÉST OKOZTAK A MEGVADULT LOVAK. Lőcséről jelentik: Gonda János szepessümegi gazdálkodó tegnapelőtt Igióról Szepessümegre hajtott és fölvette a szekerére Suba József iglói vasutas feleségét is. Útközben a lovak megbokrosodtak. Subáné és Gonda leestek a szekérről, Subáné a földön maradt és könnyebben megsérült, míg a gyeplőszárat tartó Gondát a megvadult lovak továbbhurcolták, amig csak útját nem állták. Gonda súlyos belső és külső sérüléseket szenvedett. KONYHARECEPT A POSTABÉLYEGZŐN Sanghajban most fejeződött be a konyhamü- vészeti hét, amelynek kapcsán az amerikai posta is egészen újszerű meglepetéssel kedveskedett a bélyeggyűjtő világnak. A konyhaművészed hét alkalmából használt különleges postabélyegzők ugyanis nemcsak rövid utalást tartalmaztak a konyhaművészed kiállításra, hanem egész héten át minden nap más főzőreceptet is közöltek. Ezek a receptek természetesen rendkívül koncentrált stílusban voltak megírva és sorrend szerint a ke- íyérmaradványok, tengerihalak, kukorica, rizs, hüvelyesek, disznóhus és végül a gyümölcs fel- használását és elkészítési módjait tartalmazták. A filateÜsta világ mellett természetesen a háziasszonyok számára nagy érdekességgel birt a szokatlan postabélyegző. — A VILÁG LEGHIDEGEBB VAROSA. — Obrovszki lengyel tudós évekig tartó megfigyelés után és statisztikai kimutatások összehasonlításával megállapította a földkerekségnek azt a leghidegebb pontját, ahol még emberek élnek. Ez a helység az 1500 főnyi lakosú Omekon keletszibériai város, amelynek átlag hőmérséklete sohasem több minusz 15 foknál. Sokszor megesik azonban télen, hogy a hőmérő 75—80 fokra' zuhan a fagypont alá. A borzalmas hidegben élő emberek és állatok mégis egészségesek.Irta: Csaihó Kálmán A Tatárvölgyön baktatott velem felfelé a szekér a vadászkunyhóhoz. Józsi, a vadőr, a kocsis mellett ülve félig visszafordult és úgy magyarázta: — Vannak disznók a Kefében is, meg a Törökárokban is ... A Békásréten pedig megtaláltam a nyomát Pista bácsinak is. Erre már hónom alá szorítottam a Matyi- kutya fejét, igy vetve véget a köztünk folyó birkózásnak, aminek a célja az 6 részéről az volt, hogy szeretete jeléül végignyaljon a képemen. — Mi az ördög? Pista bácsi itt van? — Itt kérem! Alighanem a Borzosvágásban vaökol . . . Pista bácsi néven szoktuk emlegetni azt a bizonyos, legendás nagy vadkant, amilyen minden területen jár egy, ha másutt nem, hát a vadőrök és egyéb erdei emberek fantáziájában. Az ilyen nagy remete-kanok arról nevezetesek, hogy nyomnak vagy három mázsát és az agyaruk legalább harminc centiméter. Állítólag. Meggyőződni ugyanis nem lehet róla, hogy az adatok igazak-e, mert terítékre nem kerülnek soha. Időnként megjelennek, váratlanul és rendesen olyan valakinek mutatva magukat, akinél nincs puska. Pár napig izgalomban tartják a vadászokat és vadőröket, aztán eltűnnek éppen olyan titokzatosan, mint ahogy megjelentek. Nagy ritkán megesik, hogy valaki rálő, de, hogy el is találja, arra nincs eset. Ami disznót ugyanis sikerül meglőni, arról mindig kiderül, hogy nem Pista bácsi. Viszont az elhibázott kanról, vagy a sűrűben láttatlanul elugró disznóról utólag mindig megállapítható, hogy Pista bácsi volt. Én azonban még nem láttam soha, a nyomát sem. —■ . . . Mondja Józsi! Hát hogy lehetne elcsípni az öreget? Józsi azonban nem felelt. Ebben a pillanatban közelebb lévő vad kötötte le a figyelmét: — Fácánok! Fácánok! Hát bánom én most a fácánokat, mikor Pista bácsit szeretném puskavégre kapni? Józsi azonban, sőt a szekeres is nagy izgalomban voltak. Nem tudom miért, de ezeket a hegyi embereket a nyúl, a fácán, meg a fogoly ép- penugy izgatja, mint a szaryas, vagy disznó. Talán mert éppen olyan ritkán találkoznak velük, mint azokkal. Éreztem, hogy ha le nem szállók fácánt lőni, nagyon megcsappan a becsületem a szemükben. Mit volt mit tennem, lekászmá- lódtam a szekérről. Matyi kutya bebújt a sűrűbe, ahol egy-két perc múlva fel is vert egy szép, hosszufarku kakast. Repült a kakas hangos szóval gyertyaegyenesen felfelé, de nem sokáig, mert a serét méggyorsabban tud repülni és utolérte. Józsi diadallal kapta fel a Matyi orra elől és hozta: — Aj, de nagy darab! . , , Hát csakugyan nagy volt. Elbámultam, mikor megláttam. Különösen a sarkantyúját, mert akkorával még nem találkoztam soha, pedig vadászom már annyi esztendeje, amennyi szívesen lennék mégegyszer. Rettentő öreg kakas lehetett. Valóságos Pista bácsi a fácánok között. Elkezdtem számítani: hétfő, kedd, szerda, csütörtök i « * Mire hazavíhetnétn megromlik-. — Hát ezt majd megesszük Józsi, pörköltnek! Kedden vacsorára! Azt hiszem, mondani is felesleges, hogy kedd reggelig nem csak Pista bácsihoz nem volt szerencsém, de még egy malachoz sem. És a száraz talajon még a nyomukat sem bírtam meglelni sehol. Mikor aznap a hajnali cserkészésből hazaértünk, Józsi rögtön nekiállt, hogy a fácánt megtisztítsa. — Pörköltnek jó lesz! — mondta közben. — Korán fel is teszem, hogy megpuhuljon . , s Mert egy kicsit mintha kemény volna . . , Délután nem jött velem, otthonmaradt főzni. Én egy darabig bújtam az erdőt, aztán felültem a magaslatra, abban a reményben, hogy talán igy sikerül majd valami átváltó disznót a vágás meg a szálerdő közt elcsípni, mert ilyen elhagyott helyen korábban megmozdul a disznó is. Ott ültem sokáig, de hiába. Mikor már nagyon kezdett sötétedni, megnéztem az órám: félhat volt. Utána még jó darabig ottmaradtam s aztán a zseblámpa világánál botorká'tam vissza a kunyhóba, ahol ekkor már felséges pörköltillat terjengett. Józsi azzal fogadott: — Nagyon nehezen puhul kérem, pedig már tüzelek áatta vagy három óra óta! Most vájjon mennyi lehet? Van már talán nyolc is? Megnéztem az órám: — Ugyan már! — szóltam. — Fél hét! Pesten ilyenkor még délután van! Leültem olvasni lámpavilág mellett. Jó darab idő múlva Józsi újra megkérdezte: — Hány óra, kérem szépen? Megnéztem újra: félhét. Mégmindig. — Tyüh! A mindenségit! Hiszen ez az óra áll! Kiderült, hogy nem húztam fel az este. Most aztán tanakodhattunk itt, másfélórányira minden emberlakta helytől, hogy vájjon mennyivel lehetünk késésben. Másfélórában állapodtunk meg s előre igazítottam az órát nyolcra. Aztán egy óra múlva azt mondtam: — Hanem most már lássuk azt a fácánt, mert le szeretnék feküdni, tekintettel arra, hogy holnap pitymalatkor ott akarok lenni a békásréti magaslesen, ötkor kezd virradni, hát négykor fel kell kelnünk . . . Józsi kitálalta a fácánt, amely számításunk szerint négy órát volt tűzön, de olyan kemény volt még mindig, hogy lehetetlen volt megrágni. Én csak egyetlen falattal próbálkoztam, Józsi vitézül megbirkózott vagy öt harapással, de aztán feladta a küzdelmet ő is. Szalámit vacsoráztunk, a fácánok Pista bácsiját átengedtük Matyinak. Kutyának mindegy, az meg tudja rágni a csontot is! Mikor lefeküdtünk, az órám fél tizet mutatott. Fél tíztől négyig hat és fél óra. Ennyi alvás pedig elég bőven! Különösen, ha hagyják az embert. De ezen az éjszakán az történt, hogy Matyi felugatott a legmélyebb álmomból. Mikor rászóltam, egy pillanatra elhallgatott, de aztán újra csak az ablaknak fordult és dühösen ugatott tovább. Megsokalltám, felkeltem, kimentem. Néztem, hállgatóztam, nem találtam semmi gyanúsat. Matyi is megnyugodott, de kis idő múlva ujrakezdte. Végre is csak úgy csendesedett el’, hogy jjóesí ődafektette < a priccsre a lábához. Otj is morgott még egy kicsit, de egy-két szelid rúgás elhallgattatta* Megnéztem az órát: fél hármat mutatott. Na még lehet egyet aludni! — Virrad, kérem szépen. Világosodik! EL* aludtunk! ... Lekéstünk! . , . — Lehetetlen! — Sohasem esett még meg velem, hogy fel ne ébredjek, mikorra elhatároztam* Nézem az órát: — Háromi! Kinn azonban már hajnalodott csakugyan. És messziről, a völgyből tompán hallatszott a vw nat zakatolása, ami öt órát jelentett. Most már tisztában voltam vele, hogy mi történt. Elszámitottuk magunkat csúnyán. Három és fél helyett csak másféllel igazítottam előre az órámat. Két óra kiesett az életemből. A fácánok Pista bácsija ellenben két órával tovább puihult, mint hittük és még igy is ehetetlen maradt. Annyira, hogy Matyi el is rontotta vele a gyomrát, mert csak ez lehetett az oka* hogy nem akart velem jönni, mikor nekiindultam már világoson, hogy ha disznóval nem is, de talán egy rókával, vagy vadmacskával hátha találkozom. i Kár pedig, hogy Matyi otthon maradt. Nagy, diadala lett volna. Mert útközben rájöttem, hogy nem hiába ugatott fel álmomból az éjszaka. A forrás mellett ugyanis, alig száz lépésnyire a gunyhótól ráakadtam egy hatalmas disznónak a nyomára a sárban. De mekkora nyom volt az! Akár egy ököré! Pista bácsi, a másik, az igazi Pista bácsi ittjárt az éjszaka! Nem is az éjszaka, hanem reggel fél- ötkor. Ott mehetett el közvetlenül a kunyhó közelében és ha az órám meg nem állt volna az este. már ébren is lehettünk volna akkor. Meglőhettem volna! — Volna, volna, volna ... — mondogattam magamban és csendesen ütögettem a Pista bácsi nyomát a botommal. ! Egyebet már úgy sem tehettem! Hazugságért és lopásért — halát A tolvajokat régebben nálunk Is felakasztották, 8 hazugságot azonban nem büntették, ha a hazug nem okozott vele különös bajt A Baffin-föld eszkimói másképp gondolkodnak. A hazugság náluk épp oly súlyos bűn, mint a lopás és a hazug épp úgy bűnhődik, mint a tolvaj: halállal. A mi közmondásunkat! „Aki hazudik, az lop is", — ott komolyan veszik. Montague, Kanada hires, lovasrendőrségének felügyelője, tíz évig élt az eszkimók között Most, hogy a civilizációba visszatért kijelenti, hogy megtanultál csodálni ezt a kis népet Az eszkimók nélkülözhetetlenek Kanada számára, csak ők tudják megmutatni 8 fehéreknek, hogyan lehet a sarki jágsivatagban élni* Az eszkimó — mondja Montague — azt teheti, amit akar, csak hazudnia és lopnia nem szabad. A törzs é két bűnben látja az összes gonosztettek gyökerét. Azt hiszi, hogy a hazugot és a tolvajt egy démon szállta meg, s ettől a démontól fél, nem a bűnöstől. Ezért öli meg azt, aki hazudik, vagy lop. A birósági eljárás szokatlan. Ha valamelyik eszkimó meggyőződik arról, hogy egyik törzstestvére a hazugság, vagy tolvajság bűnébe esett, azaz a „démon hatalmába került, úgy jelentést tesz egy titkos bíró* Ságnak, amelyik két férfiből és két nőből áll. (A férfiak egyike a főnök.) Ezek a vádlott tudta nélkül „lenyomozzák" az ügyet. A körülményekhez képest á „per" egy hónapig is eltart. Ha beigazolódott a vád* a bírák megegyeznek a halálos ítélet végrehajtásának módjában és idejében. Az elitéltnek nem mondanak semmit. A halálos ütés azt gyanútlanul éri. A rendőrfelügyelő egyszer közölte az egyik törzs- főnökkel, hogy a kormányzat nem engedheti meg ezeket a gyilkosságokat. „De hát akkor mit tegyen azzal az emberrel" <—• kérdezte a főnök •—- „aki hazudik vagy lop?" A felügyelő azt tanácsolta, hogy intse meg. • Néhány nap múlva ismét felkereste a főnököt* aki addig gondolkodott a dolgon. „Amit tanácsoltál* az helytelen" — mondta. — „Ha valakit arra figyelmeztetek, hogy ne lopjon és ne hazudjon többé, az mégis csak hazudni és lopni fog. De ha megölöm, akkor nem teszi többet." A rendőrfelügyelő megpróbálta* hogy megváltoztassa a főnök véleményét. De az eszkimó csak a fejét rázta. „Én nem félek attól, aki lop vagy hazudik" —- felelte — „de a gyerekeit és az unokáit féltem. A törzsem abba a veszélybe kerül* hogy egy napon majd hazugok és tolvajok fognak felette uralkodni." % Nincs többé ősz haj I Francia professzorok csodás találmánya & párisi világkiállításról, mely afrikai gyümölcs- nedvekből készült vizszinü folyadék, az ősg hajat négyszeri bekenés után ismét feketére, vagy barnára változtatja. Ezen folyadékot a haj gyökerei magukba szívják és a haj hagymáit kitisztítja, az ősz haj Ismét éledni kezd, a hajszálaknak nj életfolyamata kezdődik, miáltal az egészséges talajban a korpa- képződést megszünteti é9 visszaadja a haj eredeti szinét. Egy üveg ára K5 15.—* portó Ké 3.—* Vezérképviselő Csehszlovákia területére „Rekord” Arcszépitő-Kosmetlka 4é Parfnmerie Áruháza, Mukaéevo, Komenskéhö 3. — Képviselők kerestetnek mindeo várói ‘réwói'e.
