Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)

1938-09-01 / 199. (4642.) szám

*PKSOTJV\agÍSRHTRLSE> 7 ■ tftifyen idavótíudá A köztársaság legnagyobb részében kedden is változékony volt az idő. Sokhelyütt volt zivatar és eső. Szerdára virradó éjszaka némileg kide­rült. Nyugaton nagyobb ködképződés volt. Ke­leten valamivel magasabb a hőmérséklet, mint nyugaton. — Várható idő csütörtökön: Változé­kony, elvétve záporeső, a hőmérséklet nem vál­tozik. — ELTITKOLT BOR. (Pozsonyi szerkesztő­ségünktől.) Blazsó Imre 58 éves felsődiósi föld­műves Markovics illetékbiró elé került, mert a szüret után 244 és fél liter bort eltitkolt és nem jelentette be a pénzügyi hatóságoknak adóztatás céljából. Blazsó Steiger Gergelynek, a sógorá­nak birtokán segített ki és a szüret után a 244 liter bort egy öt hektoliteres hordóba öntötte, hogy igy a fináncok elől elrejtse. Azonban a fi­náncok éber szemét nem kerülte el a hordó. Meg­kopogtatták és észrevették, hogy bor van benne. Blazsó azzal védekezett, hogy ő nem szőlőmüves, nem volt szándékában eltitkolni a bort, ezt csak a sógora elől dugta el. A biró 244.50 korona pénzbüntetésre Ítélte. Az ítélet jogerős. — SZABADSÁGA ALATT ÉRTE IITÓL A HALÁL, Lőcsei tudósítónk jelenti: Az iolói járási hivatal erdészeti főbiztosa, Németh Pál Gráfenbergben hirtelen elhunyt. A mindössze ötvenéves Németh főbiztos egészségének helyre­állítása céljából szabadságot kért és azt Gráfen­bergben töltötte. Szabadsága helyén érte utói a hirtelen halál. Holttestét Kassára vitették és ott temették el nagy részvét mellett. — KIPRÓBÁLTA AZ UJ KERÉKPÁRT. Lőcséről jelentik: Galló Dusán liptóbodicai tizen­hatéves diák uj kerékpárját akarta kipróbálni s kirándulást tett Liptószentmiklós felé. Az or­szágút egyik hidján hirtelen elébe ugrott egy kutya. Galló félreforditotta a fejét, elveszítette az egyensúlyát és lebukott a kerékpárról. Sze­rencsétlenségére éppen abban a pillanatban jött Markovics András liptóbodicai gazdálkodó a ko­csijával s mivel erős iramban vágtattak lovai, nem tudta azokat megállítani. Az egyik vágtató ló patájával úgy megrugta a földön fekvő Galló fejét, hogy rögtön elöntötte a vér és elájult. Esz­méletlen állapotban szállították be a liptópalu- gyai kórházba. Állapota nagyon súlyos. — LETARTÓZTATTÁK A HIZÉRI „LEÁNY- SZÖKTETÉS” TETTESEIT. Nyitráról jelentik: Napokkal ezelőtt nem mindennapi esemény ját­szódott le a ihizéri cigánytáborban. A késő esti érákban megjelent Kotíár János cigánynál három cigánylegény, s azt kívánták, 'hogy 13 éves leányát, Olgát „adja ki” nekik, mert a saját tá­borukba. akarják vinni. Kotlár János (hallani sem-%kart arról, hogy fiatal leányát a cigánylegények „oltalmába” ajánlja és kereken visszautasította .&Z ajánlatot. A cigánylegények azonban nem tágí­tottak s egyre agresszívebben léptek fel, majd egyikük, Rafael József, előrántotta beretváját és azzal hadonászva fenyegette meg Kotlárt, hogy végezni fog vele is és a leánnyal is, ha nem tel­jesíti kérését. Az erőszakos legény fivére, Rafael Simon is kivette részét az életveszélyes fenyegeté­sekből. A megrettent apa végül is beleegyezett abba, hogy a 13 éves leányt a cigánylegények a saját táborukba vigyék. Alighogy elhagyták a tá­bort, a két Raifael-fivér erkölcstelen merényletet . kísérelt meg a fiatal leány ellen, de ebben har­madik társuk, Német Antal megakadályozta őket. A „leányrablás” rövidesen a csendőrség tudomá­sára jutott és a csendőrök a cigányok után ered­tek. Rafael Simont sikerült is rövidesen elfogni, mig Rafael József ismeretlen helyre szökött. El­rendelték körözését. Németet kihallgatták, de szabadlábon hagyták, bár a bűnvádi eljárás ellene is megindult. A leányragadási ügy rövidesen a nyitrai kerületi biróság büntetőtanácsa elé kerül. — PORTALANITJÁK A POPRÁD ÉS ÓTÁTRAFÜRED KÖZÖTTI ORSZÁGUTAT, Lőcsei tudósítónk jelenti: A nagymérvben fel­lendült autóforgalom miatt a Poprád és Ótátra- füred közötti országút anyira megrongálódott, hogy a késmárki járási hivatal műszaki osztálya elhatározta annak kijavítását és nehézrétegü asz­falttal való beboritását. A helyreállítási munká­latok már folynak s remélik, hogy azok még a téli időszak beállta előtt befejeződnek. — MEGFELLEBBEZTÉK A SZEPESOLA- SZI VÁROSBIRÓVÁLASZTÁST. Lőcséről je­lentik: Közöltük, hogy Szepesolasziban Szalay József elemi iskolai igazgató-tanítót választották meg városbirónak, első helyettesének Prásil Ven­cel gazdasági iskolai igazgatót, második helyet­tesének Girba Mihályt. Amint most értesülünk, a választásokat a törvényes határidőn belül meg­fellebbezték. — LESZAKÍTOTTA kezét a cséplő­gép. Nyitráról jelentik: Az egyik Privigye melletti majorban súlyos baleset történt cséplés közben. Kiaba Vince 15 éves gazdasági munkás a cséplésnél végzett munkát. Vigyázatlansága miatt keze a cséplőgép dobjába került s a gép kiszakította a karját. A szerencsétlen munkást, aki nagy vérveszteséget szenvedett, a nagytápol- csányi kórházban vették ápolás alá. — BF TÖRŐK JÁRTAK A DIÓSZEGI PLÉ­BÁNIÁN ÉS A TEMPLOMBAN. Nyitráról jelentik: Ismeretlen tettesek álkulcs segítségével •behatoltak a diószegi plébániára és az egyik al­kalmazott szobájából különféle értéktárgyakat emeltek el, majd leemelték a szegről a templom kulcsát és a templomba jutva kifosztották a per­selyeket. Sikerült bejutniok a sekrestyébe is s onnan különféle kegyszereket zsákmányoltak. A betörőknek sikerült minden áruló nyom hátraha­gyása nélkül elmenekülniök. A csendőrség meg­indította a nyomozást. Újabb magyar községbe vonult be a Slovenská Liga szlovák iskolája A gömöri Balogfalán 78 csehszlovák lakos számára létesítettek iskolát ■ ■ A szlovák tanitást a magyar vasutasok és néhány aktivista magyar kérelmezte A magyar iskolában megszűnt egy osztály s vele egy magyar tanítói állás RIMASZOMBAT. —■ Mialatt Prágában Runciman lord lázasan keresi a nemzetiségi kiegyezés alapjait és hangzatos nyilatkoza­tok látnak a sajtóban napvilágot a kiegye­zés készségéről, ugyanakkor a köztársaság távoleső sarkaiban minden a régi mederben halad. A nagy engedékenység napjaiban igen érdekes és jellemző eset történt a gö- mörmegyei Balogfala községben. Egy ma­gyar tanító kezéből kiesett a kenyér. Balogfalának 1930-ban 908 lakosa volt. Ebből 900 csehszlovák állampolgár. Összesen 762 lelket mutat ki a népszám­lálás magyarnak, 78-at csehszlováknak, 1-et zsidónak és 59-et cigány nemzetisé­gűnek. Ezek szerint a lakosság 84.67 szá­zaléka magyar és 8.67 százaléka cseh­szlovák. A község iskolájában már két esztendeje állt fönn három osztály, mert 140—150 gyer­mek járt iskolába. Az idén nemvárt esemény történt. A júniusi beiratások előtt a Slovenská Liga megtette a kezdeményező lépéseket arra, hogy a 78 csehszlovák lélek gyer­mekei számára, akik közül iskolaköteles sorban legföljebb 10—15 lehet, szlovák iskola létesüljön. Valaki végigjárta a szülőket és gyermekeket toborzott az uj iskola számára. Első fölada­tául a balogfalai magyar vasutasszülők meg­nyerését tekintette. A" faluban meglehetős sok magyarajku vasutas lakik. A vasutasok aláirták az iskolát kérő folyamodványt. Hogy miért kívánta valamennyi magyar vasutas gyermekei részére a szlovák iskolát a magyar faluban? Erre nézve talán az ot­tani vasutasok feje, a cseh nemzetiségű ál­lomásfőnök és két cseh hivatalnoktársa tud-* na közelebbi fölvilágositást adni. Akadt néhány agrárpárti és cseh szociál­demokratapárti magyar gazda, egyszóval aktivista is, aki a szlovák iskolába íratta gyermekét. ♦. így aztán több, mint negyven növendéke lett a tervezett szlovák iskolának. A magyar iskolával pedig az történt, hogy csak 97 gyermek maradt meg benne. A rimaszombati tanfelügyelőség, amely­nek vezetője, Uram János tanfelügyelő a Slovenská Liga egyik kiváló vezető tag­ja, erre nem engedélyezte a harmadik osz­tály megnyitását. 97 gyermeket már két tanító is eltanithat. így lett Balogfalán egy magyar osztállyal és egy magyar tanítói állással kevesebb. JSzmHÁzKö»V\^«L,RIRA. A magyar színészet megoldatlan problémája Szlovákiában és egy megoldott példája Erdélyben Iria: K ö r n y e i Elek A keletszlovákiai magyar színtársulat koncesz- sziójának kiadása körül tapasztalt eljárás, — nem Fischer Károly személyéről van szó, akinek művészi múltja megérdemli a bizalmat, de az elv­ről —: időszerűvé teszi azt, hogy a szlovákiai magyar színészet kérdésével érdemlegesen fog­lalkozzunk és megvitassuk azokat a lehetősége­ket, amelyeknek alapján véget vethetünk az eddigi sérelmes állapotoknak. Most ősszel lesz tiz éve annak, hogy a nyugat­szlovákiai magyar színtársulat koncesszióját az iskolaügyi miniszter kiadta Földes Dezsőnek, aki „különös!” érdemeinél fogva azóta háromszor kapta meg a szinikoncessziót, ugyanakkor a kelet­szlovákiai magyar színtársulat koncesszióját tiz év alatt most már a harmadik személynek adják. Mit jelent az, hogy a kormányrendszernek meg­felelt a nyugatszlovákiai magyar színtársulat igazgatása s nem felelt meg ismételten a kelet­szlovákiai magyar színtársulat igazgatása? Az egyik társulat vezetését állandósította, a másikét nem! Tudomásunk szerint Iván Sándor, s az el­múlt évadban Sereghy Andor is nyújtott művészi szempontból mindenkor legalább annyit, mint a nyugatszlovákiai színigazgató; ennek ellenére mégsem részesültek ismételten abban a kegyben, mint Földes Dezső, ha a koncesszió megújításáról volt szó. Mi ennek az oka? Mert, hogy nem ok nélkül történt, az bizonyos! A keletszlovákiai magyar színtársulattal tehát továbbfolyik a kormányrendszer kísérlete, mig a nyugatszlovákiai magyar színtársulat vezetésével kísérlete bevált. Erre kell következtetnünk, ha el­gondoljuk, hogy Földes Dezső színigazgatónak még két évre szól a legutóbb öt évre kiállított koncessziója. A szlovákiai magyar színészet válságát ma hü tükrében Földes Dezső szinházvezetésének tiz éve mutatja meg. Mérlege ismeretes. Az igazgató ügyes kereskedelmi vállalkozónak bizonyult a nemzeti kultúra szempontjából úgyszólván mit- sem jelentő színházával, amelynek művészi érté­két — a legtöbbször létminimum alá szoritot szi- nés&egzisztenciák miatt — olykor budapesti ven­dégművészekkel biztositotta. A kormányrendszer mégis meg volt elégedve ezzel a teljesitmény- nyel. A magyarság illetékes szinházügyi szerve, a Szlovákiai Magyar Szinpártoló Egyesület azon­ban a tíz év alatt soha nem tudta lelkiismere­tének megnyugtatásával ajánlani a magyarság ré­szére az előadások pártolását, mert azoknak — néhány kifogástalan előadás kivételével — kevés közük volt a magyar kultúrához. Bekövetkezett az a helyzet, amit Petőfi igy jellemzett már an­nakidején: „Pártolj közönség, akkor majd hala­dunk, mond a szinész. Haladj szinész, akkor majd pártolunk, mond a közönség. És végül mindkettő elmarad.” Ebben az áldatlan állapotban, amelyben sem közönség, sem a szinész, egyedül az élelmes színházigazgató találta meg mindenkor számítá­sait, évről-évre gyengébb lett a magyar színját­szás Szlovákia nyugati részeiben, de különösen sorvad a pozsonyi miagyar sziniévad, amely tiz évvel ezelőtt még három hónapig tartott, mig az utóbbi években mindössze hat hetes lett. (Az idén ugyan két kánikulai héttel meghosszabbították.) A magyarságra a legsúlyosabb sérelem az, hogy a szinikoncesszió kiadásával nem respek­tálják a magyarságnak azt a természetes, elemi jogát, hogy a színház kulturális jelentőségébe vetett hitünk szerint magunk oldjuk meg ezt a kérdést. A magyar színház ügye elősorban a szlo­vákiai magyarság ügye, amelyet kizárólag maga akar megoldani, s ezért nem engedhető meg, hogy a kormányrendszer kísérleteivel lejárassa ezt a gondolatot, egyszerűen olymódon, hogy egyes magánemberek üzleti vállalkozásává minősítse a kérdést. A keletszlovákiai koncesszió kiadásával a kormányrendszer éppen azzal mutatta meg újabban a magyarság iránt meg nem értő beállí­tottságát, hogy nem a Szlovákiai Magyar Szin­pártoló Egyesületnek adta, amely megpályázta, mintegy kifejezésre juttatva azt, hogy a magyar­ság színháza itt Szlovákiában nem lehet egy-két magánvállalkozó üzleti kísérlete, amelyen ke­resni akarnak, de a színház anyagi eredményét éppen e kultúrintézmény megerősítésére, a szín­ház kulturális céljainak fejlesztésére kell fordí­tani! Amikor tehát a Szlovákiai Szinpártoló Egyesület megpályázta a szinikoncessziót, pályá­zatában azt a gondolatot képviselte, hogy a szlo­vákiai magyarságnak a magyar színház gazdasági és művészi vezetése felett maga akarja vállalni a legfőbb ellenőrzést, tehát a felelőséget, mint ahogy erre hasonló körülmények között minden öntudatos népcsoportnak természetes joga van az államban. Ha a Szlovákiai Szinpártoló Egyesü­let ennek ellenére sem kapta meg a koncessziót, ez annak tudható be, hogy a kormányrendszer nem akarja a magyarságnak est a természetes jogát elismerni. Hogy a szlovákiai magyar színészet problé­mája csakis a magyarság illetékes szervéneit, a Szlovákiai Magyar Szinpártoló Egyesületnek ut­ján nyugodhatik meg, s a magyarság valóban jog­gal követeli ezt a megoldást: bizonyítja a magyar színészet kérdésének egyik megoldott példája Erdélyben, ahol a kormányrendszer sokáig szin­tén mereven elzárkózott attól, hogy a magyarság saját akarata szerint oldja meg ezt a fontos kul- turkérdést. A kolozsvári Thalia szinházvállalat öt éve azonban igazolta, hogy a szinházltérdés egészséges szellemű megoldását egyedül akkor re­mélhetjük, ha a színházért a felelősséget nem a kommerciális érzékű vállalkozó, de a megszerve­zett magyarság közösen vállalja. Ez az egyedül járható útja a magyar színészet megoldásának még akkor is, ha a színházat előzőleg olyan ügyes, izig-vérig szakember vezette, mint a ko­lozsvári színházat dr. Janovics Jenő színigazgató személyében. A kolozsvári Thalia szinházvállalat állandósított művészi színvonalának vonzóereje évről-évre egyre nagyobb tömegből váltja ki a színházlátogatás lelkiszükségét, — mig 1933— 34-ben csak 134.000 személy látogatta a társulat előadásait, addig 1937—38-ban már ez a szám a 300.000 fölé emelkedett —, a színház akkor te­remtette meg mai nyugodt, stabilizált fejlődésének alapját, amikor a vezetést az a szellemi csoport vette át, amelyet Kemény János báró kezdemé­nyezésére „A helikoni irók összejövetelei”-rő! Is- nernek ma már nemcsak Erdélyben, hanem az egész magyar nyelvterületen. A cél elérésére, az erdélyi magyar színjátszás reorganizálása ér­dekében a részvénytársasági formát találták leg­inkább megfelelőnek, ez a részvénytársaság azon­ban csak forma szerint kereskedelmi vállalkozás, mert alapszabályai értelmében osztalékot soha­sem fizet, de minden jövedelmét kizárólag az erdélyi magyar színjátszás továbbfejlesztésére fordítja. A kolozsvári Thalia részvénytársaság mögött ott áll, mint erkölcsi és legfőbb ellenőrző testület a szinpártoló egyesület, amelynek veze­tőségében különböző magyar testületek, társadal­mi egyesületek és intézmények vezetői foglalnak helyet. így azután lehetővé vált, hogy a kolozs- * vári színtársulat, amely a nagyváradi és brassói sziniévadot is ellátja, öt év óta megkétszerezte tagjainak számát, színpadi felszerelése pedig (az adatokat dr. Kádár Imre ügyvezető-igazgató je­lentéséből veszem) öt év alatt megötszöröződött, a legtöbb fiatal vezető szinész már erdélyi szi- nésziskoláztatást kapott, sőt a szinházvállalat ön­maga produkált eredeti erdélyi játékrendet, amr'y a transzilván szellemből fakadt: Nyirő József „Jézusfaragó ember”, Koós Károly „Budai Nagy András” cimü drámái és Tamási Áron székely mesejátékai mielőtt Budapesten arattak volna si­kert, előbb a Thalia előadásaiban kaptak lelket. Az erdélyi magyar színjátszásnak ez a meg­oldott példája bizonyítja, hogy a magyar színé­szet mai sorsunkban csakis ugy tudja tökéletesen betölteni föladatát, amelyet a nemzeti kultúra érdekében végeznie kell, ha a színház művészi és gazdasági vezetésének felelősségét a magyar kö­zösség vállalja, nem pedig az üzleti célú vállal­kozó, aki elsősorban a kockázat vállalásáért saját anyagi számításait akarja megtalálni, legtöbbször a közönség művészi igényeinek és a színészek szo­ciális helyzetének rovására.--------------- W ' Babay József első forgatókönyve BUDAPEST. — (Szerkesztőségünktől.) A magyar filmgyártás uj idényében egészen uj ne­vek kerülnek a közönség elé, részben mint ren­dezők, részben mint forgatókönyvírók. A magyar filmgyártók belátták, hogy a modem magyar iro­dalmat erőteljesebben be kell kapcsolni a ma­gyar film szellemi irányításába. Egyike azoknak az ismert magyar íróknak, akik teret kaptak a filmgyártásban, Babay József, az ismert novella- és színműíró, aki most irta meg első forgatókönyvét Indig Ottó „Tizenhárom kislány mosolyog az égre" cimü kisregényéből, melyet a Hunnia—Hajdu-film forgatott le Daró- czy József producer vezetése és Ráthonyi Ákos rendezése mellett. Babay József első filmmunká­járól a következőket mondotta szerkesztőnknek: — Miután novellát, regényt, verset, színdara­bot és hírlapi cikket tömérdeket írtam, most megpróbálkoztam az uj műfajjal, a forgatókönyv- irással is. Mondhatom, érdekesebb irói feladat kevés akadhat iróember számára. Itt valóban az a feladata az Írónak, hogy az, mit leír a papír­ra, megelevenedjék nemcsak az olvasó fantáziá­jában, hanem a műteremben is. Az írónak képek­ben kell látnia az egész mesét és olyan szavakat kell a szereplők szájába adnia, amelyek kiegé­szítsék azt, amit a szereplők a többi jelenetekben némán eljátszanak. Kissé a regényíráshoz hason­lít a forgatókönyvirás. A regény leirórészei, a film néma jelenetei és a regény párbeszédes ol­dalai itt is megelevenednek. Nem tudom, hogyan fogadja a közönség az első filmkönyvtemet, a szereplők és a benfentesek meg voltak eléged­ve vele. (*) Felújítják Budapesten a „Légy jó mind- halálig“-ot. Szerkesztőségünk jelenti: A Magyar Színház az évad során műsorába iktatja Móricz Zsigmond „Légy jó mindhalálig" cimü híres szín­müvét, amelyet annak idején a Nemzeti Szín­házban játszottak. A főszerepet most is Vaszary Piroska alakítja. (*) Zenepedagógiai hir. Dr. Duka Zólyomi Norbertné Szerényi Aglája zenetanárnő szep­tember elsejétől megkezdi a zongoratanitást. El­méleti oktatást is vállal. Pozsony, Grössling-u. IS (Gaj-u. 7). Telefon: 8—89. (*) Magyar táncosnő a newyorki világkiállitá3 táncversenyén. Budapestről jelentik: A newyorki világkiállítás kapcsán nemzetközi táncversenyt is rendeznek, amelyre a reprezentatív táncintéz­ményeket hívták meg. A verseny zsűrijébe Pallay Anna, a budapesti m kir. Operaház v. primaba- lerinája, a Zeneművészeti Főiskola tanára is meghívást kapott, aki erre az alkalomra szeptem­berben tizenkéttagu csoport megszervezését és betanítását kezdi meg balettakadémiáján. 1938 szeptember 1, csütörtök. —ri ■’' "

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom