Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)

1938-09-15 / 211. (4654.) szám

2 1938 szeptember 15, csütörtök. ■HHOBOnN Felhívás a magyar jogászokhoz! a párt között folytatott tárgyalásokban. Déli helyzetjelentés Szerdán délelőtt a helyzet nem tisztázódott még s a bizonytalanság változatlanul tart A hely­zet továbbra is nagyon komoly és ennek meg­felelően az ujságiró munkája is nehézzé vált, hogy kimerítő és élénk tájékoztatást nyújtson olvasóinak. Lapunk a belpolitika sorsdöntő ese­ményeinek ismertetésében kénytelen legnagyobb­részt a hivatalos jelentésekre szorítkozni. A déli órákig hivatalos jelentést nem adtak ki. Az első jelentést félegy órakor mondotta a rádió. Esze­rint az egész köztársaság területén nyugalom és rend uralkodik, különösen azokon a kerületek­ben, amelyekben ostromállapot van. A kormány fölhívást intézett a köztársaság lakosságához, fi­gyelmezteti, hogy őrizze meg a kritikus órákban nyugalmát, mert az ilyen időkben a legnagyobb ellenség a pánik. Mindenekelőtt óvakodni kell a fantasztikus hírektől, amiket a külföldi lapok és külföldi rádióállomások közvetítenek. A kormányelnök, aki kedden tárgyalt de La- croix francia és Newton angol követtel, a teg­nap éjszakát a Csehszlovákiával szövetséges or­szágok fővárosaiból érkező jelentések áttanul­mányozásával töltötte. A kormány állandóan ülésezik és a ma délelőtt a világ minden részéből beérkező hírek hatása alatt valamivel nyűgöd- tabban ítéli meg a helyzetet. Krofta külügyminisz­ter ma délelőtt fogadta Wilbur John Carr ame­rikai követet. fl íeské Siovo az „önrendelkezési jogról” A cseh nemzeti szocialista Öeské Siovo szerdai száma Hitler beszédével foglalkozik és az ,,önrendelkezési jog”-ról a következő­ket írja: — Hitler kancellár nürnbergi beszédében a szudétanémetek önrendelkezéséről szólt. Súlyos fenyegetések és Isten segítségének kérése után Hitler kijelentette, hogy „a há­rom és félmillió csehszlovákiai német elnyo­másának véget kell vetni és az elnyomatást az önrendelkezés szabad jogának kell fölvál­tani”. A birodalmi kancellár itt Wilson el­nöknek 1918-ban megfogalmazott önrendel­kezési jogára hivatkozott. — ílgy látszik, hogy a németek annakide­jén, a háború végén sem értették az önren­delkezés jogát és nem értik máig sem. A nemzetek önrendelkezésének elve megálla­pítja, hogy minden nemzeti egység, amely képes az önálló állami életre és idegen ura­lom alatt él, jogot formálhat arra, hogy dönt­sön afölött, vájjon független önálló államot akar-e alkotni, vagy csatlakozni akar egy más, meglévő állami alakulathoz. Nem kell megmagyarázni, hogy mit kell érteni a „nem­zeti egység” fogalma alatt. Egészen biztos, hogy ez alatt nem idegen nemzetek töredékét képzelték el, amelyek olyan területen élnek, ahol a birtokjog más államalkotó nemzethez tartozik. Ez az eset állott fönn a cseh ország­részek területén. — Az a nemzet, amelynek itt joga volt számonkérni a nemzeti önrendelkezés el­vét, kizárólag a cseh nemzet volt, illetve — az egész mai csehszlovák köztársaság terü­letén — az egyesült csehszlovák nemzet. A nemzeti kisebbségek, amelyek a köztársa­ság területén, azaz az államalkotó csehszlo­vák nemzet birtokát képező földön élnek, semmilyen jogra sem hivatkozhatnak, csak arra, ami őket mint a csehszlovák nemzet életteréhez tartozó állampolgárokat megil­leti. A mi nemzeti életterünk élvezését úgy nagyságban, mint minőségben semmi más sem határozhatja meg, csak a kisebbségek lojalitásának a fokozata az államalkotó nemzettel szemben. Az állmalkotó nemzet jogát erre az élettérre a nemzeti kisebbsé­geknek is tiszteletben kell tartani. Azok a nemzetek, melyekhez a mi nemzeti kisebb­ségeink is tartoznak, külön élettérrel ren­delkeznek másutt. — A csehszlovák nemzet életterét a csehszlovák köztársaságot —■ nem alkották meg mesterségesen. Határait maga a termé­szet alkotta. Ezer éven keresztül igy alkot­ták meg a határokat a gazdasági, a kultu­rális érdekek és szükségek is. Közrejátszot­tak a védelmi szükségszerűségek is és mindaz, ami fontos ahhoz, hogy a nemzet saját államában szabadon és biztonságban éljen és önállóan saját nemzeti egyénisége szerint határozza meg életmódját. Az ezeréves határokon, amelyeket a csehszlo­vák nemzet számára a politikai, gazdasági és kul­turális múlt határozott meg, semmi sem változ­tatható a nemzet rovására, hogyha a nemzet ál­lama határain belül egyáltalában nemzet akar maradni. Ez föltétlenül minden időkre érvényes, akár Hitler Adolfé Némteország, akár nem. A nemzetek önrendelkezési joga soha sem lehet olyan jog, amely ugyan politikai szabadságot nyújtana a nemzetnek, de nem nyújtaná az ön­álló élet összes további életfeltételeit, mindenek­előtt a gazdasági feltételeket (szén, a határvidé­ken!). Az nem lenne nemzeti állam, az csak nép­rajzi védteríilet lenne, amilyet a kihaló indiánok számára csináltak Amerikában. Közismert tény ma már, hogy a köztársaság belső átalakulás előtt áll és számolnunk kell az­zal, hogy a magyarság az állami szolgálat kü­lönböző ágaiban megfelelő részt kap. Amíg a most megalakult Magyar Közalkalmazottak Egyesülete valamennyi tényleges és volt ma­gyar köztisztviselőt egységes szervezetben tö­möríti, szükségessé vált a magyar jogászok egy­séges szervezetbe való tömörítése is. A szerve­zők olyan Magyar Jogászegyesület megalakításá­ra gondolnak,a melyben résztvenne a magyar bí­rói és ügyvédi kar és mindenki, akinek jogvég­zettsége van. Az egyesületet csak kellő számú jelentkező vm. Eső, eső, eső,,, A Tátra fölött szürke esőfellegek gyülekeznek, még minden csúcs látszik, de a felhők már a gránithegyek- kel kacérkodnak, néhány perc, vagy óra s a felhők csapjai megnyílnak. Szemben, a Királyhegy s a Gyöm­bér vonalán szintén összetömörültek a felhők: nem nyári zivatar ez, hanem ólmos, sürü, hosszas eső jele. Középütt, a szepesi síkság fölött olykor biztatóan nyílnak ketté a fellegek s fölvillan az ég kékje, de | már lehull az első csepp s az ut pora elterül, legyőzve, s az esőcsepp súlya alatt. Olykor, — csodálatosan, éppen akkor, amikor vá­rosba érünk —• szünet van. Szünet Poprádon és szü­net Késmárkon, félórás, éppen csak annyi, hogy Thö­köly hamvai előtt tisztelegjünk, vagy a fatemplom fa­ragott tiszafa-oszlopaiban gyönyörködjünk (hogy a sekrestyés soha meg nem unja mondani ugyanazt. a leckét) a késmárki piacon utolér néhány csöpp, aztán váratlanul eláll, amikor a most újított, ősi katolikus templomot nézzük körül. Együtt örvendünk a kés­márkiakkal a szörnyű s idegrázó macskafejkövek el­tűntén (de, ha már ennyire vitték, szednék föl ezeket a buta köveket egészen a várig) aztán már tűnünk is tovább, sok még a lecke s a legszebbek útszakasz hát- jj ra van, Lőcséig. Olyan az ut Lőcséig, mintha kerti utón kanyarogna s az ember, mintha nem is Szlovákiában szaladnánk: E élősövénnyel szegélyezett, barátságos, sima ut. De az | eső esik, a cseppek verik a port, zizegnek a fenyők s j zizegnek a lombok, sárgás patakok csurognak le a mellékutak mentén. Nyárvégi, sürü szepesi eső... És esik Lőcsén is, zuhogva, paskolva a fákat, a háztetőket, pedig itt is lecke vár: az újonnan átren­dezett lőcsei muzeum, amely a város néhány megértő vezetőjének jóvoltából sikerült ilyen szépre, gusztusos­ra. A gótikus házat kivül-belül rendbehozták, átépí­tették, ahol kellett! Nem lehet ráismerni Lőcse fel­frissült muzeális gyűjteményeire: ez most a város leg­újabb büszkesége, hagyománymentője és méltán ... Egyre gazdagodik a muzeum, gyűlik az anyag, a ki­választás színvonala magas, valóban csak az kerül a múzeumba, ami Szepesre s a városra vonatkozóan művészi, vagy történelmi érték. S még egy, ami na­gyon jólesik az utasnak: a lőcsei muzeum eszményien oldotta meg a nyelvi kérdést, feliratai szlovákul, ma­gyarul és németül szólanak —- szinte szokatlan gesz­tus az idegenekkel szemben ezen a tájon.., ★ Lőcsének idegenforgalmi berendezései azonban hiányosak, maguk a lőcseik is panaszkodnak, hogy kiestek valahogy a világ járásából s érdemtelenül. Kevés a szállodájuk s a városi szálló használhatatlan. Kezdik ugyan már bontogatni lefelé az ősi szállót, de a lőcseiek maguk sem tudják, mi történik a szálló­épülettel végül, lesz-e pénz a hatásos, nagyvonalú újjáépítésre, vagy pedig félbemarad, pénz hijján, a szép kezdeményezés. Lőcse, idegenforgalmi tekintet­ben valóban többet és szebbet érdemelne ... ★ Igló már forgalmasabb, lüktetőbb. Hogy a szepesi városokban mennyi magyar él még s ezeknek a magyaroknak milyen vágyakozásuk tárult a magyar közösség felé, mutatja az is, hogy e nyáron egymásután pattantak elő a szepesi SzMKE- szervezetek, igen jó előjelekkel, sokszáz taggal. A né­met Kulturverbandok erősen dolgoznak errefelé, rend­szeresen és jól bevált eszközökkel. Úgy számontart- ják egymást a cipszerek, hogyha egy városba idegen­ből jött német telepedik le, már harmadnap, kérés nélkül is, kézbesítik számára a különböző kulturegye- sületek nyugtáit. Példakép említik: a magyaroknak is igy kell csinálni, mondják- Az ám, ha a magyarokban ennyire élne már a kötelességérzet s a rögtöni áldo­zatkészség ... Népünket nevelni kell még arra, hogy zúgolódás nélkül, lelkesen váltsa be ilyenfajta nyug­táit — tisztelet az égyre szaporodó kivételnek — ámde mit szólna az a magyar, ha idegen városba ér­vén s letelepedvén, harmadnap kulturegyesületi nyug­tákat prezentálnának neki... Az iglói SzMKE magyarsága kulturházat akar épí­teni s amilyen buzgó, lelkes és ügyes emberek, bizony­nyal fognak is, hiszen lehetetlen állapot, hogy az esetén alakítjuk meg, ezért felkérjük mindazo­kat, akik ilyen egyesületben résztvenni kíván­nak, hogy csatlakozási készségüket 1938 októ­ber 1-ig közöljék a pozsonyi Magyar Jogvédő Irodával (Pozsony, Köztársaság-tér 12.), ame­lyet a szervezők erre a célra felkértek. Az ér­deklődők közöljék pontos címüket, jogvégzett­ségük fokát, továbbá azt, hogy melyik egyete­men nyerték el az abszolutóriumot, mikor szü­lettek, hajlandók-e állami szolgálatba lépni s ha igen, milyenbe. Pozsony, 1938 szeptember 11* iglóiak nyilvános helyen nem rendezhetnek nagyobb előadásokat s évek óta oly sok akadállyal kell meg- küzdeniök. Példa lesz ez Késmárk, Poprád, Gölnic és Lőcse magyarsága felé is, mert sokan megőrizték erre­felé magyarságukat, csakhogy szervezettség nélkül el­tűntek az idők viharában az egyes magyarok... ★ S az eső zuhog tovább, egy-egy pillanatra felsza­kadnak a felhőpárnák, hogy annál erősebb legyen a következő percben a zuhogás ... Fröccsen az ut sara, síkos az ut, megyünk már föl a tündéri szép Popova- hágón, vándorló ember izgatott öröme volna ez nap­sütésben, de igy, ólmos, nehéz esőben csak keserűség. Egyre feljebb jutunk, messzire kellene kilátnunk, már ezer méteren fölül vagyunk, de a kilátás nem lesz tágasabb. Ködök és szürke esőfelhők ülnek a fákra, az ut szélén patakok nyílnak és az eső vigasztalanul zuhog tovább ... Két őz áll az országúton s néz szemben velünk, nem fél az autó zúgásától. Optimisták, derülátók: avagy taián tudják, hogy autóból még nem követtek el ellenük véres merényletet? Megállunk s hosszan gyö­nyörködünk őzmamában s gyermekében: lassan és óvatosan húzódnak az erdőbe beljebb, veri őket is az eső, mindenkit ver ez az eső, vigasztalan a vidék, mint az európai helyzet... Föl-le, visz az ut, záporoznak a fák, vájjon minek szökik magasra a dobsinai jégbarlang szökőkutja, hisz úgyis van viz elég ... Nincs kedvünk kiszállni, igy suhanunk be a sztracenai völgybe, síkos az ut s a sziklákra rádől az eső... Sehol egy száraz hely, se­honnan nem biztat napsütés, Gömörben és Szepesiben esik, rádió nélkül is tudjuk, hogy vigasztalan a hely­zet. És esik Dobsinán — milyen csúszós az ut- és esik falvakon, Sajóvölgyön, Érchegységben, mindenütt Nagyveszverésen lakodalom van s erre a lakoda­lomra mégis ügyelt a jó Isten: a falu fölött megszűnik aZ eső hullása, viszik a menyasszonyi kelengyét, a párnákat, a dunnákat és a bútort éktelen nótaszóval, keserves dolog is lenne, ha a fehérre mosott cihák megáznának... Már táncolnak is egy szűk és fülledt szobában, a vőfély hívogat, de csak az ablakon át lesekedünk a színes forgatagra. Vidámkedvü nénike kínál kaláccsal, pálinkával, felköszöntjük a meny­asszonyt, a vőlegény még nem mutatkozik, az esküvő még nem történt meg, de a kedv már szesztől hangos... ★ ... És esik Rozsnyón, csöpög Krasznahorkán, kissé biztat Pelsőcön s ránkzudul Jolsván ... Tompán, en­gedelmesen dürrög a motor, hegynek föl, hegyről le szaladunk, a falvakjain üresek a padkák a házak előtt, ázott libák álldogálnak féllábon a nedves legelőn, el­keseredett pásztorok hajtják haza a marhát, szoknyáit fejére dobva rohan haza két kapásasszony... És zu­hog Jolsván és Nagyrőcén nem látni semmit, csak az újonnan épülő torony favázát és zuhog Murányban, sehol sincs megállás, a Széchy Mária forrásához sem lehet közeledni, pedig itt illendő volna tisztelegni a Márssal társalkodó murányi Vénus emléke előtt... így szakad Tiszolcon s fel, a fogaskerekű vonat mel­lett, sárga iszap ömlik az útra, fröccsen a sár, már alkonyodik, az Alacsony Tátra fehéren pipál. ... És nincsen szünet Breznón, nincsen akkor sem, amikor Beszterce előtt szög kerül a gumiba és vak­sötétben cserélünk kereket és esik másnap Szliácson (de megfogyatkozott a vendég!) és szakad a korponai utón, végig a Selmec patak völgyén s a Korpona pa­tak partján, fázósan hajlanak össze a fák és áznak a kocsisok, csöpög Ipolyságon s alig lehet átvergődni a nagysallól sáron, a Garam hídjára... Esik, esik, Ipoly völgyén s Garam völgyén, esik a dombokon, esik a völgyekben, fáradtan huzzuk össze magunkat, tompán, egykedvűen számláljuk a kilomé­tereket s végre, nagynehezen, Komárom fölött meg­jelenik egy kis kék esik... Két napig áztunk egyfoly­tában. Otthon süt csak ki a nap. Találkozás csendőrrel Nyitra fölött, a hármas ^keresztezésnél, megállít a csendőr. Három tagból áll a csendőrjérőr, országúti irat-vizsgálatot tart, gondosan, jóindulatúan és udva­riasan. Nincs is semmi baj, valami iratunk otthon ma­radt s a húsz korona büntetést azonnal le is fizetjük. A csendőr eljárást rend] én valónak találjuk, az a feladata, hogy az országúti rendre ügyeljen s ellen­őrizze a kószáló autósokat. Ha azonban időnk lett volna s szokás lenne or­szágúti csendőrrel hosszasan diskurálni, körülbelül ezt mondtak volna neki: — Az ellenőrzés helyénvaló, mindenki természetes­nek találja. Helyeseljük az udvarias bánásmódot is. Egyszóval az ellenőrzésnek az autósokat illető részé­ben kifogásokat nem találhatunk. Ellenben: ha már iratainkat vizsgálja s megtekinti a mentőszekrényt, meg a stoplámpát, akkor miért nem vetnek nagyobb' ügyet az ellenőrző közegek az országút akut veszedel­meire, a részeg biciklistákra, az ide-odakóválygó ke­rékpáros legényekre, akik gyenge gépükön egyszerre több személyt hurcolnak, miért engedik meg, hogy az országút libalegelő legyen, baromfiak tartózkodó he­lye, miért van az, hogy minden uccagyerek veszélyez­teti a közlekedés nyugodt lehetőségét, hogy állandó kődobálás folyik, hogy a vásott kölykök nekirohan­nak az autóknak, hogy a falusi kocsisok hanyagul, rosszul közlekednek s úgy tesznek, mintha szándéko­san akarnának előidézni balesetet? Miért hiányzik sok­helyütt a jelzés és veszélyes uccasarkokat miért nem építenek át? Miért nem tanítják közlekedni az ifjúsá­got s miért mindig az autós a hibás, ha valami baj elkövetkezik? Az országúti ellenőrzés ne csak arra terjeszkedjen ki, hogy a sofőrnél van-e az adócédula s a biztosítási szelvény, hanem inkább arra, hogy az országúti jár­müvek szabályosan haladjanak és a falvak népe ki legyen tanítva a forgalmi szabályokra! Ezt szerettük volna megmondani a hatóság embe­reinek, részletesebben, sok keserűséggel, sok-sok pél­dát felhozva szemléltetőül. De nem mondhattuk el, mert ismét csöpörogni kez­dett az eső s országúton mindenkinek sietős dolga van. Elmondjuk azonban itt s kijelentjük, hogy az or­szágúti közlekedés módjával senki sincsen megeléged­ve. Azt hisszük, minden országúti vándor nevében beszéltünk, akár kocsin közlekedik, akár gyalogosan... A rimaszombati gyermek­napnak is nagy sikere volt RIMASZOMBAT. — A Magyar Gyer­mekvédő és Szünidei Gondozó Egyesület ri­maszombati fiókja vasárnap délután jólsike­rült műsoros gyermekdélutánt rendezett a Konyha-féle kerthelyiségben szépszámú kö­zönség részvételével. Az ügyesen összeállí­tott műsornak lelkesen tapsolt a gyermekse­reg és jó hangulatban fogyasztotta el az uzsonnát, amelyhez Konyha Géza 100 sze- génysorsu gyermek megvendégelésével járult hozzá. A Gyermekvédő első rimaszombati rendezése úgy anyagi, mint erkölcsi szem­pontból eredményesen zárult, mert nemcsak jelntős összeg gyűlt össze az uzsonnadijak* ból és fölülfizetésekből, hanem a rendkívül ügyesen tevékenykedő hölgyrendezők agili­tása folytán számos uj tag is belépett az egyesület rendes tagjai sorába. A rendezés körültekintő lebonyolításáért Samarjay Já- nosné elnöknő és Holéczyné-Jaczkó Ilona ügyvezető égisze alatt működő tisztikart és lelkes rendezőgárdáját illeti teljes elismerés. Két uj önálló gimnáziumot kaptak az ukránok HUSZT. — Az uj iskolai tanév Kárpátalját két ön­álló ukrán gimnáziummal gazdagította. Az egyik a most ukránositoít beregszászi gimnázium, a másik a Nagybocskón engedélyezett uj ukrán gimnázium. Nagybocskón egyelőre csak az első osztály nyílt meg, de az intézetet fokozatosan nyolc osztályossá akarják fejleszteni. Kárpátalja magyarsága busz éve küzd az önálló magyar gimnázium felállításáért, de jogos kívánságát mindmáig nem teljesítették. Közben a nagybocskói ukrán gimnázium szinte hihetetlen rövid idő alatt, csaknem máról holnapra megszületett. EGYESÜLETEINKHEZ, TESTÜ- LETEINKHEZ ÉS SZÖVETKEZE­TEINKHEZ! Felkérjük a magyar kul­turális egyesületeket, testületeket és szövetkezeteket, hogy Kölcsey Ferenc emlékének tiszteletére és a magyar szo­ciális segítés céljából vásárolják és ter­jesszék a pozsonyi SzMKE által ki­adott Kölcsey-levelezőlapokat. Egyesü­leteink, testületeink és szövetkezeteink részére e levelezőlapok ára megfelelő számú rendelés (legalább 40 darabtól felfelé) 50 fillér, a levelezőlapok azon­ban 60 filléres árban kerülnek eladásra, örvendetes, hogy már számos egyesü­let, igy a SzMKE-fiókok és SzKIE-cso- portok nagyobb megrendelésekkel kap­csolódtak bele a Kölcsey-levelezőlap akcióba. Megrendelések Császár Ist­ván, a pozsonyi SzMKE titkára címén, Ventur u. 15. sz„ I. em„ telefon 42-56 eszközölhetők. Előfeltétel a pénz előze­tes beküldése, amely a pozsonyi „Sig- num“-szövetkezet Praha: 203.711 sz. csekkjén történhet, „Kölcsey-levelező­lapok" jelzéssel. Postai megrendelés 40 darabtól kezdve. A Kölcsey-levelezőla- pok megvételével és terjesztésével ma­gyar ügyet támogatsz! A SZERVEZŐ BIZOTTSÁG. írja: SZOMBATÉY VIKTOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom