Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)
1938-09-15 / 211. (4654.) szám
2 1938 szeptember 15, csütörtök. ■HHOBOnN Felhívás a magyar jogászokhoz! a párt között folytatott tárgyalásokban. Déli helyzetjelentés Szerdán délelőtt a helyzet nem tisztázódott még s a bizonytalanság változatlanul tart A helyzet továbbra is nagyon komoly és ennek megfelelően az ujságiró munkája is nehézzé vált, hogy kimerítő és élénk tájékoztatást nyújtson olvasóinak. Lapunk a belpolitika sorsdöntő eseményeinek ismertetésében kénytelen legnagyobbrészt a hivatalos jelentésekre szorítkozni. A déli órákig hivatalos jelentést nem adtak ki. Az első jelentést félegy órakor mondotta a rádió. Eszerint az egész köztársaság területén nyugalom és rend uralkodik, különösen azokon a kerületekben, amelyekben ostromállapot van. A kormány fölhívást intézett a köztársaság lakosságához, figyelmezteti, hogy őrizze meg a kritikus órákban nyugalmát, mert az ilyen időkben a legnagyobb ellenség a pánik. Mindenekelőtt óvakodni kell a fantasztikus hírektől, amiket a külföldi lapok és külföldi rádióállomások közvetítenek. A kormányelnök, aki kedden tárgyalt de La- croix francia és Newton angol követtel, a tegnap éjszakát a Csehszlovákiával szövetséges országok fővárosaiból érkező jelentések áttanulmányozásával töltötte. A kormány állandóan ülésezik és a ma délelőtt a világ minden részéből beérkező hírek hatása alatt valamivel nyűgöd- tabban ítéli meg a helyzetet. Krofta külügyminiszter ma délelőtt fogadta Wilbur John Carr amerikai követet. fl íeské Siovo az „önrendelkezési jogról” A cseh nemzeti szocialista Öeské Siovo szerdai száma Hitler beszédével foglalkozik és az ,,önrendelkezési jog”-ról a következőket írja: — Hitler kancellár nürnbergi beszédében a szudétanémetek önrendelkezéséről szólt. Súlyos fenyegetések és Isten segítségének kérése után Hitler kijelentette, hogy „a három és félmillió csehszlovákiai német elnyomásának véget kell vetni és az elnyomatást az önrendelkezés szabad jogának kell fölváltani”. A birodalmi kancellár itt Wilson elnöknek 1918-ban megfogalmazott önrendelkezési jogára hivatkozott. — ílgy látszik, hogy a németek annakidején, a háború végén sem értették az önrendelkezés jogát és nem értik máig sem. A nemzetek önrendelkezésének elve megállapítja, hogy minden nemzeti egység, amely képes az önálló állami életre és idegen uralom alatt él, jogot formálhat arra, hogy döntsön afölött, vájjon független önálló államot akar-e alkotni, vagy csatlakozni akar egy más, meglévő állami alakulathoz. Nem kell megmagyarázni, hogy mit kell érteni a „nemzeti egység” fogalma alatt. Egészen biztos, hogy ez alatt nem idegen nemzetek töredékét képzelték el, amelyek olyan területen élnek, ahol a birtokjog más államalkotó nemzethez tartozik. Ez az eset állott fönn a cseh országrészek területén. — Az a nemzet, amelynek itt joga volt számonkérni a nemzeti önrendelkezés elvét, kizárólag a cseh nemzet volt, illetve — az egész mai csehszlovák köztársaság területén — az egyesült csehszlovák nemzet. A nemzeti kisebbségek, amelyek a köztársaság területén, azaz az államalkotó csehszlovák nemzet birtokát képező földön élnek, semmilyen jogra sem hivatkozhatnak, csak arra, ami őket mint a csehszlovák nemzet életteréhez tartozó állampolgárokat megilleti. A mi nemzeti életterünk élvezését úgy nagyságban, mint minőségben semmi más sem határozhatja meg, csak a kisebbségek lojalitásának a fokozata az államalkotó nemzettel szemben. Az állmalkotó nemzet jogát erre az élettérre a nemzeti kisebbségeknek is tiszteletben kell tartani. Azok a nemzetek, melyekhez a mi nemzeti kisebbségeink is tartoznak, külön élettérrel rendelkeznek másutt. — A csehszlovák nemzet életterét a csehszlovák köztársaságot —■ nem alkották meg mesterségesen. Határait maga a természet alkotta. Ezer éven keresztül igy alkották meg a határokat a gazdasági, a kulturális érdekek és szükségek is. Közrejátszottak a védelmi szükségszerűségek is és mindaz, ami fontos ahhoz, hogy a nemzet saját államában szabadon és biztonságban éljen és önállóan saját nemzeti egyénisége szerint határozza meg életmódját. Az ezeréves határokon, amelyeket a csehszlovák nemzet számára a politikai, gazdasági és kulturális múlt határozott meg, semmi sem változtatható a nemzet rovására, hogyha a nemzet állama határain belül egyáltalában nemzet akar maradni. Ez föltétlenül minden időkre érvényes, akár Hitler Adolfé Némteország, akár nem. A nemzetek önrendelkezési joga soha sem lehet olyan jog, amely ugyan politikai szabadságot nyújtana a nemzetnek, de nem nyújtaná az önálló élet összes további életfeltételeit, mindenekelőtt a gazdasági feltételeket (szén, a határvidéken!). Az nem lenne nemzeti állam, az csak néprajzi védteríilet lenne, amilyet a kihaló indiánok számára csináltak Amerikában. Közismert tény ma már, hogy a köztársaság belső átalakulás előtt áll és számolnunk kell azzal, hogy a magyarság az állami szolgálat különböző ágaiban megfelelő részt kap. Amíg a most megalakult Magyar Közalkalmazottak Egyesülete valamennyi tényleges és volt magyar köztisztviselőt egységes szervezetben tömöríti, szükségessé vált a magyar jogászok egységes szervezetbe való tömörítése is. A szervezők olyan Magyar Jogászegyesület megalakítására gondolnak,a melyben résztvenne a magyar bírói és ügyvédi kar és mindenki, akinek jogvégzettsége van. Az egyesületet csak kellő számú jelentkező vm. Eső, eső, eső,,, A Tátra fölött szürke esőfellegek gyülekeznek, még minden csúcs látszik, de a felhők már a gránithegyek- kel kacérkodnak, néhány perc, vagy óra s a felhők csapjai megnyílnak. Szemben, a Királyhegy s a Gyömbér vonalán szintén összetömörültek a felhők: nem nyári zivatar ez, hanem ólmos, sürü, hosszas eső jele. Középütt, a szepesi síkság fölött olykor biztatóan nyílnak ketté a fellegek s fölvillan az ég kékje, de | már lehull az első csepp s az ut pora elterül, legyőzve, s az esőcsepp súlya alatt. Olykor, — csodálatosan, éppen akkor, amikor városba érünk —• szünet van. Szünet Poprádon és szünet Késmárkon, félórás, éppen csak annyi, hogy Thököly hamvai előtt tisztelegjünk, vagy a fatemplom faragott tiszafa-oszlopaiban gyönyörködjünk (hogy a sekrestyés soha meg nem unja mondani ugyanazt. a leckét) a késmárki piacon utolér néhány csöpp, aztán váratlanul eláll, amikor a most újított, ősi katolikus templomot nézzük körül. Együtt örvendünk a késmárkiakkal a szörnyű s idegrázó macskafejkövek eltűntén (de, ha már ennyire vitték, szednék föl ezeket a buta köveket egészen a várig) aztán már tűnünk is tovább, sok még a lecke s a legszebbek útszakasz hát- jj ra van, Lőcséig. Olyan az ut Lőcséig, mintha kerti utón kanyarogna s az ember, mintha nem is Szlovákiában szaladnánk: E élősövénnyel szegélyezett, barátságos, sima ut. De az | eső esik, a cseppek verik a port, zizegnek a fenyők s j zizegnek a lombok, sárgás patakok csurognak le a mellékutak mentén. Nyárvégi, sürü szepesi eső... És esik Lőcsén is, zuhogva, paskolva a fákat, a háztetőket, pedig itt is lecke vár: az újonnan átrendezett lőcsei muzeum, amely a város néhány megértő vezetőjének jóvoltából sikerült ilyen szépre, gusztusosra. A gótikus házat kivül-belül rendbehozták, átépítették, ahol kellett! Nem lehet ráismerni Lőcse felfrissült muzeális gyűjteményeire: ez most a város legújabb büszkesége, hagyománymentője és méltán ... Egyre gazdagodik a muzeum, gyűlik az anyag, a kiválasztás színvonala magas, valóban csak az kerül a múzeumba, ami Szepesre s a városra vonatkozóan művészi, vagy történelmi érték. S még egy, ami nagyon jólesik az utasnak: a lőcsei muzeum eszményien oldotta meg a nyelvi kérdést, feliratai szlovákul, magyarul és németül szólanak —- szinte szokatlan gesztus az idegenekkel szemben ezen a tájon.., ★ Lőcsének idegenforgalmi berendezései azonban hiányosak, maguk a lőcseik is panaszkodnak, hogy kiestek valahogy a világ járásából s érdemtelenül. Kevés a szállodájuk s a városi szálló használhatatlan. Kezdik ugyan már bontogatni lefelé az ősi szállót, de a lőcseiek maguk sem tudják, mi történik a szállóépülettel végül, lesz-e pénz a hatásos, nagyvonalú újjáépítésre, vagy pedig félbemarad, pénz hijján, a szép kezdeményezés. Lőcse, idegenforgalmi tekintetben valóban többet és szebbet érdemelne ... ★ Igló már forgalmasabb, lüktetőbb. Hogy a szepesi városokban mennyi magyar él még s ezeknek a magyaroknak milyen vágyakozásuk tárult a magyar közösség felé, mutatja az is, hogy e nyáron egymásután pattantak elő a szepesi SzMKE- szervezetek, igen jó előjelekkel, sokszáz taggal. A német Kulturverbandok erősen dolgoznak errefelé, rendszeresen és jól bevált eszközökkel. Úgy számontart- ják egymást a cipszerek, hogyha egy városba idegenből jött német telepedik le, már harmadnap, kérés nélkül is, kézbesítik számára a különböző kulturegye- sületek nyugtáit. Példakép említik: a magyaroknak is igy kell csinálni, mondják- Az ám, ha a magyarokban ennyire élne már a kötelességérzet s a rögtöni áldozatkészség ... Népünket nevelni kell még arra, hogy zúgolódás nélkül, lelkesen váltsa be ilyenfajta nyugtáit — tisztelet az égyre szaporodó kivételnek — ámde mit szólna az a magyar, ha idegen városba érvén s letelepedvén, harmadnap kulturegyesületi nyugtákat prezentálnának neki... Az iglói SzMKE magyarsága kulturházat akar építeni s amilyen buzgó, lelkes és ügyes emberek, bizonynyal fognak is, hiszen lehetetlen állapot, hogy az esetén alakítjuk meg, ezért felkérjük mindazokat, akik ilyen egyesületben résztvenni kívánnak, hogy csatlakozási készségüket 1938 október 1-ig közöljék a pozsonyi Magyar Jogvédő Irodával (Pozsony, Köztársaság-tér 12.), amelyet a szervezők erre a célra felkértek. Az érdeklődők közöljék pontos címüket, jogvégzettségük fokát, továbbá azt, hogy melyik egyetemen nyerték el az abszolutóriumot, mikor születtek, hajlandók-e állami szolgálatba lépni s ha igen, milyenbe. Pozsony, 1938 szeptember 11* iglóiak nyilvános helyen nem rendezhetnek nagyobb előadásokat s évek óta oly sok akadállyal kell meg- küzdeniök. Példa lesz ez Késmárk, Poprád, Gölnic és Lőcse magyarsága felé is, mert sokan megőrizték errefelé magyarságukat, csakhogy szervezettség nélkül eltűntek az idők viharában az egyes magyarok... ★ S az eső zuhog tovább, egy-egy pillanatra felszakadnak a felhőpárnák, hogy annál erősebb legyen a következő percben a zuhogás ... Fröccsen az ut sara, síkos az ut, megyünk már föl a tündéri szép Popova- hágón, vándorló ember izgatott öröme volna ez napsütésben, de igy, ólmos, nehéz esőben csak keserűség. Egyre feljebb jutunk, messzire kellene kilátnunk, már ezer méteren fölül vagyunk, de a kilátás nem lesz tágasabb. Ködök és szürke esőfelhők ülnek a fákra, az ut szélén patakok nyílnak és az eső vigasztalanul zuhog tovább ... Két őz áll az országúton s néz szemben velünk, nem fél az autó zúgásától. Optimisták, derülátók: avagy taián tudják, hogy autóból még nem követtek el ellenük véres merényletet? Megállunk s hosszan gyönyörködünk őzmamában s gyermekében: lassan és óvatosan húzódnak az erdőbe beljebb, veri őket is az eső, mindenkit ver ez az eső, vigasztalan a vidék, mint az európai helyzet... Föl-le, visz az ut, záporoznak a fák, vájjon minek szökik magasra a dobsinai jégbarlang szökőkutja, hisz úgyis van viz elég ... Nincs kedvünk kiszállni, igy suhanunk be a sztracenai völgybe, síkos az ut s a sziklákra rádől az eső... Sehol egy száraz hely, sehonnan nem biztat napsütés, Gömörben és Szepesiben esik, rádió nélkül is tudjuk, hogy vigasztalan a helyzet. És esik Dobsinán — milyen csúszós az ut- és esik falvakon, Sajóvölgyön, Érchegységben, mindenütt Nagyveszverésen lakodalom van s erre a lakodalomra mégis ügyelt a jó Isten: a falu fölött megszűnik aZ eső hullása, viszik a menyasszonyi kelengyét, a párnákat, a dunnákat és a bútort éktelen nótaszóval, keserves dolog is lenne, ha a fehérre mosott cihák megáznának... Már táncolnak is egy szűk és fülledt szobában, a vőfély hívogat, de csak az ablakon át lesekedünk a színes forgatagra. Vidámkedvü nénike kínál kaláccsal, pálinkával, felköszöntjük a menyasszonyt, a vőlegény még nem mutatkozik, az esküvő még nem történt meg, de a kedv már szesztől hangos... ★ ... És esik Rozsnyón, csöpög Krasznahorkán, kissé biztat Pelsőcön s ránkzudul Jolsván ... Tompán, engedelmesen dürrög a motor, hegynek föl, hegyről le szaladunk, a falvakjain üresek a padkák a házak előtt, ázott libák álldogálnak féllábon a nedves legelőn, elkeseredett pásztorok hajtják haza a marhát, szoknyáit fejére dobva rohan haza két kapásasszony... És zuhog Jolsván és Nagyrőcén nem látni semmit, csak az újonnan épülő torony favázát és zuhog Murányban, sehol sincs megállás, a Széchy Mária forrásához sem lehet közeledni, pedig itt illendő volna tisztelegni a Márssal társalkodó murányi Vénus emléke előtt... így szakad Tiszolcon s fel, a fogaskerekű vonat mellett, sárga iszap ömlik az útra, fröccsen a sár, már alkonyodik, az Alacsony Tátra fehéren pipál. ... És nincsen szünet Breznón, nincsen akkor sem, amikor Beszterce előtt szög kerül a gumiba és vaksötétben cserélünk kereket és esik másnap Szliácson (de megfogyatkozott a vendég!) és szakad a korponai utón, végig a Selmec patak völgyén s a Korpona patak partján, fázósan hajlanak össze a fák és áznak a kocsisok, csöpög Ipolyságon s alig lehet átvergődni a nagysallól sáron, a Garam hídjára... Esik, esik, Ipoly völgyén s Garam völgyén, esik a dombokon, esik a völgyekben, fáradtan huzzuk össze magunkat, tompán, egykedvűen számláljuk a kilométereket s végre, nagynehezen, Komárom fölött megjelenik egy kis kék esik... Két napig áztunk egyfolytában. Otthon süt csak ki a nap. Találkozás csendőrrel Nyitra fölött, a hármas ^keresztezésnél, megállít a csendőr. Három tagból áll a csendőrjérőr, országúti irat-vizsgálatot tart, gondosan, jóindulatúan és udvariasan. Nincs is semmi baj, valami iratunk otthon maradt s a húsz korona büntetést azonnal le is fizetjük. A csendőr eljárást rend] én valónak találjuk, az a feladata, hogy az országúti rendre ügyeljen s ellenőrizze a kószáló autósokat. Ha azonban időnk lett volna s szokás lenne országúti csendőrrel hosszasan diskurálni, körülbelül ezt mondtak volna neki: — Az ellenőrzés helyénvaló, mindenki természetesnek találja. Helyeseljük az udvarias bánásmódot is. Egyszóval az ellenőrzésnek az autósokat illető részében kifogásokat nem találhatunk. Ellenben: ha már iratainkat vizsgálja s megtekinti a mentőszekrényt, meg a stoplámpát, akkor miért nem vetnek nagyobb' ügyet az ellenőrző közegek az országút akut veszedelmeire, a részeg biciklistákra, az ide-odakóválygó kerékpáros legényekre, akik gyenge gépükön egyszerre több személyt hurcolnak, miért engedik meg, hogy az országút libalegelő legyen, baromfiak tartózkodó helye, miért van az, hogy minden uccagyerek veszélyezteti a közlekedés nyugodt lehetőségét, hogy állandó kődobálás folyik, hogy a vásott kölykök nekirohannak az autóknak, hogy a falusi kocsisok hanyagul, rosszul közlekednek s úgy tesznek, mintha szándékosan akarnának előidézni balesetet? Miért hiányzik sokhelyütt a jelzés és veszélyes uccasarkokat miért nem építenek át? Miért nem tanítják közlekedni az ifjúságot s miért mindig az autós a hibás, ha valami baj elkövetkezik? Az országúti ellenőrzés ne csak arra terjeszkedjen ki, hogy a sofőrnél van-e az adócédula s a biztosítási szelvény, hanem inkább arra, hogy az országúti jármüvek szabályosan haladjanak és a falvak népe ki legyen tanítva a forgalmi szabályokra! Ezt szerettük volna megmondani a hatóság embereinek, részletesebben, sok keserűséggel, sok-sok példát felhozva szemléltetőül. De nem mondhattuk el, mert ismét csöpörogni kezdett az eső s országúton mindenkinek sietős dolga van. Elmondjuk azonban itt s kijelentjük, hogy az országúti közlekedés módjával senki sincsen megelégedve. Azt hisszük, minden országúti vándor nevében beszéltünk, akár kocsin közlekedik, akár gyalogosan... A rimaszombati gyermeknapnak is nagy sikere volt RIMASZOMBAT. — A Magyar Gyermekvédő és Szünidei Gondozó Egyesület rimaszombati fiókja vasárnap délután jólsikerült műsoros gyermekdélutánt rendezett a Konyha-féle kerthelyiségben szépszámú közönség részvételével. Az ügyesen összeállított műsornak lelkesen tapsolt a gyermeksereg és jó hangulatban fogyasztotta el az uzsonnát, amelyhez Konyha Géza 100 sze- génysorsu gyermek megvendégelésével járult hozzá. A Gyermekvédő első rimaszombati rendezése úgy anyagi, mint erkölcsi szempontból eredményesen zárult, mert nemcsak jelntős összeg gyűlt össze az uzsonnadijak* ból és fölülfizetésekből, hanem a rendkívül ügyesen tevékenykedő hölgyrendezők agilitása folytán számos uj tag is belépett az egyesület rendes tagjai sorába. A rendezés körültekintő lebonyolításáért Samarjay Já- nosné elnöknő és Holéczyné-Jaczkó Ilona ügyvezető égisze alatt működő tisztikart és lelkes rendezőgárdáját illeti teljes elismerés. Két uj önálló gimnáziumot kaptak az ukránok HUSZT. — Az uj iskolai tanév Kárpátalját két önálló ukrán gimnáziummal gazdagította. Az egyik a most ukránositoít beregszászi gimnázium, a másik a Nagybocskón engedélyezett uj ukrán gimnázium. Nagybocskón egyelőre csak az első osztály nyílt meg, de az intézetet fokozatosan nyolc osztályossá akarják fejleszteni. Kárpátalja magyarsága busz éve küzd az önálló magyar gimnázium felállításáért, de jogos kívánságát mindmáig nem teljesítették. Közben a nagybocskói ukrán gimnázium szinte hihetetlen rövid idő alatt, csaknem máról holnapra megszületett. EGYESÜLETEINKHEZ, TESTÜ- LETEINKHEZ ÉS SZÖVETKEZETEINKHEZ! Felkérjük a magyar kulturális egyesületeket, testületeket és szövetkezeteket, hogy Kölcsey Ferenc emlékének tiszteletére és a magyar szociális segítés céljából vásárolják és terjesszék a pozsonyi SzMKE által kiadott Kölcsey-levelezőlapokat. Egyesületeink, testületeink és szövetkezeteink részére e levelezőlapok ára megfelelő számú rendelés (legalább 40 darabtól felfelé) 50 fillér, a levelezőlapok azonban 60 filléres árban kerülnek eladásra, örvendetes, hogy már számos egyesület, igy a SzMKE-fiókok és SzKIE-cso- portok nagyobb megrendelésekkel kapcsolódtak bele a Kölcsey-levelezőlap akcióba. Megrendelések Császár István, a pozsonyi SzMKE titkára címén, Ventur u. 15. sz„ I. em„ telefon 42-56 eszközölhetők. Előfeltétel a pénz előzetes beküldése, amely a pozsonyi „Sig- num“-szövetkezet Praha: 203.711 sz. csekkjén történhet, „Kölcsey-levelezőlapok" jelzéssel. Postai megrendelés 40 darabtól kezdve. A Kölcsey-levelezőla- pok megvételével és terjesztésével magyar ügyet támogatsz! A SZERVEZŐ BIZOTTSÁG. írja: SZOMBATÉY VIKTOR