Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)
1938-09-09 / 206. (4649.) szám
4 am nXWGMjVi 1938 szeptember 9, pénteki írja: SZOMBATHY VIKTOR VI. Ahol a Vág völgye szűkül.., Szerencsénk van: a vágvölgyi országút Sztrecsnó és Ruttka közötti szakasza egész nyáron zárva volt, mert javították s pontosan akkor adják vissza a forgalomnak, amikor arra járunk. Az autósok igen örülnek az ut újból való megnyitásának: a kényszerű kitérő némely vonatkozásban száz- nyolcvan kilométert is jelentett a szokásos harmincöt helyett. Valóban, kár kikerülni ezt a szakaszt: a Vág völgyének talán legszebb részlete ez, a magas hegyekkel koszoruzott szűk kanyarodó, egyik bejáratánál Sztrecsnó várával, a másik kanyarulatánál óvárral. Valaha sok tutaj futott sziklára ezen a tájon, az egymásra torlódó hullámokon: a keskeny, sebesvizü kanyarodó a tutajosok réme volt. Tutajt általában igen keveset lehet látni a Vágón; hol vannak azok az idők, amikor a komáromi révbe jutott tutajok számára nem volt hely Komárom határában s az egymás mellé zsúfolt fenyőszálak felértek egészen Gutáig!.., Most egyideig síkság következik, aztán ismét szűk völgyben folytatódik tovább az ut, a Vág völgye összeszűkül, ünnepiesen kiöltözött falvakon rohanunk keresztül, — a libák, biciklisek s a szájtátva sétálók itt sem jelentenek kevesebb veszedelmet, mint Délszlovákiában, — egy országút melletti kőbányában követ robbantanak, piroszászlós gyermek állít meg, fontos szerepének tudatában, kis házak könyökölnek az útra, a dombak oldalában fehérfalu, zsindelytetős templomok állják a vártát, egyhelyütt együtt rohanunk a vonattal, csakhogy neki1 előnye van: nem kell várakoznia sorompók előtt, nem állnak eléje libák, kacsák, szé- dülős biciklisták, nincsen útjában veszélyes kanyarodó. Az utjelzések általában nem megfelelők, néha visszakozni kell, mert az útjelző tábla hiányzik. (Délszlováikában, vagy éppen a Csallóközben még ennyire sem vagyunk: mifelénk utjelzés jóformán egyáltalán nincsen. Tájékozatlanabb utas élete végéig nem tudna kivergődni a Csallóközből.) Kis falvakban eldugott családi kúriák leskednek ki a kertek zöld lombjai közül, Liptó telisdenteli régi uriházakkal, de van úgy, hogy uraság helyett csak községi magtárat találunk... Fenyőházán a bécsi Komensky-intézet nyaraltat több mint félszáz bécsi cseh gyermeket, jól és vidáman nyaralnak, tanárjuk fejest ugrani tanítja őket éppen az elhanyagolt, szűk uszodában. Csak véletlenül tudjuk meg, hogy bécsiek, német szót nem hallani tőlük egész délelőtt. Fenyőháza is megtelt e nyáron s a fürdőtelep mellett lakó fenyőházai ,,bennszülöttek" ki is használják a helyzetet: nem éppen méltányos áron adják bérbe szobáikat az idegennek. Rózsahegy főterét lassanként teljesen átépítik, tekervényes, széles, lépcsőrendszere valóban tekintélyes és mutatós, a vágparti városrész pedig az egész felső Vágvölgyén a legszebb vágmenti sétány lett: Rózsahegy az uj városrész felépítésére valóban sokat áldozott. Rózsahegy fejlődése mellett a Liptószentmiklósé alig számit, mintha minden kedvezést Rózsahegy kapott volna meg a liptói városok közül: a nagy versenyben előreugrott s ha már ipara csökkent is, viszont idegenforgalma növekedett, hiszen Szlovákia egyik legszebb országutja, a stu- reci ut, az egyik legszebb város felé, Besztercebánya felé, erre vezet keresztül. Liptószentmiklós azt a benyomást teszi az emberre, mintha mindig vásár zajlana falai között, egyedülálló népviseleti muzeum azonban éppen a nyári idényben van csukva s ez nem szerencsés ötlet.. Az Alacsony Tátra hivogatólag int, Pa- lugyánál a Gyömbér alá fordulunk s Szlovákia egyik legszebb és legjobb autóutján rohanunk a deményfalvi cseppkőbarlang felé. Kár, hogy az ut mindössze tizenegy kilométer s mire kellőképpen örvendeni kezdenénk, már a végén is vagyunk; a betonút egyre szükebb völgyben visz, alig érezhető emelkedővel, a cseppkőbarlang előtti szálló elé s ott egy benzinkútnál megszűnik. A folytatás már turistaút a Gyömbérkörüli völgyek irányában. A cseppkőbarlang vidékén A cseppkőbarlang körül szokatlanul nagy nyaranta a forgalom. Még nincsen két évtizede, hogy a hatalmas barlangot felfedezték, azóta igen ügyes hírveréssel ismertették mindenfelé, pompás utat készítettek hozzá, szállót építettek melléje, éttermet, vendéglőt kettőt is, — ezer látogató fordul meg a barlang vidékén hetenként. Autóbuszjáratok kétóránként fordulnak meg az állomástól: soha ilyen megrakott autóbuszokat! A völgy fái között apró villák mosolyognak s a hegység szebb pontjain, tengerszemeinél turistamenházak hívogatják a vándort. A cseppkőbarlang szerencsés csillagzat alatt „született". A barlang megnézése nem olcsó mulatság: 15 korona személyenként s természetes, hogy magyar ember alig juthat kedvezményekhez, a kedvezményeket nyújtó egyesületekbe ritkán lévén beszervezve... A 15 koronáért azonban másfélórás barlangi séta következik, négyemeletnyi mélységben; a barlang világítása és be- tonlépcsőzete semmi kívánnivalót nem hágy maga után. Ha azonban a magyar látogató maPOZSONY. — Csallóközben, Mátyusföldön és Szlovákia magyarlakta területein már cserélik egyes vasúti állomásokon és postákon a csak szlováknyelvü táblákat és szlovák-magyarnyelvű feliratokat helyeznek el. A feliratokkal okozott sérelmek azonban korántsem szűntek meg azzal, hogy néhány vasúti állomáson és postahivatalban ezentúl magyarnyelvű feliratok is lesznek. Itt van például a pozsonyi kerületi bíróság épülete, ahol egyetlen egy magyar feliratot is hiába keresnénk, pedig a kerületi bíróságnak a magyar Is hivatalos tárgyalási nyelve. gyár kalauzt vagy felvilágosítást kér, — noha sok a magyar látogató, — ajkkor természetesen nem kaphat, mert nincsen, ki értse a szavát. A cigány azonban, aki a barlang szája előtt rángatja a vonót s kap néha egy-egy koronát, rí- maszécsi banda, olyan Ízesen beszél palócul, hogy a Gyömbér is megrezeg örömében. Fenn, a szálas fenyők alatt, a zugó hegyi pa- .tak partján, hatalmas juhnyáj legel. Estefelé elsétálunk a nyáj mellett s mialatt a veszettül ugató kutyával viaskodunk, előkerül a juhász is. Feji a juhokat éppen, a juhok egy elmés szerkezet segítségével kerülnek mindig a lába elé. Ha már itt vagyunk, vásároljunk izes os- tyepkasajtot. — Én is tudok magyarul, — mosolyog a juhász. Kifogástalan magyarsággal beszél. — Hol tanult meg? Katona volt? — Voltam az is. De inkább azért tudok magyarul, mert én bizony Zalában születtem. — Hol? — Zala-megyében, a zalaszentgróti járásban. Ritka liptói juhász, aki Zalában látta meg a napvilágot! Hamar fényt derítünk az esetre. A juhász apját Liptóból vitte el egy nagy uraság Zalába, juhásznak, mert olyan kitűnő, ismert pásztor volt. Ott született a mi bacsánk, a Zala- folyó sugdosott fülébe altatót, amikor kicsi volt. A háború után került vissza Liptóba. Hogy az állampolgársággal volt-e valami baja, arról nem beszélt. — Többen is vannak hozzám hasonlók, — nevet a juhász s kiválasztja a barnára füstölt, egészséges, virágimintás ostyepkát. Megforgatja tenyerében, csettint is hozzá. Kegyetlen füst marja szemünk a kunyhóban, aligha tudnak aludni itt esős időben! De ez a füst élteti a sajTudvelevő, hogy a pozsonyi kerületi bírósághoz tartozik a somorjai, duuaszerdahelyi és galán- tai járásbíróság, amelyek pedig magyartöbbségü, vagy színtiszta magyar járásbíróságok. Ha tehát e járásbíróságok területéről a pozsonyi kerületi bíróság épületében akad dolga egy-egy magyar nemzetiségű embernek, az hiába keres magyar feliratot, hogy eligazodjék a nagy épülettömbben, mert egyet sem fog találni. Legfőbb ideje, hogy itt is érvényesüljön a nyelvtörvény szelleme és a „krajinsky súd” épületén magyarul lg Írják ki: „kerületi bíróság”. De magyar felirat kerüljön a szlovákon kívül valamennyi tárgyalóterem ajtajára is! Ha belei el vannak dugulva és gyomra rossz, úgy folyamodjék azonnal a termesze-! tes „Ferenc József" keserüvizhez, mert ez már csekély, alig egy pohárnyi mennyiség-* ben is gyorsan, biztosan és mindig kellemesen tisztítja ki az emésztés útjait s jó étvá^ gyat és friss közérzetet teremt. Kérdezze meg orvosát. aa tót sokáig cs ez a füst ad közvetve kenyeret a liptói juhásznak. Napi egy ostyepka a fizetésük: nem sajnáltuk érte a tizenkét koronát. Tízért a városban is megkaphattuk volna, a zalamegyei barátság megérte a két korona túlfizetést... Sejtelmesen ragyog a hold a fehér sziklákra. Csetlünk-botlunk a köveken, sötét van a fák között, csak a vendéglő ablaka világos. Valaki gitározik a vendéglő ajtajában s kései természetbarátok rimánkodnák fekhelyért. Jönnek, jönnek, egyre jönnek ezekbe a szép hegyekbe, még este is, gyalog és biciklin, csak egy szerelmespár nyugodt s mozdulatlan. . A szerelmespár reggel érkezett, karonfogva, hátizsákosán. Meg sem tekintették a barlangot, hanem kiültek egy lócára s elkezdtek olvasni. Kalandregényeket, füzetes históriákat olvastak egész nap. Délben a tányér fölött olvastak, délután a patak partján folytatták, estére nagy halom kiolvasott füzet hevert előttük. A fiú akkor megkereste a hátizsákját s újabb adag füzetet halászott ki belőle. Vacsoránál is olvastak, szünetlen, szótalan, megállás nélkül. A rövidzárlatot türelmetlenül fogadták, gyorsan gyertyát kerítettek maguknak s olvastak lobogó gyertyaI fénynél. Talán még ina is olvasnak, ha meg nem haltak. körül és elvágván a szénmedence többi részétől, hagyják, hogy kiégjen. A torlaszok részben már meglevő tárnákból készülnek, oly módon, hogy a vajatokat iszappal és földdel tömik tele és minden oldalon gondosan elzárják. Ahol nincsenek vájatok, ott mesterségesen alagutakat fúrnak a szénbe s teletömik földdel. Ilyképpen az izzó széntömeg éghetetlen földtonlaszok közé kerül s idő múltán elfogyasztván táplálékát, elhamvad. A munka már vagy két esztendeje folyik s eleinte senki sem bízott a vakmerő vállalkozás sikerében. Hiszen ami a tűz természetes ellenségének, a víznek nem sikerült, hogyan birkózhatna meg azzal az ember! De Cavanaugh mérnök és 340 kipróbált munkása halálraszánt hősiességgel fúrták a tárnákat és dolgozták a tébolyitó forrósé- ' got és mérgesgázakat árasztó szén közvetlen közelében s ma, két esztendő múltán, úgy látszik,jj hogy a tűz körülgátolása mégis csak sikerülni fog. Az természetesen más kérdés, hogy a begátolt területen mikor alszik ki végképp a bányatüz. Lehet, hogy néhány esztendő, de az is lehet, hogy egy évszázad múlva* De Cavanaugh már arra gondol, hogy ha a kö- rülzárást sikeresen végrehajtják, megkísérelhetik majd a „foglyul ejtett ‘ tüzet erőszakosan elfojtani olyképp, hogy a területén lévő összes talajrepedéseket gondosan eltömik és igy elzárják a levegőtől. Sziszifuszi munka lenne ez és közel egymillió dollárba kerülne* de három esztendő alatt megszűnne a széntelep égése és a veszélyeztetett területen belül is rengeteg értékes ásványi anyagot lehetne megmenteni. Egyelőre tehát az a helyzet, hogy az ember még kétségbeesett közelharcot folytat a földreszabadulc pokollal* de erősödik a remény, hogy félévszázados meddő küzdelem után most már mégis csak az övé lesz a végső győzelem. Ez az emberhez méltó hősi harc! BMW Érsekújvár és Naszvad karca Anyalapusziáért POZSONY. — Érsekújvár két év óta harcol azért, hogy Anyalapusztát és a hozzátartozó földeket Naszvadtól Érsekújvárhoz csatolják. Tekintettel arra, hogy nagy területről, körülbelül 2.000 holdról és biztos adófizetőkről van szó, Érsekújvár mindent megtesz, hogy saját kataszterébe szerezze meg ezt a területet. A szó- bamlevő birtok adófizető tuljadonosa az esztergomi érsekség, A naszvadiak főindoka az elcsa- tolás ellen azonban az, hogy szerintük ennek egyedüli cé’ja, hogy Érsekújvár költségvetési hiányát az uj bevételekkel fedezze. Ezenkívül az esztergomi érseki birtok az utóbbi időben a naszvadi uj iskola építéséhez mintegy 160.000 koronával járult hozzá. A naszvadiak és az ér- sekujváriak vitájában e napokban fontos esemény történt. Naszvadról ugyanis négytagú küldöttség interveniált a pozsonyi országos hivatalban az elcsato’ás ellen. A neszvadiák Boros köz- igazgatási tanácsostól azt a kijelentést hozták magukkal, hogy a gyakorlat szerint, ott ahol a községek békésen nem tudnak megegyezni az uj határrendezés tárgyában, ott rendesen meghagyj ák az eddigi állapotot. Ohió államban az égő pokollal viaskodik az emberi akaraterő Egy ötven év óta tartó fantasztikus bányatüz és következményei ■ ■ Torlaszokkal a tüzpokol ellen NEW YORK. — Az amerikai bányaszakértők és bányahatóságok most olyan feladattal birkóznak, amihez hasonló eddig kevés fordult elő a világon, amióta emberek dolgoznak a föld alatt. Ohió államban. New-Straitsville közelében, egy gyönyörű, erdős, hegyvölgyes tájon, 62 négyzetkilométeres területen ég, izzik, forr a föld gyomra. De nem mintha természetes erőktől nyugtalanított vidék volna, nincsenek sem közelben, sem távolbein tűzhányók, még csak hőforrások sem. Ellenben annál gazdagabb itt a föld mélye szénben, kőolajban és más éghető ásványos kincsekben. Egy ilyen földalatti széntelep ég itt már több mint félszázada* az emberi könnyelműség és gonoszság miatt. 1884-ben sztrájk tört ki az egyik környéki szénbányában, a munkások kivonultak a tárnákból s az egyik elhagyott tárnában, eddig kiderítetlen módon, meggyulladt a szén. Persze, senki sem törődött vele és a tűz lassan, de feltartóztathatatlanul belerágta magát a föld alatt húzódó szénerekbe. Elegendő levegő híján nem támadhattak pusztító lángok, de az égés azért fokozatosan tovaterjedt s ma már hatalmas területen izzó* füstölgő pokol dúl a föld alatt. Ez természetesen a vidék külső képén Is meglátszik. A pompás erdőboritotta tájon óriási, 60 négyzetkilométeres sebhely éktelenkedik, lombtalanná tarolt erdőkkel, egymás hegyén-hátán heverő évszázados fákkal, melyek gyökerét elperzselte a földalatti forróság. A talaj kiszikkadt, megrepedezett, a repedésekből helyenként sivitó gőzoszlopok szállna, néha szürkés füst lövellődik égnek és dögletes, fojtó gázak áradnak mindenfelé. Néha egy váratlan robbanás reszketted meg a föld kérgét és lángok csapnak elő valamelyik hasadéiból, a kép tökéletesen Dante- hangulatu. Az idegen kellemes borzongással állapítja meg, hogy ez a hamisítatlan, valóságos fizikai pokol. A környéki lakosság is tudja ezt s ötven éve már-már megbarátkozott a gondolattal, hogy alatta olthatatlanul ég a föld. Még hasznát is látja. A kutakból kész melegvizet merítenek fürdésre és főzésre, egy gazda készen- főtt burgonyát termeszt kertjében s az egyik helyen télen, évad előtt érnek meg a vetemények. Hanem a gazdasági és ipari élet nem örül túlságosan a dolognak, mert az 54 esztendeje égő csöndes földalatti bányatüz eddig is 50 millió dollár értékű szenet semmisített meg és szakadatlan terjedése veszélyezteti az egész hatalmas szénmedence sokmillió tonnás szénkészletét. Nem is szólva arról a kíméletlen pusztításról, amit a földalatti tűz a felette viruló növényzetben okoz. Az elmúlt évtizedekben sok mindent megkíséreltek már a tűzvész elfojtására. Egy izben kis patakot is tereltek az égő bányába, abban a reményben, hogy az majd alaposan végez a tűzzel. Hanem amikor a viz az izzó szénnel érintkezett, azonnal gőzzé változott, a robbanásszerűen fejlődő hatalmas gőztömegek nagy repedéseket szakítottak a talajba, azokon át pedig újabb levegő-táplálékot kapott a tűz és a baj csak rosszabbodott. Most azonban abban reménykednek, hogy belátható időn belül végét szakítják a pusztulásnak. Az Egyesült Államok bányahivatala (U. S. Bu- reau of Mines) kezdeményezésére a legnevezetesebb amerikai bányatüz-szakértők egyike, Ga- vanaugh R. James mérnök tervezetet dolgozott ki, amely szerint Mikor jutnak el a magyar feliratok a pozsonyi igazságügyi palotába? A színtiszta magyar járásokból érkező ügyfelek nem értik a szlovák feliratokat — Folytatjuk — a veszélyeztetett területet torlaszokkal veszik
