Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)

1938-09-08 / 205. (4648.) Második kiadás

x >oé szeptember 8, csütörtöki Várna ItieóiifM Ma.t tízesztendős kisleány, babáit, ha rosz- szak voltak, azzal fenyegette meg Vilma, Hol­landiának ma negyven éve uralkodó királynő­je, hogy: ,,királynőt nevelek belőletek, akkor majd nem játszik veletek senki, egyedül lesz­tek../' Mert őt magát már akkor kezdték ne­velni a trónra. III. Vilmos hollandiai király, amikor első felesége, egy württembergi hercegnő meghalt, a nálánál negyvenegy évvel fiatalabb Waldeck- Pyrraont Emma hercegnőt vette nőül. Ebből a házasságból 18S0-ban leánygyermek született: Vilma. Vagyis „ons Wilhelmintje", ahogyan a ma jubiláló nagy királynőjét már születésekor elnevezte Hollandia népe. Gyors egymásután­ban halt el az első házasságból származó két fiú s 1890-ben maga a király, Emma királynő lett a régens, leánya pedig a trónnak örököse. Tíz­évestől tizennyolcéves koráig élete nem állott másból, mint a reája váró kötelességekre való lelkiismeretes előkészülésből. ,,Ugy kívánok uralkodni, amint az egy orániai királynőtől vár­ható, híven a hagyományókhoz, arszágom ne­vének és zászlójának becsületéhez. Igazságosan kívánok uralkodni keleten és nyugaton a gyar­matok felett is és amennyiben erőmtől telik, Hollandia erkölcsi és anyagi fellendítését moz­dítom elő, mindhalálig." Ezekkel a szavakkal kezdte meg uralkodását 1898 augusztus 31-én Orániai Vilma, Két esztendő múlva Mecklen- burgi Henrik herceghez, II. Frigyes Ferenc nagyherceg fiához ment feleségül. Szerelmi há­zasságot kötött: minden diplomáciai közvetítés nélkül, véletlenül ismerkedett meg egy délfran- j ciaországi útja alkalmával férjével. Uralkodása alatt bőségesen megmutatta Vil-! ma, hogy nem csupán reprezentációs szerepre szorítkozik. Kizárólag az ő finom női tapintatá­nak, diplomáciai ügyességének köszönheti Hol­landia, hogy a világháború áradatában semleges tudott maradni, anélkül, hogy a viaskodó hatal­mak haragját magára vonta volnál De nemcsk nagy királynő Vilma, hanem né- j pének szemében a hollandus női ideál megsze­mélyesítője is. Szorgalmas, takarékos, a reászo- rulókat mindig segélyező, derűs kedélyű és fő­leg minden póz nélküli, egyszerű asszony, aki azonban, ha kell, tud tökéletesen nagystílű is lenni, Szigorú napirend szerint él. Nyolc óra har­minc perckor reggelizik, utána maga nézi át postáját Majd a miniszterek előterjesztése, audienciák s a folyó ügyek elintézése következ­nek, Délután is dolgozik a királynő, később parkjában tesz sétát vagy kikocsizik. Hét órakor vacsorázik. Színház és mozi csak ritkán kerül­nek programba. Szórakozásra alig akad ideje a királynőnek, aki mindig a kötelességet tartja egyedül fontosnak. Ha mégis, saját kedvére szán néhány órát, akkor fest. Ez az egyetlen passziója, de még ezt is népe javára fordítja. Hat évvel ezelőtt gyűjteményes kiállítást ren­deztek — jóval átlagon felüli tehetségű — mü­veiből s ekkor a jegyek és katalógusok eladásá­ból bevett kétezer hollandus forintot nyomorgó művészeknek ajándékozta a felséges művész. Jótékonyságáról éppen a magyarok beszélhet­nek legtöbbet, hiszen a magyar gyermekeket is- tápolta esztendőkön át, megnyerve a hollandus anyákat az éhező magyar gyermekek iránti rész­vétnek. Háborús segélyakciói közismertek és nincs árvíz, vagy egyéb katasztrófa, ahová az ő segítő keze el nem ér. Szociális munkája a gyar­matokon is érvényesül s a Zuider-see lecsapolá- sa, — amellyel uj területet kapott Hollandia — elsősorban is az ő fáradhatatlan buzdításainak köszönhető. Sok áldásos intézményt, közöttük a munkások megszervezett védelmét, uj utak s a j repülőforgalom kiépítését adta népének. Oszatatlan szeretet és hála övezi. Emlékeze­tes még a holland szocialista párt súlyos veresé­ge, amikor 1918-ban népszavazással akarta meg­buktatni a monarchiát. Ezrek és ezrek tódultak akkor Hágába, hogy hódolatukat és törhetetlen hűségüket bizonyítsák a királynőnek, ő pedig, csak úgy, mint máskor, mindenütt személyesen mutatkozott, jelent meg a nép között, ami ezek­ben a válságosaknak látszó napokban férfinak is becsületére szolgáló bátorság számba ment! Felejthetetlen ovációkban, szívből jövő szeretet- megnyilvánulásokban volt akkor része. Vilma királynő felé összpontosult a világ fi­gyelme, tisztelete, amikor első unokája, egyetlen j gyermekének, Juliana trónörökösnőnek kisleá­nya megszületett. És most ismét őt ünnepli sa­ját országán kívül az egész világ. Halálos autószerencsétlenség áldozata lett a spanyol exkSrály legidősebb fia LONDON. — Cavadonga grófot, Alfonz spanyol exkirály legidősebb fiát Floridában, Miami mellett halálos autószerencsétlenség érte. Cavadonga gróf Mildred Gaydon, 25 éves hölgy társaságában autókiránduláson volt. A kocsit a hölgy vezette és amikor egy teherautót akart megelőzni, a kocsi lerohant az útról és nekiüt­között egy táviróoszlopnak. Mildred Gaydon csak könnyebb sérüléseket szenvedett, míg Ca­vadonga gróf kórházba szállítása után meghalt. Mildred Gaydon ellen elfogatási parancsot ad­tak ki. Eddig nem tudták megállapítani, hogy a spanyol király fiának halálát a szerencsétlenség­nél szerzett sérülések okozták-e, vagy az ismert családi betegség,- a vérzékenység. Cavadonga gróf 31 éves volt. >M<mA^ACíÍAR.HTRLS1$ „Mi a véleménye a statútumról?" Kicsit elkésett aktivista mozgolódás a „negyedik terv'* korában... POZSONY. — Az „Uj Hírek" írja: Vaskos ajánlott és expressz küldeménnyel állított be a napokban a postás több pozsonyi magyarhoz. A küldeményt Komáromban adják fel s a ha­talmas rózsaszínű borítékban a kormány által kidolgozott nemzetiségi statútumot találták meg a címzettek. A feladó egy Komáromban már régebben szereplő bankigazgató, aki kisérő le­velet is irt és a statútummal kapcsolatosan a címzettek véleményét kéri. Ez a bankigazgató a községi választások után, amikor az úgyneve­zett „aktivista" törvényhozók alól minden talajt kirántott a szlovákiai magyarság szavazási ered­ménye, az országos politikában kezdte nevét szerepeltetni, demokratikus jelszó leple alatt va­lami uj magyar politikai pártalakitást tervezett és küldöttséget vezetett dr. Hodza miniszterel­nökhöz, amelyről úgy emlékezik meg a hivatalos híradás, hogy a magyar közgazdasági és kultúr­áiét reprezentánsaival tárgyalt a kormány elnö­ke a nemzetiségi jogrendezés kérdésében. En­nek a bankigazgatónak nyilván politikai szerep­lési céljai vannak s erre vezethető vissza, hogy egy évenként felügyeleti gazdát cserélő magyar kormánylapnál kezébe vette az anyagi kérdé­sek kommandóját s ezzel sajtót is szerzett ma­gának. Akik a napokban megkapták a komáromi külde­ményt, zavarosan néztek a kalendáriuma. 1938 szép­temberét Írjuk. Szóval jóval túl vagyunk a júliusi hó­napon, emelyet a statútum havának lehetett nevezni. Túlestünk Runciman első hónapján is s immár a statútumot követő harmadik kibontakozási terv fölött folyik a vita és viharzanak a vélemények. A komá­romi bankigazgató mégis a juldusi tervvel kapcsolatos magyar véleményekre kiváncsi. A statútum meghalt, de a „reprezentánsok" élnek és reprezentative dol­goznak. Akik az említett küldeményeket kapták, azok nagy­része a fiatal magyar kulturgenerócióhoz tartozik. Nem reprezentánsok, de magyar ésszel és magyar lé­lekkel dolgoznak a magyar sors megjavításán. Tud­ják, hogy ez a magyar sors mindenkitől munkát és tudást követel, mindenki munkáját és tudásét bele tudja állitani a nemzeti élet nagy müvébe, de mert tiszta fejükben a politikai életvezetés és a kulturmun- kában való részvétel nem egy és ugyanaz, furcsának tartják, hogy ők nyilatkozzanak meg olyan kérdések­ben, amelyek a maguk teljes egészében a magyar nem­zeti politikát vezető és a magyarság százezrei által az élre állított törvényhozók kezébe tartozik. Ezt, úgy látszik, nem tudja Komáromban a statu- tum-üzem uj vezetője s küldi szerte Szlovákiába a sokszorosított már hónapokkal ezelőtt aktualitását vesztett statútum példányokat. Vagy tudja és az egész nem más, mint Potemlcin- táborcsödités? Úgy látszik, nevek kellenek, úgy látszik statisztákat toboroznak a nagy színjátékhoz, úgy lát­szik a kormányelnökkel el akarják hitetni, hogy a „reprezentánsok" mögött egy fiatal kulturtábor áll és ők ezt reprezentálhatják... Szenvedő beteg asszonyok gyakran mád egy kis pohár természetes „Ferenc József** keserüvizzel is nagyon könnyű, lágy bél* kiürülést érhetnek el, ami igen sok esetben rendkívül jótékony hatással van a beteg! szervekre. Kérdezze meg orvosát. a Héls&áu* egyezik Irta s Bib ó Lajos Arról folyt a vita, lehet-e büntetlenül | vétkezni. Hárman igennel feleltek, hárman í nemmel. Az, aki legelsőnek és a leghatá­rozottabban mondott nemet, elmesélte a kö­vetkező történetet. Bátyám abban az esztendőben hét sze- kundát hozott hoza. Apám nem szólt sem­mit, augusztus végén felpakkolta bátyámat, elvitte az egyik távolabbi város szigorúsá­gáról híres gimnáziumba. Az esemény nem okozott különösebb izgalmat sem a család­ban, sem bátyám baráti körében. A föld forgott nyugodtan tovább, bátyám szükebb környezete pedig zavartalanul folytatta éle­tét. Rám azonban katasztrofális következ­ményekkel járt eltávolítása. Bátyám ugyan­is viharos temperamentumu férfiú volt és állandó nyugtalanságában rengeteg gaztet­tet müveit. Többek között állandóan hadi­lábon állott az inasokkal is és ebbeli elin­tézetlen ügyei most egyszerre rámszakad­tak. Legádázabb ellenfele Mészáros Tóni volt, aki inasi minőségben a város legna­gyobb hentesüzletében lobogtatta fiatalsá­gát és erejét. Balvégzetem elsőnek ezzel a Mészáros Tónival hozott össze. Ballagtam éppen haza az iskolából, amikor a túlsó ol­dalról hetyke kiáltás állított meg: — Na, híres! A hang irányába tekintettem és megpil­lantottam Tónit. Tóni tagbaszakadt, hatal­mas gyerek volt, jó fejjel magasabb nálam. Félelem és rémület rezdült át rajtam, de a kihívó hangra válaszolnom kellett. — Mit akarsz? — vetettem hetykén fe­léje. i Szó nélkül átugrott az árkon és a követ­kező pillanatban már ott is állott előttem. — Miért csúfoltál a múltkor, amikor a bátyáddal voltál? szegezte rám tekinte­tét. I Láttam, meg akar verni. Elsápadtam. — Én nem csúfoltalak, bátyámat elvitte apám Mezőtúrra. Tóni észrevette félelmemet, megvetően elmosolyodott. Felütötte az államat. Eddigi remegésemet a halálos félelem dü­he váltotta fel. Eldobtam a táskámat, ösz- szeszoritottam a fogamat és vak elborulás- sal nekiugrottam. A következő pillanatban összedobbantunk. Eget-földet rengető ször­nyű birkózás kezdődött. A férfiasságomért és a becsületemért küzdöttem és ez a fáj­dalmas, csontig maró érzés csaknem , berfeletti erőt kölcsönzött. Sikerült alsófo­gáshoz jutnom és hirtelen csavarintással földhözvágtam Tónit. A mellére ugrottam és két kezem a torkára szorítottam.-— Imádkozz!... — lihegtem a váratlan győzelem mámoros diadalérzetével és erőm tudatának zordon kegyetlenségével. Tóni megkísérelte, hogy kiszabaduljon alólam, de egész testsúlyommal nyomtam és két hüvelykujjamat teljes erővel ráfeszitettem a gégéjére. Homlokát elöntötte a veríték és kétségbeesve hörögte: — Erissz! — Ismerd be, hogy legyőztelek. — Beismerem. Utoljára még belapitottam az orrát, az­után felemelkedtem. Tóni megszégyenülve és megsemmísülten keverkőzött fel a föld­ről. Megindult, eloldalgott, majd amikor biztonságos távolba ért, visszafordult és megfenyegetett: — Ezt még megemlegeted! Nem emlegettem meg. Ettől a naptól kezdve mintha kicseréltek volna. Átvettem bátyám minden örökségét és két hónap múlva megvertem valamennyi haragosát. Félév múlva a felhők magasságába emel­tem dicsőségét. Martalóc és haramia er­kölcsben egyetlen fiú sem versenyezhetett többé velem. Gazságot gazságra halmoztam és nekiszabadult vadságomban, vakmerő ál­maim homályos láthatárán, képzeletben már térdig gázoltam a vérben. Mészáros Tónit minden alkalommal megvertem, ahányszor összehozott vele a véletlen. Az idő persze haladt s észrevétlenül meg- szelidültem. A gyerekkori kalandok, harcok és csínyek lassan emlékké halványultak. Elkerültem szülővárosomból és már őszült a fejem, amikor üzleti ismeretséget kötöttem az egyik pesti céggel, ök hivattak, tervük volt velem és megegyeztünk. Két hét múlva sajnálkozással jelentették ki, hogy közbejött akadályok miatt kénytelenek visszavonni ajánlatukat. Félév múlva megint hivattak és tiz nap múlva mély sajnálkozások és'bo­csánatkérések között ismét lemondtak arról, hogy a tervezett üzletre velem társuljanak. Két hónap sem telt el, újból felhívtak tele­fonon, de ez a harmadik tárgyalás is ered­ménytelenül, szóval bocsánatkéréssel vég­ződött. Nem haragudtak, de megkérdeztem: — Bolondok az urak? Amennyiben Lord Halifax Boris királynál LONDON. — Lord Halifax külügyminiszter kedden meglátogatta Boris bolgár királyt, aki a királynéval együtt Londonban tartózkodik. A! bolgár királyi pár szombaton valószínűleg a Balmoral-kastélyba utazik, ahol keddig maracL A magyar örökösödési adó reformja és a családvédelem BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk telefonjelen­tése.) A 8 órai Újság értesülése szerint a kormány már elkészült az örökösödési Illeték reformtervezeté­vel, amely a gyermekek száma szerint progresszív módon adóztatná meg az örökösöket. Az agglegények örökösödési adóját tetemesen föl­emelik. Háromgyermekes, vagy ennél többgyermekes családokat az uj örökösödési illetékrendelet nem érinti. A kormány úgy számítja, hogy a fölemelt örökösödési illeték révén 50 millió pen­gővel több bevételhez jut. Ezt az összeget család- védelemre fordítják. 4—500 pengő kamatmentes kölcsönt adnak a házasulandóknak. Ezt az összeget részletekben kell a házaspároknak visszafizetniük, azonban minden gyermek születése 100 pengővel csökkenti a visszafizetendő tőkét. Eszerint, ha valamely házaspár 400 pengő kölcsönt kapott és négy gyermeke született, a kölcsönből egy fillért sem kell visszafizetnie. Kölcsönt csak azok kap­hatnak, akikről a házasság előtti orvosi vizsgálat megállapította, hogy nem szenvednek örökölhető be­tegségben. A kormány tervbevette azt is, hogy min­den gyermek születése után 80 pengő segélyben része­síti az anyákat. ugyanis megbolondultak, úgy értem a dol­got. De -még igy is érdekelne, mit akarnak velem, hogy végül semmit sem akarnak és minek vagy kinek köszönhetem, hogy ami­kor tisztáztunk mindent, megegyeztünk, utolsó intézkedésükkel mindig visszavonják az ajánlatukat? — Kérem ... — hangzott a válasz, — Mészáros igazgató urnák aggályai vannak önnel szemben. — Ki az a Mészáros ur. — Vállalatunk vezetője. Bejelentettem magam Mészáros urnái. Úgy látszott, régen felkészült erre a talál­kozásra, mert nyomban a tárgyra tért. — Ne haragudjék... — mondta. — Földije vagyok önnek. Fia annak a Mészá-, ros Antalnak, akit ön gyermekkorában any- nyiszor megvert. Engedje el a lélektani fej­tegetést, amellyel megmagyarázhatnám ön­nel szemben eddig követett eljárásomat. Ön megért engem. Nem köthettem önnel addig szerződést, amíg meg nem ismerkedtünk és föl nem fedhettem ön előtt kilétemet. — Eddig a történet — fejezte be a me­sét, aki a társaságban legelsőnek felelt nemmel. —• Nem vétkezhetünk büntetlenül —• folytatta —■, a büntetés, helyesebben a bünhődés számszerűen egyezik az elköve­tett bűnökkel. Ha valaki hatéves korától kezdve feljegyezné, hányszor vétkezett, hányszor volt igazságtalan szeretteivel, hoz­zátartozóival és embertársaival szemben, hányszor vétkezett gondolatban és tettben, majd ugyanigy feljegyezné azt i-s, hányszor érte életében büntetés és csapás, sőt sze­rencsétlenség, látszólag érdemtelenül, hia-i lála óráján a két feljegyzés száma pontosan egyeznék. Minden egyes elkövetett bűnün­kért bűnhődnünk kell és meg is bűnhődünk azon nyomban vagy később. Esetleg még huszonnégy órán belül, sokszor azonban éveli; és évtizedek múlva. Én megdönthe­tetlenül hiszek ebben az igazságtevésben, amely a maga irtózatos nagyszerűségével és méltányosságával egyesíti magában a mindenség valamennyi emberi ts isteni íté­letét. Valaki megkérdezte: — És miért fizetünk a halálunkkal? A válasz egyszerű volt és talán sekélyes is. — A születésünkért. Nem szólt senki. Nem jutott eszébe sen­kinek, hogy a születés nem bűn, a halál pe­dig nem büntetés. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom