Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)

1938-09-04 / 202. (4645.) szám

1938 szeptember 4, vasárnap*

Hírek

I Szeptember ft Vasárnap g

I llaiiipailiili g

iEsa^AgSÉgMaBagaB^^aBmfflEs^aBEmi^

Felkérjük tisztelt előfizetőinket, akik lapunkat házhoz való kézbesítéssel kapják, hogy az előfizetési dijat kizárólag kiadóhivatalunk által kiállított elismervény ellenében fizessék ki megbízottunknak.

— WLASSICS GYULA ÁLLAMTITKÁR UJ MEGBÍZATÁSA, Budapestről jelentik: A színművészeti és filmművészeti kamara megalakításának elő készítésére a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. báró Wlassics Gyula államtitkárt miniszteri megbízottként küldötte ki.

— VÁSÁRHELYI KÁROLY A KOMÁROMI POLGÁRI IGAZGATÓJA, Komáromi tudósítónk jelenti: A komáromi községi iskolaszék Wágner István elnöklete mellett ülést tartott. Az iskolaszék uj jegyzőjéül, Lóránt István lemondásával, Vánkay Lászlót választotta meg. Majd a polgári fiúiskola igazgatójának, Bíró Gyulának nyugdíjazási ügyét tárgyalta az iskolaszék. Wágner István elnök meleg, elismerő szavakkal méltatta a harminckilencéves tanári szolgálata után nyugalcmbavonuló kiváló pedagógust, Bíró Gyulát, alti a kötelességteljesités és a kitűnő tanár mintaképe volt. Az iskolaszék jegyzőkönyvbe örökítette meg Bíró Gyula érdemeit. A megüresedett igazgatói állásra az iskolaszék nem irt ki pályázatot, hanem meghívta az eddigi igazgató- helyettest, Vásárhelyi Károly tanárt az igazgatói székbe. Vásárhelyi Károly személyével szintén kitűnő, elismert vezető pedagógus kerül az intézet élére. Majd fellebbezési ügyekkel foglalkozott az iskolaszék: mivel a községi iskola két tanítói állásának betöltését megfellebbezték, a két állást, a fellebbezés elintézéséig, Nagy Antal és Ipovitz Sándor tanítóval töltik be.

~ LANSBURY ELEDBE UTAZOTT.

Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Lansbury angol képviselő, aki a maMeggyógyulok

(igaz történet, amely iolytatódik)

Irta: B ib ó Lajos

Aladárban zsenge kora óta úri hajlamok bujkáltak. Apja még földesurként élt Szlovákiában, a szeTény birtok hatalmas hitbizományok és uradalmak árnyékában húzódott meg. Aladár a kis malacok és nagy grófok között cseperedett urfivá és ebbeli minőségében rajongott ezekért a dolgokért, amelyek a régi úri magyar élet külsőségeit tették. Az élet gyakran keresztezi számításainkat és végzetünk látszólag minden ok nélkül kegyetlen tréfákat üz velünk. Ez történt Aladárral is, akit a természet különös tehetséggel csúfolt meg. Aladár urnák készült. Ur akart lenni mindenáron és bár csupán homályos fogalmai voltak erről a kitűnő foglalkozási ágról, elhatározásában elég okosan tört élete eme főcélja felé. Apja azonban jobban értett a .földi dolgokhoz és mikor észrevette, hogy Aladárban félelmetes ké- j pességü ezermester rejtőzik, szó nélkül bevágta a legközelebb eső fa- és férnipariskolába. Aladárt itt érte tizennyolcadik esztendeje s háború utolsó éve. Az iskolapadból vitték el katonának és mint egyévi önkéntes, tizedesi rangban került ki az- oiasz frontra. Mire magára eszmélt: a világ | merőben megváltozott körülötte. A háború véget ért, apja eladta a bocskói birtokot, ő maga hároméves katonáskodás és raboskodás után — még ! a megszállás alatt befogta az egyik utódállam ka- i tonai szolgálatra, ott, állt félbemaradt, emberként állás és foglalkozás nélkül. Budapestre került és barátai bedugták az egyik közüzemhez. Aladár egy száműzött orosz gárdakapitány néma bujával és egy tönkrement magyar földesur komor gőgjével viselte ezt a megaláztatást. Világ omlott össze körülötte, de nem adta föl a reményt, hogy valóra válthatja nagy álmait.

Apja három év előtt meghalt. Aladár, 'bár rajongva szerette apját, és az egész eset. őszintén megrendítette —, amikor az öregur lehunyta a szemét, — megremegett. Akaratlanul is az örökségére gondolt, amely , most lehetővé teszi tervei megvalósítását. Három leány testvére mellett | negyvenezer pengő jutott rá a hajdani hatalmas | vagyonból. De Aladár ennyi pénzzel is nagyszerűen tudott számolni. Eddigi, takarékossága hama- tresan a fukarságig fajzott és Aladár gyakran inkább lemondott az ebédjéről vagy vacsorájáról, semhogy egy kétpengőst fölváltson.

1 Lázálmai delelőjén hozta össze a véletlen régi szerelmével. Babyt meglátni és kiszámítani, hogy két kereset pontosan a kétszerese egynek és a háztartás olcsóbb mint a legényélet, — pillanat müve volt. Aladár percek alatt oltárhoz vezette : Babyt. aki mint tisztviselőnő a járásbíróságon dolgozott és az esküvőt követő napon kivéve szabadságát, vonatra ült, hogy körülnézzen a háború utáni ország eladó birtokain.

! Félévig rótta Aladár az utakat — legtöbb * I

látod, kezet csókolsz érte.

Addig beszélt, hogy végül sikerült meggyőznie. Kötélnek álltam és a tenyerébe ütöttem.

— Rendben van, lemegyek hozzád.

Aladár aTca fölragyogott.

— Mikor?

— Szombaton vagy vasárnap vonatra ülök.

— Helyes. Holnap megkezdem a szabadságomat, holnapután Teggel utazom és megteszem a szükséges előkészületeket.

Megrezzentem. Micsoda előkészületekre gondol ez az ember? Szólni akartam. De Aladár már elrohant. Csomagoltattam.

— Utazom B . . . Edericsre! Egyik jó-barátom kastélyában töltöm a nyarat — hencegtem el örömömet ismerőseimnek, hogy élvezzem fanyar irigységüket.

Gyötrelméé vergődések között hánykódtam végig a szombat éjszakát. Az utazási láz megszállott és végsőkig fölkorbácsolta, idegeimet. Halálos el- | kinzottsággal helyezkedtem el vasárnap reggel a | balatoni gyors keszthelyi kocsijában. Elég türhe- Itően utaztam. Tizenegykor a kalauz beszólt hozzám:

— A következő állomás B . . . Ederics.

Izgatottan szöktem talpra. Szakadt rólam a veríték, mire három félmázsás bőröndömet, várható hordár hiányában előkészítettem leszállásra.

Muskátli-virágos, szomorkás kis állomás fogaÍ

dott. Reggel hétkor sürgönyt adtam föl Aladárnak, hogy várjon. Nem láttam sehol. Se őt, se festői lan- kást, se a Balatont'. Helyettük orkánszerü szél ei- vitott. Bele kellett fogódzkodnom a bőröndjeimbe, hogy le ne döntsön a lábamról. Előtteín. komor hegyoldal zárta el a ezemhatárt, köröskörül sivatagnak tetsző, lakatlan dombosvidék, mögöttem zugó nádrengeteg. Á táj a fülzaklatott ősvadon felemás nyugtalanságával nézett rám.

! Emberi hangra fordultam meg. Az állomásfőnök állott előttem.

— Barátossy úrhoz van talán szerencsém? Erőt vettem gyáva megrémülésemen.

—Az vagyok . . .

A főnök arcán kedves, örömteli mosoly jelent meg.

— óh! Malonvi Aladár barátom jelezte, hogy Barátossy ur meglátogat bennünket. Nem tetszett érkezését megsürgönyözni?

— De igen. Reggel hétkor adtam föl a táviratot.

A főnök elpirult Aladár helyett- — Nem értem ... Igazán nem értem akkor ... De majd befogatok és föl méltóztatik menni az én kis homekfutómon.

El sáp adtam:

— Föl? Hova?

gyár külügyi társaság meghívására néhány j napot Budapesten töltött, szombaton reggel j elutazott a magyar fővárosból. Az angolai politikus Bledbe utazott és ott Pál kor-1 mányzóherceg vendége lesz.

—- ELJEGYZÉS, Ha-diházy György nyu-gal- i mázott igazeató-tanító és neje szül. Balogh Júlia fia: Hadíiázy v. o. lelkész, ok’eveles vallás- ' tanár Nyíregyházán eljegyezte özv. Sebestyén Jenőné úrnő leányát, Sebestyén Eta középiskolai ; tanárnőt Debrecenből.

— TANÍTÓ VÁLASZTÁS VIZKELETEN.

Hidaskürtről jelentik: Pogány József tanítót ez év júniusában megválasztották vizkeletd kántor- tanitónak. A vizkeleti iskolaszék azonban augusztus 3lén összeült azzal a céllal, hogy Pogány József megválasztását megfellebbezzék. Már a választás idején is a tanfelügyelő és titkára amellett volt, hogy ne Pogány Józsefet, hanem egy szlovák származású Botka nevű tanítót válasz- szanak. Mikor azonban Pogány József megtudta, hogy a tanfelügyelő titkára megfellebbezte a választást, önként lemondott állásáról. A vizkele- tiek azonban most nem Botka szlovák származású kántortanitót választották meg, hanem Rózsár Kató vizkeleti tanítónőt, a kántorsággal pedig Somogyi József hidaskürti tanítót bízták meg.

— ELJEGYZÉS. Arnold Márta (Nyitra) és dr. Martincsek László ügyvéd (Nyitra) jegyesek. (M. k. é. h.)

— IRODAÁTIIELYEZÉS. Dr. Nagy Sándor prágai ügyvéd, hites magyar—szlovák tolmács, irodáját Prága n., Mysliková 11. sz. alá helyezte át. Irodájának uj tel-efonszáma 470-88.

SsexdnelSttl tan^aáfalalgffásoic mélyen lessáillfett árost

új helyiségben

M* sszifiesinester, Sratislava, NaüászisapM u. 7.

Ezüst- és kékrókák állandóan raktáron. Vidékieknek költségmegtérités.

— A „DIE ZEIT” A KOBZÁSOKRÓL. A szu- détanémet Die Zeitet legutóbb bárom ízben egymásután elkobozták. A lap szombati száma foglalkozik a gyakori ko-bzásokkal és többek közt, a következőket jegyzi meg: „Megállapítjuk, hogy

gondosan ügyeltünk a cenzúrán tartásokra. A mindennapi incidensekről vagy nem számoltunk be, vagy a hivatalos jelentéseket közöltük saját értesüléseink helyett. A legutóbbi három kobzáé egészen ártatlan híreket ért. Ugyanezek a jelentések, amelyeket nálunk szerdán elkoboztak, tegnap kobzatlanul megjelentek a Bohemiában, a Prager Tagblattban és a Neue Morgenpostban. Ugyanaz a jelentés, amit tegnap elkoboztak, megjelent a morva vidéki lapokban. Ebből kitűnik, hogy nem a jelentések tartalma okozza ezt, hanem egy bizonyos utasítás. A Die Zeitnek tehát semmiesetre sem szabad elkerülnie olvasóihoz. Jól tudjuk, hogy külön utasítás történt, amely meghagyja, hogy a kotrásokat lehetőleg úgy eszközöljék. hogy a fehér foltok Prágában a külföldi olvasóknak fel ne tűnjenek. Tudjuk továbbá, hogy ez az utasítás nem az államügyészségtől inVliiH Ui Unnom 01rw mn.<rnfiflhh hfilvrők”

sször étlen-szomian, a maga erejére és kitartására vetve a vidám fiatalasszonyt is —, akkor egy napon beállított, hozzám.

— Sikerült. Birtokot vásároltam — mondta száraz örömmel és rideg büszkeséggel.

— Gratulálok.

— Nyolcvan hold. A Balaton mellett fekszik. Szántó és szőlő. Három hold teleknek számit.

Lelkesedtem.

— Óriási. Honnan szereztél rá pénzt?

Aladár rejtélyes mosolyt nyomott el.

— Sehonnan. A vételárat futotta az örökségem. Valósággal főnyereményt csináltam. Mondhatnám: ingyen jutottam a birtokhoz.

Aladár hozzájárult, hogy liter bort hozassak a nagy örömre. Miután kákabélű vagyok, udvarias emberbarátságból segített elfogyasztani szerény vacsorámat is. A kitűnő ital és izes étel ellágyi- totta.

— Majd lej ősz és megnézed a birodalmamat. Az idén már nálam nyaralsz.

Meghatódottan rebegtem köszönetét.

— Köszönöm szépen, Aladár.

Ettől a pillanattól kezdve Aladárt mintha kicserélték volna. Régi nemes önbizalma, sajátos fensőbbsége, büszke szilárdsága teljesen visszatért. Már puszta tartásából a vak is láthatta, igazi, béke. beli vidéki magyar úrral áll szemben. Aladár szűkszavú férfinak született és jó év betellett, amig közölte földesúri állapotának részleteit is. így sült ki, hogy a birtok egyelőre bérlő kezén van, a kastély kissé elhanyagoltan fe6t és a fürdőparti élet árnyalattal halkabb, mint például a palmbeaelhi. E látszólagos fogyatékosságokkal szemben azonban bőséges kárpótlást nyújt a vidék festői szépsége: a háttérül szolgáló lomberdő, az északnak húzódó lankás és a csodálatos kilátás, amely Szigliget és Siófok távolságában úgy hosszmetszetben, mint szélességben és haránt egyesíti magában a csodálatos tó minden varázsos szépségét, megnyugtató

I hangulatát és költői báját.

Aladár hetenként meglátogatott.

— Lejössz hozzám — biztatott és vigasztalt.— Meglátod, meggyógyulsz. Egészséges gyomorral és tisztességes emberként térsz vissza.

— Kedves vagy — hálálkodtam.

Aladár nem titkolta, hogy sajnál és lenéz. Részvéte gyomorbajomnak, megvetése foglalkozásomnak és erkölcseimnek szólt. A gyomorsavat és az újságírást egyaránt nem állotta.

Most májusban egészségi állapotom végképpen megrendült. Aladár nem hagyott békét.

— Gyere le a birtokomra. Külön szobát nyittatok számodra a kastélyomban. Napfény, levegő, viz, ufi környezet.'Amit fizived-ezád kíván. 'MegA főnök elmutatott északnak.

— Tetszik látni azt a kétpupu dombot?

— Azt ott a messzeség párái mögött?

— Igen. Az Malonvi barátunk birtoka. Az a pirostetejii épület pedig a présház.

— És a kastély?

A főnök csodálkozó szemeket meresztett.

— Kastélyról nem tudok. Malonyi barátunknak a jelenlegi bérlő átengedte a présház egyik szobáját. Azt lakja negyedmagával.

— És a Balaton? Hol van?

— Emerre, kérem. Alig öt kilométerre a birtoktól. Már tudniillik egyenesen. Mi itt ugyanis az egyszerűség kedvéért légvonalban számítunk.

A homokfutó eléállt. Kétségbeesésemben csaknem könnyezve mondtam köszönetét a főnöknek.

— Sohasem felejtem el a kedvességét — szorítottam vele kezet.

Már a bakon ültem, amikor utánunk kiáltott:

— Kicsi a ló. A meredeknél majd tessék le- szállani.

Kifordultunk az országúira. A szél oldalba kapott bennünket. Vacogtam.

— Honnan vág ez a szél, hogy olyan hideg? — ordítottam a lovat hajtó vasúti őr fülébe.

Visszaorditott,- hogy tulsüvöltse a szélvész sivitását.

— Onnan a sarokból!

— Mióta dühöng?

— A világ kezdete óta. Itt mindig fuj a szél.

— Hát akkor hogyan fürdenek?

— Sehogy. Az urak ugyan művelik, mert úgy holdnyi nagyságban kivágták a nádat lóusztató- nak. Malonyi nagyságos ur meg a jegyző ur odajárnak taposni az iszapot.

Félóra múltán megérkeztünk a domb alá. A présház csábitólag mosolygott rám a tetőről.

— Úristen! — csikorditottam össze a fogamat. — Megállj, gazember. Elintézlek, csak élve föl- jussakJ

Az őr előlkerült, ő húzott, ón meg tóltam hátul a kocsit. A ló díilt ki elsőnek. Az őr letörölte homlokáról a, veritéket.

— Ez tovább nem bírja. Átkozott világ ez itt, kérem. Az kerül csak ide, akit az Isten verni akar.

Ziháltam. Fülem zúgott. Szememből tüzkarikák pattantak ki— Hát akkor?

Az őr kezdte lerakni a bőröndjeimet.

— Nincs más, minthogy meg tetszik várni, amig Malonyi nagyságos urék lekevergődznek ebédelni a főmérnök utókhoz. Hanem tessék vigyázni, mert a komondor harapós.

— A főmérnök urék hol laknak?

— Amoda ‘ni. - Abba a-ferdetetejü villába, amelyik ott lapul Tapolca iránt.

A párás, forró szél rikoltva söpört végig á domboldalon. A szennyesszürke égboltról fullasztó hőség hullott alá. Valahol kutya ugatott fájdalmas,, ‘rekedt hangon, a távolban kísérteties hangon zúgott a nádas.

Leültem a dombra vezető kocsinyom mellé. Vártam Aladárt és a halált, amely ott kacagott a szélviharban.

*

Nyolc napot töltöttem a présházban és öt hetei utána szanatóriumban. Az orvosi tudomány még- egyszer és utoljára megmentett az életnek.

Nyolc nap magaslati kánikulában-, szabályos számumban, öt kilométerre légvonalban a lóuszta- tótól, ötödmagammal a düledező présházban, idegen emberek irgalmán tengődve, — több, mélyebb és sötétebb, egy hosszú és nyomorult emberi életnél.

De ez már egy másik történet.

Anglia felvásárolja a dnnamenti buzaföiösiegeH

BUDAPEST. — (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Magyarország jelentése szerint a liverpooli legelőkelőbb gabonacégek megbízottai Budapestre, majd Belgrádija, Bukarestbe és Szófiába utaznak nagyobb mennyiségű gabona bevásárlása céljból. A megbízottak már el is indultak s első állomásuk Budapest lesz. A gabcnacégek a bevásárlást az angol kormány megbízásából eszközük. AngUa ugvanis amerikai tőke részesedésével fel akarja vásárolni a Duna-menti búzakészlet egy részét, mivel a dunai államokban nagyobb búzatermés van, mint amennyit vártak és az Egyesült Államokban is nagyobb felesleggel rendelkeznek, úgyhogy elkerülhetetlen volna a verseny s ezzel a gabonaár ak csökkenése is* Ezt akarják ezzel az akcióval most ellensúlyozni. [

Lezuhant egy szlovák

00 % rp *0 J,

repülőtiszt

PRÁGA. — Hivatalosan jelentik: Septembér

3-án a kora reggeli órákban az Elba-menti Brandeis közelében lezuhant egy gyakorlatozó vadász gép. A bennülő Frankó János repüiőhadnágy életét vesztette. Frankó alsókubini származású volt és most töltötte be 24-ik életévét.

— HALÁLESETEK. Lakatos Károlyra komáromi községi elemi iskola nyugalmazott igazgatója, a református egyházközség presbitere munkás életének 77-ik, házasságának 55. évében elhunyt. A megboldogult igazgató-tanító régi, tör- zsökös komáromi családból származott és a komáromi magyar társadalomnak igen megbecsült, népszerű tagja volt. A világháborúban egyszerre veszítette el mindkét fiát s ez a csapás annyira megtörte, hogy a nyilvános élettől egyre jobban visszavonult. A komáromi református temetőben helyezték örök nyugalomra, nagy részvét mellett. — Dr. Malitus József nyit- rai ügyvéd 47 éves korában hosszas szenvedés után Nyitrán elhunyt.

xx Egy igazi iskolakezdet. Ha Ön gyermekeitől az iskolában sikert kivan, akkor a lehetőségeket is meg kell nekik adni, hogy ezt a sikert elérhessék. Fáradt gyermekek rosszul tanulnak. Ez olyan tény, amelyet mi is iskolás éveinkből ismerünk. Ezért az iskolába való járáshoz vásároljon gyermekeinek könnyű, erős és szép cipőt, amelyeket Bafa minden elárusitóhelyén megszerezhet.

— JÉGVERÉS ÉS FELHŐSZAKADÁS SZÖGYÉNBEN. Érsekújvárról jelentik: A napokban majdnem egy óráig tartó felhőszakadás zudult Szögyénre. A felhőszakadás következtében annyira megdagat a Dobra-patak vize, hogy elsodorta az átjáró hidakat és a kerítéseket. Méri János házában a vizár elöntötte a szobákat és a gabonaraktárt. A kivonult tűzoltóság csak többórai kemény munka után tudta megmenteni az elöntött ház értékeit. A felhőszakadással egyidejűleg jégverés is volt, amely elpusztította a szőlőtermés egyötöd részét.

— BALESETEK POZSONYBAN. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: Különös baleset történt ma reggel az Unit-as szövetkezet egyik lakásában. Az erős szél becsapta az egyik üvegajtót, s az üveg darabokra törött. A közelben játszott Fahon Károly 5 esztendős fiú. Az üvegcserepek a szerencsétlen gyereket súlyosan megsebesítették, úgyhogy mentőknek kellett őt beszállitaniok a gyermekkórházba. — A Stefánik-ucca 8. számú épülő ház emeletéről ma reggel fél tiz óra tájban leesett egy tégla. Éppen akkor arra haladt Ro- bovanek Mária 50 éves bmrszeutmiklósi földmives- asezony. A tégla a-z asszony fejére esett. Roiho- vanekné eszméletlenül terült el a földön. Mentők térítették magához, majd beszállították a kórházba.

VIZŰM (magyar, román és lengyel) beszerezhető gyorsan és megbízhatóan a Prágai Magyar Hírlap pozsonyi kiadóhivatala (Bratislava, Lazaret-ucca 45, telefon 41-70) utján. Ilyen útlevelek meghosszabbítását is vállaljuk. — Egyéb vizűm és meghosszabbítás a prágai kiadóhivatal utján (Praha II., Panská-u, 12, IIL) eszközölhető.

10