Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)

1938-09-03 / 201. (4644.) szám

<PIW<ÍAI-yV\A&ÍiAR'HIRLAQ 1938 szeptember 3, szombat. Magyar szigetközség Mátyusföldön Királyi község élete a magyar helytállásnak leghősibb, legszebb példája ■■ A lakosság szigethelyzetében rákényszerül a kétnyelvű" ségre, de intenziven ápolja nyelvét és iskoláját ■ Hat tanerős iskola nagy, se nem több, se nem kevesebb, mint más falvakban, de a szegény ember összehuzódik és megél belőle. Ha kedvez neki a szerencse, ha jól fizet a negyedes kukorica, ha jó ára van az áb latnak, még „feles" pénze i*s van. Husvétra, vagy búcsúra ruhát vehet a családnak, kicsit „flancolhat", megnézheti a műkedvelő e’őadáscM kát és vehet iskolakönyveket a gyerekeknek. t Amire Királyi büszke lehet Művelődési és iskolai életére büszke lehet a ■szigetközség. Ha beköszönt a tél, az iskolában ismeretterjesztő előadások várják. Heti két es­tén. A fiatalságnak felolvassák a sokszorosított előadásokat. Szívesebben olvassák a napilapo­kat és kíváncsian néznek bele a politikai és sportrovatokba. Most például a statútum- tárgyalás és a Középeurópaá Kupa érdekli őket egyedül. A napilapok közül a PMH-t és az Uj Híreiket olvassák a faluban. Hetilapok és hitbuzgalmi folyóiratok (Baráz- jjda, Szövetkezeti Újság, Szűz Mária Uj Virágos- jtkextje, Ifjúságunk, Világposta, stb.) nagy szám­iban járnak. A hat rá'dió mellett a nagyon igény­ibe vett könyvtár segíti e1ő a művelődést. Jókai, Mikszáth, Gárdonyi és Herczeg munkáit olvas­sák belőle. Minden hónapban egy szindarab Minden hónapban bemutatnak egy szind ara­ibot. Télen az iskolában, nyáron a szabadban. Kimerítették -mái a Színházi Élet tárának min­den „eredeti p a r a szikom édláj át", bemutatták az összes lehető és lehetetlen népszínművet. Egész­séges érzékükre va1!, hogy a sok lim-lomot megunva, visszatérnek önmagukhoz a színjátszásban és gyöngyösbokrétát csináltak. Régi táncokat és szokásokat támasztanak fel, aratási ünnepet rendeznek a régiek elbeszélése szerint. Hat magyar tanítót tart el a falu ■ Szigietközségi lényegéhez mérten legméltóbb büszkesége az iskola. Hat tanítónak ad kenyeret a falu, akik évente 320 gyermeket tanítanak. A múlt évben hatalmas és szép iskolát építettek,- az árát úgy adták össze, mint most a kultur- házét. A nem természetes módon életre hivott szlovák iskola alig tud megélni mellette, pedig jj másutt az ilyen talaj végtelenül kedvező lenne .neki, A zsellérnek és a munkásnak jól esne az | ingyen-ruha, vagy más kedvezmény, az iskola 5 munkáját megkennyitené a kétnyelvűség. De ez az iskola nem tud lábrakapni, alapításától fog,vá?° (1925) csak egy tanerős. • o A kulturház nagy hivatása * A most épülő ku1 túr házra nagy feladatok vár­nak. Nem hiányokat kell ugyan betölteni, szuny- nyadókat felverni és gyengéket erősítenie. Ilyen munkára aligha van szükség. A „nemzet csincsodása" érdekében azonban annál több munka vár rá. A felvilágosító, ‘ szépítő ténykedések alá töretlen a talaj. Az egészségügyi viszonyok 'silányak: baj van az ivóvízzel, a levegővel és a lakások egészségügyi helyzetével. Tájbetegség is van. Az uccák gir- bék-görbék, porosak, vagy sárosak. A házak nedvesek és szellőzedenek. A kicsi ablakokat nem nyitják ki soha, mert fél­nek, hogy télen kimegy a meleg, nyáron meg bejön a légy. És mennyi teendő van még mezőgazdasági, tár­sadalmi szempontból! Jobban kihasználni a ha­tárt, megnyitni a mélyítőmégelk e1őtt a felemelke­dést a falusi ipar és kereskedelem utján. S végül a kulturház szellemének kell össze­kötnie a falut a távoli magyarsággal és erősí­teni bennük az együvétaríozás abroncsait A kulturház építésével „nagy izgalom szállta meg a falut". A népi alkotás vágy füti őket, tud­ják, hogy e munkával maguknak kulturházat építenek, másoknak példát mutatnak. Jóleső iz­galomban dolgoznak, pedig csak távoTól sejtik még azokat a jótéteményeket, amiket a felépített kulturház ad majd nekik. Mátyusföld egyetlen szigetközsége Így mutat­ja meg magyarságát és emberségét. VÁJTOK SÁNDOR. Búzából, lelkesedésből és ingyenmunhábót épül az aj kulturház KIRÁLYI. — Mátyusföld egyetlen magyar diaspórája, szigetközsége, Királyi kultur'ház- épitésba fogott. Hála Istennek, már ott tartunk, hogy a kulturház épít és falvainkban nem „orszá- goshirü" szenzáció, amihez az egész magyar táj népét föl kell verni, hanem a nép alkotó ere­jének és vágyának egyik természetes megnyilat­kozása. A királyi esemény sem jutott el messzi­re, hanem megmaradt a kis falunak és ennek a csodálatosan hűséges népnek a belügyéüi, csa­ládi kedvencéül. Csendesen épül a kulturház, két fiatal kulturmunkás szüntelen gondossága mel­lett, egyedül a falu tehetségéből, erejéből és lelkesedésből Mindenki dolgozik és segít va­lamivel, ki ésszel, ki barommal vagy két keze munkájával. Adakozik a gazdag és a szegény, mindkettő erején felül. Vasárnap délutánonként a műve­lődés' műsorért pénzt ad, ősszel gabonát, ku­koricát vagy más terményt, tojást, vagy bár­mi éríékesithetőt, csakhogy megmutassa em­berségét és a magyar közügy szeretetét így épül fel lassacskán a kulturház búzából, ku­koricából, lelkesedésből, nemzeti kötelesség - teljesítésből emberek és állatok izzadtságá­ból és igy ölt testet a szigetközség régi vágya és népnemzeti biztonságának betetézője. Hosszú ideig csak munka lesz Királyin, az egyik ledolgozza robotját, a másik pedig killn- - cselessel, színdarabok, mulatságok rendezésével összehozza a még hiányzó tőkét. Az örvendetes esemény: akkor adják majd a magyarság tudtá­ra, amikor áll a ház és büszke bizonyságot tesz e nép és mély rétegeinek diadalmas alkotó ereje és okos nemzetszeretet mellett. Ekkor hívja meg az avatáshoz a messzi magyar tájak népét és ve­zetőit, hogy együtt ujjongjon vele és osztozzék örömében. 11 kilométerre a legközelebbi magyar községtől Messzi tájakat kell miegihivnia, a szó e'ső ér­telmében véve, mert a köze’lben nem akad ma­gyar község. Királyit ugyanis körülkulcsolja a szláv népgyürü és még inkább a Slovenská Li­ga expanziós szelleme és határa nem szomszé­dos magyar helységgel vagy néptalajjal. A legközelebbi ,,magyar" község, a gyámolta­lan Vecse 11 km.-nyíre van tőle. Ide is rozzant, mély ut vezet, amelyen hol a por köti meg az utat, hol a sár. Hiába is jönne ide, mert erőt nem kapna, az e1 nemzetleniesedő falu­tól példát meg nem szabad vennie. Egymagában kell élnie a végse'líyei járás északi részén. Nincs plébániája, nincsen községháza, minden vallási és hivatalos ügyben a szlovák Mocso- nokra kell mennie. Ha kilép a faluiból, ha hivatalos dolga akad, ha templomba megy, vesz, vagy eTad, otthon kell hagynia anyanyelvét. Kétnyelvűségre kénysze­rül, két nyelven tud csak boldogulni és a sok veszély és csalogató kedvezmény ellenére mégis megmaradt magyarnak. Szomszédjai: Sopornya, Köpösd és a szép magyar nevet viselő többi község rég elvesztette magyar jellegét és csak a magyar család- és dűlőnevek mutatják már, hogy magyar népi talaj volt ez is, akárcsak Királyi. Kurtanemesek és királyi telkes jobbágyok hét nemzetsége Királyi nem követte őket. Talán megóvta az, hogy határában nem volt major és igy nem hoz­hattak közéjük feles számban idegeneket a múlt kényelmes fö'desurai. Kurtanemesek és királyi telkes jobbágyok laktak itt, akik megtöltötték a falu életterét és az idegen számára nem hagytak rést rajta. Ha^-hét nemzetségé az egész falu, ebből ke­rül ki a tanító, gazda, zsellér és munkás. Még a zsidó sem tudott eredménnyel gyökeret ereszteni köztük, hisz 1935-lben 1442 ember kö­zül csal. 12 volt zsidó. Benső és csendes életet él. Elzárva mindentől, a magyarságtól, hivata­loktól, vasúttól, megvonultan és önállóan kell élnie. Ma persze csak tengődik, mert élettere megszüküit. A csak földiből élő falu táplálására nem elegendő határ megfogyatkozott, a lélek- iszám azonban ezzel szemben emelkedett. 1869-ben 884 lakosa volt, ma ennek csaknem a kétszerese. Az életiehetőség sem bővült. Tulnyomólag ex- tenziv gazdálkodást folytatnak, gabonát vetnek, amihez kevés munka kell. A piac-hiány és a rossz utak miatt a belterjes gazdálkodásra nem térhetnek át. A mostani viszonyok mellett csak a szőlőművelés és a gyümölcs az „intenzív", nagy haszna azonban egyiknek sincs. A nagy adó miatt az itt termő fanyar bor mérsékelten érté­kesíthető, a gyümölcsfa pedig a korai fagyhul­lám következtében meddő. A fák év,röl-évre ter­més nélkül maradnak. öt 30-as gazda és húsz 15—20 holdas kisgazda. Mindannyi birtoka terhelt, adóból (vagyondézs- raa, jövedelem, stb.) származó adósság van raj­tuk. A faluban egy család 3—5 hold földiből meg­él. A proletároknak, akik a falu háromnegye­dét teszik ki, azonban ennyi sem jut. A 245 családból — mint mondottuk — har­mincegyé a határ fele, a többi 214-re átlagban 0.9 hold jut. Ezért a zsellérek és a munkások másoknál ke­resik meg kenyerüket, nagyobbrészt a helybeli gazdáknál és a környék uradalmainál. Nem egy­szer napi 2—4—6 km.-t gyalogolnak munka után, tavasszal és ősszel egyaránt. Bérük a sok minimálási törekvés és megállapodás ellenére is kicsi és csak részben adja meg bőven igény­be vett erejük ellenértékét. A tavaszi napszám 6—8, a nyári 10—15, az őszi 8—10 korona, az aratásnál a 'tizenegyedik rész az övék. Munka mindig akad, mert a helyi szőlészet is sok mun­kást igényel, a környék gazdiáinál és uradalmai­nál is szükség van munkásokra. A kereset nem Hogyan fedezte föl egy szerencsés amerikai borbély a tartós hullám titkát? NEWYORK* — Egy regényíró sem eszelhette volna ki érdekesebben a történe­tet, amely Christy Kennet szerencséjéről szól. Kezdődött pedig egy verekedéssel, amelyben a nyolcéves Jimmyt egyik barátja egy kővel fejbevágta. Jimmy, amikor érezte, hogy fején az ütés helye erősen vérezni kezd, ordított, ahogy csak a torkán kifért. A Pennsylvania államban fekvő Parkers Landing nevű kis község lakói összeszalad­tak a nagy kiabálásra, de segíteni nem tud­tak. Orvos nem volt kéznél. Ekkor oda ér­kezett Christy Kennet, a kis község borbé­lya. Gyorsan leborotválta a hajat a seb kö­rül, a vérző sebet kimosta, bekötözte. Más­nap ugyancsak ő gondoskodott a kis sebe­sültről. Harmadnap a kis Jimmy már ugy-- ahogy rendben volt. Christy megmosta a fiúcska fejét és aztán a haját is megfésül­te. És ekkor érdekes dolgot figyelt meg. Timmy haja, amely egészen sima yolt, most göndörödni kezdett. Christy nem értette a dolgot. Ráparancsolt a fiúra, hogy még né­hány napicr keresse fel. A fodrász mindennap megmosta és meg­fésülte Jimmy haját és az mindig hullá­mosabb lett. A fiúcska fején természe­tes, szép, egyenletes csigák göndörödtek, amelyek napokon át változatlanul meg­maradtak vagy nem simultak ki. Christy nem szólt senkinek, de most már komolyan megfigyelte a dolgot. Másoknál is kísérletezett. Parkers Landing valame­lyik lakója hajat nyiratott, Christy meg­mosta a fejét, vendégét éppen úgy, mint a kis Jimmyt megfésülte. Azután figyelemmel kisérte az illetőt. És csakhamar tapasztal­hatta, hogy akiknek hajat nyírt, akiknek haját meg­mosta, megfésülte, azoknak fürtjei állan­dóan hullámosán maradtak. Christy művészetének csakhamar híre ment és nemcsak a férfiak, de most már Parkers Landing szép leányai és asszonyai is felke­resték, hogy hajukat kezelje. Az eredmény soha nem maradt el. A kis község minden asszonya „tartós hullámokkal" büszkélkedett. Természetesen sokan faggatták a fiatal fodrászt, hogy árulja el, mi a titka a siker­nek, de Christy a kérdezősködésekre csak nevetett. De nem tehetett mást, mert tulaj­donképpen maga sem tudta, hogy mivel ér­te el a váratlan eredményt. Egy nap előkelő autó állott meg Christy „szépségápoló műterme" előtt és egy jól táplált, ur szállott ki belőle. Ez az ur Brend volt, egy pittsburgi nagy áruház tulajdo­nosa. Brend félrevonult Christyvel, egy ideig tárgyaltak és néhány nap múlva a kis. község fodrásza már Pittsburgban volt és Brend áruházában fésülte a vevőket. Brend jól számított. Áruházát a nők szinte megrohanták. A „tartós hullám" min­denkit vonzott. És akit Christy egyszer már megfésült az ő külön módszerével, annak a haja állandóan hullámos, göndörödő für­tökben maradt meg. Csalásról, szélhámos­kodásról szó sem lehetett, mert hiszen Christy mellett tanúskodtak a letagadhatat­lan eredmények. Bár a fodrásznak Brend nagy fizetést biztosított, Christy nemsokára önállósította magát. Szép nagy „műtermet" rendezett be és bár egy kezelésért 25 dollárt kért, nem győzte a sok munkát- Alig múlt el másfél év és Christynek Newyorkban már három üzlete volt. Kezelésre azonban néha-néha átrándult Hollywoodba is, ahol1 a film csillagai várták lázas türelmetlenséggel. A még nemrég szerény kis fodrász nagy személyzettel utazik, előkelő szállodákban lakosztályt rendeltet titkárával és ott fo­gadja vendégeit. Mint egy igazi dollármil­liomoshoz illik. Mert Christy — ha az ame­Í rikai lapoknak hinni lehet —* már az. Hogy minek köszönheti hallatlan szerencséjét? Erre a kérdésre még senki sem tudott vá­laszt adni. Vannak, akik azt hirdetik, hogy a kefékben, fésűkben, amelyeket használ, valamilyen mágikus erő van. Hogy mitől? Ez az, amit Christy nem árul el. Mások az ollóra gondolnak, amellyel a hajat egyen­geti. vágja. A legtöbben azt állítják, hogy a folya­déknak, amellyel a hajat megmossa, va­lami különös „meresztő" hatása van. Ettől lesz a haj hullámos és ez biztosítja a göndörödésének állandóságát. Egy bizonyos: Christy Kennet címére időnként Parkers Landingból néhány hor­dó érkezik. Egyszerű kutviz van benne. Annak a kútnak a vize, amelyet Christy akkor használt, amikor a kis Jimmy fejse­bét megmosta. Ebből készült csodálatos hatású „hajvize", amellyel a kezelésnél vend-tóei fejét megmossa. A kutat megvette, abból senki más nem meríthet. A hajvizek­hez még sok mindent kever, de ez valószí­nűleg csak a látszat kedvéért történik. Akárhogy is áll a dolog, Christy kezében, fésűjében, ollójában vagy hajvizében rej- lik-e a csodás erő, ez titok: hogy azonban az ő „tartós hullámai" csakugyan olyanok, mintha a természet göndöritette volna ki a fürtöket és a nők igy születtek volna, ez a tény. Ezzel a mélabus megjegyzéssel feje­zik be az amerikai újságok közleményeiket. tű. ^ i- Gyújtogató villám. Lőcsei tudósítónk jelenti: A . Szepesbéla melletti Keresztifalu község Halárában az elmúlt Ihét végén hatalmas zivatar és égi háború * vonult végig s ez alkalommal a villám beleütött > Mesár János községi bíró csűrébe és felgyújtotta- azt. A csűr csakhamar lángban állott és rövid idő t múlva a tűz átterjedt a szomszédos csűrre is. A nagy vízhiány miatt a kivonult tűzoltók nem tud* * ták a tüzet eloltani és igy mindkét csűr — a i benne levő ezidei gabonaterméssel együtt — tel- i jesen leégett. Oltás közben a bitó idősebbik fia, . mikor az égő csűrben tartózkodó kis öccsét kimen­tette, súlyos égési sebeket szenvedett. A kár rnint­* egy 55.000 koronát tesz ki és csak részben térül meg biztosítás által. Más megélhetési 'lehetőségre még nem tudta! elszánni magát. Az ipar és kereskedelem isme- j rétién; a faluban csak négy iparos van (cipész, ! kovács, asztalos és borbély), a most megnyílt és i nagyszerűen bevált szövetkezeti üzletet is más j Faluból jött ember vezeti. A falu határának fele 31, a mások fele 214 családé Külsőleg módosnak látszik a falu. 1910-ben 150 háza közül 107 szalmateteijü volt, 1930-ban 245 között alig akadt egy-kettő. A házak azon­ban nem olyan pompásak, mint Mátyusföld töb­bi községében, ahol a gazdák a városi villákkal vetekedő épü'eteket emelnek. Az itteni lakos­ság, gazdaközönség szerény, bár viszonyai ma- j gasabb életet is megengednének. Itt is, akárcsak az egész Mátyusföldön, gazdagságiban arányta­lanul felette áll a többi rétegnek. A határ fele 31 család kezében van, a fö'd köztük is arány­ban ul oszlik meg. Van egy 300 holdas zsidó- airtokos, egy 100-as, egy 80-as, három 60-as, 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom