Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)
1938-09-21 / 216. (4659.) szám
2 ^RX<3aA\AG$^HTRLAB semmiféle biztosíték sem kezeskedhetik az olyan határokért, amelyek nem védhetők. Ez különösen nyilvánvaló az osztrák és az abessziniai tapasztalatok után. Hitler még tájékozatlan Az Expres a diplomáciai' tárgyalásokról ezeket írja: A birodalmi kancellár még nem ismeri az angol-francia javaslatok hivatalos szövegét, mert azokat előbb a prágai kormánynak kell jóváhagynia, mielőtt vele megismertetnék, De az, amit a javaslatokból az angol és a francia sajtó elárult, palástolatlan örömmel tölti el Hitlert és vele együtt az egész harmadik birodalmat. Hitler állítólag kijelentette, hogy amennyiben Prága elfogadja a javaslatokat, nem kerül sor háborúra. „Ki maradt meg szövetségeseink közül?" Stíibrny egykori miniszter lapja, a Poledni List mai számában „Ki maradt meg szövetségeseink közül?" focim és „A szovjet rádió csak szimpátiával viseltetik irántunk" alcím alatt ezt írja: — Az ember balsorsában a szalmaszálba is belekapaszkodik. Ilyen hangulatban kapcsoltuk be tegnap este féltizenegy órakor rádiónkat Moszkvára, ahonnan Csehszlovákiáról részletes közlést adtak. A rádió bemondója hosszan referált dr. Hodza csehszlovák kormányelnök legutóbbi nyilatkozatáról, továbbá arról, hogy milyen roknoszenvnek örvend Csehszlovákia az egész világ demokratikus köreiben, milyen az amputációra vonatkozó javaslat az angol jelentések szerint, milyen a helyzet Németországban, mit írnak erről a szovjetlapok, stb. Általában a moszkvai rádióközlés föltétlenül előnyös volt ránk nézve. Csak egyet nem találtunk benne: egyáltalában meg sem említette azt, hogy Szov- jetoroszország háborús konfliktus esetén hogyan akarná támogatni Csehszlovákiát. És szomorúak voltunk. Ripka véleménye PRÁGA. — A keddi cseh sajtó foglalkozik a londoni angol-francia konferencia eredményéről kiszivárgott hírekkel és a területi revízió gondolatával1. A Lidové No- vinyben Ripka Hubert „Elfogadhatatlan44 cim alatt egyebek közt a következőket írja*. —• Akárhogy is elmélkedünk a javaslat fölött, világos, hogy azt semmiféle csehszlovák kormány sem fogadhatja el. Elutasítottuk a népszavazást, mert a területi változások veszélyét rejtegette. Most tehát beleegyeznénk ebbe? — Bizony teljesen érthetetlen lenne, ha valaki azt gondolná, hogy a németlakta vidékeknek Németországhoz való csatolásával meg lehet menteni a ,.békét”. Legjobb esetben ez a döntés csak elodázná. Mert hát semmiesetre sincs csak egy „szudéta- német" kérdésről szó, sőt csehszlovák kérdésről sem, hanem Németország viszonyáról a világhoz. Németország meg akarja szerezni a szudétanémeteket azért, mert jobban van meggyőződve afelől, hogyha eléri ezt a sikert, szétverheti Csehszlovákiát és ezzel az egész Duna-medence urává válhat. Milyen lesz azután a nyugati nagyhatalmak helyzete? Hát nem látják ott, hogy mi forog kockán? Az embernek eláll a lélegzete az ilyen vakság fölött, akár szándékos ez, akár nem. — Hogyha Németország és Csehszlovákia között a határokat kezdenék kiigazítani. Németország érthetően arra törekedne, hogy Csehszlovákia határai lehetetlenek és tarthatatlanok legyenek. Akkor azután Csehszlovákia valóban képtelen lenne bármilyen ellenállásra és függetlenségének megvédésére. Ha nemzetközi biztosítékokat ígérnek is az uj határok fejében, ugyan milyen értéke lehet ennek? A legünneplyesebb és a legkötelezőbb formában biztosították nekünk a mai határokat is. —- Hisszük, hogy Franciaország aláírása, amellyel Csehszlovákia jelenlegi integritását biztosította és pedig mindennemű utólagos kikötés nélkül, e biztosítékból eredő összes következések teljes tudatában történt. És ami tegnap érvényes volt, az ma már nem érvényes? És miért bírna érvénynyel éppen holnap? Borzasztó felelősség terheli a nyugati államférfiakat, hogyha aláássák a nemzetközi kötelezettségek szentségébe vetett hitet. Ezzel olyan anarchiát hivnak elő, amely nem áll meg az ő határaikon sem. S miért vessék revízió alá csak a német- csehszlovák határokat? Miért ne a többi határokat is? A békét mindig csak revízióval fogják megmenteni minden alkalommal, ha Németország megrázza fegyvereit? — A javasolt ut okvetlenül Csehszlovákia politikai, katonai, gazdasági és szociális felbomlásához vezet-. Nem mérlegelték. eléggé, hogy mi forog tulajdonképpen kockán. Csak igy magyarázható, hogy hasonló javaslat egyáltalán fölmerülhetett. Mert még mindig hisszük, hogy Franciaország és Anglia saját érdekükben kívánni fogják a független Csehszlovákia fenntartását. Mert hiszen nem arról van sZó.'hogy -a- franciák vagy angolok „a csehszlovákok kedvéért*’ harcoljanak, hanem arról, hogy megállítsák a némer imperializmust, amely Hitler programja szerint az egész Európa fölötti uralomra tör. — De függetlenségünk megőrzése elsősorban a csehszlovákok érdeke. Ha mások számára ez csak diplomáciai kérdés, vagy a hatalmi politika manővere, ez számunkra élet, vagy halál kérdése. Dr. Hodza miniszterelnök tegnap azt mondta: „Nemcsak a béke forog kockán, — hanem az egész köztársaság méltó jövője.” A kormány álláspontja bizonyára megegyezik a köztársasági elnök és a miniszterelnök álláspontjával. Mindenkinek tudni kell, hogy Benes köztársasági elnök, éppen úgy, mint Hodza, Krofta, Cerny, Sramek, Franké, Be- chyné, Jezek, Mlcoch nem Schuschniggok, akik az utolsó pillanatban visszakoznak, s hogy senki belőlük Schuschniggokat nem csinál. A Telegraf a határrevmó ellen A Telegraf inja: Az angol és francia kormányok határozata, hogy milyen irányban fognak újabb nyomást gyakorolni reánk, még nem ismeretes. De a Havas-ügynökség már bizonyos erősen tendenciózus híreket közöl. A Csehszlovák Sajtóiroda ezeket a híreket ilyen értelemben továbbította a lapokhoz. Csehszlovákia lemond a túlnyomó részben német-lalkta területről és ezért biztonsági biztosítékot kap a szomszéd államoktól és az európai nagyhatalmaktól, valami Locarno formájában. Hogy ez megtörténhessen, Csehszlovákiának lő kell mondani eddigi védszerzödéseiről, amelyek Oroszországhoz és Franciaországhoz fűzték! — Ha a csehszlovák nemzet élni akar, akkor élettérre van szüksége. Ez- olyan terület, amely oszthatatlan gazdasági egységet képez. Ha olyan vidékeket vennének el Csehszlovákiától, amelyek ennek a gazdasági egységnek oszthatatlan részét képezik, ez a mi fokozatos gazdasági ki- éheztetésünket jelentené. Ha élni akarunk, szükségünk van a határmenti erdőkre s olyan határokra, melyeket katonailag védeni lehet. — Semmiféle Locarno és semmiféle garanciák nem pótolhatják számunkra a stratégiailag védhető határokat. Nincs jogunk arra, hogy bánmit is következtessünk az eddigi hírekből, de már a fentebb közölt javaslat is elegendő bizonyíték arra, hogy milyen bizalommal viseltethetnénk a szerződéses garanciák iránt a jövőben. Olyan határokra van szükségünk, amelyeket katonailag lehet védeni és megvédeni. — Jelenleg két irányelv vezérelhet bennünket: a terület, amely gazdasági egységet alkot és a határ, amelyet katonailag tartani lehet. Ausztria szintén a nagyhatalmak nemzetközi garanciájával redelkezett. Ausztria borzasztó intelem számunkra, ennek arra kell ösztökélni bennünket, hogy elszántan védjük életünket, államunkat és nemzetünk életfeltételeit. Nem aktuális a német keresztényszocialista néppárt reaktiválása A Deutsche Presse jólinformált helyrőLa következőket közli: „Az utóbbi időben különféle hírek terjeditek el a német keresztényszocialista péppárt föltámasztásáról. A párt — mint ismeretes — ez év márciusában beszüntette működését. Semmilyen kétség sem fér ahhoz, hogy a mérvadó tényezők úgy, mint eddig, most is bírják keresztényszocialista párthiveik bizalmát. Továbbá ismeretes, hogy szudétané- met körökből is az a kívánság merült föl, hogy a német keresztényszocialista néppártot reaktiválják. A katolikus élet mérvadó tényezői tekintetbe vették az összes lehetőségeket és a lejátszódott eseményekből vonták le a konzekvenciákat. Ezekben a körökben megállapítják, hogy jelenleg a német keresztényszocialista néppárt föltámasztásáért olyanok is fáradoznak, akik annakidején j távol álltak e párttól. Ezekben a körökben arra az álláspontra helyezkednek, hogy olyan időkben, amikor a belpolitika is a külpolitika kérdésévé vált, nem lehet végérvényes határozatokat hozni. Természetes, hogy a cseh vagy szociáldemokrata és kommunista lapokban megjelent híresztelések a német katolikusok számára nem lehetnek mérvadók. Végül meg lehet állapítani, hogy a szudétanémet tábor nyugodtan gondolkodó emberei semmi okot sem találnak a nyugtalanságra.” Ez a nyilatkozat azokkal a hírekkel függ össze, amelyek a vasárnapi lapokban láttak napvilágot s amelyek szerint egy uj nagy szudétanémet front lenne születőben a megszűnt szudétanémet párttól elütő irányokkal. Poledni List: . Le kell mondani az összes jubileumi ünnepségeket! A Poledni List foglalkozik az angolfrancia javaslattal és a tervről egyebek közt a következőket írja:-— Ez tehát azt jelentené, hogy államunk ezeréves határai, melyeket évszázadokon keresztül háborúk sem változtattak meg, —■ most háború nélkül változzanak. Ez az állam ezeréves alakjának amputálását jelentené, amelyet a hegyek és erdők koszorúja már a természet szerint is egynek teremtett. A lap megjegyzését igy fejezi be: — Az előzetes hírek nemcsak bennünket sújtottak; le, hanem a határokon túl minden őszinte barátunkat is. Elhagyunk minden vádaskodást, nem állunk meg afölött az igazság fölött sem, hogy semmiféle garancia sem tudja helyettesíteni a megerősített határokat. A legnagyobb szomorúság idején nem látszik alkalmasnak olyasmit élesztgetni, ami úgy látszana, mintha csak saját kicsinyes dolgaink iránt érdeklődnénk. De úgy hisszük, hogy bármily október 28-i jubileumi ünnepélyekre nincs sem okunk, sem hangulatunk. Anglia csak Franciaország területi épségéért vállal felelősséget LONDON. — A Csehszlovákia szempontjá-1 ból sorsdöntő utolsó 24 óra eseményei csak most! bontakoznak ki az angol sajtó jelentéseiből. Kétségtelen, hogy a legnagyobb meglepetést, különösen a Csehszlovákia oldalán álló baloldali körökben Franciaország magatartása keltette. Mint egyes angol lapok írják, a franciák azért határozták el magukat a javaslat támogatására, mert Londonban kétséget kizáró módon közölték velük, hogy Angliának ugyan semmi kifogása nincs az ellen, hogyha Franciaország vállalt katonai kötelezettségeinek eleget tesz, azonban Anglia részéről csak akkor számíthat fegyveres támogatásra, ha Franciaország területi integritása forog veszélyben. Ilyen körülmények között Da- ladiernek nem maradt más választása, mint elfogadni az angol javaslatot. Egy „igen", amely inkább „nem“ Különösen mozgalmas volt a tegnapi nap a francia kormánykörökben. Daladiert és Bonnet-t minisztertársai izgalommal várták vissza Londonból és amikor Daladier közölte velük a londoni megállapodásokat, Mandel gyarmaíügyi miniszter, aki következetesen kitart az engedmények elutasításának álláspontján, föltette azt a kérdést, hogy Franciaország abban az esetben, hogyha Prága a javaslatot elutasítja és német támdásra kerül sor, beavatkozik-e? Erre a kérdésre Daladier állítólag igennel válaszolt. Egy másik miniszter föltette a kérdést, hogy Anglia és Franciaország tudomására hozza-e a csehszlovák kormánynak, hogy nem számíthat támogatásukra, amennyiben a javaslatot elutasítják, Da- jjladier erre ismét kijelentette, hogy Anglia és Franciaország nem kíván nyomást gyakorolni Csehszlovákiára, csupán elfogadásra ajánlja a londoni javaslatot. Ennek ellenére politikai körökben az a vélemény, hogy a nyugati hatalmak igenis jelentős nyomást gyakorolnak a csehszlovák kormányra, hegy a javaslatot elfogadja. Ofusky drámai szavai Bonnetre hárult az a hálátlan és kétségkívül súlyos feladat, hogy az angol és a francia kormány elhatározását közölje Csehszlovákia párisi követével. Osusky rövid ideig tartózkodott a Quai d‘Orsay-n, ahonnan le törten és szemmel- láthatóan feldúlt állapotban távozott. Az újságírók körülvették a csehszlovák követet, aki a hozzá intézett kérdésekre a következőket válaszolta:-r- Hazámat elitélték anélkül,_ hogy a bíróság dié idézték volna/ > ‘ ; A párisi csehszlovák követ drámai nyilatkozata nagyjában az egész csehszlovák közvélemény nézetét fejezi ld. Nekünk magyaroknak eszünkbe jut ennél az epizódnál egy másik epizód, amely húsz évvel ezelőtt játszódott le ugyancsak Páriában és főszereplőije egy magyar államférfin volt: gróf Apponyi Albert, ö mond1938 szeptember 21, szerda. 1 ta azt, hogy Magyarországot elitélték anélkül, hogy meghallgatták volna... A béke mindennél fontosabb A francia közvélemény egyébként rendkívül meglepően reagált az eseményekre. Kétségtelen, hogy Csehszlovákia barátai körében bizonyos megrökönyödést keltett a megállapodás, de a következményekért a felelősséget senki nem hajlandó magára vállalni. Jellemző a szocialisták magatartása, akik semmi körülmények között nem hajalndók háborús kockázatot vállalni. Ez elsősorban a szocialista szakszervezetek vezérének, Paul Faure-nak a véleményében jut- kifejezésre, aki ugyan tiltakozik a megoldás ellen, de nem titkolja, hogy a békét mindennél többre becsüli. Ez az általános békeóhaj jut kifejezésre egyébként a ma reggeli párisi sajtóban is. A Temps megállapítja, hogy az egész közeledési és kier.gesz telődési politikának, ami Anglia és Franciaország magatartását irányítja, az a vezér- gondolata, hogy az összes vitás európai kérdések rendezését valósiteák meg s ezáltal Európa számára biztosítsanak egy hosszabb békekorszakot. Az tyazkiíii Arról folyik szó a társaságban, hogy akár akad pénz a világon, akár híjával vagyunk ennek a fénylő ércdarabkának: az adós természete mindig az marad, hogy nehezen szeret fizetni... Biztosan ez a természete az adósnak mióta a világ világ, hiszen az ősember bunkóval siettette a tartozás kiegyenlítését, a rómaiak is éppen olyan szigorú törvényeket hoztak a jámbor hitelezők érdekében, mint a későbbi európai bölcs uralkodók. Velünkszületett, ősi tulajdonság a vonakodás a fizetségelől, kiirtani vajmi nehezen volna lehetséges. A vitába hosszú ideig nem szól bele egy csendes vendég. A csendes vendég arról nevezetes, hogy kitünően ismeri a Balkánt, sokat járt a háború előtt s a háború után is törökök, macedónok között, sőt Kis- ázsiába is sűrűn elvetődött. Kíváncsian néznek feléje: a vitából kimaradt s szeretnék véleményét hallani, mi uj színnel tudná még gazdagítani az adósok s hitelezők kérdésének tarka, kanyargós meséjét... — Hát a Balkánon, hogy van? Fegyverrel vagy handzsárral intézik? Mert hiszen abban senki sem kételkedik, hegy a? adósok ügyét, ha valahol gyökeresen oldják meg, akkor a Balkánon ugyancsak megteszik. A csendes vendég elmosolyodik, — Ott sem rózsasabb a helyzet — mondja —* dg azért hallgassátok csak meg ezt a történetet: Drinápolybán ismertem egy derék, öreg török szőnyegkereskedőt. Közepes menetelő boltja volt, főképpen imaszőnyegekkel kereskedett, megélt belőle, Ibrahim volt a derék kereskedő neve; valahányszor Drinápolyban jártam, mindig meglátogattam, ha máséit nem, a finom feketekávéjáért, amit a boltban főzött s az kijárt minden vendégének, akár vásárolt, akár nem. A kényelmes Ibrahimnak is voltak adósai, Fölös számmal még pedig. A szőnyegvásárlók sem nagyon törték magukat a fizetéssel, legtöbbje szegény mohamedán volt, imaszőnyeget vásárolt hozómra. A sok vevő közül akárhány akadt, aid a sziklás falvakban lakott s hónapszámra nem mutatkozott a* városban. Ibrahim szép kerek betűkkel irta fel adósai nevét a falra. De csak az adósok nevét, már a községet, várost lusta volt megkérdezni a derék Ibrahim. Legtöbb vevőjéről nem is tudta, hol lakik. így festett Ibrahim főkönyve a falon: Efraim 200.— Buzuk Ali ...... 25.— Mehemed 340.— Kanyargós, hosszú adósok-sora volt ez. Ibrahim csak legyintett, amikor végignézett rajta. Egyszer aztán megkérdeztem mégis: — Vájjon megfizetik-e ezek az adósságukat? Mert ugylátom, nemigen sietnek! Rajta fogsz te veszíteni ezen a vásáron, derék Ibrahim ... Ibrahim összecsücsöritette a szóját s alázatosan mondta: — Allah majd megvilágositja az ő elméjüket Telt, múlt az idő, a derék Ibrahim végre nemrégiben behunyta örökre a szemét, elhalálozott. Most halljatok csodát! Ibrahim fiai fogtak egy krétát s kiírták az ajtóra a következőt: „Mirza Ibrahim efíendi meghalt." Három nap múlva megjelent egy adós, AH s hozta a huszonötöt Negyedik napra belépett egyszerre négy és rendre lefizette az adósságot. Egy öreg albán még kamatot is hozott. Hat hét sem telt belé, minden adós lerótta a maga fizetségét. Ha az öreg Ibrahim lenézett a hetedik mennyországból — de lehet hogy csak a harmadikig jutott — ugyancsak mosolyoghatott a szeme örömében. Nem maradt egy ncv sem a falon, mind letörölték a fiuk. Szerfölött csodálkoztam ezen. A falábú Mehemed, áld még Uszkübnél veszítette el a lábát megbotrán- kozva nézett rám: — No, hallod, uram, halottnak csak nem tartozunk ... Eddig tartott a csendes vendég elbeszélése. Valaki hozzátette még: — Ebből az következik, hogy előbb a hitelezd pusztuljon ki a világból s akkor mindenki megfizet Ebben maradtunk. (thjrvf)]
