Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)

1938-09-18 / 214. (4657.) szám

•?reí?HST!?r

*B9 qaaoAjaÁu q-BJuprEin b sí napqijazoqSaui

JfBSD 1UUH ‘■JQAiaiu !}9ZIII9U nőnapi Á§9 po;Bq-pungSéra qqyimireq sa uaqqaÁuuoq iBqqos suSara sj •qeupnq raau iuzoq[opno.o ‘ímepiuóra auqos sa iip joqpzs aaAaq qnAjaÁ^; "gőz -opiqioq naeapazeauuaq eraiega qu jepem y gfiupioq v qipgzanqaÁS -íj tia;asa ái?z90a lafl’á'qeza e jpraim ^téao Tro]n5i ÁSóq ‘Jiptpaoui gpjqoÁjJoOj sojqa ója m;qqeinp[o>[ uaiahizs-epiig; giazg y •efSueq v qppA eqqppq.ofie jbiiub sa uitqj v jpq -Bp[ ueqqegog?8zi ipuue ‘zaqqazsaj u iqe[ ~ba ÁSara qqajazoq praij^ ga^za^g v qizépaj -pj sa qBfgqSem Magasa ‘pidajjaj Bq ipara ‘naqpuaso uasapiaqog uorpBjeui Áíioq ‘npu Bl'puoui uaAia.íujppejv; ’qipaiazoq sí iqjpq •eq ‘vpC.ípd gagzarapÁSij sa qtpoqzopie} pzoq uazsaSa zaqqezs^j e piaSaniqepze.ieq raiq y •qeuqen'Bq JoquaÁp pure '‘gBqoSueq apj -qos b tuzoÁueuqrtuig sa tiafapi spqejqazsaj geqejepera v inpi-oij^őara eaqapja uoÁge^r

•zoqseq-Bq b qejiiBqpj jojizssara ÁSoq ‘qapiamsr ]of BBÁp jpra qoqnÁ} b pJotiBq OAiq b gzg -qiq -au aip-aSuajp ubsbtjbapiu sa gefqnÁ:) BqAtq -Bpo uiauBq ‘Sara aqp maj^ 'qiqBg ioibjbj of Bq ‘papaJipsiA uasaqapja SBqBq Sajq Á§g 'Bfqeq; 'jefSueq bCjbő Bq ‘ipiraojo zb ipj^n iBS.opso|BA ap ‘bsjbj iqqoq agopuQq .őaAaso ?ira £ooq ‘iojjb ispraopiuq zsaA raau BqjBprara B zg qBuqBqA'ipjiq b qaqipqp[zsa üBjqBÁg gzg qpzs iqau sí raau jquagaAZOq Bq ‘qBCSuBq Bfied lugaqzQqnopiq uCpnq Áoatu .iBpBra sorapzs Á®oq ‘nuizspiBy ‘sí pqejB.p-BÚI SBUI OA8I qnpoinjoq B ap -UBSOJBUIBU

."ara qpja ijbabzs qiajnzs qBSoraau sq quu -jnuBi) ubsjoaS sí gu^qqaÁSa qB.iBpBiu y

•pnq qeso uesuoÁíi na-.Cq -iotb ‘^izoifaJia iqqoj b ‘qBulnq jqe ibaiijbzs qnfÁuB qppoqzppB'; uaqiazoq y 'BJBiBUBq qauafpaqaiaso ueÁSoq ‘qBÍprp spőara ubs -oiBipposo ‘qBCiiBq jozsop qa^uisoiq b ioS -usq opqp ipp§ippa zb pg 'íBpBq ;oSuBq piaqzauipXSij ea“aiuoinj{ joqqa BÁue zy •qago BfqBqpqBJp pB]B piuepid ÁSoq :qBCpni raau ÁSí s pAÁp qBpBi raasBqos S^ra ueq -uozb qpqoij B‘iÁ]azsaA b izsaAaazsy jbuuozb qnÁq b ‘qnpiQiqj SoÁ[p’Aoq aá;o ÁSa pipp -pd Bg 'IBqqBqoij opSpepzs uopBqBZS jbui b ipira ‘qquaazsÁSa pq^os pozoq qnfÁUB sa qBqpij ^pq raau iq Sara b sappSara y uaquia zb jBqsodB; qnfpj jpqB ÁSoq ‘Jíauzsnqaj [nuugB[npzom sa upra-^u ‘uB;pdBi aqpiQj v 99 p^ajaampXSi} 9 jpra qiqjpSara siS^ra ‘pqs^fo; b iq ei jpjfnq Bfpjp ÁuBq,au qnso bjj 'bj^abzs ppui qnfÁnB qeupe.oHBq qoÁjSop ppBij ppSpBpzs qplpui qnfÁUB zy ‘uba uaqpuai napúira ÁSoq. ‘pqp Bfpsopziq raau quCÁUB Síin ‘Sippn qBuSod -190 sí raau mauBq ‘ajsa^aizampÁSij b -pij isoiq b JfBUpBSfpqp qBsaraa^ •puJfós -BÁujpzsiZBq b pnui ‘uba sí saqj^Sara qqas -aSasosuaq puqaza ‘pg pau^up^iq pppiux Sara ‘qBupSoAiq s? qBuSodieo uBSoSuBq qBqzsppq ppBig ’za uba áSi sí puqBJBp -búi pzara sa ppja ‘pujppBra sbui sorapzg

•B^BZsTa

zb luira ‘zsaj sapuqso uBÁp auazsÁSa qazsfj za?Sa zy -apsappaiupÁSij qBuqBSpBq ‘íbi[ -níÁuB qpwpi niau S^ra j'pq ‘q^qiso iXufJBd b sg „juaqpzqq b uba Ápzsay [qaqaÁSai naqpuaso ;piso“ :Sopns ppj^aÁp BipfSuBq BÁjnq oqBSn zy -pqzoqpA pSuBq JOJjuaÁji •iujbiba ipsafiSara pegníÁUB Bq ‘qiu^piQ'). joquBÁp zg ‘zsaA ppinpjoj sbui s^Spajp b Bipu aa •BqS'BiTA b qBupqfnqiq UBípl -BuiBq ‘uba uaqpuaa uapuira ÁSoq ‘pqp ipn -zaqaÁSi lupBpSnÁnSaui sp BuSopns ueÁSpi Bqquijv -qaupqjiao UBpBjBqpr pzsepA; napj -azsÁSa qss.o uaqpsa qqq^Sag •ajp^i-pjppi qizoqiiA uaopqaAaozsa BfSuBq spijoq b a<g [oqqiiuqi.iqq siq bsojuj tufnqiq apui jptpu -pjaze ÁSoq, ‘qBuBpuora ;zb uoiÁ[0j Bqquiin ‘qizSuBq UBUiJOj,ÁSa Sipuira BspSodiso q^q -iso pAaj uBqsBfo; y •qíjpu pzSBiBA sa gsq -nABzs ipa qnfÁuB ÁSoq ‘soÁuozíq ajpsáuap -iiTui iÁuuy ■qnsBqei sauapSppi B.iqnuiBza qnzs .nuu ÁSoq ‘qapouSoui ÁSn áSba ‘qau -zaja pSasqa uppg -qoqiso siq b qBUBpuora qra •quuTnzoq Sara ipa raas iquas uaeapzs -árajag •ipqalaspq 9Bfoq b iBqoSueq ,,d]so -diso'4 B qo;Bl'iBqnBq uppsi) nazs^Sa ‘jpj -pÁSij uesapaasa noqopt opaji b Bg -qauap -zaq xuSodiso pop sefrtqiq p[BA pqspCop b jpm qaqisosiq y •pi-ppa psspuiÁSa qBypni Sara papaira qos siSara pqzB qBjBpBra b ‘iBispiuoui qauasouiu qauApÁuj^pBra b piára ‘ipjaquia ZB/pira ‘uBqqojBpuora masj ’qaii -pzgaq UBqqiuoq pqBij uazspSa jpm ÁSoq ‘Soiop idBuuapuira uBqpSpiiA qBJBpBui y

wvptw v

y

— 66c —

: :

i/p ■'

•0TOIZS ‘‘1 -0' ni *«T!P9H SOTTJPX t *)»I9ZS UQÁSen xqppOBp ,9f

‘paqazapuira luazsajSara ég

.!;k ‘9j|iire» siq soujsd ‘píRZS ‘9pBSoj9zs s? 9f qaXsag

•oaqA? z-pSa Satu uasqSas ÁSog

‘inapi 9f B inapq po eg „'f •ípinAizs siq B jnJO ÁSn qBSO SjaTjÁSaui Bqmoiduiap jezspig

•Bq^pqsf qunÁSaui Joqijv ‘eMbu psp jaqtnajdazs y *mBP9A JllDB ‘dBU B zb pi BjpqeiBA jpunnj wSfA

•axaazaM asviomsi zv

‘pj^Sis^ ‘saA? pí ‘Bqpjg aSjg

* qupní ui^upjazs

« ‘pj JpA ira ÁSoq ‘npjzy

‘mSBnBq Bzsq pZ«M ‘9zsSuBJBqpa zb pipzsSapi

•isajaq iB^pqH V uBsnq ÁSbb sg ‘yuSajaÁgd pzaqjg ‘jani mán iuuaui bzbh

•BfJBqB {UBlfBq bzbh

Joqiui ‘|0B1 BfipiBl maN ‘BfJBABZ Bqnpj V iqqpiqil b uasaSjpmÁSBM

; a- • ‘popoipiBZSSoq sg

‘isopqzsoso b pof BJjy ‘pozojpmqBl ubSja Sa^asBqii b pb{b zg

. . 'Jpcpojnjp azssaw

‘qapgiaSaaq sp qBpppqBg ‘qBjzoptjzs^Bf apA s ‘pespjfed b qaiuaraig

•apapSará pf s BpQ)fBqr}{ ajsa pSSag ‘apuo pPtpqn y BjpsanBJud BfÁUBsapg

•raoppaoSip Siray ‘urapjip siq ÁSa qBsg ‘mopnouip ppfpnim pfn^ ilBApBg ;n9po> juj ÁSog •iovt zssoa

•pjpSisz l-\ 'O *IA ‘wnnA

•qpsz9J Jpqaj njoÁuoÁS y appq qapai pAoq ÁSog ‘mapSaz^u nBnjoraozs ‘raapeq siq J?qaj uapx

guSaiazoq jpm pzag sí zso zb Áuoziq paj\; ‘mpBAJaqia qauapzag raiBSpJiA b jpm pow

•OBqjpSnsdBn Sápra y nofiiiJtA raapaq ÁSog ‘aBqSpszBJpzs ÁSbu y raapopo dBO oapnipi

•Jlpno8jo zb Jpra ^BgopÁnig ‘SpjjA qos euuaq uba paw ‘raaraojo qjp| auuag ‘raapaqsjq ÁSa raaqau uBy

•waxaa^isiM N3 zv

•9inizg ‘BqsgBW síJUH

•noSpiiA B 81 SOUJM

aqsoaAÁuoq ’dpzs Á[i upx nuojBqpuora up pa ztg ‘uoáSbu goA saqapjg

•uaquazsÁSa ppfpniw jusbajo raajpzaqSSj^ •raapaAjp jaunuojo s ‘raaqau pojfnÁu pAÁuog- guBddopq spjsod b Joqg\[

‘aJz.9 uiapaA Joqqp qB«9 ‘uiBijvip sí raau jzb ug ‘goA raodBusppinzg

qyqapupfB saApag ajpinqp buibuiáSeu pa^I ‘uppipp jBqraozg uregoA Soppq ubájo

’mw idvNsaxaiazs

•BjupiBQ ‘saAa 8 ‘uopp^T qpraaM

•qBpoguB; luiBSBifBd ajpuy ‘jBqozn púira uiEqnuBiSa^ •JBqoipipf qqazs-puqqazg ‘ububaojoáu áSba qunpopEzsjpp

•upf9iBJeÁu qaqarajaÁS y ‘upfp) sapuaso Bpqscdazs ‘ipupicpio bjípi-sbSbmi uBqpABq snijnf uibhejbám

*1BabSbui p zsja latina dazs qos ap ÍEf SpfujHÁu dazs b jbui zssj aS?A ‘qBuiySopj'ni qo[pzs sqAng

*303A ilYAN V

tvsvai xoavADVN sím

— zoc —

•9

— 303 —

P01T0JVP0ITY

Pöttönipötty olyan gyorsan nőtt. hogy anyukája már attól félt, vége a sok pompás tréfának — mert addig akarva, nem akarva, mindennap megnevettette. Közeledett a harmadik születése napja.

— Ejnye, ejnye — csóválta a fejét anyuka —, nemsokára akkora lesz az én pöttyöm, mint a tintafolt az irkámon. Mert emlékezett még arra, hogy elemista korában kiöntötte egyszer a tintát és összeszidták.

Addig-addig sóhajtozott, hogy egyszer csak született egy uj Pötty, ó, az igazán csöpp kis pötty volt, inci-finci szopikáló, rugkapáló Pöttönke-Pö11yöoske.

A nagy Pöttönpötty persze megörült a kicsi babának. Ha anyuka füröszfötte, mindig ott topogott körülötte. Most már nem potyogott, hanem biztosan rakta a lábát, csak éppen gyorsabban, mint a nagyok. Anyuka meghintette hintőporral a baba lábát.

— Mit csinál, anyuka? — kérdezte Pöttönpötty.

Anyuka tréfából azt mondta:

— Megcukrozzuk a babát.

Délben finom süteményt sütött a szakácsnő. Apuka vett a tálból először és megkóstolta. De furcsán csóválta a fejét.

— Na, mi az, fiam? — kérdezte anyuka.— Talán csak jó a sütemény? Csupa cukor a teteje is!

— Jónak jó, de valami fura. ize van.

Megkóstolta anyuka is. Ő is nagyon csóválta a fejét. Pöttönpötty buzgón majszolta még a főzeléket, hát nem szólhatott a süteményről semmit. Behívták a szakácsnénit.

— Nagyon furcsa ez a sütemény, kóstolja csak meg.

A szakácsnéni is megkóstolta, ő is csó- válgatta a fejét.

— Én, kérem, jól megsütöttem, m$g is gyúrtam, meg is kentem, talán rossz lisztet adott a boltos.

Szaladt is mingyárt le a boltba.

— Boltos uram, hallja kérem! Ilyen lisztet adni szégyen! Én a tésztát jól meggyur- tam, jól megkentem, jól sütöttem. Mégis rossz lett szedte-vette! A rossz lisztet honnan vette?

A boltos nem akarta elhinni, hogy rossz a liszt, szaladt a ezakácsnénivel, ő is meg akarta kóstolni a fura süteményt. Apuka odatartotta neki a tálat.

— Tessék, tessék, bátran vehet, ilyen jót még úgyse evett.

Csóválta a fejét a boltos is és egyszer csak nagyot tüsszentett véletlenül. A cukor szétrepült a süteményről és felhőzött, fel között a szobában, nem akart leszállmi. Anyuka is, apuka is csodálkozva nézték a fura

Irta: G. B E K E MARGIT

cukórfelihőt. Meg is tapogatták.

— Szakácsnéni, de fura ez a cukor,mit csinált maga a süteménnyel? Ki cukrozta meg? — kérdezte anyuka.

— Én megcukroztam! Süteményt is megcukroztam, babát is megcukroztam — kiáltott nagybüszkén Pöttönpötty."

Tyü'h — anyuka ijedten szaladt be a babához és látja, hogy vígan cuppoghatja az ujjacskáját kezén, lábán, még ;Sokkal hangosabban, mint máskor; Mert tudjátok, ez a baba nem volt pólyába csavarva, csak úgy takaróba és ba jó meleg volt, azt is levették róla, hogy rugdalózni jobban tudjon. '

— Ez a baba mit csinál? Cip-cup, cip^cup szopik ál!

Anyuka megnézi jobban, hát csupa cukor a lába, karja. Még a guminadrágj-a is. Csak úgy ragadt az egész gyerek. Ujjacskáját- is azért szopta olyan vígan, mert az is,cukros volt.j . " ' -,.r ;

Pöttönpötty ugyan csak a lábát akarta megcukrozni, de nem célzott elég poqtoéán. Még a füle, 'haja, ingecskéje is kapott, meg kellett füröszteni újra. ri

Hogy a süteményt milyen cukorral szórta meg a soktudományu Pöttönpötty, azt még se merem mondani. De ne higyjétek ám, hogy akarva csinált ilyen jó tréfát. Ez is cuKor, az is cukor, gondolta. Hát jó lesz a süteményre is.

Néhány érdekes adat

Tudod-e, hogy mekkora a fölfl felülete? Elárulom neked, de el ne felejtsd, mért hátha valaki megkérdezi tőled s akkor okosan felelheted neki, hogy:' a föld felülete 510 millió négyzetkilométer. Ebből a vizi-terület 72 százalék, a szárazföldi terület pedig 28 százalék. Az egyenlítő hossza 40,070.368 kilométer. Az egyenlítő sugara 6,377.397 kilométer. A délkör hossza 40,009.144 kilóméter.

A téritő hossza 36,778.000 kilométer.

A sarkkör hossza 15,906.280 kilométer.,

A föld tengelyének fele 6,356.079 kilométer. A földpálya hossza 93.912 millió kilométer. Egy fénymásodperc 300.000 kilométer.

Egy fényév 10 billió kilométer.,

A föld forgási sebessége 29.8 kilométer másodpercenként.

A föld egyszeri forgása 23 óra 56.4fperc. A hold útja a föld körül 27 nap 7 óra 43 plrc.

A föld útja a nap körül 365 nap 5 ór* 48:46.2 perc. '

Ugy-e milyen érdekes számok.

Hány éves a kifli?

Először 1929-ben ünnepelték a kifli 400 éves jubileumát, majd 1933-ban, érvénytelenítve a négyszázados évfordulót, a tejeskávé és a sör kedvelt kisérőjének korát 250 esztendőben állapitották meg. A második ünnepségnek az adott időszerűséget, hogy egyes feljegyzések szerint Wendler Péter bécsi siitőpiester készítette az első kiflit a török ostrom alól fölszabadult Bécsben.

A negyedszázados emlékünnepnek történelmi tévedés volt az alapja. A jubileum kiindulópontja egy szájról-szájra járt történet volt. A monda szerint, amikor Kara Musztafa 1683 július 15-től szeptember 12-ig tartó eredménytelen ostrom után elvonult Bécs falai alól, Wendler Péter, akinek híres finomsütődéje volt, a kudarcot vallott törökök kigúnyolására félhold formájú süteményt készített. Újabb kutatások —- az ünnepségek után — kiderítették, hogy Wendler Péter 1680-ban halt meg, tehát nem valószínű, hogy három évvel halála után ő formázta volna az első kiflit. Baj van a 400 esztendős jubileummal is. Ennek ugyancsak török vonatkozás volt az alapja. Amikor Szulejmán pasa 1529 őszén első- izben kísérletezett az osztrák főváros megvívásával, a bécsi sütők hasonló célzattal találták ki a félhold alakú .kiflit.

Most aztán kiderült, hogy mindegyik török ostromot megelőzte a kifli. Pontos születésnapját nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy már az ostrom előtt készítettek kiflit a bécsi sütők.

Egy, a XVI. század elejéről származó, már elfeketült festményre bukkantak. A kép a bécsi eütőcéh főmesterét ábrázolja teljes céhmesteri díszben. A céhmester előtt asztalka díszük, amelyen több süteményt, köztük egy fémből készült kiflit fedeztek fel. Tehát, már a XVI. században mint a pékipar jelvénye szerepelt, a kifli.

De még ennél is sokkal régibb adatok bizonyítják a kifli előkelő származását. Jo- hann Enenkel bécsi történetiró „Az osztrák uralkodók története'1 cimü müvében arról emlékezik meg, hogy milyen lelkesedéssel fogadta Bécs népe VI. Leopold osztrák uralkodó herceget 1227 karácsonyán. Lelkendezve és részletesen leírja a felvonult céhek festői egyenruháit és megemlékezik arról, hogy minden szakma az iparát jelképező ajándékot nyújtott át a. bevonuló uralkodónak. A sütők kiflit és fehér lángo- sokat hoztak, fehérebbeket, mint a hermelin és a hó. Ezzel a felfedezéssel ugyan nincs megoldva, sőt még homályosabb a. kifli származási ideje, de az bizonyos, hogy már a XIII. században fiityörésző péklegények formázták a népszerű süteményt.

Hogy’ tesznek a majmok?

(Délamerikai mese.)

A folyómenti erdőségekben összebújva alszanak a majmok a yauary-pákria ágain. Viharos éjszakán fel-felnyöszörögnek a hidegtől a majomapróságok, de megborzong az anyjuk is. Mikor már nagyon sokat nyöszörögnek, megszólal a majomapa:

— Holnap házat építünk! — mondja.

— Én is! Én is! — hangzik a szomszéd ágakról. Aztán várják, mig megvirrad. Reggel megkérdezi egyik majom a szomszédját: ^ .

— No. hozzáfogunk az építéshez?

— Előbb eszem valamit — mondja a másik.

— Én is! Én is! — felelik a többiek, aztán elmennek enni és nem is gondolnak többé a házra.

Csak amikor újra aludni mennek s újra esik az eső, akkor beszélnek megint a házrój.

— Holnap már csakugyan hozzáfogunk az építésihez — mondják és lehet, hogy egy szép napon majd csakugyan hozzá is fognak.

De azt hiszed, hogy az emberek másképpen csinálják?

MEGFEJTÉSEK

A 36. sz. rejtvényeinek helyes megfejtése:

Keresztrejtvény: Félelem, luk, pék, aj,

su, hol, avé, utá, tévedés. — Feladat, lak, lép, Mikulás, uj, és, tó, hév, Ind, vé, té. — Koleszár György rejtvénye: Dörög, Ödön,

rög, ön, g. — Klucsik Tildus rejtvénye: Hamu, Elek, rozs. Olga. dugó, elem, sima, Herodes. — Klucsik tildus rejtvénj^e: Megesket. — Klucsik tildus láncrejtvénye: Ede, eke, Eta, ara, Ari, Ida, adó. — Klucsik Tildus betürejtvénye: Kérelmező. — Buja- novics Mária rejtvénye: Sárga, zebra, ernyő, padló, Tátra, ember, Mária, borsó, Endre, rádió, szeptember.

A rejtvényeket helyesen fejtette meg:

Áldor István. :: Biró István, Benkő Ferenc. :: Csapó Zsuzsanna. :: Darvas Szilárd. :: Farkas Géza, Forgách Ildikó, For- gách Klárika. :: Gúnya Mihály. :: Hajno- vics László, Halas Kázmér. :: Jelűnek

Olika. :: Klucsik Tildus, Kern Mária, Kovács Péter, Koleszár György, Koleszár Dezső. :: Martos Bója.. :: Riszner Karcsi, Risz- ner Jenő. :: Sós Sándor, Stamberger Klári, Szelei Miklós. :: Thain Viola, Tóth Jenő. ü Virágfh Vilma.- 298 -