Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)

1938-09-18 / 214. (4657.) szám

1933 szeptember 13, vasárnap. <PI«GAlMAfitAR.HIRIiM* Rövidesen befejeződik a leégett füleki zománcedénygyárnál a kárbecslés Az épületkárt 1.7 millióban állapították meg —16 milliót követel a gyár az áru- és nyersanyagkár miatt ■■■ fftiStegu ide vátkete Pénteken csak Rimaszombat, Losonc és Ungvár jelentett 10—6 mm-es csapadékot. Szombatra virradó éjszaka derült ég mellett erős lehűlés állott be, a hőmérséklet nappal emelkedett. A hőmérséklet maximuma 20 fok, a minimum Spindlermiihlén —2 fok volt. — Időjóslat: Szép és derült, nagyobb különbség a nappali és éjjeli hőmérséklet között, nappal melegebb, helyenként reggeli köddel. — ŐSKERESZTÉNY LELET SOMOGY- MEGYÉBEN. Kaposvárról jelentiki A somogymegyei Ságváron dr. Radnóti Aladár egyetemi tanársegéd vezetésével ásatásokat végeztetett a budapesti Nem­zeti Muzeum. Az ásatások most fejeződtek be a leg­teljesebb sikerrel. A ságvári Tömlöc-hegyen, a római­kori Triociana helyén ókori temetőre, gazdag sirme- zőkre bukkantak. Az ásatások során számtalan üveg- ékszer, aranyfüggö, mázoscserép került napfényre, de mindennél értékesebb az a művészi veret, amely azt a jelenetet ábrázolja, amint Krisztus feltámasztja Lázárt. Ez a lelet azt bizonyítja, hogy nemcsak Nyu- gateurópában, hanem Magyarországon is éltek ős­keresztények. — ZENEOKTATÁS. Vass Lászlóné-iA'damis Irén, prágai zenekonzervatóriumot végzett tanár­nő zongoraoktatást (elméletit is) vállal. Cim: Pozsony, Framcisci-oicca 4., földszint 6. — EGYRE TÖBB EMBERÁLDOZATOT KÖVETEL A KÖZLEKEDÉS. A közlekedési balesetek áldozatainak száma ijesztő mértékben szaporodik mindenütt, de kivált Amerikában, Az Egyesült Államok a világháború folyamán fele annyit sem vesztettek emberéletben, mint amek­kora a közlekedési balesetek halálos áldozatai­nak száma egy év alatt. Mint a csikágói „nem­zeti biztonsági tanács" nemrég megállapította, 1937-iben 106 ezren haltak meg balesetből ki­folyólag s ezeknek négyötöde (!) közlekedési baleset áldozata volt. A közlekedési balesetek sebesültjeinek száma pedig közel 10 millióra rú­gott. Az amerikai nemzeti vagyon e statisztikai kimutatás szerint — a munkabérveszteséget, az orvosi kiadásokat, a biztosítási költségeket és tuilajdonkárosodást is beleszámítva — 3.6 mil­liárd dollárral csökkent. Vagy 40 ezer ember vesztetté életét a gépkocsi kormányánál vagy a gépkocsiban. Eladó egy jól bevezetett üielmefestő üzem, modern felszereléssel és ingatlannal vagy anélkül. Közelebbi felvilágosítást ad: özv. Jaczik Andrásné, Uzho- rod, Tolsztoj -u. 9. — HÁROM MÁZSA GABONÁT „KANA­LAZTAK" KI A RAKTÁRBÓL. Nyitráról je- ' -ntik: Nem mindennapi vakmerő lopás történt a közeli Sopornya községben. A gazdasági szövet­kezet magtárát éjnek idején betörők látogatták meg. Minthogy a magtár védőráccsal volt ellát­va, a leleményes betörők egy hosszú rudat kerí­tettek, a végére egy nagy fazekat erősítettek és iny „kanalazták" ki a rácsos ablakon keresztül a gabonát. Reggelig több mint három métermázsa gabonát sikerült elemelniök. Következő éjszaka megismételték a fosztogatást. A csendőrség gya­núja három környékbeli legényre terelődött. — A MACSKALYUKI DIN AMITTOL VA­JOK ORGAZDÁJA. Rimaszombatból jelentik: i :int ismeretes, ezév februárjában nagyobb 1 nnyiségü dinamitot loptak el ismeretlen tette­; a macskalyuki kőbánya raktárából. Hosszas nyomozás után a csendőrségnek sikerült az ello­pott robbanóanyagból 24 töltényt, 29 gyutacsot és 12 gyujtózsinórt Pilát Ferenc ajnácskői ács­mester méhesében megtalálni, aki állítólag 45 ko­ronáért vette meg a holmikat egy ismeretlen egyéntől. Pilát ellen a büntető és kihágási eljá- | íás megindult. — ISMERETLEN HOLTTESTET VETETT KI A TISZA. Szegedről jelentik: A Tisza Szeged kö­zelében egy 20—25 év körüli jólöltözött férfi 'holt­testét vetette partra. A hely közelében a hatósá­gok rábukkantak egy eldobott vasúti jegyre. A jegyet szeptember 8-án váltották Budapesten a Nyugati pályaudvaron. Valószínű, tehát, hogy az illető Budapestről utazott Szegedre. A holttesten számos súlyos sérülés nyomát fedezték föl. Ezek a sérülések külerőszaktól származnak e így való­színű, hogy bűntény történt. Az áldozat kilétét eddig nem sikerült megállapítani. Polio szappan v minden mosáshoz. ? — EGY ANALFABÉTA CIGÁNY OKIRA­TOT HAMISÍTOTT. Rimaszombatból jelentik: Farkas György tiszolci cigányzenész májusban malacot vásárolt a vásáron és azt augusztusban megfelelő haszonnal továbbadta. Miután az adás­vétel'megtörténtekor nem találta meg a malacról szóló hivatalos passzust, az elöljáróságon újat kért s miután az állatot mint saját nevelésüt je­lentette be, az írnok akadály nélkül kiállította az iratot. Az ellenőrzéskor kiderült, hogy a ci­gány valótlan adatokat mondott be s igy ellene közokirathamisitás címén a csendőrség feljelen­tést tett. A kelepcébe jutott móré, aki egyébként analfabéta, azzal védekezett, hogy sejtelme sem yolt arról, hogy a vásárolt malacot nem szabad Saját nevelésűnek bevallani; Az eljárás folyik; POZSONY. — A füleki zománcedénygyár tűz katasztrófája után — mint ismeretes — azon­nal megkezdődött a tűzkár felbecsülése. A hatal­mas gyártelep közel tíz szlovákiai biztositó intézetnél volt biztosítva. A kötvényt, mint vezetőtársaság, az Angol Ele­mi biztositó szlovákiai intézete állította ki s vele egyenlő hányaddal szerepeltek a Riunione és a Moldávia Generáli, mig kisebb tételekkel az El­ső Cseh, az Union, a Merkúr, az Általános Biz­tositó, a Duna és- a Slovák biztositó intézetek szerepeltek. A tűzkár felbecsülése három irányban történik, Az első csoportba tartozik az épületek felbecsü­lése. Ezzel már elkészültek. A második csoport­ba tartozik a berendezés és a gépek, a harmadik csoportba pedig az áruk, féláruk és anyagok fel­becsülése. A füleki tűzkár felbecsülésénél az épületkár szakértője dr. Cernoczky volt Brünn- ből, a berendezések és a gépek tüzkárszakértő- je Sigmund ‘prágai mérnök, mig a harmadik té­telnél, az áruk és a nyersanyagok felbecsülésé­nél Klicka a szakértő, ugyancsak Prágából. Ezenkívül a tűzkár felbecsülésénél állandóan ije­PRÁGA. w A bizonytalanság komoly óráiban gyűlnek asztalunkon a magyar fo­lyóiratok őszi számai, a hideglelősen indult tavasz és a végig nyugtalan nyár gazdag terméseiként. Az idő, amelyben élnünk ada­tott, szinte erőinket meghaladó föladatokat ró mindnyájunkra. Szellemi életünk állapo­tának legmegbízhatóbb hőmérői, a folyóira­tok lombosán, a magyar ősz terhes felhői­vel sodorják felénk a nemzeti és európai sorskérdések kavargó tömkelegét. Az egyén kérdésén kezdve a főkérdésen, nemzetiségi, vallási, gazdasági problémák egész erdején keresztül végig az egyetemes magyar élet és az európaiság lét vagy nemlét izzó gon- j dolatáig: mind-mind ott feszül, nyög, sürgeti és fenyeget a tanulmányok, beszámolók, kri­tikák nyugtalan mondatai mélyén. Kölcsey Ferenc géniusza őrködik Csak néhány hete, hogy lezajlottak az ünnepségek Kölcsey Ferenc százéves sírja körül, az Ünnepelt csodálatos szelleme azon­ban, úgy látszik, a megidézés óráin túl is: közöttünk él. Úgyszólván minden magyar iró meggyujtotta a maga mécsesét a nemzeti önvizsgálódás géniuszának oltára előtt. Még emlékezetünkben van Bóka Lászlónak egy szép tanulmánya, amely „Az Ország Utjá­nak" múlt évi májusi számában mintegy in- vokálta a centennárium küszöbén elsőnek Kölcsey szellemét. Most, a szeptemberi « számban újból az olvasó elé idézi a félsze- mii aszkéta himnikus alakját: „Hallottam már germán parádékon a „Deutschland, Deutschland über alles” hetvenmilliós népre méretezett áramlását, fölindit mindig a De- lacroix szinpompájában lobogó Marseillaise, meghat s békét hoz szivembe a holland nem­zeti ének, a becsületes Nassaui Vilmos fér­fias bemutatkozása, az angol himnuszban európai egyensúlyt s indiai fűszeres illatokat érzek. De Isten létének zugó szelét, a halál könyör­telenségét s az élet alázatos szerelmét számomra holtomig Kölcsey csodálatos Himnusza jelenti. Valaki azt irta, hogy a Himnusz eltakarja előlünk Kölcsey alakját s a Kölcsey-évet ar­ra kellene fölhasználni, hogy a nagyszerű költőt s példás embert kiássuk a rárakódott pietas alól. Ellent kell mondanom, Kölcseyn, az emberen, a költőn keresztül kell ásnunk magunkat, hogy még egyszer, igazán eljut­hassunk a Himnuszhoz. Tiszta lelkének gyötrelmeit átélni, hárfaérzékenységével együtt remegni, szeretetétől tüzet kapni, Himnuszt énekelni, egyéni töredelemmel részt kérve a közös bűn vezeklő bánatából... „Szánd meg, Isten, a magyart” — esdek- lünk az utolsó versszak alázatával Kölcsey évében. Mert tudjuk a bűnt s érezzük a bá­lén van az Angol Elemi prágai és pozsonyi kikül­dötte, valamint a Riunione, a Moldávia Gene­ráli és a Merkúr biztosító intézetek pozsonyi ki­küldöttei. Az épületekre vonatkozó kárösszeget a bizto­sítási szakemeberek összesen 1,700 000 koro­nában állapítottak meg. Rövidesen végetér a berendezés és a gépkár fel­becsülése is, ami természetesen jelentősen na­gyobb lesz, mint az első pontban szereplő épü­letkár, de nem lesz olyan nagy, mint a harmadik pontban szereplő áru- és nyersanyagkár. A gyár igazgatósága a biztositó társaságoknak 16 millió korona követelést nyújtott be az áru- és nyersanyagkár miatt. E harmadik pontba foglalt károk felbecsülésé­nek előkészületei már most folyamatban vannak, egyelőre a szortírozó munka folyik s megkezd­ték a tárgyalásokat néhány nagykereskedővel is, akik készek a maradékáruból bizonyos mennyi­séget átvenni. A tűzkár felbecsülése még néhány hetet vesz igénybe s csak azután történik dön­tés, hogy a füleki zománcedénygyárat ismét fel- épitik-e vagy sem? natot s ó, látjuk már, hogy csak az égből nyúlik felénk védő kar, mely nem karddal nyúl felénk, Árvaságunk barlangjába”, Kölcsey európaiságát magyarázza meg világos, higgadt gondolataival Cs. Szabó László, a Nyugatban. A kiváló esszéiró a lángész utjának legizgalmasabb titkait tárja föl: „Kölcsey hamar fölismerte, hogy az a „legkritikusabb hely, mely a csinos nyugat és durva kelet, a hatalmas éjszak s tehetetlen dél közt középpontban” fek­szik, óriási európai ellentéteket közvetít és ellensúlyoz. Idáig egy titkot tudtak Csokonaival. De Kölcsey azt is tudta, hogy ehhez a közve­títéshez az avatag és halvány nemzettudat erőtlen. Hátha nem is hivatása, hátha csak balvégzete hozta a magyart Európába. S „le­het-e gondolnunk azt is,” kérdi, „hogy nem­zetünk a maga nyugotra lelt átplántáltatását éppen úgy sínylette volna, mint minden tul- ültetés a természetben?” ... A magyar ha­zát nyert vissza Nyugaton, nem térhet ki a sors törvénye elől. De amennyire vállalta Kölcsey a tágabb európai otthont, annyira rettegett a tel­jes eleurópaisodástól, a feledékeny nem­zettől, a hagyománynélküli néptől. Her- der elméletét a néphagyományról minden hajszálával érezte, Árpád népe polgáro- sulva sem változhatik egyszerűen a világ­polgári fölvilágosodás helyi ügynökévé. A múlt már nem egészen övé, a jövő nem­csak Európától függ. Már nem maradhat a párducbőros, cifra nép s ha az marad, ment­hetetlenül tovább süllyed, külsőséges ha­gyományra dermed”. Találóan jegyzi meg Cs. Szabó László, hogy Kölcsey már a köz- életbe-indulás kezdetén egy morális Ma­gyarországot hordott magában, „gyémánt elméje lecsiszolta róla a legkisebb foltot”. És a Pozsonyba szekerező szatmári követ ezért a Magyarországért indult becsületes, következetes küzdelembe .. „■ Komoly felelősséggel a nép sorsáért És mintha minden magyar iró, tudós ke­zét Kölcsey szelleme vezetné a nemzeti ön­vizsgálódás göröngyös barázdáin: oly fele­lősségteljesen, egész nemzeti létünket mély­rehatóan érintő fölkészültséggel mutatják be a magyar folyóiratok legújabb tanulmá­nyai a magyar lét ezernyi problémáját. A tizenkettedik évfolyamát kezdő „Magyar Szemlé”-ben Kerék Mihály, a jónevü agrár­szociológus komoly kritkával számol be a szociográfia legfrissebb terméseiről (Szabó Zoltán: „Cifra nyomorúság”, Erdei Ferenc: „Parasztok”, Németh Andor: „A naposabb oldalon”, Heller András: „Cselédsor”, Kiss Géza: „Ormányság”, Hídvégi János: „Hulló ma&yarsá.g * Scherer Péter Pék :i,Ijgy látóin SzroHÁzKönWKoKiziRA. jgWtiMíMi "ii Vilii* i ~ tStm L—1Hr-nWr iirtra-r- Sa — 1 Magyar sorskérdések a folyóiratok őszi tükrében llrania mozgószinház Prága II., Klimentská 4 • Telefon 62441 193S. szept. 20. 21. és 22-én 6 és ^4 9 órai kezdettel LOVAGI AS ÜGY c. magyar film kerül bemutatóra. KabosGyula, Perczel Zita, Rádai Imre, továbbá Gőzön Gyula, Salamon Béla, Gombaszögi Ella, Ihász Aladár, Sziklai Szerén, Mály Gerő, Budapest legjobb és legkedveltebb művészei lépnek fel ezen elsőrangú vígjátékban. Mindenki nézze meg ezt a filmet. Jegyelővétel az Uránia pénztáránál. 11 mi ér.” stb.) Igen jellemzően állapítja meg Ke­rék Mihály a szociográfiai könyvek hatását illetően, hogy a parasztság sokkal jobban bírja a kritikát, mint az értelmiségi réteg. „Az értelmiségiek rendszerint fölháborodás- sal vették tudomásul, hogy az iró valahol olyan hibát és mulasztást konstatált, ame­lyért őket is felelősség terheli, a jómódú gazdák azonban egyáltalán nem ütköztek meg azon, ha túlságos paraszti önzés, oly­kor kapzsiság és a nép szegényebb rétegei­vel szemben tanúsított nem mindig szociális magatartás igazságos bírálatban részesült, A falusi nép, úgy látszik, el birja viselni, ha nemcsak örökké dicsérik nemzetfönn­tartó tulajdonságait, hanem belátja saját hibáit is, különösen ha arra olyanok mu­tatnak rá, akiknek van bátorságuk a tár­sadalom vezető körei felé is megmondani az igazságot”. — Ugyancsak Kerék Mihály, „Az Ország Útjában” a magyar birtokviszonyok válto­zását vizsgálja 1895-től 1935-ig. Számszerű, statisztikai adataiból azt a tanulságot vonja le, hogy a nagybirtok túlzott elterjedtsége, különösen kötött alakjában, a másik szélső kategória: a törpebirtok elterjedésének ked­vez és nagyobb mértékben hat bomlasztólag az önálló parasztgazdaságra, mint amennyi­re annak gyarapodása természetes utón le­hetséges. A német kérdés Rónai András, a kiváló statisztikus a Magyar Szemlében foglalkozik az 1930-as magyar népszámlálást ért német támadások­kal. Tudvalevőleg, a legutóbbi népszámlá­lás mintegy 73 ezerrel kevesebbnek találta Magyarország német anyanyelvű lakosai­nak számát, mint az 1920-ban tartott előző számbavétel. Ezért a magyarországi, német­birodalmi és utódállamokbeli német sajtó kritikával illette a nemzetiségi statisztikát. Rónai András tanulmányában higgadt szak­értelemmel visszautasítja a támadások elfo­gult megállapításait, azoknak különösen erősen politikai természetű egyoldalúságát. Kitűnő példája Rónai tanulmánya annak a módszernek, amellyel ezt a napjainkban olyan bonyolult és kényes kérdést eredmé­nyesen lehet kezelni. „Az Ország Útja” szeptemberi számában egyszerre három tanulmány is hozzányúl napjaink e legidőszerűbb kérdéseihez. Mo- ravek Endre érdekes adalékokkal próbál vi­lágosságot teremteni a disszimiláció és az úgynevezett reasszimiláció fogalomzavará­ban. Gogolák Lajos a „német egység és a szudétanémet politika” viszonyát magya­rázza meg történeti áttekintéssel. Különösen érdekes, komoly tanulságokat vonhatunk le Ruisz Rezső tanulmányából, amely a ma­gyarok, szlávok és németek sorsát vizsgálja a demográfia tükrében. Egy adat szerint a mostani században a szlávság sokszorsan meghaladja a ger­mánok és latin népek számbeli fejlődését: 2010-ben Európában 160 millió germán­nal és 140 millió latinnal szemben 450 millió szláv fog szembenállni a mintegy 800 millió lakost számláló földrészen. Megállapítja a szerző azt is, hogy a ma­gyarság nem áll szemben olyan nép-, faj- pusztulással, mint a germánság. Gazdasági javulás esetén a mai születési arányszám méginkább megjavulna: „Nem élhetünk a harminc-negyvenmilliós magyarság illúzió­jában — fejezi be tanulságos megállapítá­sait a szerző —, de idegen fajpolitikai té­velygések nélkül is remélhetjük, hogy né­pünk erősödni fog.” Prohászka szelleme aranyhidat épít A nyugtalanul kavargó őszben nem me­hetünk el szótlanul egy jelentős beszámoló mellett. E nyáron a magyarországi Prohász- ka-Munkaközösségek Debrecenben tartot­ták kongresszusukat, amelyről most Pong- rácz Kálmán számol be a Magyar Szemle őszi hasábjain. A Prohászka-Munkaközö.S­11 _:__ _V

Next

/
Oldalképek
Tartalom