Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)
1938-09-13 / 209. (4652.) szám
1938 szeptember 13, kedd. A kárpátaljai autonómia frontjáról A kárpátorosz autonomista blokk a kisebbségek támogatására számit A szociáldemokraták, a kommunisták és a cseh agrárok ellenakciója: az ukrán blokk UNGVÁR. (Kárpátaljai 'szerkesztőségünktől.). Az Autonóm Földműves-Szövetség (Kurtyák-párt) elnöksége ülést tartott 'Ungvárott, melyen Bródy András, az Autonóm Földműves-Szövetség nemzetgyűlési képviselője és a központi orosz nemzeti tanács alelnöke bejelentette, hogy sikerült keresztülvinnie a kárpátorosz autcnómista blokk megalakulását, amely a következő célokat tűzte maga elé: 1. A központi orosz nemzeti tanács által elfogadott ama hét pontnak azonnali megvalósítását követeli, amely a földműves-szövetség és az agrárpárt együttműködésének alapjául szolgál. (E hét pontot lapunk julius 15-iki számának 5-ik oldalán részletesen ismertettük. - Szerk.) 2. A szojmválasztások kiírását. 3. Kárpátalja autonóm terület alkotmányának megadását és Kárpátalja nyugati határainak végleges megállapítását. 4. Követeli Kárpátalja minden, lakosa létfenntartási jogának biztosítását. Az ülésen Bródy képviselő bejelentette, hogy megkezdte tájékozódó tárgyalásait a többi pártokkal és csoportokkal, egyben felvette a tárgyalás fonalát a magyarokkal és a zsidókkal is. Véleménye szerint a tárgyalások pozitív eredménnyel kecsegtetnek, noha eddig konkrét eredmények ki nem mutathatók. Minden attól függ — Bródy képviselő szerint, — hogy a kisebbségek mennyire értik meg a mai helyzet történelmi fontosságát. — Az ország és az állam érdeke megkívánná, hogy ; , ; . ; . a kisebbségek az autonómia megvalósítása körül folyó munkálatokban résztv'erinéhek és az orosz blokkhoz csatlakoznának — mondotta Bródy. — Ennek természetes előfeltétele, hogy elsősorban az orosz pártok vegyenek Tészt az építő alapmunkában. A pártelnökség elhatározta, hogy az összes autonómia-javaslatokat jóváhagyás végett irányzatú osztálya és az autonómia-javaslatokra ellenjavaslatot dolgoznak ki. Ez az ukrán irányzatú akció a csehszlovák agrárpárt cseh szárnyának a tetszésével is találkozik, mivel az ismeretes hét pontban foglalt követelések teljesítésé a kárpátaljai cseheket egzisztenciális szempontból a legközelebbről érdekli. így történhetett meg, hogy az ukrán irányzatú szervezetek képviselői is gyűlést tartottak, melyen a szociáldemokrata Révay Gyula nemzetgyűlési képviselő és a cseh agrárpárti Klocsurák Iván indítványára elhatározták egy ukrán blokk megalakítását, valamint egy központi ukrán nemzeti tanács létesítését Ungvár székhellyel. Az ukrán—orosz harc tehát ismét kiujul, ami >— ha egyebet nem — hátráltatni fogja Kárpátalja autonómiájának életbeléptetését. I beregszászi „népfront” tovább folytatja hajszáját Fekésházy Zoltán ellen A kiváló tisztviselő „hiine“: tagja az Egyesült Pártnak BEREGSZÁSZ. — A városházi népfront pártjai, a kommunisták, a szociáldemokraták, az agrárok, a cseh nemzeti szocialisták, a zsidó kereskedők, a cseh iparosok pártja és a községi polgári párt képvise őtestületi tagjai már a törvényellenességtől sem riadnak vissza, csakhogy megfosszák Fekésházy Zoltánt városházi állásától. Jogerős határozat nélkül meneszteni akarják a városházáról ezt a kipróbált, régi közigazgatási tisztviselőt csak azért, mert az Egyesült Párt tagja. Hónapok óta folyik már ellene a hajsza és a népfront híveinek nincsen türelme megvárni a közigazgatási hatóságok végső határozatát, végső döntés előtt el akarják távolítani íróasztalától, ahová csak ideiglenesen ült a tanács megbízásából, hogy a megüresedett közigazgatási előadó tisztség teendőit ellássa. Működése teljes elismerést váltott ki úgy elöljáróinál, mint pedig a felettes hatóságnál, sőt a politikailag nagyon, is megosztott képviselőtestület tagjai sem találtak kifogásolni valót munkájában. Ez év tavaszán azonban politikai okokból a népfront pártjai megvonták tőle bizalmukat. Truhláí Emánuel cseh nemzeti szocialistapárti képviselőtestületi tag azzal vádolta meg, hogy az Egyesült Párt, egy „nyíltan államellenes" párt javára meg nem engedhető propagandát fejt ki és indítványozta, hogy a képviselőtestület a tanács által adott megibizatást vonja vissza tőle, A kommunisták vezetése alatt álló népfront hívei természetesen készséggel tették magukévá az Í államellenesség vádját hangoztató indítványt és többségi határozattal megvonták Fekésházy tói a bizalmat. A határozat ellen dr. Hubay Kálmán, az Egye- | sült Párt tagja és dr. Kálmán Elek fellebbezést g nyújtottak be a járási hivatalnál. Még mié1 ott a I járási hivatal döntött volna, a tanácsnak a népfronthoz tartozó tagjai elrendelték, hogy Fekésházy azonnal hagyja el a hivatalát. 5 Ez a határozat oly nyilvánvalóan törvénytelen Ivóit, hogy az állami főjegyző vétóval élt ellene, íA vétó folytán a járási hivatal megsemmisítette 'a tanács határozatát, de ugyanakkor döntött a s dr. Hubay és dr. Ká'mán által beadott fellebhe- | zések tárgyában is és nagy meglepetésre eluta- | sitotta azokat is. | A járási hivatal döntésével azonban az ügy Pmég véglegesen elintézve nincsen. | A járási hivatal határozata ellen még további | jogorvoslatnak van helye és mindakét felleb- I bező az országos hivatal elé vitte az ügyet, így tehát annak döntéséig Fekésházy hivata- | Iában maradhat. íNem igy gondolkozik ám a népfront, hanem félretéve minden törvényességet, újból és immár | másodszor elrendelte Fekésházy azonnali távozását. 1 Fekésházy a tanács intézkedését nem vette tudomásul és nem hagyta el helyét, hanem jogorvoslattal élt a méltánytalan határozat ellen. A döntő szó most már az országos hivatalé és | Beregszász magyarsága izgatottan várja intéz- 1 kedését. IiiIIHIUIiIII I III III II !!!■ Iliin——H WIM Ilin im II III I 'lillldl i Fényes külsőségek között ünnepelte meg Nagyszombat hétszázéves jubileumát NAGYSZOMBAT. — Szombaton és vasárnap ünnepelte Nagyszombat városa szabad királyi várossá emelésének 700. évfordulóját. A jubileumi ünnepséget szombaton délelőtt a polgármester nyitotta meg, délután a sportpályán ünnepi tornajátékok voltak, este a Tátra-mozi helyiségében pedig a szlovák nemzeti színház zenekara szimfonikus hangversenyt adott. Vasárnap délelőtt a város valamennyi templomában ünnepi istentiszteletet tartottak, majd pedig a városi képviselőtestület diszülésén a város díszpolgárává választották Benes köztársaság! elnököt. Az ünnepi közgyűlés után a városháza előtti téren leleplezték a jubileum alkalmából készült emléktáblát. A város hétszázéves történelmi fejlődését Msgr. Pöstyéni János érdekes előadás keretében ismertette. Délben többszáz terítékes diszebédet adott a város vezetősége. Felhívás a Prágába készülő magyar főiskolásokhoz Testvérek! Tudjuk, hogy elszoruló szívvel gondoltok a közeljövőre, mikor először hagyjátok el a szülői házat és nekivágtok az előttetek álló, eddig még ismeretlen életnek. De ne féljetek tőle, nem fogtok elveszni a nagyváros sikátoraiban, nem lesztek egyedül Prága nagyvárosi forgatagában, mert testvéri szeretettel várunk rátok és irányítjuk lépésieket, — ha ti is úgy akarjátok. Gyertek bátran, erős magyar akarattal és keressetek fel bennünket, hogy kéz a kézben ha* ladva, munkánkban egymást kölcsönösen támogatva és Istenben bízva juthassunk előre. Magyar fiuk és leányok! Első utatok Prágában a Magyar Akadémikusok Körébe vezessen!'1 (Prága II., Václavské náméstí 72, II. emelet, szemben a múzeummal.) A prágai Magyar Akadémikusok Köre nevébenl H a j p á 1 Gyula, s. k., elnök. Halász László, 8. k., titkár. A Napkirály és politikái a 1638 szeptember 5. — Í938 szeptember 5. (i) Ezekben a napokban a müveit világon XIV. Lajos emlékét idézik. A rádiók tartalmas előadásokban ismertetik egyéniségét, politikáját, a lapok, folyóiratok érdekes tanulmányokat, visz- szaemlékezéseiket közölnek róla. XIV, Lajos ezelőtt 300 évvel született. Három évszázad távlatából érdekes foglalkozni egyéniségével és politikájával. A francia történészek többsége, Míchelet-től kezdve Seignobos ,,Histoire sincére de la Nati- on francaise" című nagyszerű müvéig, XIV. Lajost mint személyiséget csaknem olyan szigorúan Ítélik meg, mint a más nemzetiségű történetírók. Az ő kormányzásának időszaka az állandó háborúskodás ideje, az eredmény pedig — ha egybevetjük a nagy katonai erőfeszítéssel, a sok áldozattal és az előidézett pénzügyi romlással — nagyon szerény. Franciaországot elidegenítette a többi nemzettől és koalíciókat hozott létre a franciák ellen. Udvara Saint-Simons memoárjai és pfalzi Lisolette levelei óta a botránytörténe- teknek századokon át buzgó forrása, az etikettet, amelyet Versaillesben- bevezetett, a spanyoloktól kölcsönözte és az a francia léleknek idegen volt. Dicső tetteit zseniális minisztereinek és hadvezéreinek javára Írják s uralkodói érdemeit mindenképen kisebbítik. Kétségtelen, hogy ezekben a kedvezőtlen történelmi megítélésekben a repuibbkánizmusnak az abszolutizmussal szemben érzett ellenszenve nyilvánul meg, szembeszállás azzal a royalista törekvéssel, hogy mindent az uralkodó személyére vonatkoztassanak és visszaemlékezés kormányzásának megbocsáthatatlan cselekedeteire: Pfalz elpusztitásáI ra, a reuniós-kamarákra, Madame de Mainte- non befolyására. Az elfogulatlan történelmi értékítéletnek azonban el kell ismernie, hogy XIV. Lajos minden korok egyik legnagyobb monarcha-alakja volt, hogy „királyi mesterségét", a „métier de Roi“-t, ahogy hivatását őmaga nevezte, sokoldalúan és bizonyos szellemi magaslaton gyakorolta, székhelyében, amely túlélte őt, mint a művészt túléli alkotása, a francia ízlés legtökéletesebb kifejezését valósította meg. Egynéhány csodálója, mint Louis Bertrand, odáig megy, hogy a Grand Roi-t általában a francia típusának nyilvánítja, amennyiben gondolkodását és érzését akcióvá alakította. Míg más nemzeteket egy-egy nagy költőjükben vagy művészükben lehet megismerni, addig XIV. Lajos vitte be fajának ideálját az életbe és a történelembe. Azonban mindenesetre helyesebb egy „Sdéde de Louis XIV“-ről, XIV. Lajos századáról beszélni, amint azt Voltaire teszi s igy kollektiven kifejezni egy civilizációt, amelyben államférfiak, társada’om, művészek, irók és építészek együttesen működtek össze és a francia életstílus csúcs teljesitményét hozták létre. XIV. Lajos tehetséges buzditója volt ennek a nemzeti erőfeszítésnek, ő nem csupán egy a szerencsétől és a hatalom teljességétől támogatott hadvezér és politikus volt, hanem a poéták, művészek és tudósok nagyvonalú és tisztánlátó oltalmazója. Nemes méretű épületeket emelt, amelyek nemzedékek büszkeségére szolgálnak: az invalidus templomot, a Louvre kólonnade-ját, az Institut de France-ot, a Val de Grace-t, mindenekfölött pedig Versailles^ és Trianont, ő osztotta be az Académie Francai- se-t, — amelyet Richelieu alapított, — a feliratok, a tudományok; a zene és építészet csoportjaira. Ha Descartes, Pascal, La Rochefouoault, Glaude Lorrain, Poussin már a bíborosok korinán yzásának idejét hiressé tették, úgy Corne- ille, Racine, Moliére, Bossuet, Lebrun, Le Nőire, Rigaud a napkirálynak köszönhették zsenijük kivirágzását. Uj divatok, a társadalmi udvariasság uj kódexe, az etikett udvari mintája és az uralkodói méltóság sugárzott szét udvarából és ezt valamennyi uralkodó példának vette. 'A harmincéves háború után több, mint egy negyedszázadon át Franciaország vitte a vezetőszerepet Európa anyagi és szellemi életében. Katonai és politikai hatalmát a két nagy bíboros, Richelieu és Mazarin alapította meg nem 'annyira haditettek, mint ügyes és hasznos szövetségkötések által s XIV. Lajos munkájukat továbbfejlesztve megadta Franciaországnak mai terjedelmét. „Azzal dicsekedhetem, hogy megtettem azt, amire Franciaország egyedül volt képes", — írja büszkén memoárjaiban a király. — „Milliók folytaik ki belőle, amikkel szövetségeseit fizette meg. Gazdagságot terjesztettem szét, meg tudtam rémíteni ellenségeimet, szomszédaim nem titkolhatták csodálatukat, irigyeim csalódásukat. Minden alattvalóm segített ebben, a hadseregben vitézségükkel, a királyságban buzgalmukkal, a külföldön iparukkal és müértésük- kel. Megmutatták a világnak a különbséget, ami Franciaország és más nemzetek között fennáll." Egy olyan országban, amelynek a legnagyobb volt a népessége, amelyhez a westfaliai béke Elzászt, a pireneusi béke Artoist és Roussillcvnt (Perpignan) csatolta hozzá, amelynek Letellier és fia, Louvois nagyszerű hadsereget adott, amely 1672-ig 120.000 főre, később pedig 300.000 főre emelkedett és amely hadseregben a nemesség összehasonlíthatatlan kádert alkotott, — mert hisz a belső reformok és a centralizmus a hadsereget kivéve az állami szolgálatból egyébként kiszorították, — egy olyan országban, amelynek határait a nagyszerű Vauban bevehetetlen erődökkel erősítette meg, a népnek meg kellett telnie a nacionalizmus szellemével és ujjongania kellett egy olyan király uralkodásán, aki a gloire-ral ajándékozta meg. A hatlom vágya, amely a francia nacionalizmus érzékenységével és heroikus tetbvággyal párosult* arra yezette XIV. Lajost* hogy befolyását egész Európában érvényesítse, amint azt hasonló körülmények között más államok és abszolút uralkodók is megtették. * XIV. Lajos 1638 szeptember 5.-én született Saint-Germain várában. Ausztriai Anna 22 évi gyermekte1 en házasság után ajándékozta meg a királyi házat ezzel a fiúval. A klérus, amelynek a királyné egy fogadalmi templom felállítását (Val de Grace) ígérte meg, a kuönváltan élő házastársakat még egyszer egyl ehozta. A pamiíletirók ezt a születést is az osztrák nő Mazarin-nel való barátságának tulajdonították, de a családi hasonlatosság ezt és a többi legendát hazugságnak bélyegzi. Ha az anyakirálynő, aki a galantéríát a jámborsággal egyesítette, később korlátok közé nem szorított életet élt is, Louis Dieudonné kétségtelenül XIII. Lajos gyermeke volt. Az ifjúkort a Dauphin Fontainebleu-ben, Sa- int-Germain-ben, Compiégne-ben töltötte és innen nagy szeretete a vidék és a természet iránt. Gyáva, visszahúzódó gyermek volt, inkább álmodozó, mint élénk s bizalmatlan Mazarin-nel szemben, aki anyja szivét elidegenítette tőle. Azt mondják, hogy a fiatal király, dacára annak, hogy a nevelők egész kara gondoskodott szellemi életének fejlesztéséről, nem vált intellektuális emberré, de az udvari művészetek minden csinját-binját elsajátította. Kétségtelen, hogy nevelése a királyi hivatás betöltésének előkészítésére irányult. Az a buzgó szorgalom, amellyel uralkodásának egész ideje alatt ellátta királyi teendőit, bizonyítja, hogy nem volt felületes dilettáns. Ifjúságának mély benyomásai egy olyan korból származtak, amely nyugtalan, háborgó, harcias és csaknem forradalomelőtti korszak volt és ezek a benyomások formálták ki egyéniségét, ezek töltötték el szivét ellenséges érzülettel a nemesség és legközelebbi rokonai iránt és ébresztették fel rokonszenvét a polgársággal szemben. A Condék, a Vendome-ok, a Montmoren- cyk, a La Rochefoucauldok nehezen tűrték azt a királyi hatalmat, amelyet egy bíboros gyakorolt. > i (Folytatjuk JJ 4 5 az orosz nemzeti tanács elé terjeszti. Ezzel kapcsolatban közöljük, hogy az orosz 9 blokk és annak céljai ellen sorompóba léptek a szociáldemokrata és kommunista párt ukrán I csoportjai, valamint a cseh agrárpárt ukrán
