Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)

1938-08-11 / 182. (4625.) szám

TOWGAI-Mag^ARHIRLAB 1938 augusztus 11, csütörtök* Üzenet Veres Péternek: Számadás Veres Péter, a „magyar parasztság nagy követe",— mint őt a Forrás bevezetőcikke el­nevezi, — háromoldalas tanulmányt ir a pozso­nyi Eötvös-kör diákfolyóiratának legutóbbi szá­mában „Munkásság és parasztság a kisebbségi sorsban" címmel. Nem vagyok hive annak, hogy egy szlovákiai diáklap külföldről kért cikkeket közöljön, — hisz nem a revüvé-válás a feladata, hanem az ép csődje —, de ebbe beleszólásom nincs: ez a szerkesztőbizottság legbelsőbb magánügye, szu­verén joga. Ép ezért nem kívánok most a Forrás problémájával: aktivista-neoaktivista voltával, célkitűzésével, világnézettelenségével stb. fog­lalkozni, csupán egyetlen írás, Veres Péter Írása késztetett arra, hogy tollat vegyek kezembe. Önmagamat nem tartom különösebb kisebb­ségi szakértőnek, sőt egyáltalán. nem tartom magam annak. Nem: soha tudományosan nem foglalkoztam még a kisebbségek kérdésével, néni ismerem a tudósok különféle teoretikus szakvéleményét, de testem minden idegszálával érzem a csehszlovákiai magyarság létproblémá­ját, velőmig megráz egy hold magyar föld más- kézre-csuszamlása, egy magyar iskola kapui­nak bezárása, egy magyar lélek kialvása, öröm­mel veszünk minden tanítást, minden felvilágo­sítást, ami csak lépésekkel is visz közelebb ma­gyar véreink szebb jövője felé! De jaj az ál­prófétának, az áltudósnak, aki felelőtlenül, ösz- szetett fölényességgel ád tanácsot lenézve — kisebbségnek: kisebbnek tartva — bennünket. Veres Péter cikkét határozottan egyetlen ki­sebbségre sem vonatkoztatja. Általános érvé­nyű teóriát állít fel — igy miránk is vonatko zót. Hogy ránk vonatkozik elsősorban is min­den sora, azt letagadhatatlanul bizonyítja az a tény, hogy egy szlovákiai folyóirat hasábjain látott ép ez az írása napvilágot. Veres Péter a Hortobágyon csodálatos Alad- din-lámpája fényénél meglátta a mi problé­máinkat. És nemcsak, hogy meglátta a problé­mákat, hanem megtalálta négy pontba foglalva kőtáblás törvényeinket:$az egyedüli utat fenn­maradásunk felé! Küldetését érezve — ur-gyülö- letének és paraszt-gőgjének fölényességével — ki is hirdette előttünk a négy parancsot, mind­járt hozzátéve az azt meg nem fogadók számára a megfelelő morális diszciplínát: „Aki erre nem képes, az nem következetes nacionalista, hanem csak polgári karrierista és nem értelmiségi, ha­nem csak középosztályi átlagember". És mit mond ki Veres Péter négy parancso­lata? Megállapítva azt, hogy a kisebbségi (én úgy érzem magam, hogy nem vagyunk mi ki­sebbek sem testileg, sem szellemileg senkinél; csak kevesebben vagyunk!) kérdés lényegében csak szociális kérdés (ezt hirdetik a csehek!), osztályrétegeken át oldható meg és társadalmi tagozódottságunkat tudomásulvéve, az „egye­temes kisebbségi ügyekben csak az összes ki­sebbségi szervezetek részvételével, kölcsönös megegyezés alapján" határozhatunk. Nem, Veres Péter, ezt az aktivista, a magyar­ság egységét: erejét forgácsoló programot mi nem fogadhatjuk meg. Aladdm-csódalámpáfá­nak sugarai is ugylátszik gyöngéknek bizonyul­tak arra, hogy fényüknél megláthassa a Hor­tobágy messzeségéből problémáink valódi arcát. Nálunk nincs ma magyar „paraszt", magyar „ur“! Nálunk csak „magyar ember" van! Ná­lunk nem szociális probléma van, hanem ma­gyar probléma! — a szociális kérdés beleolvadt u, nemzeti kérdésbe: megoldása egy, egyaránt érint urat s parasztot, együttesen küzdünk és fogunk a jövőben is küzdeni szebb jövőnkért. Veres Péter! — nálunk még az agrár-reform kérdése is nemzeti kérdés! Nem a földosztás a probléma, hanem a felosztott földek jogos ma­gyar-kéz birtoklása, szemben a bevándorló te­lepesekkel! És igy lehetne végigfutni az összes osztályo­kat elválasztó szociális kérdésen — amelyek kivétel nélkül közös, egységes, nemzeti, magyar kérdéssé nőttek a kisebbségi sors perspektívá­jánál! A zümmögök, a destruktív áltudósok kora válunk lealkonyult! Veres Péter maghintéséből sémi fog kinőni a csehszlovákiai magyar élet uj belső gyengítője: a neoaktivizmus! Az egy­ség ma már nálunk nem hangulat, hanem lét! — bar — A „lény városának“ árnyai il mozi gangszterromantiltájánali áldozatai Kiskorú suhancok rablóbandákat szerveztek ■■ A párisi rendőrség aktáiból ■■ A PMH munkatársától ■■ PARIS. — Egy jólöltözött ur beül egy közép­fajta párisi vendéglőbe, rendel egy menüt, elfo­gyasztja és — a pincér az ajtóban csípi galléron, mikor fizetés nélkül eliparkodik. Egy „pasas11, aki bliccel. Az ilyesmi csakúgy megesik Párisban, mint Budapesten. A vendéglős ilyenkor vagy meg­pofozza a vendéget, vagy lehúzza a kabátját, ha különleges szadista, akkor rendőrt hivat. A pá­risi vendéglős rendőrt 'hivatott. A bliccelő ur szörnyen felháborodott ezen és legott igazolta ma­gát a szabályszerű riporterigazolvánnyal, hogy ő Jean de Welller, jeumonti illetőségű, 1500-ban született párisi hírlapíró. A rendőr kivételes buz­galomból mindamellett bekísérte a kapitányságra, minthogy az történetesen közelebb esett, mint a kerületi őrszoba. A fiúnak szemmelláthatólag peches napja volt: egy könyörtelen vendéglős és egy túlbuzgó rendőr . . . Még hozzá az ügyeletes tiszt is szörnyen unatkozott aznap, a prefekturán és ezért körülményesebben vette fel a jegyző­Ne féljen a naptól i SZ5PLOSC ARIASNE krém egy fogalom I Garantáltan ártalmatlan, eltün­teti ízeplőit, májfoltjait és pattanásait, megfiatalítja, fel- üditi arcát. A bársonyos, puha ARiADNE törv. Y*dJ. arcb6r dtka a friss AKIADN5 krém és szappan! — Gyártja és postán naponta friss szállítmányokat küld: ARIACNE iiémSsS és kQzmtfikal lahorafórisun, Ph. Mr. Vasskó Gyula gyógyszerész gyógyszertára a Szent Háromsághoz, Prttiov, MaSSPykOVa u. 81. -Tel. 130. — Póstacsekkontósz. Praha 8z.i56. Kérje minden gyógyszertárban é* drogériában 1 könyvet, mint szokás! így derült ki, hogy a sajtó- igazolvány hamis, mire ujjlenyomat alapján az antropometriai osztály hamarosan megállapította, hogy ezt a Jean de Weillert valóságban Adolphe Steffen-nek keresztelték, nem Jeumontban, ha­nem Hagenauban, nem is 1900-ban, hanem hét évvel később, és hogy a kitűnő álbirlapiró régi ismerőse a rendőrségnek. Pontosabban szólva: 1929 óta, mikor is ugyanez a Steffen egy banda élén megtámadta Ghateau- Thierry mellett a postavonatot és a vonatvezetőt lelőtte. Akkor deportálták Guyanába, a fegyenc- gyarmatra, ahonnan a fegyencregények ismert sémája szerint átszökött Holland-Guyanába ée mint ingyenutas, visszalopózott Franciaországba, ahol uj bandát toborzott. Ezúttal egy bankba tör­tek be felvont revolverrel a Faubourg Saint Denis-n, a pénztárost megkötözték és kifosztották a pénztárt. Azóta keresik. Most, hogy kézrekerült, azóta már útban is van a vén fegyenchajó, a „La Martiniére41 fedélzetén vissza Saint-Laurent du Maroni-ba. Az az ingyenebéd a grand boulevardon ugyan sokba került neki! BÚCSÚ A VÉRPADON Az ember megdöbben az ilyen c-sikágó-izü tör­ténetek olvastán és azt kérdi magában, hogy hát tényleg vannak-e még Párisban rablóbandák? Hi­szen kerek 25 éve, hogy Guichard mester, a le­gendás rendőrparancsnok likvidálta az utolsó apacsbandát, a Bonnot és Garnier-ét! Azóta szervezett rablóbandák inkább csak a marseillesi törvényszéki krónikában szerepeltek, mig le nem fejezték Párisban Maucuer-t, a rette­gett „nervi“-banda főnökét. ’v Erre a. kivégzésre nagyon tisztán emlékszem. Szörnyű hideg hajnal volt ... A halálraítélt, mi­kor a guillotinehoz vezették, utolsó pillanatban még ceruzát és papirt kért, hogy a szeretőjének írjon búcsúlevelet. Az ügyész megadta ezt az utolsó haladékot neki. Én is olvastam a levelet és csodálkoztam, hogy ez az ember milyen resz- ketéstelen biztos kézzel irt öt perccel a halála előtt. „Kedves AUne-om! Még írok, hogy utoljára Tőled vegyek búcsút . . . Nem nagyon látom, hogy ehhez mit telhetnék még hozzá . . . Maucuer." Ennyi volt az egész levél . . * Dl AKGYEREKEK G YILKOSBANDAJA szépen kikotyogta, hogy ő valójában bandafőnök, a gangszterpályán működik más és dicsőbb pél­dányképek után és hogy a gangszterkapitánynak legénységre is lévén szüksége, mint rablókapi­tánynak, feleskette magához kemény eskütevéssel a 16 éves Roger Garrin-t és a 16 éves Clément. Delannoy-t. Ez eddig egészen kedvesen és marktwainesen hangzik; változott azonban a kép, mikor a hama­rosan lefülelt tizenöt- meg tizenhatéves csemeték bevallották, hogy ők hármasban leszúrtak késsel múlt husvétkor éjszaka egy békésen sétáló fiatal­embert. Az áldozatot kirabolták és az uccán hagyták heverni. A tárcájából tudják, hogy a szerencsétlennek Albert Warnez lehetett a neve. A rendőrség akkoriban valóban megtalálta Warnez holttestét az uccán, a személyazonosság gát is megállapították, a rokonait is értesítették, nyomozást is indítottak, de az eredménytelen ma­radt. Valami nőt gyanítottak a dologban, a ható­ság féltékenységi drámára és uccai párbajra gon­dolt. Hogy tizenöt- meg tizenhatéves gyerekek kö­vették volna el ezt a rémtettet, arra nem gon­dolt senki sem! Mire esküdtszék elé került a három kiskorú mákvirág, addigra kiderült, hogy a lille-i villa­moskalauzt is ők hárman támadták meg revolve- resen rövid néhány hete, hogy továbbá nem kevesebb, mint 28 fegyveres betörés, uccai rab’ótámadás és minősített lopás nyomja a lelkűket. Kezdetnek elég szép eredmény. Hozzá kell ten­nünk azonban, hogy mind a hárman tiszteletben álló, sőt vagyonos polgári családok gyermekei ... A mozi volt a tanítómesterük. GEORGES LACOMBE FELCSAP GANGSZTERVEZÉRNEK A Georges Lacombe fiatalkorú bandája (ugyan­csak hárman) szintén a moziban tanulmányozta a technikáját annak, hogy hogyan kell elegánsan megfúrni a Wertheim-kasszát, elkábitani a rend­őröket és aztán sebes automobilon (ajánlatos a vörös-kocsi), töltött revolverrel rettegésben tar­tani egész üldöző tömegeket. Mikor igy tisztába jöttek a szcenáriummal, ki­osztották a szerepeket egymás között, az első próba helyszínéül a „Société Sucriére des Halles11 irodáját választották ki maguknak a Rue St. De- nis 49. szám alatt és a találka idejéül esti 11 órát a St. Euátaohe harangjai szerint. Pontosan7 meg is jelentek a randevúra és nekiálltak a vasredő­nyök felfeszitésének. Azonban a rideg való se- hogysem igazodott a mozibeli ábrándhoz. A re­dőnyök egyáltalán nem feszültek fel, a vágó- és szurószerszámok ellenben pokoli lármát csaptak az ellentálló vason. Paquet ur, a nagykereskedő, elsőemeleti lakásában figyelmessé lett a zajra s hálóingben, papucsban kinyargalt a sötét uocára, égyik kezében égő gyertyát szorongatva, a má­sikkal fegyverül hirtelen a piszkavasat kapva fel a kandalló mellől. ősiből kleméin lök. A három üldöző egész könnyű, nyolc napon belül gyógyuló sebeket kapott, de a tárgyalást hosszú hónapokra el kellett halasztani, mert Lacombe még nyolc hét múlva sem heverte ki a fogház kórházában a vérzőorru hentestől ka­pott szörnyű verést . . . BENEDEK KAROLY. Társadalmi Élet WARNER OLAND filmszínész, „Charlie Chan, a sárga detektív" kitűnő alakilója meghalt: Foto; Fox Hanem magában Párisban a rablóbandák kora lejárt. Legföljebb kiskorúak próbálkoznak még a * gangszterpályán, hála a nagy amerikai „talkie“k- nak, melyek sikerrel népszerűsítik a gangszter . életet kiskorúak között. | Emilé Momont-t éppen a 21-ik születésnapján ] kapták rajta, hogy egy parkoló gépkocsit igye­kezett suttyomban elkormányozni. A motor sze renceére kihűlt és a fiú addig piszkált rajta, mig figyelmessé lett rá a posztoló rendőr és bevitte Ez is olyan köznapi esetnek látszott, mint a Stef­fen elbliccelt ebédje. Hanem a fiatalember túl sokat beszélt, a keresztkérdésekre ellentmondá­sokba keveredett, a fenyítésekre megtört és aztán ...DE A VALÓSÁG NEM IGAZOLJA A MOZIT A váratlan kísérteties megjelenés lényegesén megzavarta a dráma lefolyását. Lacombe — banda­vezérhez méltó bátorsággal — revolvert ragadott, de két társa — súlyos ellentétben az obiigát mozi- folyamattal — azonnal elnyargalt kétfelé. La­combe a Monsieur Paquet fejének szegezte a re­volvert, előírás szerint elsuttogta, hogy: „Föl a kezet!11 és szörnyen elbámult, mikor Paquet ur, aki szemmelláthatólag nem volt tájékozott az amerikai filmszabályokban, csak a jobbkarját emelte fel és a piszkavassal kiverte a revolvert a bandita- növendék kezéből. Még jó, hogy a piros autó menetkészen állott a sarkon! Ám itt harmadszor ábrándította ki sze­gény Lacombe-ot a rideg valóság. Az autó állt, sőt nagyon is állt, mert megindulni semmi hajla­mot sem mutatott. Szegény Lacombe kénytelen volt a földre feküdni a gép alá és addig piszkálta a masináját, mig lefülelték az elősiető emberek. Jó szerencséjére itt ismét eszébe jutott, hogy mit tesz a körülfogott gangszter a filmen. Gán­csot vetett az ellenfélnek, lebukott a földre, ki­ugrott a tömegből, belevetette magát egy arra siető taxiba és a sofőrt a nyakszirtjéher szorított revolverrel rákényszeritette, hogy teljes sebességet vegyen. Négyen üldözték akkor már, vállalkozó fér­fiak. A fiú előírás szerint lőni kezdte őket a hat­lövetű revolverrel. Meg ie sebezte valamennyit, a negyediket az orra hegyén. De ez, egy Thuilliet nevű hentesmester, nem hagyta magát és beug­rott a fiú mellé a kocsiba. Mire beérkeztek a fő- kapitányságra, a nagyreményű gangsztercsemetét vérbefagyva, ájul tan .kellett a rendőröknek a ko-. A SzMKE vereknyei csoportja augusztus 14-én, vasárnap a Szügel Mihály-féle vendéglőben táncmulatságot rendez. # A ligetfalusi községi magyar közkönyvtár Tyrs-ucca 2. sz. a. (bejárat a Legionárius-ucca felől) minden hétfőn és csütörtökön este 7—8 óra között van nyitva. Beiratási járulék 2 korona. — A kölcsöndij kötetenként 20 fillér két heti idő­tartamra. A könyvtár tagja lehet minden 14 éven felüli lakos. A b©íratáshoz rendőr­ségi bejelentő lap felmutatása, vagy két tag iga­zolása szükséges. A könyvtár anyagából bővebb felvilágositáSsal szolgál és annak igénybevételét minden ligetfalusi magyarnak ajánlja a könyvtár­tanács. A csehszlovákiai magyar középiskolai önképzőkörök szövetsége első kongresszusának programja A kongresszus helye: „Komáromi nyaralóte­lep" Szklenó fürdő mellett (Sklené Teplice). Vasútállomás: Hlinik n/H. Ideje: 1938 augusz­tus 16., 17. és 18-án. Részvéteid dij: teljes ellátás- lakás a három napra 40 korona. Augusztus 16-án. 15 órakor. A kongresszus ünnepélyes meg­nyitás©. 1. Mihály Bálintnak, a kongresszus vezetőjé­nek megnyitó beszéde. 2. Az egyes delegátusok .vezetőd üdvözlik a kongresszust. 3. Egyéb üdvözlések. Utána megismerkedés, uzsonna. 17 órakor. Az önképzőkörök egymás-megis­merése. 1. Az egyes körök delegátusai felolvassák be­számolóikat. 2. Az egyes körök alapszabályainak ismerteté­se és indítvány azok egységesítésére. 20 órakor. Vacsora. 21 órakor. Esti tábortűz, az egyes delegátusok közreműködésével. 22 órakor. Takarodó. Augusztus 17-én. 7 órakor. Ébresztő, reggeli. 8 órakor. A CsMÖSz megalakulásának megvi­tatása. Főelőadó: Mihály Bálint. 10 órakor. A vita megszakítása és tizóraL 13 órakor. Ebéd, pihenő. 15 órakor. A CsMÖSz sajtóügye. Főelőadó: Bíró Lucián tanár. 17 órakor. A vita megszakítása és uzsonna. 20 órakor. Vacsora. 21 órakor. Esti tábortűz. 22 órakor. Takarodó. Augusztus 18-án. 7 órakor. Ébresztő, reggeli. 8 órakor. A tanári és főiskolai egyesületekkel való kapcsolatok felvételének megbeszélése, 10 órakor. Tizórai. 11 órakor. A CsMÖSz sportalosztályának megszervezése. Főelőadó: Bárczy Oszkár, a CsMTSz elnöke. 13. órakor. A CsMÖSz alakuló közgyűlése. 1. A szövetség már előzőleg megvitatott szer­vezetének jóváhagyása. 2. A szövetség ideiglenes alapszabályának el­fogadása. 3. A szövetség első tisztikarának megválasz­tása. 4. A kongresszus előbbi határozatainak felol­vasása és elfogadása. . . 20 órakor. Vacsora. 21 órakor. Tábortűzi ünnepély keretéiben a kongresszus bezárása. 1. A szövetség első elnötke mond beszédet. 2. Egyéb müsorsrámok, beszédek. 3. Mihály Bálint záróbeszéde. Mindenki a rendezőség által kijelölt Időben, tehát: Pozsony, Érsekújvár, Komárom, Léva fe­lől lehetőleg 16-án 12.29-kor, Kassa, Losonc, Zólyom felől 14.38-kor ér ke zfék Hlinikre. A kongresszus dme augusztus 13-tóltfj^nképzőkőri kongresszus, Sklené Teplice, KoxdJromi nyaraló­telep. A rendezőbizottság nevében,; MIHACx BÁLINT, 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom