Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)

1938-08-07 / 179. (4622.) szám

‘nyitód

aSijí BÁmiso ‘nf^vo; oíüpt b qizsa uou^oj ‘í.Binq siÁSa ‘saq9 Stpurm. rqpzc sg masam •taxiiig aunaq bu[oa 4x9419 sí peq: Autóid zuzs ÁSoq ‘uasaxn 44aíi-aÁ4ij pqsouzxoq Bxoqqn ci^BÁa b g xíjpura áSbu ‘xaArqq ‘pBoÁjoj,

iapiáq wq im

Ax>oq ‘UBqtiad b Jpsso C4iB[ pora uaqjo^n-; -zia b S9 ‘91 psa zb ppoxaSaui Rxpqosma^f

*q94index{9 ‘qpi-ASEquqqB ^sppdBzs b q«xBpüm b ax£a^

•494494- sojnso B-juRq u-aÁn -xozs xym Aaoziq npqqad y ‘qai;o}n q-q-pAO} S9 qp4Í>odiso — ipqioq b nopBq-BÁn b Áj?n Btt.S'pi maa 4U9qsym ‘pojpso b Sara .eiax — •ixfpn sjaptq mee pora §9m ^BiBpBra. y IBqpíH — ‘íreqnad b B44BS -CbC — jmazaqq qappA sí ua baSoj i<?4]?í\r jurápÁga^ ;raBiBq qflöí xpm 9ouiyi — •qppa pqB ‘jBqquiÁn.rpzs B ‘laqqqxpso b qypnduzg 440 sp qappqoan p.i -j.azsnÁcraqq qEXBpBm b ubpb aSj -Braqpzs papaq &\ pprasi ‘inqnf axizss-ara q.ppip mán. ‘??[Oa zpqau jéqi qos b oq •eqp.oaAai b ppi -axjaj sa BídBjjaq pnjra ;unK[ uBqBxVjosood b ‘puaAO'4 p^a b Spin ijoa qBso jBq lÁtraemu rasnBq ;paj poA inas trpqqad Suzcq b ray •Saias.iBpBin5 ÁSru b airacIdo.iBpo uaqxxezs -áSü BiBf®aBq sp 9Bpyu b ajo; paSuaz ÁSu jj-eso ÁÜoqi ‘"'oiqxq b 4191A 40ÁSB11 9.1.1a bzs *0^1 ’ppBiBq) spdraod b ipÁii ‘uppípd b £04-B5 IpipAqí iínBoOznqpyn SBin^pq AS9 ‘azs -zsara majp ;a[04 qnpxosoiq sí EppÁu b Sqnr qauoiqxq ÁuaSazs y ^bij uib.iq pun. pjj

•443.4319 xiB'in nBppad b öbs.ioaS ‘nBeöjBAO oiqrq b sa qB4§nq-qB4 -Sns ‘ppníaj b qBpőnpiazsso qBxBpBra y •440§oÁqo4 qqapo 9Apis 99 upqqad b aipiaj — iraazaqa pap [a a 91 iia Bp qodBUi ‘qBjBpiBorpf pqaptíSiq ‘raazea ISoqaQ —

ipaiai pq

piqopiBj of b ií®oq ‘papzsaq inas p pBsa Sara s ppa.íSaq b BpiodBu popBiaja} pazsaq aá ‘ozs as 34 ‘pupzaip nn Jóira i®oq. ,‘np; Bf • jp[ uras áara .ipui zg; ,; t[Bqqad a-popBjg — rpprappip pq pppo^qozegajy •BiqiSBin b ip.iípqraosz qtÁSa íreqsBpBa b .oooop aAjpaSapSain ‘aBppqBpol' uBqqadi b SrppB ‘pBnpidoq po gira ISoq; ‘pBXBpBUi b qppaAajzsa uod-Bu a'ubaos ua^p A^g 'BJB.iosaBA ASba a.ipaqa poBqnq aubaos .iBd qBplBq po-pr q-BSO ‘Bfppj OAapq poA SqB Bp qodBii .pra Áuoztq qBUBpiprBpuai ahisop[ go® b ■S9 opi zb pai iraq'zqq ap "pq -BZ9A9 sósa zb 1 qapaqaj ™

‘BqdBzst zb pqnSBoi qpjxnjaiaq ‘qapqgp pmun ‘qBJB&oq S9 qoqBi l>[BiBq b piám ‘qnpB zb podoqpj qBuqBJBp -Bra izia oqB( oBqqosBppu ipiBd b ea sí qApj .ÍS'BTI B .09UI 'IpB.IBZSI-q UBPB A.ot ‘lH9S OSa

ddaso i£®a ?psa raan Bp opx nzgso'q ‘trapp azssara a.i.iaujB{BA ‘cra.oai-sa.09.1 .razsÁSg

| eiiojes |A|?a '-Wl MVHIlSd V

°naqpp.ia zb qapaxaq Bqqtq ‘aqqqi Sara qpqypi inán p{uozs«BÍíajo zb qBSO ‘pdBieq b sí ÁűBiipBq qqxap b ‘pfBdid b BidngBzssiA Sipad xqidqq 11AIZS9Í b ‘psxos a4ptíiapj9Satn ÁtrozsgBSiqSaaaaq straBq y •pplöj b a;jp raas’ BqBi B ÁSoq Híndo-ip SSn japaraxo zb ‘Bnqp zb apzo^piq Bqqiq ‘;bajbzs ospp zb BpíSBq -ip Sipad nqqoitnoq puSaoxaq b — íuioj -b^b pÁoq lZ9iA|a ‘raodB[eq ‘ddop-ddipj —

:píí>3 440pBf

'jnq' s bPbso axqCaj b natiApaqof ‘pdB{Bq <b BpBqSara joqiiiiB ‘Sipad ja;sara.p zy •sí ppaAourq qipBin -jBq qpaqireppq nqqo{inoq b [np-BOBZs^ara xoqqB XSoq ‘nqAppno® ‘pdBjBq b iqau s; BipiftLÍn jqoi ‘lupzs mag pzs A“a 4PII9Jl s: raan ’^bosoaxo zb xpra pora ‘xínozesBsiqőaD -xeq b ;pA S'oppq naÁnra ‘qopfpqppnop)

•91 ’baxbz9 qipos -yra.B piBXBzsai ‘pdid b BipífniíupB ptuib 9 ‘ÁnózssBSiqSaaxaq b Bpnora — raopB paq -an sí ?zb ‘Bdid iSa Sara raBpu pi UBy —

’■ ;inqqAnoz's9B9iq £pp -apxarasinqai apB BfraoÁn iraBjBA ^ajy —

puaq

pBxera Sjpujra S$m ag qpijnqai no;§ox

baxbzs qiiíSa ‘arai s ‘pqoiraoq e ai( apai[ {BqqapBÁpj ppxpzs b xbih pora xapara -xo zb ‘■jBoxB^znad b BppBBpo quSaoxaq y ;iuuq[' §oj aqpnax napniui ‘popiSara ‘paxppuad b jzb api ppn xoqqB pg —

•qzzoq

popf nojn sanaA'Sa raau 9 ‘9A0 zb raau tora ‘BaxBiziiad ASa Bpu uba ÁSoqi ‘rrpopBAaq s ‘ppafiSara tioaSbo inozssBsppSaoxaq y

•inpBi-qzsa^ qBnxBqB raan Áuoztq qBAxezs b qaza piára ‘— 90A.10 zb B^pnora — rapqÁnozssBSiq d9zs ‘qapa^axarasiiqpi b BfraoÁn iuibjba — qapon naqqasoxe Joara qnso qBAXBzs b ppe Ánoziq e ‘pqopnoq pnSaaxaq b aq apaq

[BZZB 9 0{8 apaA P§3A1I qiSBUI B UBpZB

xaparaxo zy -sí 9{a ÁuozsgBsrqSaoxaq b qnf -pqpaSuáBpo ‘qaxaqraa ixBApn zb nBqqnS -Bra qppopuoS1 ‘xopop of za ‘oj^; ‘qBA.iBzs b qapaa^ uo^Sqx pxxu 9 ‘pqoimoq Bír -xoraoq b ajuaqaq pqqapBÁpj paA pq°3An os[a zy quppop sí Á§[ ‘lopasaAouiq uapara -aqaq B qoqqaza sí puxoraoq b sa pítrozssB -siqSaoxaq b tuBqpBqBz® BfSoj Joam ‘apiaSi jzb s ‘afxauiaiSara ouáaoxaq b ÁSoqau ‘jaj 4PA ■jnpqBzsiV azsxad ‘pnpppd iSaoxaq B ‘soaxo saxiq pira ‘pazaqpia[ap ‘qapgn^aat- l£2 pSBiej ‘q ‘o ‘xopn^s ?ÁU9S3

'P9A9M 3) B JqA BUI9U praftí ‘paiaqaj raau jza 94 ‘sonÍBS •44949111194x04 119441 iuiy ‘4uapuuu ‘4iiapiriui pupsguqg

•I9U4aqi9saiu 4Rqos raaqpjsj ‘jpupqip’zsaq 94 ue;soui bh •44ad9i qqjp4 qos aiuaSpy 49Á[9ui ‘nxfB4 b IQpoqxp

•[ppoqxo UB440 94 Ágojj ‘loxizssara ap *xbiu up JfBiJin ‘uopxa ‘uopjia qsso 44nu9puii\T ‘uoáS[oa ‘ua.vSaq [Bip uia;40f

•qopEqsoxai Bjyqosuiajsi ‘qoÁ§BA SOUT[K s urB4pBJy|i3 éppi qo[B[BJ Bqos Áj; ÁSoh ‘pBxqBSQ psoip ‘Sara ÁSba ezssapí

'öya iayaayso v

ippaqsopxBx ‘q 0 ’niA ‘AIPU?W euidrzs •qunx9Z9A saipaq jra y ‘sí ppq fípzs b 4[nxaraig ‘4ns BjqiniSBq b dBu b 4x3^1 *si mi xbui jaj qunfpaxqg

•pioq b iSoáSbx uuaj 440 ÁpuiB ‘zb zjj ‘jBfaq tapio.i baxb napúira Ájaui g ‘8oÁ;osoin iiadazs Sipniui Ája^ ‘[BzsBiszpx ÁSa iraui ‘pípj b za ubÁ[0

’baÍoiiiiui qaxaqnra zy ‘BJ’qppBÁuunzs b qBUzpÁSi^ 'uoqoqSp zb xjbuSoáSbh BfpHIiui ‘axza qo®iqnsD y

"qocBÁuxB zb qeuSnz ura>j l44pzoq pjoj sp S9 zb (bz SDni{sI •pioq Ánaxazs b SoÁjosojtí pqpj opja áB4BSiJBq b s ‘puosg

'isrrg

•gopBpf ‘q -o 'xn ‘saufg ÁasoaA

’BApB 4BNH[qq qauna49l ‘BApjB 4BqnÁpx;q Sajp ‘aaq§9ssaq9q Jian9Úx9jSaKT uaq4a4a.iazs qaxaquia zy

'qBnqpAxp S9 qanqaÁSaAZQ ‘uqfBq ‘uqfnq qanaqSas ‘49ÁnaSazs uapaiin uioSbzsxo

axoq uibSbui aaAxfnÁSaqÁSg

*01904343 iB9oaqiBqs9Z9p\[ 4BinosB4fEd ÁnaSazs napúig •qanua4 4pf qnsa pAiquapui^ ‘qVnuai Ápxiq xazsÁSa 119 bh

" e * HHZSA03 m VH

praizg r‘q -o ‘üA ‘í«2-i3 8FM •BJ9AoSnÁu

qun4J94 pqqairaa d9zs Á3a uaqxrunqpi 9 ‘BJp zb 44Q4n laauauq ‘qun4J94BZBq 34se JO'XHMI •qnn449I

qBqqBSBpzBS jaqq^iuia ÁSe naqqunqiat g ‘qun4434 4sp|npipxiq d9zs uai494aqp9iaj.

•BJnsyuioip zb tq ‘qatqinpat sí qBUJfl UBqiBnfBq npjoq jbux ibjjii 941UB4 B g •44OPBUJIAIOJ dBu 4JBA-BAJBA B 3X39A ‘4odBU b 4ZB iui qtpipA iio.vSbu ‘uoáSb^

•UB440 zsoi 91BAIU4B1 saqapj? qog ‘jb^b qiB«a pjB ^aqofja iquapuiMT •BqÁnosjzod qnnÁSara uuqsnianf ÁSojj <B4pnoTnSani nBqÁp4ZSO zb jn 941UB4 V

*íiNnsyinaNyai>!

•omizg ‘soao XT ‘aipuig xbuioiaí qBÁpxiq Sbzisuo zb 4xqfpúira qqiSo.} sí pg HySpzsxo qBUÁpxiq uapaÁSaq q94zoÁSaq qoSpzs.10 zs9Sa zb 4J?Bfpaiui qp4pB iqaN ‘40§y9upAiq b 4Z9 iqan qrqpB sí §9[V

•BÁiBxiq qosBABH B uasisaqai p Á§«H ‘BXuyAiq 4ZB qBSa xaqiua uagapi zy ’BunBAjq 4111ÍBIBA Bq ‘4iaqraa zb gi q9W?^ ‘nBq&Bzsao ZS9S3 zb 4pBUip4 uioxo áSeu ‘fajx

•qBupn qosBABq pBfpuiux a44iA sí 13 ‘qBuÁpjpi uapaÁgaq ipfpjnq b 9449x13 *bxb§nsnXOUIOZ9 ‘xaquia ÁSe 4p9A94aa BqBiBApn Áuosxnq Áipnq uapaÁSaq y

•Bfnzssoq ÁjBJiq b jbui 4x919 sí 9pj ^oiEd’iÁipjiq B ^izSuBq 194SBJIS áSbm 'EJBgBsnxoraozs qanxaqraa qiÁgapuiíV ‘nBqgpsqBX napaÁSaq Bf4XEl UBqBuiiBíBH

'BÍ4JB4 ueqpraiEJBq 4aqaj9qtu9 zb Áp^ •BfpxBq ubájo Ága uba qBuÁ[EJiq b qnuuv •BÁi^xiq SBraiB4Bq qaugasnaip zy ‘BfpsTUouiozs ÁSbu qBnqosansa sbabH

'Aiyam N3313A035Í

•pasopraatg; ‘S9A9 OT ‘Bqnon bijbh

qpsppif saS99pq ppx essBijnH ‘4BJH g9 zb uiax9q rfAnnqaxpxax

‘p94ipzoq xEurrai 4araae.i9A psia áSoh ‘paqan nionozspq ‘BfÁ4B qoxEÁSmu sp>{

‘isopq sonpp saApaq ‘Sara raafnozsoq 4uipí ‘i4IP4aq 49onaAizs iui ‘431110x0 zy 'Sara raBfipipq 4uaqim 4BpogBS0f ‘43ina§na 4UBq 4Biopuo2 ÁSg

U3W30N3 ANYH AV3OON0O AD3

IÜSVÖI XOÜVADVH SÍM =

— ^£2 —

— 250 —

A péwztáuű', a píp-a és a Uato^

— 255 —

Volt ogyszer három fivér, az egyik hadnagy volt, a másik káplár, a harmadik pedig őrmester. Ez a három fivér felváltva állt őrt esténkint az erdőben. Egyik este, mikor éppen az őrmester volt soros, arra jött egy öregasszony s szépen kérte, engedje meg, hogy a tűznél, melyet az erdő szélén gyújtott, ő is megmelegedjék. Az őrmester jóezivü volt, nem akarta elkergetni az öregasszonyt a hűvös éjszakába, de meg is kapta jutalmát érte. Reggel ugyanié, mikor elköszönt, kis, jelentéktelennek látszó pénztárcát nyújtott át az őrmesternek s ezt mondta: — Édes fiam, jól vigyázz erre a pénztárcára, mert ebből sosem fogy ki a pénz, akármennyit is veszel ki belőle, öt arany mindig megmarad benne.

Másnap a káplár állt őrt, s ugyanaz történt vele is, megengedte az öregasszonynak, hogy a tűznél melegedjék, s ezért másnap reggel egy pipát kapott tőle ajándékba. A káplár nem volt nagyon elragadtatva a pipától, de amikor az öregasszony elmondta, mire használhatja fel. mégis nagyon megörült neki. Ha a pipára rágyújt, akkor ötvenezer gyalogos és ugyanannyi lovaskatonát tud odavarázsolni vele. Hát bizony, azt sohasem lehet tudni, mikor lehet erre szüksége az embernek.

Harmadnapra pedig a hadnagynak egy kalapot ajándékozott az öregasszony azzal, hogy ha a kalapot felteszi, az elröpiti őt, ahová akarja.

Egyszer az őrmester sétálni indult s ahogy a hercegi palota elé ért, behívták kártyázni a hercegkisasszonyal. Kártyázás közben nem volt szerencséje, mert elvesztette szegény minden pénzét, a varázspénztáreával együtt. A hercegkisasszonynál ugyanis egy tükör volt s abból kileste az őrmester játékát; igy persze könnyű volt megnyerni a játszmát!

Szomorúan ment hazafelé az erdőn át, amikor találkozott az öregasszonnyal.

— Miért szomorkodsz, édes fiam? — kérdi az tőle.

— Hogyne lennék szomorú, öreganyám. ha elvesztettem minden pénzem és még a pénztárcámat is, amit tőled kaptam.

— Hát bizony ez nagy hiba, édes fiam, hogy nem vigyáztál rá eléggé, de adok neked egy jó tanácsot. Menj, kérd el a fivéredtől, a káplártól a. pipáját, s azzal majd visszaszerzed a pénztárcát is.

így is történt. Az őrmester elkérte a pipát-és visszament kártyázni a, bercegkisasz- szonnyal. Az pedig tükre segítségével ismét megnyerte a játszmát, s miután az őrmesternek nem volt más semmije, kógytek.?

volt a pipát otthagyni a nyereség fejében.^

Ahogy szomorúan hazafelé tartott, találkozott ismét az öregasszonnyal az erdőben, s az azt tanácsolta neki, kérje el hadnagybátyjától a varázskalapot, s ezzel vissza fogja szerezni a pipát és a pénztárcát is. A hadnagy bizony nem szívesen adta oda ezt az értékes kalapot, de . mit volt mit tennie, occsén mégis segíteni akart. De azért a lelkére kötötte, jól vigyázzon a kalapra, nehogy a hercegkisasszony azt is elnyerje tőle-.

Mit gondoltok, mi történt? Az az ügyetlen őrmester a kalapot is elvesztette s most már nem is mert fivérei 67eme elé kerülni. Bement az erdőbe, leült egy fatörzsre, s ahogy ott szomorkodott, egyszerre csak ott termett az öregasszony. Nem Í9 kellett az őrmesternek egy szót sem szólni, az már kitalálta, mi a baj. — Hát, édes fiam. — mondta neki — még most az egyszer utoljára segíteni fogok rajtad. Légy az eszednél s jól vigyázz arra, amit most mondok neked. Itt vannak ezek az almák, vedd őket és egy aranyért add el darabját; igy csak a hercegkisasszony fogja megvehetni őket.

Az őrmester elindult s a hercegi palota előtt kinálgatni kezdte az almáját. A hercegkisasszony kiküldte komornáját, nézze meg, mit árulnak odakint.

— Almát árul odakint egy ember — jött vissza jelenteni a komorna.

— Mit kér érte?

— Egy-egy aranyat darabjáért.

— Hát az bizony nagyon drága, de azért v&gyél belőlük öt darabot, biztosan nagyon jóízűek lesznek.

A hercegkisasszony maga megevett három almát, a komornájána-k pedig kettőt adott. Alig hogy megette az almát a hercegkisasz- szony, valami furcsa kidudorodás támadt a homlokán, ijedten odakapott, hát érezte, hogy ez a kidudorodás mindig nagyobb lesz. Alig néhány perc leforgása alatt szarvai nőttek, még pedig három, éppen ahány alma t megevett. Ijedten hivta a komornáját, hát mit lát, bizony annak is hatalmas szarvak nőttek a homlokán, neki azonban csak kettő.

Gyorsan orvost hivattak, nem is egyet, hanem százat, de egyik sem tudott segíteni a hercegkisasszony baján, mert ahogy vágták le a szarvakat, annál erősebben nőttek utána.

Az őrmester pedig kapott két üvegét az öregasszonytól. Az egyikben olyan folyadék volt, amelytől leszáradtak a szarvak, a má- dkba# p«4ig olyan, amitől még <*eak jobbaxi

MHyen idő tesz?

A legtöbb nyári mulatság, játék sikere azon múlik, hogy szép-e az idő. így aztán néha nagyon kiváncsi az ember, hogy milyen világra, ébred másnap. A falusi emberek sok érdclr s megfigyelést tettek, hogy miről lehet megtudni, milyen idő lesz?

Szép idő lesz:

Ha nagyon korán ktikofékol a kakas.

Ha a fecskék magasan repülnek.

Ha este nagyon kuruttyolnak a békák.

Ha a pókok szorgalmasan szövik hálójukat.

Ha reggel sok méh száll ki.

Ha a legyek este csoportban keringenek.

Eső lesz:

Ha a szamarak ordítanak.

Ha a kutya lyukat ás.

Ha a macska mosakszik.

Ha a madarak tollászkodnak.

Ha a tyúkok fürödnek a homokban.

Ha este kukorékol a kakas.

Ha a kacsák gágogva röpdösnek s lebuknak a víz alá.

Ha a fecskék egészen a föld fölött repülnek.

Ha napközben sokat kuruttyolnak a békák.

Ha a férgek előbujnak a földből.

Ha a legyek nagyon csípnek.

Vihar lesz:

Ha az állatok nyugtalanok.

Ha a halak sokszor vetődnek a viz színére.

MÓKA

A SZÜLETÉSNAP.

— Anyuka, kérem, még soká lesz a születésnapom?

— Nem, fiacskám, már nem soká.

— Anyuka, kérem, akkor már elkezdhetek jó lenni?

JÓ KIFOGAS.

Meglátja az apa., hogy a fia tétlenül ott gubbaszt az asztal mellett.

— Mit henyélsz, te? — mordul rá haragosan.

— Nem henyélek én — siránkozik a fiú.

— Hát mit csinálsz?

— Tanulok.

— Már hogy tanulnál, mikor könyv sincsen a kezedben.

— Hiszen a tanár ur maga parancsolta, hogy könyv nélkül tanuljuk meg a leckét.

AZ ISKOLÁBAN.

A tanító ur a törteket magyarázza a gyerekeknek.

— Egy egészben van három harmad, négy negyed és tiz tized. Nos, Jancsi, érted ezt?

— Igenis, értem, tanító ur.

— Hát akkor mondd meg nekem, hogy hány ezred van egy egészben?

Jancsi hosszas gondolkodás után feleli:

— Hát lehet benne legalább egy millió.

JÁTÉK.

LABDÁK USZÓVERSENYE.

Ezt' a játékot derékigérő vízben állva kell játszani. Egysorha álljanak fel a játékosok, lehetőleg egyforma nagy labdákkal a kezükben. A labdát a játékosok emeljék a viz fölé úgy, hogy mindkét oldalán a középső-, mutató- és hüvelykujjukkal fogják. Vezényszóra egyszerre és hirtelen pörgessék meg magukat távolodó irányba és bocsássák a vizre a labdát. Akié legmesszebb úszik el, az nyert.

MEGFEJTÉSEK

A 30. szám rejvényeinek helyes megfejtése;

Keresztrejtvény: Borotva, ir, ék, rr, na, ivó, lóg, zrá, tisztel. — Bírálat, orr, oliv, vén, akartál, igás, oszt, Öli, őre. — Szelei Miklós rejtvénye: Főt, tarsoly, sóska, kas, — Tó, sat, kor, Kassa, sko, Ali, yt, itt. — Koleszár György rejtvénye: Tátra, ártok. —. Virágh Vilma rejtvénye: Réz, sor, rák, kút, túr, rúg, gém, mén. — Kovács Péter rejtvénye: Poros, orom, om, s. — Virágh Vilma rejtvénye: Vita, ikes, zárt, igaz, Peti, Ottó, lord, órás, Jniza, alvó, nagy, vizipoló- ban.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Alagi József, Áldor István, :: Biró István, Benkő Ferenc, Bencze Károly, :: Csapó

Zsuzsanna, Csapó Lajos, :: Darvas Szilárd, Dobos László, :: Egres Gábor, :: Fekete János, Forgáöh Ildikó, Forgách Klárika, :t Gúnya. Mihály, Gergely Ferenc, :: Halász István, Halas Kázmér, Horvát Ferenc, :: Jelűnek Olika, :: Kis Ferenc, Kovács Péter, Kerekes Péter, Koleszár Dezső, Koleszár György, :: László Dénes. Láng Ede, :: Molnár Teréz, :: Riszner Jenő, Kiszner Karcsi, Róth Bözsi, :: Sós Sándor, Szelei Miklós, :: Török István, Tóth Jenő, :: Virágh Vilma,