Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)
1938-08-07 / 179. (4622.) szám
Lord Runciman Morvaországba utazott Második tárgyalás az angol delegáció és a szudétanémetek között ° Lord Runciman Wilson berlini követtel is találkozott ■ ■ ■ Hodza is hétvégi szabadságra ment PRÁGA. — Hugh Wilson,. az Egyesült Államok berlini követe, aki két nap óta Prágában tartózkodik, John Carr prágai angol követ társaságában megjelent dr. Benes köz- társasági elnöknél, majd pedig dr. Krofta külügyminiszternél tett udvariassági látogatást. A délután folyamán repülőgépen visz- szatért Berlinbe. Tegnap este Garr követ Wilson tiszteletére diszebédet adott, amelyen megjelent a svájci és a francia követ, valamint a külügyminisztérium számos magasrangu tisztviselője és az Egyesült ÁUamok berlini követségének légügyi attaséja, Wanaman őrnagy is. Ebből az alkalomból Newton angol követ mind a két amerikai diplomatát meghívta ma délben ebédre. A ma déli ebédnél az angol követségen találkozott lord Runciman Wilson- nal. A két államférfiu hosszasan elbeszélgetett egymással. Az ebéd után Wilson az angol követségről egyenesen a repülőtérre hajtatott. Eltűnt az angol sajtó optimizmusa LONDON. — Lord Runciman személyével és vállalkozásával továbbra is foglalkozik az angol sajtó, de jellemző módon egészen más hangnemben, mint eddig. Újból meg kell állapítani, hogy az az optimizmus, amely kezdetben kisérte lord Runciman vállalkozását, majdnem teljesen eltűnt az angol sajtó hasábjairól. A legtöbb lap azt hangoztatja, hogy lord Runciman kizárólag mint magán ember tárgyal Csehszlovákiával, és jóllehet lord Halifax kérte föl erre a szerepre, valójában semmi hivatalos kapcsolata nincs az angol kormánnyal. A Yorkshire Post Politikai körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak Wilson és Runciman találkozásának, mert úgy tudják, hogy Wilson esetleg közvetítő szerepei játszik Berlin és a prágai angol misszió között. Uiabb tárgyalás a szudétanémetekkel Lord Runciman egyébként ma délután hétvégi szabadságra utazott, a kíséretében lévő urak azonban Prágában maradtak. A délután folyamán folytatódni fognak á tárgyalások a szudétanémet párt képviselői és a Rünciman-delegáció között. Mint ismeretes, legutóbb az éjszakába nyúló tanácskozás alkalmával a szudétanémet párt képviselői részben a párt álláspontját, részben pedig az általános csehszlovák nemzetiségi állapotokat ismertették a delegáció tagjaival. A szombati tárgyaláson már az egyes részletekre vonatkozóan fogják tájékoztatni lord Runciman embereit. megállapítja, hogy ennek megfelelően lord Runciman a tárgyalás folyamán nem is fogja tájékoztatni lord Halifaxet és egyelőre még az sem bizonyos, hogy egyáltalában fog-e nyilvános jelentést tenni csehszlovákiai tapasztalatairól. Mindössze a prágai és a berlini német követség kap tájékoztató jelentéseiket tőle. A lap megállapítja, hogy lord Runciman esetéhez hasonló precedens az angol diplomáciában nincs. Az ő eljárása kizárólag a helyzet tanulmányozásának eredményétől függ, de már is megállapítható, hogy a helyzet tele van bizonytalanságokkal és H®S van Anglia határa? (*) Még élénken a fülünkbe cseng Bald- win barátságtalan figyelmeztetése, hogy tudniillik „Anglia határai a Rajnánál vannak”. Amiből akkoriban — három-négy évvel ezelőtt — két dolgot lehetett megérteni. Az egyik az volt, hogy az angol birodalom egynek érzi magát a francia köztársasággal és éppen olyan érzékenyen érinti minden barátságtalan mozdulat a francia határon, akárcsak a franciákat. A másik pedig az volt, hogy Középeurópa sorsa nem érdekli. Ilyen előzmények után ült össze a második strezai konferencia 1935 tavaszán, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy Németországot megnyerje a két nyugati nagykapitalista hatalom gazdasági , és politikai tervei számára s megalakítsák azt a nagy nyugati államblokkot, ami régi álma az angol politikának. Hogy milyen eredménnyel járt ez a vállalkozás, tudjuk a következményekből —- de talán nem árt idézni az elveket, amiknek érvényt akart szerezni, Az angolok nyíltan megmondták, hogy nem szívesen elegyednek Kelet- és Középeurópa gyanús gondjaiba. Három évvel ezelőtt arról vitatkoztak: még Strezában, hogy önállósitsá-e magát Nyu- gat-Európa s ezzel esetleg hosszú évtizedekre biztosítsa magának az európai előcim ösz- szes attribútumait, tehát a polgári jómódot, a stabil valutát, a sajtószabadságot, a parlamentarizmust, a kultúrát s zavartalan társadalmi fejlődést, egyszóval mindazt, amiért európainak lenni nem csak állapot, hanem rang is — vagy pedig mondjon le veleszületett kiváltságairól, vállalja a sorsközösséget a „szegény rokonnal”, adja oda a magáéból, ami annak hiányzik, vegyen részt gondjaiban s ha a sors úgy hozza magával, hát pusztuljon vele? Egyszóval arról volt szó, hogy a baldwini aperszüből történelmi irányelvet kovácsoljanak s meghúzzák a határvonalat Európa és Európa között Nem ez volt az első eset, hogy az Európa sorsát intéző hatalmaknak dönteniök kellett e kínos dilemmában. Az elmúlt századok alatt nem egyszer kerültek a hatalmak e probléma elé. De a határvonal Európa és Európa között soha nem alakult ki véglegesen és megdönthetetlenüh Hol Ázsia harapott le nagy darabot Európából, hol Európa nyomult be olyan területekre, amelyeket Ázsia néhány évszázad alatt, úgy látszott, végleg saját képére formált át s ezzel mindjárt belé is oltotta az európai civilizációba saját ősi nyavalyáit. Ez a nyugatrómai és keletrómai birodalom ősi nagy vitája, ami más és más fogalmazásban minduntalan visszatér, különösen ha baj van ama nevezetes európai egyensúly körül. Mindannyiszor jelentkezik, amikor arról van szó, hogy az egész történelmi keretet, az európai civilizáció egységét kellene megvédelmezni — valami belső vagy külső veszedelem ellen. Ilyenkor mindig kibúvik a polgári és nagytőkés nyugati világrend bizalmatlansága az európai család szegény rokonsága iránt. Azt mondják: Kelet-, sőt néha Középeurópa is túlságosan ki van szolgáltatva dinamikus erők játékának, ezért inkább ballaszt a családon s nem árt számolni vele, hogy időnként leszakad, idegen világrendekbe illeszkedik be és átszivódik idegen erkölcsi és világnézet nedvekkel. A török hullámmal szemben is egységes volt Európa, legalábbis elvben, de azt nem tudta megakadályozni, hogy a szegény rokonság két, sőt három évszázadra ne merüljön el az izlám áradatban 's ezzel annyira eltávolodjék Európától, hogy legalább újabb háromszáz esztendőbe telik, mig újra összeforrad vele s akkor is mindörökké viselni fogja az elkalandozás pitto- reszk emlékeit. Sokféle bajunk származik abból, hogy Európa történelmi határai nem esnek egybe a földrajzi határokkal — s a történelem felől szemlélve, alapjában véve egészen más alakzatokat vesz föl Európa térképe, mint a földrajz felől szemlélve. A világháború előtt és után valahány úgynevezett sorsdöntő tanácskozásra ültek össze a nagyhatalmak, kimondatlanul mindig ott lappangott körülöttük ez a probléma. De alapjában véve hangosan először Baldwin mondta ki s később a strezai konferencia, amely már egészen nyíltan foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy külön kell választani Nyu- gateurópa békéjének megszilárdítását Közép- és Keleteurópa problémáitól, lehetőleg megteremteni az alapját a nyugati békeblokknak s azután az intern nyugati érdekek szerint rendezni Közép- és Keleteurópa ügyes-bajos dolgait vagy egyszerűén tudomásul venni valamilyen készhelyzetet, amelyet egyik vagy másik expanzív nagyhatalom teremtett. .Tagadhatatlan, hogy ez angol elgondolás volt, természetesen következett a hagyományos angol elzárkózási elv logikájából, a franciák nem gondolkoztak igy, nem is gondolkozhattak, márcsak azért sem, mert a francia külpolitika hagyományai egészen más szempontokat s egészen más törekvéseket szuggeráltak a Quai d’Orsay urainak. Franciaország igyekezett is e három év alatt minden tőle telhető módon megszilárdítani a kapcsolatokat az európai rokonság nyugati és távolabbi családtagjai között, nem éppen szerencsés kézzel s nem sok tehetséggel, de mégis következetesen és tántorithatatlanul. Közben történt, ami történt s Anglia kénytelen volt revideálni a baldwini irányelveket, de hogy ez a revízió meddig jut el, egyelőre még nem tudjuk. Kétségtelen, hogy Anglia ma érdeklődik az úgynevezett szegény rokonok ügyes-bajos dolgai iránt, beleszól a vitába, személyesen érdeklődik, közvetít, sőt nemcsak szép szavakkal jött közénk, hanem állitólag pénzt is hozott magával. Ez nagy szó, mert az angolok nem szívesen töltögetnek arannyal lyukas zsákot, s ha egyszer hozzálátnak, hogy megtöltsék, akkor előbb biztos, hogy ménfőitozzák. De ezt mé^g nem. nehézségekkel. A News Ghronicle prágai levelezőjének jelentése alapján azt írja, hogy rövidesen kialakul lord Runciman munkaterve, amelynek a lényege abban áll, hogy mindenekelőifct megállapítsa a nemzetiségek kívánságait, összegyűjtse azokat és kipuhatolja, hogy ezek közül melyeik teljesíthetők a kormány számára. Runciman a Kinsky-kastélyban tölti a hét végét PRÁGA. —. A szombati- napot Runciman stábjának egyik fele Prágában, tárgyalásokkal, másik fele kirándulással töltötte el. A délután folyamán a Rünciman-delegáció Alcron-szállóbeli lakásán folytatódtak a tárgyalások a szudétanémet párt képviselőivel. Angol részről Gwatkin, Stopford és Henderson, mig a szudétanémet párt részéről Kundt, Peters, Rosche és Scbiketans vettek részt a szombati megbeszélésen. Lord Runciman mr. Pető társaságában autón Morvaországba utazott, ahol a hét végét Kinsky saari kastélyában fogja tölteni. Lord Runciman vendéglátó gazdája ismert urlovas, a régi osztrák arisztokráciának egyik jelentős személyisége, akinek rokoni kapcsolatai vannak a magyar főnemességgel. Hodza háromnapos szabadságra ment Érdeke* megemlíteni, hogy dr. Hodza Milán miniszterelnök, mióta a tárgyalások a nemzetiségi statútum kérdésében megindultak, most ment először hétvégi szabadságra, Dr. Hodza titkára társaságában utazott el Prágából és még legbizalmasabb munkatársaival sem közölte, mondották meg. Annyi biztos csak, hogy átnézik a középeurópai rokonok üzleti könyveit, közelebbről veszik szemügyre a háztartás minden apró-cseprő gondját s majd csak a végén fogják megmondani, mennyire mennek el a megsegítés terén s valóban elhang- zik-e majd a kijelentés, amely a Rajna helyett most már a Dunánál vagy esetleg a Visztulánál és a Fekete tengernél vonja meg Anglia határait. Ez még nem hangzott el. A félhivatalos vagy egészen magánjellegű angol delegációk szerte Közép- és Keleteuró- pában egyelőre mind csak puhatolóznak, könyveket vizsgálnak. Hogy e vizsgálódásnak mi lesz az eredménye, hogy vájjon a pontosan kalkuláló angol üzleti szellem vállalja-e a segítést, vagy pedig nem vonul-e vissza a szegény rokonok házatájáról az előkelő érdektelenség fellegvárába, nem akarván belevegyülni a német vagy orosz expanzió vitájába, — ezt még nem tudjuk. Az angolok most csak jóindulatulag nézdelődnek a házunk táján és számokat írnak föl a noteszükbe. Az egyenleget még nem közölték, talán még maguk sem ismerik. De minden ettől az egyenlegtől füg_g. ( Mai számunk a Képes Héttel 24 oldal — Ara 2KI Ma: Kis Magyarok Lapja J XVII. évf. 179 (4622) szám ■ VasámaA ■ 1938 augusztus 7 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- ^ ^ Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, Szlovákiai ÓS kárpátaljai magl/arság ulicel2, II. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ., • Prága II., Panská ulice 11, III. emelet R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. pÖlltlkai napilapja • • TELEFON: 303-1 1, ® i Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki, SŰRQÖflYCIM: HIRLRP, PRflHfl.
