Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)

1938-08-02 / 174. (4617.) szám

4 1938 augusztus 2, kedd. t>r»;gai-7V\a&^ar-hirlap kiküldetésével elesnek a csehszlovákiai nemze­tiségi kérdések tárgyalása során eddig megadott határidők s most már kivárják a lord megérke­zését s a kormány különösen azon fáradozik, hogy addig az ideig véglegesen elkészitse a ja­vaslatokat. Ez a lap egyébként úgy' tudja, hogy Runciman lord számára a szálló helyett esetleg más, alkalmasabb lakást keresnek. A nyelvtörvényben a cseh ét txiovák nyelv viszonya vitát A Lidové Noviny szerint az uj nyelvtörvény tervezetének tárgyalásánál jelenleg nem is any- nyira a „kisbbségi" nyelvek használati módja a vitás, mint A cseh nemzeti egységpárti Národni Listy úgy tudja, hogy a parlament keddi rövid, for­mális ülése után ismét hosszabb parlamenti szü­net következik, amikor csak a bizottságok fog­nak esetleg dolgozni. A nemzetiségi javaslatok sorsa mindenekelőtt a kormánynak a nemzetisé­gekkel folytatandó tárgyalásaitól függ. Aligha remélhető, hogy a javaslatok még augusztusban megjelenhetnének a törvényhozók asztalain, in­kább már csak szeptemberben. Úgy hallani ugyanis, — írja a Národni Listy, — hogy Runciman lord mindenekelőtt a kormánnyal tárgyal, majd a nemzetiségekei, ezután eluta­zik Londonba, az angol kormánnyal tanács­kozni s majd csak Prágába való visszatérése után lát küldetése tulajdonképpeni teljesíté­séhez. És mindez kétségtelenül hosszabb időt igényel. A nemzetiségi tárgyalások legkomolyabb szakasza A Venkovban Jezek szerkesztő arról ir, hogy „nem a pártok s nem ideológiák, hanem a nem­zet s állam ügyéről van szó". E cikk szerint a nemzetiségi béke megteremtése érdekében foly­tatott tárgyalások legkomolyabb szakasza csak most következik. A létrehozandó megegyezésnél — irja Jezek — nagy szerepe van az egészsé­ges észért vívott harcnak. Az államban levő hat nemzetiség békés, de­mokratikus együttélésének megteremtéséről yan szó, mely lakosság legkifejezőbb többsé­ge szilárdan és egyértelemben megy harcba a határok mindennemű megsértése ellen. És ha a nemzetiségi kérdésekben a múltban in­kább érzelmeink által vezettettük magunkat, úgy a jövőben mindenekelőtt ésszel kell tár­gyalnunk s cselekednünk. A kormányjavasolta országos önkormányzati rendszert bírálja a szudétanémet DIE ZEIT vasárnapi Vezércikkében s erre a konklúzióra jut: — Ismételten felmerült a gondolat, hogy a régi Ausztria-beli cseh és morva országos ön- kormányzatot fel kellene támasztani. Még nem tekinthető át, hogy az önkormányzat ezen alakja miként lesz össz­hangban az állam egységével, ha az államban lakó nemzetek autonómiája állítólag veszé­lyezteti az egységet. Ezen felül azonban elvileg megállapítandó, hogy a Csehszlovákiában megoldandó probléma lé­nyege nem abban áll, hogy valamilyen önkor­mányzatot teremtsenek, hanem abban, hogy meg -kell találni azt a szervezeti elvet, amely az államot valóban fenyegető nemzetiségi súrlódá­sokat valóban megszünteti. Nem arról van szó, hogy Csehország lakói szervezetileg elkülönül­jenek Morvaország lakóitól, mert elválasztat- lan együttélésük súrlódásokat idézne elő. Ezt sem az egyik, sem a másik oldalon soha senki sem állította. Ezzel szemben vitán kívül áll az a tény, hogy a németek és csehek el nem különített együtt­élése idéz elő súrlódásokat És a súrlódások szükségszerűen politikai, hatalmi küzdelmek­hez vezetnek, melyek ugyan teljesen med­dők, de kölcsönös elkeseredéshez vezetnek, ami az egész problémát egyre nehezebben megoldhatóvá teszi. A feladat tehát lényegileg a következő: az élet- egységeket — és hogy a nemzetek és nemzet- csoportok is ilyenek, azt senki se vonja két­ségbe — végül mint adottságokat tudomásul kell venni, részükre az államon 'belül meg kell adni az összes élet- és fejlődési lehetőségeket, amely biztosítja részükre, hogy itt otthonosan érezzék magukat s egyben megakadályozza, hogy az emberek akarva nem akarva ellentétbe ker-üljnek az állam és szervezeti formájuk kö­zött. Akiben csak kis belátás van, nem fogja azt állítani, hogy Csehország s a morva őrgróf­ság ma is életegység volna. A múlt időkben az lehetett, de ma uj, mesterséges életre kelteni annyit jelent, mint ha gyermek születése helyettt inkább a cseh és szlovák nyelv viszonyának a rendezése. A lap szerint a miniszterek politikai kollégiuma elfogadta a -koalíciós hatostanács ama nézetét, hogy e kérdést nem szükséges bolygatni az uj nyelvtörvénnyel, hanem a kívánatos rendezés a gyakorlatban külön nyelvtörvény nélkül is megtörténhetik. Különösen figyelemreméltó a Lidové Noviny ama megállapítása, hogy „a nemzetiségi javaslatok anyaga annyira elkészült, hogy bármikor kodifikálható", vagyis hogy paragrafusokba szedhető. Runciman lord küldetéséről a lap e helyen azt Írja, hogy az valóban csak a nemzetiségi problémáknak az államon belül való rendezé­sére fog irányulni. holttestet húznánk ki koporsójából — fejezi be cikkét a Die Zeit. A lengyelek a teljes nemzeti autonómia mellett A sziléziai lengyel népcsoport politikai párt­jainak egyeztető választmánya, mellyel dr. Hod- za már tavaly november óta tárgyal — a PRÁGA. — Stfifomy volt miniszter és volt miniszterein ökhelyettes a legutóbbi községi vá­lasztások során kis pártocskájával kimondottan antiszemita vizekre evezett és e szereplésével sokfelé „viharos hatást" váltott ki. A volt mi- nisztere’nökhelyet'tes a N-edélni List vasárnapi számálban visszatér e problémára. A szudétané­met párt s a többi nemzetiségi ama követelésé­ből indul ki, hogy a nemzetiségek számára a hi­vatalokban biztosítandó az arányos részesedés. A hivatalnokok mintegy 26 százaléka tehát né­met kell, hogy legyen, ez e1ói alig- lehet kitérni. Csakhogy a mai német anyanyelvű hivatalnok között — úgymond — igen sok a zsidó, aki né­metajkúnak vallotta magát 1930-ban, de akit a szudétanémet párt nem ismer el németnek, s biztosra vehető, hogy tiltakozni fog az ellen, hogy e zsidó-németeket a német hivatalnokok helyeire nevezzék ki, illetve alkalmazzák. Akar- va-nemakarva — irja Stribrny — a zsidók arányszámát is meg kell majd á’lapitanl, ami valamivel több a félszázaléknál, mert az, hogy a német-zsidó hivatalnokokat a cseh­szlovák nemzetiségű hivatalnokok státusában kezeljék, igazságtalanság volna a fiatal cseh­szlovák nemzedékkel szemben. Nem kell anti­szemitának sem lenni, — folytatja Stribrny, hogy az ember e kérdés elvi megoldását sür­gesse és nem elég a kérdés elméleti megoldá­PRAGA. —• Hivatalosan jelentik: Juláus 31-én, éj- félután egy óra körül jelentették a trautenaul rendőr­ségen, hogy a Trautenau mellett vezető állami utón egy ismeretlen férfi fekszik. A rendőrök az ismeretlent az örszobába szállították, ott a rendőrorvos megállapította, hogy a férfi hátában késszurástól eredő két mély seb van. Az orvos utasítására az ismeretlen férfit a kórházba szállították, de eddig még nem lehetett kihallgatni, mert még nem nyerte vissza eszméletét Időközben másuton megtudták, hogy az illető Mathes Adolf német nemzetiségű csehszlovák állampolgár. A rendőrségi nyomozás a következő tényállást állapította meg: Mathes Adolf az országúton ment, amikor minden ok nélkül, Hladik Bohuslav trautenaui henteslegény vállonlökte Mathest. Erre két katona, aki előzőleg Hladikkal az egyik közeli vendéglőben volt együtt, Mathesre rohant. Az egyik Sádlo nevű katona kétszer Mathes hátába szúrt. A másik katona nevét eddig nem sikerült megállapíta­ni, mert társai nem ismerték. Sádlót letartóztatták és a helyőrségi parancsnokságon be is ismerte tettét. A véres kést megtalálták nála. Sádlo ellen eljárást indítottak. Rajta ldvül Hla­dik henteslegényt is őrizetbe vették és ellene is eljárás indult. Kiderült az is, hogy a két katona és a hentes­legény előzőleg már verekedett anélkül, hogy ennek következményei lettek volna. Mindhárom tettét részegen követte el. Hogy a vere­kedésnek nemzetiségi vagy politikai háttere volt-e, nem volt megállapítható. Ugyancsak hivatalosan jelentik: Julius 29-én éjjel Dziennik Polski cimü ostraui napilapban nyilat­kozatot adott ki s ebben egyes külföldi lapok ama téves beállítására reflektál, hogy a cseh­szlovák kormány már a lengyel nemzetis-ég va­lamennyi kívánságát teljesítette. A nyilatkozat szerint a kormány csak bizonyos konkrét kíván­ságokat teljesített, mig a fő követelés, a lengyelek teljes nemzeti auto­nómiája, még ma is teljesületlen* A nemzetiségi statútum és Kárpátalja Az ungvári Nová Svoboda legutóbbi számá­ban Révay képviselő felveti azt a gondolatot, hogy a kárpátaljai szojm megalakulásáig a nem­zetiségi statútum hatálya kiterjesztendő volna Kárpátaljára is. A Ruskij Národnyj Golos vi­szont úgy tudja, hogy a koalidós pártoknak a nemzetiségi statútum kárpátaljai érvényességé­re vonatkozó nézete megváltozott és hogy a nemzetiségi statútum — néhány szakasz kivé­telével — hatályos lesz Kárpátalján is, de csak addig, amig a megválasztandó szojm másként nem határoz. A Národni Listy ebből arra kö­vetkeztet, hogy Kárpátalján is ugyanoly nemzetiségi jog lesz érvényes, mint a köztársaság többi részéiben és hogy a kivételeket a törvény részletesen felsorolja. 11 sa sem. Arról van szó, hogy a németeket a gzakorlatban kényszeríteni fogják-e, hogy az 1930-ban németnek jelentkezett zsidókat is­merjék el magukhoz tartozónak. És ha ebben akadályozza őket a faj tisztaságá­ról szóló törvény, melyet ők is e’ismemek, úgy legalább azt kell biztosítani, hogy a részará- nyossá-got ellenőrző hivatalos szervnek ezekre az esetekre pontos és alapos utasítása legyen mi­heztartás végett. Egyébként el kerülhetétlennek látszik az is, hogy vagy az egyik, vagy a másik nemzetiségi a bíróságnál is kereshesse igazát. Erre az esetre is feltétlenül szükséges a világos, határozott rendelkezés. Stribrny végül megjegyzi, hogy mindezt Run­ciman lord érkezése előtt különösen azéirt kell szóvá tenni, mert Angolországban az összes zsidó angolnak vall­ja magát, mig a köztársaságban a zsidók fele zsidó nemzetüségünek, a másik fele németnek, csehszlováknak, magyarnak mondotta magát, de az állami alkalmazottak között — úgy­mond — aránytalanul többen vannak, mint amennyi hely megilletné őket Mi -lesz tehát e fölös létszámuakkal? Vagy el kell bocsátani őket, vagy ama nemzetiségihez tartozóknak kell őket venni, amelyhez jelent­keztek — fejezi be cikkét Stribrny volt helyet­tes miniszterelnök. 11 órakor a prágai német egyetem második belgyógyá­szati klinikájának orvosa a 30 éves dr. Stelzig Rudolf és barátja Hüttl János az egyik belvárosi borozóba mentek, ahol dr. Stelzig csehül bort rendelt utána pe­dig ketten hangosan németül társalogtak. A borozó néhány vendége fennakadt ezen és felkérték a pincért, figyelmeztesse a két vendéget, hogy nem szükséges ilyen hangosan beszélgetniük. A pincér nem adhatta át az üzenetet, mert közben a két vendég fizetett és eltávozott a borozóból. A tanuk állítása szerint a folyósóról dr. Stelzig visszatért a borozóba, megfogta az egyik vendég vállát, rázni kezd­te és rákiáltott. A vendég eltolta magától dr. Stel- ziget, akit a pincér aztán az uccára vezetett Ami ezek után következett, arra nézve csak dr. Stelzig kihall­gatása vet némi fényt A rendőrségen dr. Stelzig be­jelentette, hogy az uccán a borozó vendégei megrohanták, a köve­zetre dobták, ökleikkel fejbeverték és megrugdalták. Egy idő múltán dr. Stelzig felállt és az óvárosháza- tér irányába futni kezdett Az egyik tanú állítása szerint dr. Stelzig futtában csehül Így kiáltott} „Majd meg­mutatjuk nektek, cseh kutyák!" Az óvárosi téren a rendőrőrszemet dr. Stelzig fel­kérte, hogy állapítsa meg kik voltak a borozó vendé­gei, akik megverték. A borozóban azonban dr. Stelzig már nem találta meg a tetteseket A rendőrszobán dr. Stelzig fejfájásról és hólyag körüli fádalmakró! panasz­kodott. Az orvosi vizsgálat azonban nem talált semmi külső sérülést dr. Stelzigen, kivéve egy véraláfutásos daga­natot a homlokán. Dr. Stelziget kihallgatása után el­bocsátották. Az eljárás az ügyben megindult A nemzetiségi javaslatok csak szeptemberben jutnak el a parlamentbe A zsidó nemzetiségűek arányos részesedése a közhivatalokban Stribrny újból bolygatja a zsidó nemzetiség problémáját Véres verekedés Prágában és Trautenauban Két hivatalos rendőri jelentés ■ Egy ittas katona leszúrt egy járókelőt ■ Éjjeli verekedés a prágai belvárosban ■ A vese-, hólyag-, prostata- és végbélba* jók kezelésében reggel éhgyomorra egy* pohár természetes „Ferenc József" keserű* viz kiadós, híg székkiürülést és kielégít^ anyagcserét eredményez, aminek következe ménye azután gyakran igen jóleső meg* könnyebbülés szokott lenni. Kérdezze meg orvosát. ojt Szocdent szellemiség Szombati számunkban közöltük Rácz Gyula* nak, a kassai kerületi munkásbiztositó igazgató* sági elnökének helyreigazító nyilatkozatát jú­lius 8-d kassai tudósításunkkal („Újabb „vá* gást" terveznek a szoedemek a keletszlovákiai magyarság ellen") kapcsolatban. Közöltük a helyreigazítást, noha az nem felelt meg a tör­vényes követelményeknek, mert túlnyomórészt olyan tényeket cáfol, amelyeket mi nem állítot­tunk. Nem állítottuk azt, hogy a kassai kerületi munkáspénztár szóbanforgó főtisztviselőjét el akarják bocsátani az intézet kötelékéből, ellen­ben azt állítottuk, hogy igazgató-helyettesi ál­lásából akarják 'kiszorítani, noha ez állást tizen­nyolc érv óta kifogástalnaul tölti be. Jellemző a szoedem szellemiségre, hogy jelentéktelen mel­lékvágányra akarják terelni és szólamokkal akarják elkenni az egész ügyet. Az igazgató­ság elnöke egyszeriben nem akar tudni a tör­vény előírásáról, amelyre cikkünkben nyíltan hivatkoztunk és amely szerint a három vezető főtisztviselőt a biztosítottak nemzetiségi arány­száma szerint kell kinevezni. Tehát igenis a ma­gyarságnak kijáró főtisztviselői állásból akar­ják 'kitúrni a jelenlegi igazgató-helyettest. A kinevezési jog tekintetében már buzgón hivat­kozik az elnök ur a törvény előírására és úgy állítja be a dolgot, mintha a kinevezés ellen a kassai igazgatóság semmitsem tehetne. Hát igen­is tehet. Még ha feltételezzük is, hogy a készülő kinevezésről nem tudott az igazgatóság — már pedig a helyzet ismerői szerint erről feltétlenül tudnia kellett — és igy nem tiltakozhatott ele­ve a nyílt törvénysértés szándéka ellen, tény az, hogy a törvényellenes kinevezést, amely ér­tesülésünk szerint azóta meg is történt, megfel­lebbezheti és az adott körülmények között kö­teles is megfellebbezni. Majd meglátjuk, hogy a fellebbezésre vonatkozó határozathozatalnál a szoedem tagok bebizonyitják-e pártatlanságu­kat és respektálják-e a törvényben lefektetett nemzetiségi jogot Nem állítottuk, hogy a magyar igazgató-he­lyettes az egyetlen magyar tisztviselő az inté­zetben, hanem azt állítottuk, hogy az egyetlen magyar főtiaztviselö. Azóta azonban meggyő­ződtünk arról, hogy ő az egyetlen az egész tisztviselői karban, aki mindvégig magyar nemzetiségűnek val- | lotta magát Aki magyarul beszél, az még nem magyar nem­zetiségű, — ezt már illene tudnia az igazgató- sági elnök urnák. Szoedem antiszemitizmus Az elkenési módszerről tanúskodik az a má­sik helyreigazító nyilatkozat is. amelyet a most újonnan 'kinevezett cseh szoedem igazgató-he­lyettes küldött be hozzánk. E nyilatkozat szer­ződésre hivatkozik, ahol nyílt törvénysértésről van szó és irodalmi munkásságra, amikor tiszt­viselői képességről van szó. Legerősebb argu­mentumképpen pedig a védelmünkbe vett ma­gyar főtisztviselő ellen figyelmünkbe ajánlja, hogy az illető nem magyar, hanem zsidó. Ez a szoedem argumentum rosszul sült el. Az illető mindig magyar nemzetiségűnek vallotta magát, tehát magyar testvérünknek fogadjuk. Régóta tudjuk, hogy szoedem berkekben más az elbírá­lás és most meglepetéssel állapítjuk meg. hogy álláspontjukat már nyíltan is hangoztatják. Ilyen elszólásokból derül ki világosan, hogy hol kell keresni az igazi antiszemitákat. Kiállítják a cseh királyok koronázási ékszereit PRÁGA. — A csehszlovák nemzeti tanács a kormány elé azt az indítványt terjesztette, hogy a csehszlovák köztársaság fennállása huszadik évének megünneplése alkalmából a prágai vár­ban állítsák ki közszemlére a hajdani cseh ki­rályság koronázási ékszereit s ezzel kapcsolat­ban államvédelmi célokra gyűjtést rendezzenek. A csehszlovák nemzeti tanács javaslatában azt hangsúlyozza, hogy a cseh koronázási ékszerek megtekintése az egész csehszlovák közvélemény újabb megszilárdításához s a csehszlovák nem­zet állami öntudatának elmélyítéséhez vezet. A beregszászi magyar cserkészek befejezték iglófüredi táborozásukat. A 152 főből álló csapatot nagyszámú iglói kísérte ki a pályaudvarra. A beregszászi magyar fiuk táborozása a Szepességen felejthetetlen emléket hagyott az itteni szórvány* magyarok között. Újra fölcsendült a. magyar dal ezen a vidéken és Kaminszky tanár főparancsnok magyar ifjait egyszeribe szivébe zárta Iglónak, és környékének 'közönsége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom