Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)
1938-08-28 / 196. (4639.) szám
1938 augusztus 28, vasárnap. TIVCG«My\\AG^ARHIRIiflE> 17 A világháború legtragikusabb eseménye: Az érsekujvári magyar huszárok legendás halálrohama Gorodok-Satanovnál Hogy pusztult el az ötödik magyar lovashadosztály 1914-ben ■ „Legendák őrzik már a hősi harcot" Huszonöt évvel ezelőtt, amikor a nagy háború kitört, egy forró augusztusi napon Froh- reich-Szabó Ernő altábornagy vezényletével az ötödik lovashadosztály behatolt orosz földre és súlyos kimenetelű harcot vívott a nagy ellenséges túlerővel. Ez a harc, amelyet a „gorodok- satanovi ütközet*' címén jegyzett fel a hadikrónika, nem járt győzelemmel, mégis, a hősi erények soha nem hervadó babérjával övezte a világhírű magyar huszárságot, ezúttal elsősorban az érsekujvári huszárosztályt, amely a rettenthetetlen rohamban majdnem teljesen elpusztult ... Búcsúznak Érsekújvár fiai A hetedik honvédhuszárezred pápai parancsnokságához julius 31-én érkezett meg a táviratilag elrendelt általános mozgósítási parancs. Az ezred egyik osztálya itt, a másik pedig Érsekújvárod állomásozott. Az érsekujvári osztály — élén Bárczay András őrnagy osztályparancsnokkal — másnap délelőtt a Kossuth-térre vonult, ahol fejlődött Vonalban állt fel. így történt meg az ünnepélyes eskütételv amely után Erhardt Viktor plébános megáldotta a huszárságot, majd Miklóska Aladár, a polgármester beszélt, meleg szavakkal búcsúztatva kedves huszár-fiait. Délután a századoknál nyergelést fújtak. Azután elhangzott a kürtjei: — Imához! Utána éles vezényszó: — Négyesével jobbra! — lépést — indulj! Az uccákotn ezernyi ember szorongott. Férfiak, asszonyok, gyerekek. Még egyszer látni akarták hozzátartozóikat, fiaikat, testvérüket, atyjukat... — Jönnek! —■ futott végig a szó a tömegen. Egyre közeledő patkócsattogás, 'fegyverzörgés hangjai hallatszottak., Jött a huszáTság. Villogtak a tekintetek, de a 'kivont kardok is. A város máskor csendes nyugalmát harsogó trombitaszó verte fel. A diszjelet fújták. A polgárság tömege kiáltozott, kendőket lobogtatott, a nők virágokat szórtak. így búcsúztatta Érsekújvár a fiait. „Boldogasszony anyánk..." Augusztus tizedikén éjfél után egy órakor a vonat hirtelen megállt. A huszárok kiszálltak és levett csákóval, néma meghatottsággal hallgatták az „imához“-kürtjelet. Mindenki egy-egy kis rögöt vett fel a földről és a zsebébe rejtette. A határon álltak. És a következő pillanatban hangos, áhitatos énekszó verte fel az éjszaka messze csendjét. A huszárok énekeltek: „Boldogasszony anyánk../' Satanov felé Ostrov-Berezovicén történt meg az éjszaka homályában a kivagonirozás. Itt a pápai osztály csatlakozásával már együtt volt az egész ezred, élén Lubiensky gróf ezredessel, a török- verő lengyel főnemesi család leszármazottjával. Ugyanitt gyülekezett az ötödik magyar lovas- hadosztály. Négy honvédhuszárezred: az 1-es budapestiek, a 6-os váciak, a 7-es pápa-érsek- Ujváriak és a 8-as pécsiek. Később a hadosztályhoz csatlakozott a Gablonz báró vezényelte 15-ös lovasdandár, amely a 2-es dragonyo- sokból és a 11-es ulánusokból állt. Ide rendelték még a besztercebánya-eperjesi 32-es vadászzászlóaljat, a 15-ös gyalogezred egy zászlóalját, a 6-os lovas tüzérosztályt és egy kerékpáros századot. A hat lovasezred keretében három lovas géppuskás osztag volt, 12 gépfegyverrel. A hadosztály Kövess gyalogsági tábornok hadseregcsoportjába tartozott, amelytől az a telefonértesítés érkezett, hogy a Hussiatynnél visszavetett orosz csapatokat támadja és semmisítse meg. Az elárult huszárhadosztály a halál torkában A Zbrucz-folyón Kassay Farkas főhadnagy hat utász’ -fasszal hidat vert, amelyen először a vadászAuszlóalj kelt át és beásta magát, majd utána a lovaglóbürün a tüzérség. A huszárság a gázlón jutott keresztül. A lakosság az éjszaka folyamán fényjeleket adott az oroszoknak. Még e napon riadó volt a távolban feltűnt három ellenséges lovasszázad feltüntére, ezek azonban sietve visszavonultak. Másnap... A hadosztály keresztülhaladt Sa- tanov községen. A slobodkai kolostort a tüzérség áruló fényjelzések miatt összelőtte. Délelőtt orosz repülőgép jelent meg a csapatok fölött, felderítés végett. Nemsokára a távolból ágyu- szó hallatszott. Szétrobbantak az első gránátok és srapnellek. Délután két óra tájban már puskaropogás hallatszott. Megkezdődött az ütközet. A Prónay kapitány és Pintér őrnagy vezetése alatti előhad parancsot kapott Gorodok irányában rohamra indulni. Velük egyidejűén a géppuskás századok felszáguldottak a 348-as magaslatra, ahonnan azonnal tüzet nyitottak. Az elővér-tartalék tüzérsége -pedig oly szabályosan, mintha gyakorlatról lenne szó, vágtában robogott fel Lysowodytól keletre és azonnal lemozdonyozott. A Prónay-század erős vágtában egy távolabb- fekvő orosz gyalogoscsapatot rohamozott meg, amelyen keresztültört, majd tovább száguldva, oldaltüzbe került, tűzharchoz lóról szállt, majd újabb erős csapatok támadására a százád maradéka oldalt kitért. A század tisztjei Prónayval együtt megsebesültek, vagy elesték. Az altábornagy rohamra rendelkezett. A dandárparancsnokok, de különösen Tlham Károly báró vezérkari főnök tiltakoztak e rendelkezés ellen, de hasztalan. A parancs szerint két vád és egy pécsi század Prónay irányában tört előre, de a váciakat erős gépfegyvertüz térítette el, a pécsiek pedig még súlyosabb veszteségeket szenvedtek. Blaskovidh és Bartal Andor parancsőrtisztek vágtázva jöttek a rohamparanccsal. Az érsekujváriak a rohamban A hetes huszárok második — érsekujvári — osztálya Gorodok irányában ügetve alakította meg az oszlopvonalat. A pápai osztály tartalékként a balszámy mögé rendeltetett. Ezután a Scitovszky-. a Sibrik- és a Thaly-századok rajba alakultak, vágtatás közben. Már jöttek az orosz gránátok. Scitovszky kapitány kardját magasra emelte. Érces vezényszó hangzott fel: — Roham! E pillanatban száz meg száz meztelen k'ard- pengét csókolt meg az augusztusi nap forró sugara. Az osztály, élén Lubiensky gróf ezredparancsnokkal, erősen nekilódult. A trombiták zengve fújták a roham jelét. A kivezényelt ,,rajta-rajta!“ szájról-szájra harsogott. Az osztály rövidesen öldöklő gépfegyver- és puskatüzbe került, majd dörögve csaptak közéjük a gránátok. A rendíthetetlen lovascsapat, mint a legendabeli arkangyalok hada száguldott előre, minduntalan füstben és tűzben tünedezve. Szinte pillanatonként huszárok és lovak zuhantak egymásra. Egyes huszárok a harmad'félezerlépéses öldöklő rohamban mégis elérték az orosz vonalat, amelyen többen át is törtek. Az érsekujváriak veszteségei A büszke érsekujvári huszárság legnagyobb része ott maradt a rohamterepen. ... Sdtovszky és Thaly kapitányok elestek, a tisztek közül báró Kass Andor, Meiszner Gyula, Szemere Zoltán és Ledniczky György megsebesültek. 80 éve született egy nyomorúságos pozsonyi lakásban Fadrusz János, a legnagyobb magyar szobrász-zseni Az évforduló alkalmából Budapesten emléktáblát lepleznek le A pozsonyi Toldy Kör megünnepli a nagy művész születésnapját ■ Rigele szobrászművész elmondja emlékeit Fadruszról POZSONY. — A ligeti fákról őszi szél cibálja a megfakult leveleket, napok óta szitái az eső a szürke felhőkből. A Duna balpartján, az egykori Koronázó-téren Fadrusz János bronz-mellszobra, arccal a Duna felé fordulva, mintha csak az őszre lenne kiváncsi, — amit legjobban a túlsó partra tekintve láthat — és semmi másra nem, ami a városban történik. Igen, ennek a bronzmellszobornak határozottan fájna, ha nem a bús, borongás őszi ligeti oldalra tekintene , . . Most a napokban, szeptember 2-án lesz nyolcvan éve annak, hogy Pozsonyban, a Vár-ut 45. sz. házában, a volt Pálffy-kaszárnya épületében, egy nyomorúságos kis lakásban megszületett a régi, milléniumi Magyarország legkiválóbb szobrásztehetsége, a koldusszegény lakatosinasból lett nagyszerű művészember: a világhírű Fadrusz János. Fadrusz János édesapja Morvaországból telepedett Pozsonyba 1853-ban, s hogy fia nemcsak kiváló szobrásszá, de sajátosan magyar művésszé formálódott, aki szivvel-lélekkel szólaltatta meg a magyar nemzeti kultúrát fában, márványban, bronzban, mi másnak volt ez a következménye, mint annak a roppant asszimilációs erőnek, amely az örök magyar élet körforgása értelmében, miként ezt éppen néhány nappal ezelőtt olyan szépen fejezte ki Ravasz László református püspök Debrecenben, „vértől a lélekig, létektől a vérig" mindig megtalálja a természetes utat. A MARIA TERÉZIA-SZOBOR SORSA Pozsonyban néhány évvel ezelőtt eltűnt a leg- monumentálisabb Fadrusz-szobor. Helyén ma ma- gasbanyuló, bedeszkázott hatalmas betonoszlop áll, amely az uj szobor talapzata lesz. Az ember önkéntelenül arra gondol: igen, talán ilyen magas talapzat kellett volna a Fadrusz-szobornak is. Akkor talán Fadrusz János édesanyja, aki öreg napjait a Kórház-uccai polgári ápoldában élte le, 1920 őszén nem feküdt volna néhány napig siró- görcsben, mikor meghallotta, hogy mi történt fia egyik legszebb alkotásával. Néhány márványdarab maradt csak meg belőle Pozsonyban, kinn a Stefánik-ut végén, egy sirkőkészitő-cég udvarában, ahol fabódéban Pozsony mai kitűnő szobrászművésze: Rigele Alajos álmodja kőbe e mostoha világban is megőrzött, művészi álmait. Szívesen idézi fel emlékeit Fadruszról, gyerekkorának első nagy művészi élményéről. RIGELE MESÉL... — Unokabátyám a Pozsonyi Első Takarék- pénztárnak volt a könyvelője — mondotta Rigele —, s ő hívta fel Fadrusz figyelmét reám, aki akkoriban, mint nyolc-kilencéves gyerek viaszfigurákat mintáztam, rendszerint képek után. A nyolcvanas években egy szép nap délutánján Fadrusz értem küldött a dómiskolai tanítómhoz, hogy beszélni akar velem. Én persze nagy örömmel mentem el s a dóm- templom mögött, a szentély hátsó falánál állt akkor Donner Szent Márton-bronzszobra, amely most benn van a templomban. Karcsú, nagyon jó megjelenésű fiatalember volt Fadrusz János, kis fekete bajusszal, fején nagy müvészkalap, kezében bot. A szobor előtt megállt s ezt kérdezte tőlem: „Mit szólsz ehhez a szoborhoz?" Nekem persze nagyon tetszett a szobor, mindennap mellette mentem az iskolába. „Nem találsz rajta valami hibát?" — kérdezte. Az volt a válaszom: nem. „Hát csak nézd meg jobban!" De én megismételtem, hogy nem találok rajta hibát. „Hát láttál te már kövér koldust? Ezen a szobron a koldus izmos és na,gyón erős ember, pedig a koldusok általában vézna, sovány, gyenge, rosszultáplált emberek" — mondta Fadrusz. Ez volt az első észrevétele, amit Fadrusszal való találkozásom után megjegyeztem. Aztán megnézte a kis viaszszobraimai, amelyek látha-tóan tetszettek A rohamból visszavonulók magukkal sodorták Lubiensky ezredest, aki bár a legnagyobb tűzben járt, nam sebesült meg. Az a fáma járt róla, hogy nem fogja orosz golyó. Halottakkal és keservesen nyögő sebesültekkel volt tele a csatatér, amely egyébként az orosz tüzérségnek lőtere volt. A szibériai temető A visszavonuló hadosztályt az éjszaka folyamán a satanovi átvonulás alkalmával nehéz veszteségeket okozó lestámadás érte. Hajnalban pedig agyonlőve találták meg a hadosztályparancsnokot. A gorodoki roham elifogottjait és sebesültjeit messze vitték az oroszok. Többnyire rakodó- munkára a Volgához, vagy Szamarába malom- miunkára ... ... . Szibéria ... i -*1 j > Magyarok temetője .. * Az utolsó tömegroham A gorodoki ütközet volt a magyar huszárság utolsó nagy rohama. Tömegben. Vörös nadrágban, zsinóros attilá'ban, kivont karddal, harsogó trombitaszóval. Azóta a gorodoki virágok pirosabbak, színesebbek. Elesett huszárok vére, porladó teste táplálja gyökereiket. Csendes, titokzatos nyári éjszakákon, amikor szentjánosbogarak ezernyi parányi lámpásai ragyognak az elcsendesült föld felett, zugó éjjeli szellő röpíti a virágport mesz- szi, déli tájakra. Ahol szomorúság ül a sziveken. Ahol magyarok laknak ... Nagyvárosok tövében, bogárhátu kis házikók mellett, réteken, erdőkben, országutak szélein pici, vérszinü, piros virágok nyílnak. És amikor huszárcsapat jön az utón, a piros szirmok meg-> rezdüLnek. „Egyenest az égbe.. A gorodok-siatanovi hős/ök budapesti már-* ványdombormüvén aranybetükkel díszelegnek Gyula diák e sorai: A zengő kürtszó régen elviharzott S legendák őrzik már a hősi harcot, Amelynek híre szájról-szájra száll. Hogy tűzön-poklon, vérfcusában égive, Véres csatákból egyenest az égbe Száguldott egykor a magyar huszár ..« * A magyar nemzet fiai voltak ők, a harcoló hősök ivadékai. A vér nem válik vízzé! <•: . CSÁSZÁR ISTVÁN. neki, de azt mondta, hogy addig nem lesz belőlem Igazi szobrász, amíg nem ismerem az anatómiát. Néhány nap múlva vett nékem egy kis anatómiai könyvet, ami még ma is megvan, aztán mintázó-viaszkot kaptam tőle, fát és kést; így kezdődött el a szobrászatom, Fadrusz pártfogása mellett. Sajnos, azonban Fadrusz nemsokára elköltözött Pozsonyból, Pestre került. Utoljára 1897 május 16-án láttam őt, amikor Pozsonyban az akkori uralkodó, Ferenc József király jelenlétében leleplezték a Mária Terézia-szobrot. A HÍRES „FESZÜLET'1 Ezután Fadrusz híres „Feszületjéről beszéltünk, amely bronzba öntve a sírját disziti a Ke- repesi-uti temetőben, eredeti példánya pedig a pozsonyi evangélikus templomban van, egy másik példánya meg a virágvölgyi templomban. — Amikor 1901-ben a bécsi akadémiára kerültem — folytatta Rigele Alajos —, megismerkedtem a régi modellekkel. Tőlük hallottam, hogy Fadrusz eredetileg egy kötéltáncost vett fel a „Feszületéhez modellnek, mikor azonban a modell lezuhant a keresztről s megsértette a hát- gerincét, iszonyú dührohamot kapott, úgy, hogy Fadrusznak elment a kedve attól, hogy uja-bb modellt szerződtessen. Ezután önmagát kötöztette fel a keresztre és az akadémiai gipszöntő leformázta őt. A gipszöntvény egyes részeit, a kinyújtott Fad- rusz-kart, még magam láttam az akadémián. Amikor a „Feszület“-et, Fadrusz első nagysikerű művészi alkotását Pozsonyban, a Mihálykapu-uccá- ban, egy Droffek Rudolf nevű könyvkereskedő- barátja kiállította, olyan nagy hatással volt a nézőkre a Krisztus-szobor, hogy egyszerű munkásasszonyok térdepeltek le imádkozni a „Feszület" előtt és mély áhítatba merültek. Fadrusz Jánosnak egyébként a „Feszületben kivül még van néhány kisebb alkotása Pozsonyban. A városi muzeum egy Toldi Miklós-bronz- szobrot őriz Fadrusztól, néhány más kisebb alkotásával együtt. A legszebb Fadrusz-szobor, a kolozsvári Mátyás-szobor, ma is Erdélyben van, a régi helyén. Születésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából Budapesten Fadrusz-emléktáblát fognak leleplezni és — mint értesülünk — a pozsonyi Toldy-Kör is méltó ünnepséggel kiván áldozni Pozsony nagy szülötte: Fadrusz János emlékének. (környei)
