Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)

1938-08-28 / 196. (4639.) szám

I /W b* -r* 12 A magyar szellemiség Iegátütobb kifejezője külföldön: a magyar zene Dr. Major Ervin, a budapesti zenefőiskola tanára Pozsonyban nyilatkozott a modern magyar zenéről POZSONY. — Érdekes budapesti ven­dég tartózkodik néhány nap óta Pozsony­ban. Benyovszky Károly iró meghívására Pozsonyba látogatott el dr. Msjor Ervin, a budapesti Zeneművészeti Főiskola magyar zenetörténettanára, zenetudományi szakíró, aki különösen a régi magyar muzsika kö­rébe vágó tanulmányaival szerzett zenetu­dományi körökben nagy feltűnést. A ..har­mincasok" nemzedékéhez tartozik, mindösz- sze 37 éves és négy év óta főiskolai tanár, tiz év óta pedig a Nemzeti Zenedének, Ma­gyarország legrégibb tanintézetének taná­ra; e néhány adat is pontosan megjelöli ér­tékét a magyar zenei életben. Beszélgetésünk főleg abból a kérdésből indult el, hogy milyen körülmények között lett a magyar zene áz utóbbi időkben a magyar szelle­miség ligátütőbb erejű kifejezője a kül­földön. Dohnányi Ernő, Bartók Béla, Kodály Zol­tán, Weiner Leó, Lajta László müvei járul­tak elsősorban ahhoz, hogy a legutóbbi har­minc évben a magyar zene az egyetemes Zenei életben egyre inkább vezető szerep­hez jutott. — A magyar zenét — mondotta dr. Ma­jor Ervin —' mindeddig Liszt rapszódái, Brahms magyar táncai és néhány romanti­kus komponista magyaros jellegű müvei je­lentették a külföld szeme előtt. Elmondhat­juk, hogy az igazi magyar zenét az elmúlt század­ban csak felületesen ismerték, 'hiszen a népzenében rejlő gazdag anyagot éppen Bartók és Kodály úttörő munkássá­ga tárta fel előttünk. Voltak ugyan már a múltban is népdalgyüjtőink, valamint histo­rikusaink is, ezek azonban talán Táhsadauvsi Élei # A nagykaposi járás magyar diákjai tánc­cal egybekötött műsoros estélyt rendeztek nagy sikerrel a nagykaiposi Schlanger vendéglő nagy­termében. Három egyfelvonásos került bemutatás­ra dr. Füzy Albin, dr. Klopstock Béla és Szűcs Ernő betanításában és rendezésében. A kitűnően mű­ködő szereplők: Branstetel Jolán, Füzy Albin, ifj. Magda Sándor. Csernyiczki József, Csucska La­jos, Sütő Sándor, Banvko Margit, Branstetel Mag­da, Farkas Tercsi és Kassay Sándor. A táncmu­latságon megválasztották a-z ezévi szépségkirály­nőt is, még pedig egyhangúan Sebemnél Magdát. A diákbál tiszta jövedelmét jótékonycélra for­dítják. xx Kétségkívül Ön is ragaszkodik ás­ványvíznél a minőséghez! Ezért kérjen min­dig Bilinit, Giesshüblit vagy Krondorfit, de csak eredeti töltésben! Ez biztosítja Önnek a kivánt márkát, a friss töltést és a kifogás­talan minőséget. A legkisebb eredeti üveg Biliniből 2/io liter, Giesshübli- és Krondorfi- ból 3/s liter. — A CSIKÁGÓI GANGSZTEREK VÉRES HÁ­BORÚT VÍVNAK EGYMÁSSAL. Newyorkból je­lentik: Az egymással vetélkedő esik ágói gangszter- esoportok véres guerilla/harcot kezdtek egymás­sal. Néhány nappal ezelőtt nyolc banditát öltek meg titokzatosan, valamennyit úgy, hogy falhoz állították őket és rövid utón kivégezték. Tekintet­tel arra, hogy a különféle bűnszövetkezetek kö­zött minden ellenségeskedés ellenére teljes az összetartás abban a tekintetben, hogy a kivégzé­sekről mélyen hallgatnak, a rendőrség nyomozása a lehető legnagyobb nehézségekbe ütközik. xx A cipő bőre hamar megszárad és ezért ke­mény lesz és könnyen törik. Hogy a cipő bőre simulékony maradjon, a cipőt zsírozni kell. Munkacipőt langyos vízzel tisztítunk és azután még nedves állapotban Bat’a-olajjal kenjük be. Annyi olajat kenünk a cipőre, amennyit a bőr be tud szivni. Azután a cipőt hűvös helyen szá­ntjuk! Sohasem melegben! — AMÍG ADÓT FIZETETT — MEGLOP­TÁK. Hidaskürtről jelentik: Galántán a minap Mahovic3 Károly szobafestő kerékpárján a köz­ségházára hajtott, ahol adóját fizette meg. Mi­alatt az irodában tartózkodott, a községháza fo­lyosójáról ellopták yadonatuj. kerékpárját,­több lelkesedéssel, mint szakértelemmel fordultak a magyar zene problémáihoz. Gyűjtöttek már népdalokat a múlt század­ban is, az akkori gyűjtők azonban ugyszál- ván sohasem lépték túl Budapest határait. Népdalgyüjteményeik értéke tudományos szempontból kifogásolható, lejegyzéseik pontatlanok, filológiai szempontból megbíz­hatatlanok és — ami szintén jellemző a múlt századbeli népdalgyüjteményekre — dallamaikat vagy másodkézből gyűjtötték, vagy pedig egy már megjelent gyűjtemény­ből készült az uj gyűjtemény. A régi ma­gyar instrumentális zenében hasonló volt a helyzet. Forráskiadványaink nem voltak. A l magyar zene régi emlékeit, köztük a ma- * gyár tánc legismertebbikét: a verbunkost, csak igen primitív és müvészietlen kiadvá­nyok révén ismerhette meg zenei közönsé­günk. Ezek a publikációk, amelyek a régi magyar vokális és instrumentális zene em­lékeit őrizték meg, nem voltak alkalmasak arra, hogy a magyar zene iránti érdeklő­dést a közönség legszélesebb rétegeiben fel­keltsék, itthoni viszonylatban is hasznave­hetetlenek voltak, a külföld részére pedig egyáltalában nem jelenthették a magyar ze­nét. Éppen ezért sokszoros jelentőségű volt Bartók és Kodály kezdeményezése. — Milyen járt utakról tért le Bartók és Kodály, hogy a népdalgyűjtés eredményei­nek felhasználásával megmutassa a magyar zene igazi útját? — Ha a századfordulói magyar muzsikát tanulmányozzuk, — folytatta dr. Major Er­vin, -— akkor azt tapasztalhatjuk, hogy az akkori komponistáink javarészt kül­földi hatások alatt munkálkodtak, így Mihalovich Ödön Wagner hatása alatt készült operáival tette nevét ismertté, Belí- czay Gyula müvein a romantikusok, külö­nösen a Magyarországon élt Volkmann Róbert hatása tükröződik, Végh János szin­tén nem tudta magát kivonni a német mes­terek hatása alól. Ha megfigyeljük a XIX. századvégi müdalirodalmunkat, megállapít­hatjuk, hogy komponistáink közül sokan adtak ki né­met szövegekre irt dalfüzeteket. A művészi magyar muzsikát sokáig még a különféle magyar rapszódiák jelentették, —- Thern Károly, Zimay László, Székely Im­re és mások müveire gondolok itten —, ezek a müvek azonban korántsem érték el ebben a műfajban a világhírű Liszt-rapszó­diák mértékét. Nem is érhették el, hiszen a magyar zenét, mint említettem, a régebbi gyűjteményekből —- ilyenek voltak Mátray Gábor, Bartalus István és Káldy Gyula kü­lönféle kiadványai, továbbá a nagyszá­mú „száz és százegy magyar népdal" füze­tekből megismerni nem lehetett. Ebben lá­tom Bartók és Kodály kultúrtörténeti jelen­tőségét. Ha voltak is előmunkálatok a ma­gyar zene tudományos feltárása terén, mégis ők mutatták meg azt az utat és módot, azt az elengedhetetlen filológiai pontos­ságot, azt a széleskörű kutatási területet, amelynek ismerete nélkül az igazi ma­gyar muzsikához hozzáférni nem lehetett. — Mi a helyzete a cigányzenének, amely Bartók és Kodály fellépése előtt úgyszól­ván a magyar zenét jelentette a külföldön, a modern magyar zene kialakulása során? .—1 A cigányok kétségtelenül jelentős érdemeket szereztek a magyar zene múltjában. Tudjuk jól, hogy a verbunkos muzsika kül­földön is ismert legnagyobb reprezentánsa a pozsonymegyei születésű Bihari János volt. Biharit még Beethoven is íöbbizben hall­gatta, egyik verbunkosa Beethoven „Ist­ván király" nyitányában csendül fel. Liszt Ferenc különösen Patikárius Ferkó játékát szerette, de sok nevet hozhatnánk fel azok közül a cigányprímások közül, akik már a múlt század első felében a magyar táncmuzsika külföldi népszerűsítése terén nagy érdemeket szereztek maguknak. Ma a helyzet az, hogy cigányaink egy-két kivé­teltől eltekintve — ezek között első helyen Magyari Imrét, Bura Sándort említem — legnagyobbrészt eltértek a régi cigány- tradicióktól és műsorukat tulnyomórészben a jazz-mu- zsika és operettzene közismert számaiból válogatják össze. Úgy tudom, hogy a ma­gyar rádió igyekszik befolyásolni a cigány- zenekarok műsorát és igyekszik őket visz- szavezetni eredeti hivatásukhoz, a régi ma­gyar táncmuzsika, valamint a népies mü- dalirodalom (Egressy Béni, Simonffy Kál­mán, Szentirmai Elemér és mások) szerze­ményeinek ápolására. — Rácz Aladár cigányszármazásu muzsi­kust a napokban nevezte ki a magyar kul­tuszminiszter a Zeneművészeti Főiskola cimbalomtanárának. Ez a kinevezés nemde azt jelenti, hogy a magyar zenében a ci gánymuzsika továbbra is kellő értékelésre tarthat számot? — kérdeztem végül. — Erre tulajdonképpen az a válaszom, hogy a kultuszminiszter Rácz Aladárban nem a kiváló cigánymuzsikust értékelte, ha­nem hangszerének egyetlen európai nevű reprezentánsát. Az ő működésétől remélni lehet, hogy az eddig meglehetősen elhanya­golt magyar cimbalom-irodalom is eredmé­nyeket fog felmutathatni — fejezte be a beszélgetést dr. Major Ervin. Az Uj Magyar Vonósnégyes estje volt a trencsénteplici nemzetközi kamara^ zeneünnep szenzációja A Római Kvartett és a magyar vonósnégyes csúcsteljesítményei TRENCSÉNTEPLIC. — (Munkatársunktól.) Az angol madrigalisták hatalmas sikere követ­keztében nehéz dolga volt azoknak a kamara­zene egyesüléseknek, amelyek ezután következ­tek. A varsói lengyel vonósnégyes Mozartot ját­szotta stílusosan, majd a XVII-ik századbeli Les- sel-en át Jarebsldt mutatta be, a lengyel zene­szerzés egyik igen számottevő tagját. A német törekvésű, de nem mindenütt pontos és biztos együttjátszást egy hölgy vezette mint első hege­dűs s már amiatt is a líra jutott előtérbe. A prágai vonósnégyes a modern cseh zene szolgálatába állította erőit és Petrzelka, Jirák és Novák kamarazenemüveit szólaltatta meg. A há­rom közül kétségtelenül Jirák a legérdekesebb. Merész újító, amellett teli van igazi invenció­val és népi dallammal, csak néha azt a benyomást kapja a hallgató, mintha egyenesen félne és fázna egy ilyen egy­szerű dallam keresztülvezctésétől, mert nem sze­retne a „romantika" gyanújába keveredni. Novák zongoraötöse kiforrott mü, teli szép hanghatásokkal. A prágai fúvósötös Janácek, Suchon és Rejcha újszerű, itt-ott folklorisztikus és mindig modernül egyéni kompozícióival igen gazdagította az új­kori kamarazenéről alkotott elképzelésünket. Ezen az estén is persze Janácek vezetett, köréje csoportosult a figyelem és hallgatóit gaz­dagon megjutalmazta. AZ OLASZOK ÉS A BELGÁK A Római Vonósnégyes estjére úgy tódult a hallgatóság, mint valami szenzációra* ami ka­1938 augusztus 28, vasárnap, HnraonanusHBi marazene fesztiválon figyelemreméltó. A rómaiak tavaly elnyerték az első dijat s az idén is a világ legjobb kamarazene társulataival kellett megküz- deniök. A küzdelem az ő javukra dől el. Az ezen az esten zsúfolásig megtelt terem (egész székso-, rókát kellett betoldani, pedig napok óta zuhogott az eső és sokan elhagyták Trencsénteplicet) * tomboló lelkesedéssel ünnepelte őket, a kamara­zene szinte utolérhetetlen interpretátorait. A régi olasz Boccheririi d-dur vonósnégyesét nemesen lefékezett tűzzel, álmatagon meleg kautilénával tolmácsolták: ez az ő talajuk, ezen a téren otthoni érzik magukat. A 150 éves mü elevenül, moder­nül hatott. Beethoven egy opus 18-a és Dvorák következett, annak a bizonyítékául, hogy az ide­gen stílushoz is kitünően értenek: a klassziciz­mushoz és a szláv romantikához egyaránt. Az angol madrigalisták estjén kívül a rómaiak jelen­tettek csúcspontot. A brüsszeli Quatnor pro Nova együttes Haydnü és César Franckot játszott és ezen a két kipró­bált zeneszerzőn kívül egy Boíkovec nevű prágai fiataltól vonósnégyest. A vonósnégyes vezetése nem volt biztos kézben és minden igyekezet mel­lett a Római Kvartett mellett erős esést jelentett ez az est. A berlini Havemann-kvartett újra a vonal emelkedését mutatta. Igazi német precizitással s természetesen a formák legszorgosabb betartá­sával mutatták be Schubertnek és Beethovennek egy-egy müvét és azután Bernhard Hamannak, a fiatal hamburgi zeneszerzőnek egyik kvartett­jét. Ez a fiatalember iskolai dolgozatot produ­kált: ott vette át a maga számára a motívumo­kat, ahol éppen rájuk bukkant és egy kis modern atonalitással öntötte le az egyebekben konven­cionális kompozíciót. Volt, aki összetévesztette a dolgot s a hátam mögött sűrűn kérdezgették: Schubertét, vagy Beethovent játszanak-e? Ha- mann volt. KODÁLY DIADALA ’ Mindezek után jött az Uj Magyar Vonósné­gyes estje. Az eső még mindig konokul zuhogott#, a fürdővendégek oszladoztak, de ezen az estén a terem még teltebb volt, mint addig. Nem csoda* hiszen a magyarok tavaly egy csapásra meghódí­tották a nemzetközi közönséget. Autók hosszú sora bizonyította, hogy eljött a közelebbi és tá­volabbi vidék. Székely, Palotai, Koromzay és Moskovszky vonósnégyese Kodály Zoltánnal nyitotta meg az estet. Rö­viden, egyszerűen: a magyar mester folklorisz- tikusan melodikus polifóniáját valami olyan transzcendentális biztonsággal szólaltatták meg, hogy modern és klasszikus, atonális és tonális közt eltűnt minden különbség s maradt, ami a magyar zenei kultúra büszkesége: a népdal, a magyar nép lelke, az Alföld délibábja, kissé sirvavigadásos, kissé dacos, parasztosan paj­kos, könnyedén nehézkes ritmus-csodája. SMETANA: „ÉLETEMBŐL" Erre a magyar világra következett Smetaná örökbecsű vonósnégyese: „Életemből". A magyar vonósnégyes olyan tökéletes bele- és átéléssel tolmácsolta a legnagyobb cseh zeneszerzőt, hogy a müsorszám befejeztével tombolva tört ki a lelkesedés* Szűnni nem akaró tapsviharral ünnepelték a magyar zené­szeket a technika, stílus és összjáték valóban döbbenetes csúcsteljesítményéért. Műsorukat Beethoven 59-es opuszának első né­gyesével fejezték be. Amit ez el produkáltak, min­den jelzőt megszégyenít. A terem lélekzetvissza- fojtva kisérte a játék percről-percre váltakozó fázisait. Joachim tradíciójához méltó nemes szor- dinirozottság mellett Beethoven andante- és ada­gio álmai, szkurril és megmakacsosodott capric- ciói és a győzedelmes, örömet osztó fináléja tü­zesen, plasztikusan elevenedtek meg. Kodály,, Smetana, Beethoven: három mester, három világ, három stílus. Az Uj Magyar Vonósnégyes sehol egy pillanatra nem vétett a stílus ellen. Az össz- játékról csak az mondható el, hogy: egyetlen hangszer volt a négy vonós; a leg­tökéletesebb, a legcsodálatosabb összjáték, amit Joachim és Rosé vonósnégyese, vagy Hu- bay-Popper után hallottunk. A külső siker rob­banó volt, mindenki érezte, hogy a magyarok az idén megnyerték a fcstivál első diját. (Tavaly a rómaiak kapták.) A tapsvihar nem akart véget érni s a fáradt magyar muzsikusok egy Mozart- andantéval köszönték meg az ünneplésüket. Cso­dálatos, felejthetetlen est volt: a trencsénteplici gazdag zeneünnep szenzációja. Dr. NEUBAUER PÁL. (*) Film Horthy Miklós németországi útjáról, (Szerkesztőségünktől.) Az amerikai 20tfh Cen- tury-Fox-filmgyár hangos híradója elkísérte Horthy Miklós kormányzót németországi utján. A magyar államfő diadalaltjáról, a bécsi, kiéli, hamburgi, nürnbergi fogadtatásról és ünnepsé­gekről festői képekben számol be a különkiadá­sa 20tlh Century-Fox híradó. (*) „Csallóközi lélek". Komáromból jelentik: A Virradat-nyomda kiadásában az őszi könyv­piacon jelenik meg Erdőházi Hugó ötödik vers­kötete „Csallóközi lélek" címmel. (*) Angol énekesek Pöstyénben. Tudósítónk jelenti: A pöstyéni muzeumalap javára a Ther- mia-Palace szálloda halijában a világhírű angol The Tudor Singers énekegyüttes igen sikerült hangversenyt adott előkelő közönség jelenlété­ben. Az előadott skót népdalok különösen nagy sikert arattak;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom