Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)

1938-08-28 / 196. (4639.) szám

6

1938 augusztus 28, vasárnap.

Levelek An

Irta: Borsody István

4.

Aki a közmondásos angol jólétet és gazdagságot kívánja megismerni, az menjen ki az angol vidékre. Maguk az angolok is itt élik legszebb napjaikat, távol a megvetett várostól, ahol a munka, az üzlet kegyetlen irama uralkodik. A vidék viszont érintetlen a hétköznapok forgatagától, nincsenek gyárak, bankok, üzletházak, raktárak és emelődaruk — ezek a városhoz tartoznak és ott is maradnak száműzött némaságban, amikor az ember elvégzi köztük munkáját és visszatér az elveszett paradicsomhoz — a szabad természethez ..*

Dehát nem is sikerült senkinek sem úgy megtalálni ezt az elveszett paradicsomot, mint éppen az angoloknak, akik a sors különös kegyéből olyan fényűző vidéket tarthatnak maguknak, ahol csupa park és liget nyugtatja meg a modern ember fáradt és unott kedélyét. És az angolok is csak úgy juthattak ehhez hozzá, hogy gyarmatokon végezték, vagy végeztették el azt a munkát, amit más országokban a vidék népe az eke szarvánál, vagy kaszával kezében végez. Mert Angliában úgyszólván nincsen mező- gtftdaság, nincsenek földműves falvak, nem folyik veritékes munka az Isten szabad ege alatt és aki angol szociális nyomort akar látni, az a vidéken hiába keres „viharsarkokat” ■—■ ilyenek csak a városok proletárnegyedeiben találhatók — és bőven, mert Angliában is van szegénység, szociális egyenletlenség, vagy ha éppen úgy tetszik, társadalmi igazságtalanság. De vidéken ennek nyoma sincsen. A vidék az szent és dédelgetett kedvenc, se munka, se nyomor nem veri föl a természet csöndjét, a vidéken minden gazdagon gondozott, mint valami mesebeli királyi kertben s az idegen szinte nem is tudja, hogy a Természetnek hódol-e az angol, amikor oly gyöngéd szeretettel óvja a vidéket minden rossztól és csúnyától —■, vagy önző számítással pusztán saját kényelmét igyekszik biztosítani.

De talán ne is irigyeljük az angolokat pont ezért. Az angol városokat vigasztalanul ellepő gyárak és irodák aligha lehetnek kellemesebb és szebb munkahelyek, mint a magyar rónák, amikor kitárulnak a magyar munkás keze előtt... Az angol nép nagy árat fizet érte, hogy a városok határában gondtalan üdülőhelyek fogadhassák. De az angolok is csak véletlenül rendezték igy be életüket, s változtatni ezen ma már aligha lehet. Angol mezőgazdaság —- ami megmásíthatná az angol vidék képét — csak óriási védvámokkal lenne lehetséges, ez pedig az életet drágítaná —, nem is szólva arról, hogy eltüntetné az angol föld mai semmittevő szépségét, amiről egyetlen angol sem lenne hajlandó lemondani.

így tehát valószinü, hogy még nagyon sokáig egyforma gondtalan-dologtalan, boldog világ marad az angol sziget szabadon maradt földje, mert mivé is lenne e sziget lakója, ha elvesztené ezt a kincsét, ami hittel, örömmel és erővel tölti el, hogy jól végezhesse dolgát üzletében, gyárában — szóval városában ... Előbb el kellene veszíteni az egész brit világbirodalmat. Csak ez az elképzelhetetlen csapás kényszerithetné Anglia lakóit, hogy lemondjanak „parlagon heverő”, mindenért kárpótló szabad rétjeikről, ahol gyepre lépni nem tilos — és kapával kezükben álljanak ott, ahol ma cricketet játszanak..

így hát valószinü, hogy még sokáig tündököl a pompás gyep is a vizdus angol földön és az egykedvűen legelésző birkák, marhák és magányos lovak sem tűnhetnek el onnan egykönnyen, ha már annyira odatartoznak az angol vidék ösvényekkel és sövényekkel megosztott képéhez. Hiszen az égen még a felhők is folytatják a föld békés játékait, midőn sehol még nem látott, szebb- nél-szebb formákban jelennek meg a végtelen színen. Hatalmas gótikus katedrálisok uralkodnak itt-ott egy-egy vidék fölött. Építőik nem törtek annyira a fellegekbe csúcsíves vonalaikkal, mint társaik a kontinensen, nem is szöknek el a földtől annyira, mint Európa gótikus katedrálisai, nem any- nyira önmagukért, mint vidékükért állnak a magasban, meleg összhangban az alattuk elterülő házakkal, fákkal és távolban elvesző tájakkal. Ebben a környezetben festette képeit Turner is, aki örök időkre megcáfolta azt a különben sokban indokolt véleményt, hogy az angoloknak nincsen érzékük a festés művészetéhez. A természet művészi berendezésénél viszont senki, sem juthat sz£hoz az angolok mellett. És ez már nem is

irható egyszerűen a jólét számlájára, ehhez különös zsenialitás kellett — igaz, fényűző föltételek mellett —, ami azonban csöppet sem csökkentheti csodálatunkat az angol vidék tájképei fölött, ahol Isten és ember keze a világ legszebb harmóniáit tudta ösz- szevarázsolni.

S amint nézem ezeket az angol tájakat, úgy érzem, mintha ennek örökké igy kellene maradni. Ez a „merry old England” — a vidám és boldog öreg Anglia földje, amiért minden áldozat kevésnek látszik —, s ha a divatos kérdést szegeznék az angol ember szivének, hogy miért lenne kész harcolni és vérét ontani, azt hiszem, öntudatlan mélységből csak egyetlen válasz hangozhatna: a ,,country”-ért, a vidékért... És ez nem is lenne olyan romantikus szóvirág, mert ha Anglia hadbavonulna, ez azt jelentené, hogy veszélyben van az angol jólét, amihez elsősorban a maga gondtalanságában fürdő angol vidék is hozzátartozik ...

De háborúról a boldog angol vidéken nincsen szó. Az angol fák terebélyes, isteni nyugalommal álldogálnak az árkádiai mezők fölött és mély béke él az emberekben is, akik a fák tövében, vagy a rétek puha szőnyegén játszadoznak —■, gyermekkorra emlékeztető gondtalansággal, amit bátortalanul irigyel- 1 hét mindenki, akinek ilyesmi nem juthatott osztályrészül. Mert hazánk gondterhes szü- : lőttje csak értelmetlenül meresztgetheti szemét, ha olyasmit hall, hogy felnőtt angol férfiak azért érkeztek meg Ausztráliából, l hogy összemérjék erejüket az angolhoni I cricketcsapattal, ebben az igazán gyermeteg j labdajátékban^ amelynek rendkívüli és nép- \ szerű szépségét még akkor is csak nehezen | érti meg a „barbár” kontinentális halandó, 8 ha anglomániás rajongással veszi tudomásul, í hogy a cricket eredeti és hamisítatlan angol játék.

Persze az angol vidék teljes boldogságát az angol gazdagok élvezik. De vágya a szegénynek is csak egy lehet, hogy ő, vagy utódja egyszer úgy élhesse yilágát az angol földön, mint példaképe: az angol uralkodó osztály. Ennek az osztálynak erejéhez tartoI Óriási választéík! Legolcsóbb áraki

Pausz T., KoSiee

Üveg — parcellán — villany csillárok!

UIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIllllllllilillllllllíllllllilllIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIilllIlllllliirillllllllllllllllllllllllllllllltlIIIIIlllllllllllllllllllllHIIIIHI

Modern képkeretezés, üvegezés

Hllllllllllllllllllllllllllllllltlllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllliillllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllilll Telefon 2423 Alapítva 1833

1

11/ ________________

| |n| ml .......................... .................................—HM IMII 1III1M fT——— zott mindenkor a bölcsesség, hogy nem zárta le a sorompókat a föltörekvők előtt és tiszteletben tartott ideál tudott maradni a kívülállók előtt is, mert mindig maga mellé engedett annyi uj elemet, hogy gyűlölet és irigység el ne sodorja őt. Az angol demokrácia lényegében véve nem is demokratikusabb ennél az arisztokratikus magatartásnál ... Ez a szociális bölcsesség ügyeskedik ma is a nagyszámú angol proletárság életének megjavításán —■, mert Angliában jól tudják, hogy a szociális igazságtalanság és velejáró elégedetlenség mily veszedelmet jelenthet elsősorban az uralmon lévők számára. Csak ilyen fejlett politikai érzék tarthatta fönn Anglia évszázados uralkodó tradícióit is, csak igy maradhatott meg Árkádiának az angol föld, ahol a gazdagok zavartalanul élvezhették exkluzív vidéki kastélyaik magányát, mert köröttük egyre többen ér- | hették el a kisebb-nagyobb birtokokat és j mindenkinek bőven kijutott a fák, mezők és | vízpartok gazdátlan szépségeiből. A szegé- j nyék ugyan újabban egyre jobban vágynak a városba, a proletár unatkozik a vidéken és mig London urai hétvégén csaknem teljesen kiürítik a várost, a nincstelenek ellepik az olcsó városi szórakozóhelyeket.

Angliában a magábazárkózott városnak nem is volt soha olyan egyedülvaló jelentősége a magas kultúra polgári történetében, mint a kontinensen. S a városból kivágyó — a technikai civilizációtól megundorodott — korban Anglia automatikusan vette át a vezetést, amikor fejlett vidéki életével példát mutatott arra, hogy lehet a várost minél gyakrabban és könnyebben elhagyni. így lett az angol vidéki „weekend” a kontinensen is nagy

népszórakozássá. Az angol vidék viszont keresztül-kasul arisztokratikus külsejű és jellegű. E stílus szerint vidékeken vannak az uralkodó osztály évszázados iskolái is —í Cambridgeben, Oxfordban, Etonben —, ahol régi családok sarjai őseik helyén ülnek ma is a viharvert iskolapadokban. Elődeik faragták már be nevüket az egyszerű fapadokba, ahol ugyanazt tanulták, mint a mai nemzedék: az elit uralmának angol tudományát* Tantervé és tanrendje alig van ennek az iskolának, csak célja: hogy fair úriembereket neveljen az angol nemzet élére, akik gőgösen erősek, de éberen és megértőén alkal- mazkodók is.

Az angol vidék a maga ősi természeti szépségében és civilizált kényelmével szinte szimbóluma az angol életnek és életmüvé- szetnek. Az angol görcsösen ragaszkodik az eredethez, a múlthoz, a nemzeti tradíciókhoz, de sohasem elvakult, sohasem maradi —, mert ahogy sima és gyors utakkal, villanynyal és vízvezetékkel tudta ellátni földjét, anélkül, hogy megbontotta volna a természet harmóniáját —, éppúgy tudott ósdi (sokszor becses) házakat lerombolni, önkormányzatot adni gyarmati népeinek, vagy régi rossz honi szokásaitól megszabadulni —, ha a modern haladás ezt úgy kívánta. Tradíció és haladás, középkori uniformisok a Buckingham-palota előtt és áramvonalas mozdonyok a szomszédos Victoria-pályaud- varon — a bölcs és példabeszédes angol kompromisszum jellemzi az angol múltat és jelent is. Ez volt mindenkor az angol nép legnagyobb ereje és valószínűleg ez fogja megtartani továbbra is az angolokat a nemzetek élén.\

(Vége.)

Debrecen, 1938. augusztus.

A Nyári Egyetem nemzetközi tanfolyama véget ért, a világ minden tájáról. Debrecenbe sereglett közel ezernyi diák, tanár és tudós az augusztusi tanfolya: befejezéséül egy hetet Budapesten fog most tölteni.

A debreceni hetek vidám szórakozásokkal tarkitott komoly munkával teltek el. Tanulságokban gazdag, s felejthetetlenül szép volt ez a gyorsan lepergett néhány hét, külföldiek és magyarok számára egyaránt.

Az egyetem tudós vezetői, s Debrecen város európai gondolkodású podesztái, sok más külföldi egyetemet megelőzve idejekorán megérezték, mit fog az ország, s városuk számára jelenteni, ha megfelelő tudományos alapozással és ügyes szervezéssel nemzetközi jelentőségűvé fogják a debreceni Nyári Egyetem intézményét fejleszteni.

Az eredmény minden várakozást felülmúlt: az elmúlt tiz év alatt az itthoni magyar hallgatók százain kivü! 1402 külföldi és 401 külföldön élő magyar vett részt a Nyári Egyetem tanfolyamain.

A Nyári Egyetem legnagyobb érdeme azonban, hogy a magyar nyelv iránt világszerte tudunk ma már érdeklődést kelteni, a világ minden nyelvére fordítják irodalmunk javát, külföldi diákok macflmr könyvet vásárolnak és olvasnak, magyar költeményeket szavalnak, magyar versek szövegére éneklik legszebb népdalainkat

Gyönyörűség volt hallgatnunk: az idei tanfolyam záróünnepélyén

az albán, angol, amerikai, belga, bulgár, cseh, dán, észt, finn, francia, holland, lengyel, lett, maláji, német, olasz, orosz, perzsa, román, jugoszláv, jávai, indokinai, szumatrai, török hallgatókból és amerikai magyarokból összeállított énekkar kifogástalan kiejtéssel énekelte a Hullámzó Balaton, Kerek ez az erdő, Kék nefelejts soha meg nem unható régi nótáinkat.

A hangverseny követő bucsubált pedig csárdással nyitotta és csárdással fejezte be a sokszáznyi idegen diáksereg.

Több népdalunkat angolra, németre, egyéb nyelvekre fordították* s távoli hazájukba is magukkal viszik lelkes magyarszerető lányok és fiuk. És, hogy a külföld egyetemein is tovább terjesszék, — a magyar nyelv elsajátítására való lehetőség a Magyarországra ezután készülőknek is megadassék, —

a debreceni Nyári Egyetemen felállított Magyar Nyelvmesteri Vizsgálóbizottság a letett vizsga alapján a Magyar Nyelvmesteri Oklevél megszerzését külföldiek számára is lehetővé tette.

Soha annyi magyar nyelvtan, magyar szótár nem fogyott, mint Debrecen és Budapest könyvkereskedéseiben fogyott és fog ezután még elfogyni.

A Nyári Egyetem idei tanfolyamának napi programja három, egymással meglehetősen ellentétes mü- sorszámból tevődött össze.

Reggeltől délig, sőt itt-ott egy-két órán a délután folyamán is, a legkomolyabb egyetemi tanulás. Délután világvárosi fürdőélet a Nagyerdő óriási kiterjedésű strandján, esténkint éjfél, sőt hajnalig tartó mulatozások, tánc és cigányozás.

A tanfolyam tanulmányi része azonban minden kritikát kiálló magas színvonalon állott. A Nyári Egyetem vezetőségének a külföldi egyetemek legkiválóbb tanárait, tudósait sikerült az idei tanfolyamon való részvételre, előadások tartására megnyerniük. Külföldi és magyar tanárok, ismertnevü tudósok nemes vetélkedésben igyekeztek nemzetközi hallgatóságuknak tudásuk legjavát közvetíteni.

Ám, hogy fért meg mégis egymás szomszédságában a komoly munka s a sokféle szórakozási lehetőség? — Kitünően! A századközepi uj generáció pompásan össze tudja, úgy látszik, a legkomolyabb munkát a legvigabb mulatozással egyeztetni. A reggeli órákban aktatáskáikkal az egyetem kapuján belépő, három emelet tantermeiben szétszéledő, komoly viselkedésű nemzetközi ifjúság lelkes figyelemmel hallgatta tudós tanárai magas színvonalon álló előadását, szorgalommal jegyezgetett és jegyzetei kiegészítésül tanáraival és diáktársaival további élénk eszmecserét is folytatott. Senki tehát rossznéven nem vehette tőlük, hogy a tanulmányi rész komoly elintézése után pazar jókedvvel, —• ha itt-ott talán mértéken túl, — vették ki az élet egyéb örömeiből is részüket. § .valljuk be,

a lényeget tévő tanulmányi részen kivül a debreceni nyár napsugaras része is nem kis tartozéka annak a vonzóerőnek, mely a Nyári Egyetem tanfolyamaira évről-évre mértani arányokban növekvő szaporulatban vonzza Magyarország kálvinista Rómája felé a világ ifjúságát.

A debreceni egyetem világviszonylatban is monumentális kiállítású épületeiben megrendezett nyári tanfolyamnak tanuláson kívüli, érdekesnél érdekesebb élményekkel telitett része is külföldiek és magyarok lelki épülésére, a müveit külföld, s a müveit magyarság kölcsönös megismerésére és becsülésére vezetett

A megnyitó ünnepség, s az ezt követő társasvacsora és bál óvatos ismerkedéssel, mondhatnók lelki ta- pogatódzással indult. Kisebb-nagyobb csoportok alakultak, és aki a magyarok közül csak némi nyelvtudással birt, már induláskor rengeteg barátra tehetett szert. Mert a külföldiek elsősorban magyarokra voltak kiváncsiak. Hogy e kíváncsiságuk a puszták romantikájának, a magyar zene varázsának, vagy a magyar bor erejének forrásából táplálkozott-e, — mindegy, az általános helyzet és hangulat stilszerüségéhez tartozott, hogy a német, holland, svájci, amerikai, dán, s többi külföldi lánynak és fiupak egy kettőre magyar párja legyen, a reggeli tanórákon magukba szivott magyar tudásukat az egyetem falain kivül a gyakorlatba is átültessék.

— „Mi tetszett legjobban, miért szerettem meg Magyarországot?" — címmel naplókat, dolgozatokat, cikkeket imák a külföldi diákok, melyeket az ősz folyamán otthoni lapjaikban fognak megjelentetni.

Hogy Magyarország népszerűsítése, a magyar nyelv megszerettetése szempontjából maga ez a tény, mit jelent, s fog jelenteni, bővebb magyarázatra ugyebár nem szorul. S ha mi magyarok kedvesen, vendég- szerető módon fogadtuk őket, foglalkoztunk, törődtünk velük, tanulmányaikban és felníerülő kisebb-nagyobb nehézségeikben segítségükre voltunk, mulatozásaikban nagyképűsködés nélkül, magyaros jókedvvel vettünk részt, nemcsak, hogy közelebb jutottunk a müveit külföld megbecsüléséhez és megértő leikéhez, szivük szere tétéből is megszereztük a maKomoly munka, — vidám szórakozások

Debrecen Nyári Egyefemén

Irta: HUNGARICUS VIATOR