Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)

1938-08-27 / 195. (4638.) szám

nő koncessziókat tett, de a szudétanémetek egyáltalán semmiféle engedményt nem tét' tek. Az érvek, amiket a két fél fölsorol, tel­jesen összeegyeztethetetlenek. Nagy engedmények szükségesek mindkét részről Londonban tudják, hogy a probléma meg­oldhatatlan, ha a csehszlovák kormány nem tesz az eddigieknél sokkal nagyobb enged­ményeket. De szudétanémet részről is ugyan­ilyen nagyarányú koncessziókat kell tenni. Londonban tudják, hogy a holt pont nem tarthat soká, mert különben baj lesz. A dön­tés Hitler kezében van és az ő szava az egyetlen felelet a háború, vagy a béke kér­désére. Németországnak értésére kell adni — írják az angol lapok —, hogy a konflik­tusba való erőszakos beavatkozás a birodal­mat a legszörnyübb veszedelembe sodorhat­ja. Éppen ezért bizonyos körök úgy vélik Londonban, hogy a holtponton csak úgy lehet tovább jutni és a megoldást úgy lehet megtalálni, ha a birodalmat figyelmeztetik azokra a következményekre, amikkel a tár­gyalások egyoldalú megszakitása járhat. Angol hivatalos jelentés a helyzetről LONDON. — A hivatalos rádióhirszolgálat je­lenti: „A sajtóban nagy jelentőséget tulajdoníta­nak azoknak az prágai jelentéseknek, amelyek szerint a csehszlovák kormány uj alapot dolgozott ki a sziidétanémetekhez való közeledésre. Jólér- tesült körökben ezt a körülményt olyasvalaminek látiák, ami bebizonyítja, hogy a csehszlovák kor­mány őszintén törekszik a megegyezésre. Lon­donban az uj javaslatokat még nem ismerik, de fontosnak tartják, hogy szudétanémet részről ugyanolyan békülékeny szellemet mutassanak, mint a kormány részéről. A tárgyalások mai ál­lapotában minden érdekelt tényező kötelessége, hogy tartózkodjék olyan akcióktól, amelyek a lég­kör újabb megzavarását eredményezhetnék. I magyar iskolaügy Irta: Kováts Miklós A lelkesedés igaz örömével állapíthatjuk meg1, hogy a nemzetiségi nagy, komoly összefogás ked­vező eredményeket hozott az iskoláztatás terén is. A magyar szülők nemcsak azt értették meg végre, hogy mily páratlanul nagy, életre kiható jelentősége és fontossága van annak, hogy a gyermek az anyanyelvén tanuljon, — de megér­tették a magyar gyermek magyar iskolába való járatásának még talán ennél is fontosabb nemzet­mentő jelentőségét.' : A nem-magyar iskolába íratott gyermek — nem üres állitás ez — elv ész a fajtája, a nemzete számára. Nemcsak nem hallja ott édes magyar anyanyelve egész életén kisérő muzsikáját, de — és ez a legsúlyosabb — nem érzi ott a magyar szellemet! ; A nem-magyar iskolába járó gyermeknek, — a szellemi téren nagyon komoly elmaradása mel­lett, — még a gondolat- és érzelemvilága is más, mint annak a gyermeknek, aki szülői gerinces­sége, öntudata révén a magyar iskolába kerül. A gyermek faji szempontból megbizhatóbb, gerin­cesebb, a küzdelmes életben bátrabb, biztosabb léptekkel haladó — ha az anyanyelvén tanulhatja meg az élet iskolanyujtotta alaptudományát. * Az 1938/39-es tanévre a múlt évhez képest az első osztályokba itt-ott 40 százalékkal több ma­gyar gyermeket Írattak be. S ez a szám, most, az iskolaév eleji beiratásoknál, még emelkedni fog és még újabb 20—40 százalékkal emelkedne to­vább, ha a magyarság kellő számban kaphatná meg azokat az iskolákat, amelyre szüksége és joga is van. Az az aktivista ijesztgetés, miszerint hátrányt jelent az, ha nem cseh iskolába Íratjuk a ma­gyar anyanyelvű gyermekeket is — ma már ide- jétmulta kortesfogás! Már nem félnek ettől . . . Ma már a statútum-tárgyalásoknál tart a nemze­tiségi kérdés, amelyet lehet esetleg lassan vinni, több-kevesebb hétre elodázni, de amelynek életre- hivása ma már elkerülhetetlen! Úgy látjuk: ma már nemcsak a kisebbséghez tartozóknak lett hitvallása a béke érdekében, hogy a nemzetiségek minden egyes egyedének ál­dáshoz, kenyérhez kell jutnia, ezt parancsolja az élet, ezt. írja elő a demokrácia szelleme. De ezt követelik a béke-, a kisebbségi- s a másfajta szer­ződések, de ezt írja elő az alkotmánytörvény is! Az életlehetőséget megtagadni — káros következ­mények nélkül — egyetlen nemzetiségtől sem le­het és — nem is szabad, mert általa a nagy ösz- szességgel szemben történne nagy, esetleg helyre­hozhatatlan mulasztás, vétek. Igenis: magyar iskolába minden magyar gyer­meket, hogy a fajtájának s az emberi nagyközös­ségnek hasznos, értékes tagjává fejlődhessen, akire számítani, akire építeni lehet, mert nem ne­velték karakternélküli, akaratnélküli asszimi- lánsnak. Komoly jogállam nem nemzetleniti el a nem­zetiségeit. Legelsősorban is a törvény erejével, szigorá­val kell lehetetlenné tenni, hogy például magyar gyermek más nemzetiségű iskolába kerülhessen a nem presszionált szülői akaraton kívül. Ezért elegendő magyar iskola kell, annak min­den válfajából: a legalsóbbtól a legfelsőbbig! De 1938 augusztus 27, szombat. Optimista állásfoglalás Hodza nyilatkozni az ni „tárgyalási alapról*1 — A miniszterelnök nagyjelentőségű bejelentései az európai sajtóban — A „formai** és a „tartalmi** megegyezés - A középeurópai népek uj közössége LONDON. —«■ Paula Lecler amerikai uj­ságirónő beszélgetést folytatott Hodza Mi­lán miniszterelnökkel. A nyilatkozat a Daily Telegraphban jelent meg, számos amerikai lapban és a Paris Soirban. Hodza Milán többek között a következőket mondja: — Remélem, hogy hamarosan uj, harma­dik alapelvet találunk a tárgyalások számá­ra. Az eseményeknek olyan stádiumába ér­keztünk, amikor a megoldás nem halasztható el többé. Éppen ezért megkísérlem, hogy megegyezzünk nemcsak formális téren, azaz a tárgyalások folytatásával, hanem más ér­telemben is, azaz az uj tárgyalási alap segít­ségével. Hodza kifejezte azt a reményét, hogy ezt a kompromisszumot néhány nap alatt sikerül megtalálni. Arra a kérdésre, vájjon Cseh­szlovákiát megyékre, illetve a svájci kanto­noknak megfelelő részekre osztják-e, a mi- | niszterelnök a következőket válaszolta: — Erre a kérdésre most még nem felelhe­tek. Mindenesetre tárgyalni fogunk minden észszerű kompromisszumos alapról, akár lord Runcimantól, akár másvalakitől kapunk ja­vaslatot. Az önkormányzat Az autonómiáról Hodza igy nyilatkozott: — Az autonómia kétértelmű kifejezés. Nem nevekről1 és szavakról, hanem konkrét gondolatokról kell vitatkozni. Minden prob­Szftllő Géza a stockholmi kisebbségi kongresszuson beszédet mondott a nenzillsiiek súlyosbodó helyzetéről STOCKHOLM. - Az európai nemzeti kisebbségek konferenciája ezidei nagygyű­lését — mint azt már jelentettük — Stock­holmban tartotta meg. A nagygyűlés meg­nyitása csütörtökön történt. Wilfan, a kon­gresszus elnöke üdvözlő beszédében rámu­tatott arra, hogy a nagygyűlés valamennyi résztvevőjét a népi eszme gyűjtötte egybe és az a ter­mészetes törekvés, amely az egyes nép­csoportokat a nemzeti kultúra és a nem­zeti gazdasági javak megtartására vezeti. Dr. Szüllő Géza, a konferencia egyik társelnöke, aki már évek óta képviseli a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbsé­get ezen a konferencián, lendületes be­szédet mondott s abban ismertette a nem­zeti kisebbségek helyzetét. Megállapítot­ta, hogy a nemzeti kisebbségek lehetősé­gei az utóbbi időben minden téren ijesz­tően csökkentek. Dr. Besedniak szlovén előadó jelentésében felállította a háboruutáni idők nemzetiségi politikájának mérlegét. Kihangsúlyozta, hogy a genfi liga, amelyre a kisebbségek vé­delmére vonatkozó nemzetközi szerződé­sek végrehajtásának ellenőrzését bízták, e védelem legerősebb ellenfelének bizo­nyult. Kitűnik ez már abból a tényből is, — mon­dotta, hogy az 1929. és 1935. évek kö­zött eléje terjesztett 852 apansz közül mind­össze öt került eldöntésre. Báró Jósika János, az erdélyi magyarok képviselője beszédében kidomborította, hogy a nemzeti kisebbségi problémát Európá­ban nem engedményekkel és szerződések­kel, hanem a népi jogok kiterjesztésével és azok tiszteletbeníartásával lehet csak kielégítő módon megoldani. A nagygyűlés bizottságokban folytatja ta­nácskozásait. A gyűlésen, az európai nem­zeti kisebbségeknek harminc képviselője vesz részt. Két és félezer szlovákiai rádióelőfizető mondott ie rádiójáról; mert a fentartására nincs pénze Szomorú statisztika ■ 179 esetben vonták meg hivatalból a koncessziót POZSONY. — A postaigazgatóság Szlovákiá­ban vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy miért mondják le utóbbi időben oly sokan rádiókoncesszióju'kat. A vizsgálatot 9130 esetben ejtették meg, ezek közül 2395 esetben nemleges volt az eredmény. A rádióelőfizetők 1701 esetben amiatt mondták le a rádió hallgatásáról, mert nem volt pénzük elavult készülékük javíttatására és uj lámpák beszerzésére. A rádióelőfizetéshez szükséges pénz hiánya miatt 656-an mondtak le a kon­cesszióról és 115 esetben elvették a készüléke­ket a részletek nemfizetése miatt. A villamosáram feszültségének megváltoztatása miatt 748 koncessziót mondtak le. Elhalálozás kö­vetkeztében GG5 rádióelöfizetés szűnt meg. A rá­dió élvezetéhez szükséges idő hiánya miatt 334-en mondták le az előfizetést. A más nyári és téli lakás miatt 66-an, állandó vételi zavar miatt 21-en és ugyancsak 21-en mondtak le a a rádió élveze­téről azzal az indokolással, hogy rossz a mÜ6or. Hivatalból 179 engedélyt vontak be és különböző más okokból 1933 személy szüntet­te be a rádiókoncessziót. azután ezeknek a magyar iskoláknak az élére ma­gyar igazgatók, osztályaikba magyar tanárok ke­rüljenek és még csak véletlenül sem olyanok, akik csak magyarul is tudnak! Minden legkisebb faluban legyen magyar is­kola; ugyanannyi magyar szülő kérhessen és kap­jon magyar iskolát, ahány cseh szülő cseh iskolát kap, ha kér! A magyar iskolának is ugyanaz a fórum legyen a fenntartója, mint a cseh iskolák­nak, de ezekért feltételek ki nem köthetők! Ma az a helyzet, hogy igen sok magyar iskola élén csak magyarul is tudó igazgató áll és tan­termeiben csak magyarul is tudó tanár, tanító tanít: Kaszony, Som, Vári, Nagydobrony, Bátyú, stb., pedig ezek magyar többségű községek. Ezért állhat elő azután az az abszurditás, hogy például Beregujfaluban, ahol az 1512 lélekből 1359 ma­gyar van, télen az egyik jótékonysági egyesület csizmaadományából egyetlen magyar gyermek sem kapott! Vannak szinmagyar községek ma­gyar iskola nélkül, például: Karácsfalva, ahol 447-ből 305 a magyar, Mátyfalva, ahol 771-ből 406 a magyar, és igy tovább! A lehetetlenséggel határos emez állapotokat a statútumnak radikálisan orvosolni kell, — de emelkedjenek öntudatuk magaslatára a magyar szülők is: gyermekeiket, kivétel nélkül, magyar iskolába Írassák be, mert csak ennek teljessége esetén lehet teljes a mi magyar „kisebbségi** is­koláztatásunk is. lámának két aszpektuma van: a tartalom és a forma. A tartalom tekintetében a kor­mány olyan javaslatokat tehetett a szudéta- néiueíeknek, amely javaslatok nem sokban, különböznek a szudétanémet követelésektől,, Ezen a téren a megegyezés előtt állunk. Ami azonban a formát illeti, úgy a szudéta­német javaslat összeegyezheíeílen Csehszlo­vákia oszthatatlan egységével, integritásá­val, a nyilvános élet gyakorlati viszonyai­val és a mi parlemeníünkkel. E látszólagos ellentét dacára mégis azt mondhatjuk: a megegyezés lehetséges, mert csak a torma az, amelyben még nem találtunk megoldást. Szívós munka a megegyezésért Hodza ezután a kormány és a szudétané­met párt tárgyalásairól nyilatkozott s kije­lentette, hogy a megegyezés csak rendkí­vül nagy türelemmel érhető el. Csoda nem létezik, amelynek segítségével a megegye­zés hirtelen megszülethetik s lassú, szívós munkára van szükség s a nép együttmű­ködésére. — Megmondtam népemnek, hogy kezét nem teheti ölbe és nem tekinthet tétlenül egy ideális biztonságra. Hodza angol beszédét hirtelen németre fordította s Goeíhe-idézettel illüsztrálía ál­láspontját: „Amit apáidtól örököltél, nap­nap után szerezd meg újra, hogy birtokod­ba vehesd azt.** Hodza szerint a probléma könnyen megoldható volna, ha csak bel­ügyi kérdés volna. Csehszlovákia azonban tudja, hogy problémája részlete a világbé­kének s a kérdés nemzetközi fontosságára való tekintettel Prágának rendkívül óvato­san kell eljárnia. Ilyen körülmények között lojálisán meghallgatta azokat a tanácsokat, amiket Francaiország, Anglia és más bará­tok adtak és igyekezett a csehszlovák kü- lönérdekeket összeegyeztetni Európának érdekeivel és békevágyával. Ezért hajlandó a legmesszebbmenő kompromisszumig el­menni. De a második s az általános béké­nek megfelelő felelősséget sem háríthatja el magáról Csehszlovákia s ezért ki kell tartania egysége, integritása és ereje mel­lett. Csak igy válhat az európai egyensúly szilárd elemévé.-— Nem hiszem azonban, hogy ez a két lé­nyeges felelősség ellentmond egymásnak, —. folytatta a miniszterelnök, — Az általános euró­pai helyzeten belül Németországgal sem kerül­nek ellentétbe. A dunai térben és Csehszlová­kiában senki sem kivan konfliktust és féltékeny- kedést. Minden ország biztosítani akarja függet­lenségét, de egyébként hajlandó az együttműkö­désre, Amikor ezt mondom, különösen a kisan- fcantra, Magyarországra és Bulgáriára gondolok, Középesiri^ai egység — Ha a csehszlovák problémával konstruktív módon foglalkozna Európa, akkor rájöhetne, hogy vannak kis népek, amelyek érdekei azono­sak, vagy csaknem azonosak s kívánságuk egye­dül az, hogy függetlenségüket egyedül megőriz­zék a benemavatkozás alapján és az együttmű­ködés elvének segítségével. Azt szeretném mon­dani, hogy megszületett a középeurópai népek „common wcalih“-jének lehetősége és légköre, A dunai népek érdekei összeegyeztethetők Né­metország érdekeivel s a csehszlovák problémát csak a teremtő és konstruktív európai politika oldhatja meg. Az ujságirónő azt kérdezte, vájjon igazak-e azok a hírek, amelyele szerint Hodza inkább hajlandó a kompromisszumra, mint a kormány tarjai. — Az én utamat az a tisztelet írja elő, amelyet a néptől rám ruházott feladatokkal szemben ér­zek. Nem törődöm kívülállók véleményével és kommentáraival. Kötelességem, hogy a pártok és a csoportok nézeteit összhangba hozzam és soha sem szünök meg teljesíteni egy demokrati­kus állam miniszterelnökének feladatait. Lord Runciman missziójáról a következőket mondotta Hodza: — Nagyon megnyugtatónak tartom, hegy lord Runciman itt van. Mert jelenléte gyako lati bi­zonyítéka a brit közvélemény érdeklődé' ' r.ck. A magam részéről örömmel állapítottam meg, hogy a lord hatalmas alkotó energiával rendelkezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom