Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)

1938-08-26 / 194. (4637.) szám

^RWEa-MAtí^HimiAR

7

1938 augusztus 26, péntek.

Az eltitkolt amerikai örökség miatt súlyos pénzbüntetésre Ítéltek egy szakolcai asszonyt

80.000 koronát örökölt ■ 18.237 korona pénzbüntetésre Ítélték

SzmHÁz-Kör^vKciLTCreA.

Grél Jenő:

Shakespearetől Shakespeareig,

Hamlettól Hamletig

POZSONY. — Kuőáné-Sáíék Karolina 64 éves asszony, Salek József 70 éves munkás és Salek Alajos 47 éves munkás, valamennyien szakolcai lakosok örökség eltitkolása miatt keveredtek jövedékkihágási bünperbe. Az ügyet dr. Markovics egyes- biró tárgyalta ismételten a pozsonyi kerületi bíróságon. A vádirat szerint a három szakokai Sal'ek-testvérnek 1937 szeptember 20-án Csikágóban meghalt a fivére, Salek Ferdinánd, aki után

79.428 koronás betétkönyvet örököltek, de ezt a hagyatéki eljárás során nem jelentették be s igy az államnak 3647 korona kára származott.

'A tárgyaláson Kucáné-Sálek Karolina azt vallotta, hogy

tudott a betétkönyvről,

He azt azért nem jelentette be, mert a Csikágóban elhalt testvérük annakidején, amikor még édesanyjuk is élt, úgy intézkedett, hogy a részére küldött pénzösszegeket tegyék be a betétkönyvre s

az összeg felett csak édesanyjuk rendelkezhetik.

Később édesanyjuk meghalt. Amikor Ferdinánd fivére is elhunyt, abban a hiszemben volt, hogy fivére a betétkönyvet még életében édesanyjára hagyta. Ezért nem jelentette be a hagyatéki tárgyaláson.

Salek Alajos vallomásában előadta, hogy

LONDON. « S De B&ers Gyémánt Társaság egyik volt hivatalnoka érdekes dolgokat közöl azokról a gyémántkincsekről, amelyeket ez a társaság Kimberleyben (Délaírika) halmozott fel és nem dob piacra, hogy a gyémántárakat tartani tudja.

A kincseskamara egy aránylag kis helyiség. A közepén egy nagy asztal áll s a falak mellett magas polcok húzódnak, amelyeken közönséges óndobozok őrzik a mérhetetlen értékű drágaköveket.

A társaság egyik igazgatója azzal van megbízva, hogy a dobozok tartalmát egy feketeselyem asztalterítőre öntse és felbecsülje. A nyers állapotban lévő gyémántok jelentéktelen kavicsdaraboknak látszanak, a laikusnak fogalma se lehet arról, hogy mit érnek. Ha azonban olyan doboz nyilik meg, amelyekben a folyók hordalékában talált gyémántokat őrzik, akkor a helyiség szinte megtelik fénnyel. Ezeket a gyémántokat a természet csiszolta. A néző Sindbad ' barlangjában képzeli magát,

az Ezeregyéj meséje elevenedik meg előtte.

A gyémántok az úgynevezett „Kék földben” találhatók, ahonnan úgy mossák ki őket, mint az aranyat. Kimberleyben az első gyémántbányát egy kaffer fedezte fel. Egy este, naplementekor

— AZ UNGVÁRI „MÁRIAHÁZ" LEÁNY- NEVELŐ INTÉZETE A FEJLŐDÉS UTJÁN.

Kárpátaljai szerkesztőségünk jelenti: Az Ung- várott és egész Kárpátalján előnyösen ismert „Máriaház" nevű apácazárda nagy hiányt pótolt azzal, hogy az ungvári elemi és középiskolákba íratott leánynövendékek részére leánynevelő intézetet alapított és tart fönn. Jótékony, lelkek most lehetővé tették, hogy az irgalmas nővérek ebbeli hivatásukat fokozottabb mértékben teljesíthessék, amennyiben a leánynövendékek a gondos felügyeleten kivül jó ellátásban részesülnek, tágas udvar és szép kert áll rendelkezésükre. Vidéki szülők, akik a vallásos nevelésre sokat adnak, közelebbi felvilágosításért forduljanak a „Máriaház" főnöknőjéhez Uzhorod-lln grvár (Bozos), Tolstoj-ucca 10. sz. alá.

— A GYERMEKET SÚLYOSAN MEGSEBESÍTETTE AZ „ELGÁZOLT” KAPUFA. Privigyé- ről jelentik: Tegnap délután a Privigye közelében lévő Oszlány kzségben Hudec Imre szekerén fát szállított az erdőből. Amikor a szekérrel be akart fordulni az udvarba, az egyik kerék beleakadt a kerítés oszlopfájába, e kidöntötte. Ugyanakkor arra haladt Hudec Miklós 8 éves gyermek és a súlyos kapufa rája zuhant. A szerencsétlen gyermek eszméletlenül terült el a földön. Beszállították a kórházba s megállapították, hogy csonttöréseket és súlyos belső sérüléseket szenvedett. A gyermek állapota igen válságos,

ő is tudta ugyan, hogy létezik a betétkönyv, de azt nem tudta, hogy ki diszponál fölötte. Arról a levélről is hallott, amelyben elhunyt fivérük édesanyja rendelkezésére bocsátotta a betétkönyvet, de miután írni és olvasni nem tud, a levél tartalmát nem őrizhette ellen.

Salek József azt vallotta, hogy nem látta a betétkönyvet, csak hallotta, hogy a betétkönyvben százezer korona van. A betétkönyvből nővérétől kapott 2500 koronát.

A bíróság még egyizben elnapolta a tárgyalást azért, hogy mutassák fel azt a levelet, amelyben testvérük, Salek Ferdinánd úgy intézkedett, hogy a betétkönyv felett édesanyjuk rendelkezik. Az uj tárgyaláson csakugyan felmutattak egy levelet a Csikágóban elhunyt fivérüktől, de

ebben a levélben mindenről szó volt, csak éppen nem történt benne semmilyen intézkedés a betétkönyvről!.

A bíróság igy igazolva látta, hogy Kucáné- Salek Karolina elkövette a jövedéki kihágást, mert amikor fivére Csikágóban meghalt, azonnal magához vette a betétkönyvet s fivéreit 2000—3000 koronával igyekezett kifizetni.

A bíróság bűnösnek találta Kucáné-Salek Karolinát és ezért 18.237 korona pénz- büntetésre Ítélte, mig a másik két vádlottat: Salek Józsefet és Salek Alajost felmentette a vád alól.

hazafelé tartott, amikor egy mezei mókusra lett figyelmes, amint az éppen fészekhelyet kapart magának. A kiásott földben a kaffer éles szeme gyémántot pillantott meg s ez a pillantás dúsgazdag emberré tette. (

A mókus által megjelölt helyen egy gazdag bánya keletkezett. Meredek falán néhány száz méternyire hatolnak a mélybe. Ez a bánya majdnem a sírja lett annak a volt hivatalnoknak, aki ezeket a dolgokat most elbeszélte. Egy lótenyésztő hátaslovait mutatta be neki s felszólította, hogy próbálja ki az egyik lovat. A hivatalnok nyeregbe ült, de

a ló megbotlott, megijedt és ledobta lovasát, akinek lába a kengyelbe akadt. A ló maga után hurcolta a földön, — éppen a tátongó bánya irányába.

A mélység előtt azonban elszakadt a kengyelszij, a férfi fekve maradt a földön s a ló is megtorpant a bánya szélén. A halálos katasztrófa helyett igy csak a halálos ijedtség következett be, amit azonban a

megfelelő mennyiségű whisky hamar eloszlatott.

A hivatalnok, aki mint nyugalmazott kapitány lépett a Gyémánt Társaság szolgálatába, azt mondja, hogy a gyémántkutatáshoz három dolog kell: gyakorlott szem, kitűnő nagyitóüveg és — sok pénz.

— VEZETŐ NÉLKÜL ROBOGOTT A VILLANYOS. Privigyéről jelentik: Tegnap este Tren- csénteplicen, a villanyos vasút végállomásán egy villanyoskocsi váratlanul elszabadult és mire figyelmesek lettek rá, már nagy sebességgel robogott lefelé a meredek lejtőn. Csak a szerencsének köszönhető, hogy a síneken nem tartózkodott senki és igy a kocsi senkit sem gázolt el. A villanyoskocsi végig robogott a pályán, majd a túlsó végállomáson nekiütközött a többi vagonoknak. Á kocsi pozdorjává tört és erősen megrongált néhány vagont is.

— BETÖRŐK GARÁZDÁLKODTAK GUTÁN. Nyitráról jelentik: Kuttner József gutái kereskedő üzletének kirakatát tegnap éjjel ismeretlen tettesek feltörték és több mint 1200 korona értékű árut loptak el. A vakmerő tolvajoknak sikerült a zsákmánnyal nyomtalanul elmenekülniük. A csendőrség keresi őket.

— NAGYSZOMBATBAN LETARTÓZTATTAK KÉT SZACHARINÁRUST. Nagyszombatból jelentik: A külvárosban szolgálati

körútját végző rendőrnek feltűnt egy férfi és egy nő, akik házról-házra jártak és mákot adtak el. A rendőr bekísérte őket az őrszobára s megállapították, hogy Sir István és Malatinszky Éva sándorfi illetőségű házalókkal azonosak. Alaposan megmotozták őket, mert olyan értesítést kapott a rendőrség, hogy csempészett szacharinnal kereskednek. Az egyik mákkal telt zacskóban végül is fél kilogram szacharint találtak. A szacharint a rendőrség elkobozta s mindkettőjüket letartóztatta. A jövedéki hivatal megindította a vizsgálatot.

On revíent toujours & ses amours. Az ember mindig visszatér a régi szerelmeihez. A diákévek mesgyéin, az egyetemi élet öblös utjain át visszajutunk a csermelyhez, mely a legüditőbb, legizesebb, melynek zamatját szivünkből, agyunkból nem tudta kimarni az élet temérdek sava. Az élet: kicsi és nagy tragédiák szövevénye az ötödik vagy harmadik felvonás sötét függönyével, a halállal.

Az ember Sapphotól, Ossián-Macpherso- non, Baróühy Szabó Dávidon, Berzsenyin, Petőfin, Baudelaíren, Verlainen, Vajdán keresztül eljut Adyig. Nincs tovább. A Urában egyelőre Ady a zenitet jelző véglet. A regénynél valahol a mesénél a Csipkerózsát keltő királyfinál, Andersennél indulunk eh hogy Swift, Walter Scott, Hugó és Jókain keresztül megérkezzünk Szabó Dezső és Stephan Zweighoz. Újra megtorpanunk a legkiáltóbb, legfájdalmasabb magyar eposz újkori regősénél és a regényírás Freudjá- nál. De Shakespearenél nem egyenesen előre vetett távolság, nem perspektíva az ut, hanem körforgás az, melynek pályáján visz- szatérünk az indulóponthoz. A modern tragédia Shakespearenél kezdődik, hogy Cor- neille, Calderon, Racine, Lessing, Schiller, Rostand, Ibsen, Madách és a magát Shakespearek képzelő epigon Bemard Shawon keresztül visszaiveljen Shake- spearig, a ma is legmodernebb színi titánhoz. Most, ahogy előszedem a nagy brit egyik kötetét, éppen olyan élmény ez, mint az első művészet-szerelem diákosan rajongó korszakában. Ma is élmény és ma is Hamlet az, aki a bosszúért „letöröl emlékezése lapjáról minden léha jegyzetet”, „Hamlet, a dán”, a legzseniálisabb őrült.

Hamlet, diákköri eszményképem, ma is müvész-bálvány maradtál, e „nyomasztó világi üzlet” pogánysága között. A roppant földindulás után megsokasodtak a Hamle- tek, akiknek „atyját halálra marta a kígyó, mely most koronáját viseli.” Itt érzem legjobban, milyen nagyszerű Benedek Marcell meglátása a „Világbirodalom történetében”: „A világháború évei kellettek ahhoz, hogy valamivel kevésbbé találjuk különösnek Hamlet megiratását és sikerét az 1602-ik esztendőben. Ez a vértköpködő korszak ugyanúgy tele van higgadt agyak által vezetett őrültségekkel, mint a Hamlet elméje, elindítói szintoly „vérparáznák” voltak, mint Hamlet királyi nagybátyja, az özvegyek ugyanúgy váltak benne „könnyé, Ni- obe-módra”, hogy aztán a „vérnászi ágyba siessenek”, ebben a korban is voltak csu- szó-mászó Polonius-kémek, acéljellemü Ho- ratiók és Fortinbrasok, ebben a pokolban is Oféliák „váltak meg ép eszüktől, mely ha nincs, az ember írott kép vagy barom”, Laertesek vívtak mérgezett acéllal, „hogy a gyönge sértés már halál legyen” és csak méregpoháron, „megmártott tőrön”, mérhetetlen pusztuláson túl volt békülés.

Hamlet a bosszú, az élő lelkiismeret, az őrültséggel álcázott bölcsesség és az őrültségben felolvadt szerelem tragédiája. „Hamlet monológjai a mi líránk”, mondja Benedek Marcel. Valóban mi is elmondhatnánk: „Rut világ, gyomos kert, dudva és üszög kövér tanyája.” A gyilkos merény a leg- csodásabb szerven tud beszélni.” „Meggondolás az, mi a nyomort oly hosszan élteti: Mert ki viselné a kor gunycsapásait, zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét, utált szerelme kínját, pörhalasztást, a hivatalnak packázásait, ... ha nyugalomba küldhetné magát egy puszta tőrrel?”

Három és fél évszázaddal Ibsen és Peer Gynt előtt Shakespeare már szimbólumokkal dolgozik a „Vihar“-ban, a „Szentiván- éji álomban” és a Macbeth-ben. A „Hamletiben ezek a színezett szimbólumok a szellem fehér mezét, a színpadon színpadra húzott lelkiismeret bakacsin kárpitját és a Yorick koponyájának sárgult sziné^ öltik magukra.

Még a „Rómeó és Julia”-ban sincs a szerelemnek ilyen vigasztalanul vergődő gerleszimbóluma, mint Ofélia. Engedve Laertes intéseinek, aki húga „szűz kincsét” félti Hamlettól és Polonius áskálódásainak, Ofélia látszólag lemond Hamletról. A dán királyfi,, mikor szellem atyja tudatja veJe a

borzalmas titkot, megfogadja, hogy „letöröl emlékezetéről minden léha jegyzetet, könyvek tanácsit, képet, benyomást, mit vizsga ifju-kor másolt reá”. Még a szerelmet is. Az első találkozásnál Hamlet már az őrültet játsza, tagadja a szerelmet és kolostorba küldi Oféliát. „Eredj. Jól laktam már vele: az Őrjített meg.” Az őrült igazsága a hazugság és ez az, ami az épeszű Hamletet mintegy Ariádne-fonalként vezeti a felöltött őrület labirintjában. És hogy az őrültség legalább olyan hitetőnek van megjátszva, mint amilyen hitető igazi valójában a szerelem, azt Ofélia monológja mondja el e találkozás után. A második és az Ofélia életében utolsó találkozás a szinielőadás alatt remeke a Shakespeare-Hamlet szatírájának ezúttal a bohóckedvü elmeháborodott, de nagyszerű társalgó álarcában, ma a szójátékok korában is frissen ható szellemességekben- A király: kaméleon, melynek kosztján él Hamlet, Polonius, akit szinész-Cézár korában Brutus ölt meg a Capitoliumon, kapitális borjú, akit brutális szerep volt leszúrni. Ofélia szól a prológnál: „Rövid biz ez, fönség.” „Mint a nő szerelme”, vágja rá Hamlet. Utoljára már csak az Ofélia sírjánál találkoznak a letörölt szerelem mene, tekel, fáresz-betüi újra kivirulnak a Hamlet emlékezetén a halom mellett, hol Ofélia „szeplőtlen szűz testéből violák fakadnak.” Adyval azt mondanám, hogy a minden szerelem drámája üvölt ebben a jelenetben, az eleven szerelem küzd a halottért, a néhány öl friss gödörért. ,,E pontért harcolok vele, (Laertes-szel), amig a szemem héját mozdíthatom.” „Szerettem Oféliát. Negyvenezer testvér szerelme, összefogva, nem ér az enyémmel.” „Temetkezz mellé (Laertes) eleven. Én kész vagyok.”

Helsingör, emelt tér a kastély előtt. Shakespeare művészetének kvintesszenciája. Minden esztendőben a legjobb dán sziné-i szék játszák szabadtéri előadásban. Hamlett a Shakespeare aranyszobra. Az élő lelkiis- meret számadást követelő zugómalma, melynek szellem-alakja „együtt ama szép, har-. cias idommal, melyben egykor elhunyt Dánia fölsége járt” a szinész-Shakespeare szerepe volt, diákkoromból fölmerülten kisért mélyebb mélységekből, mint a legszerelme- sebb szerelem.

(*) Filmet készítettek az Aranyvonat útjáról.

Budapestről jelentik: Ismeretes, hogy az ezidei Szent István-ünnepség ekét megelőzően, a ju- bilumi áv megnyitásával kapcsolatban a Szent Jobbot külön erre a célra készült díszes vonat- szerelvényen, az úgynevezett „Aranyvonaton” mutatták be Magyarország különböző városaiban. A Magyar Filmiroda az aranyvonat útjáról, valamint a Szent István-ünnepségekről filmet készíttetett, melyet tegnaptól kezdve játszanak a magyarországi mozik. A kitünően sikerült film megkapó képekben rögzíti meg az Aranyvonat útját és az ünnepségeket. A filmet már több nagy külföldi heti 'híradó számára is megvásárolták.

(*) Filmre kerül Jókai „Szegény gazdagok" cimü regénye. Budapestről írják: Rövidesen műterembe vonul a negyedik Jókai-filim együttese. A „Mester-film”, amely most az Uz Bence film- változatát készíti, hamarosan megfilmesíti Jókai Mór „Szegény gazdagok” cimü regényét is. Az uj Jókai-,filmet Csepreghy Jenő rendezi, a forgatókönyv írója pedig Eszterhás István. A külső felvételeket vagy a Kárpátokban, vagy az erdélyi havasokban készítik el, a műtermi felvételekre azonban már előbb sor kerül. A hatalmas kettős főszerepet Uray Tivadar játssza, mig a többi főszerepekre vonatkozóan most folynak a tárgyalások.

(*) Fedák Sári uj kettős szerepe. Budapestről jelentik: Néhány nap múlva hazaérkezik Fedák Sári és rövidesen próbálni kezd a Városi Színházban, ahol a „Virágország" cimü operettben fog fellépni. Az operett egyik társszerzője, mint ismeretes, Fedák Sári és ugyanő játssza a darab főszerepét is.

(*) Németországban elkoboztak egy svájci könyvet. Berlinből jelentik: A rendőrfőnök az ország egész területén megtiltotta Norbert Müh- len „Varázsló" cimü könyvének árusítását. Az elkobzásra az adott okot, hogy a könyv, mely dr. Hlajmar Schacht pénzügyi politikájával foglalkozik, gúnyos hangon bírálja a német pénzügyi élet irányítójának tevékenységét. A könyv Svájcban jelent meg.

Kincseket halmoz fel a De Beers angol Gyémánt Társaság,

hogy tarthassa az árakat