Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)
1938-08-26 / 194. (4637.) szám
4 «Pl«GH-7VSAGtoR-HTRl»Sr> 1938 augusztus 26, péntek. Engedélyezik a munkácsi kereskedelmi akadémia magyar párhuzamos osztályának feláliitását Munkács város küldöttségének további közbenjárásai Prágában ■ A város csatornázásának és a vízvezeték építésének kérdése PRÁGA. — Tegnapi számunkban röviden megemlékeztünk arról, hogy Munkács város küldöttsége, Márton Gyula polgár- mester, dr. Spiegel Sándor ügyész, Deutsch Ignác, Finger Károly és Tonhaizer Ferenc a város szanálása ügyében felkereste a pénzügyminisztériumban Dlouhy miniszteri tanácsost, akinek részletesen feltárta és okmányokkal igazolta a város szomorú anyagi helyzetét. A kétórás tanácskozás során Riha főszámtanácsos megértést mutatott Munkács helyzetével szemben. Az intervenció eredménye az, hogy az országos segélyalap teljes mértékben rendezi a város adósságait, ami annyit jelent, hogy az amortizációs törlesztések átvétele által a város lefoglalt bevételei felszabaduljak s igy megkezdődhetik újra Munkács rendes pénzügyi vérkeringése. A város küldöttsége azután a belügyminisztériumba ment, ahol Zaoral miniszteri tanácsossal tárgyalt abban az irányban, hogy sürgesse meg az ungvári országos hivatalnál a végleges szanálás keresztülvitelét. Ezen a tárgyaláson részt vett Popovics András főpolgármester is, aki szabadságáról visszatérve, érkezett Prágába. Az egészségügyi minisztériumban is közbenjárt a küldöttség a csatornázáshoz és a vízvezeték építéséhez szükséges megígért szubvenció ügyében. A népjóléti minisztériumban az esedékes építkezési szubvenció kiutalása érdekében járt el. Végül a küldöttség az időközben Prágába érkezett Stefán Ágoston igazgatóval együtt eljárt az iskolaügyi minisztériumban, ahol Bednarik főtanácsosnál a munkácsi kereskedelmi akadémia magyar és ruszin párhuzamos osztályainak feláliitását kérte. Ezt az a körülmény tette szükségessé, hogy a tanári kar minden esztendőben a felvételre jelentkezők 60—70 százalékát kényszerült helyszűke miatt elutasítani. Bednár főtanácsos intézkedett, hogy az igazgatóság a kívánt osztályokat, valamint a Munkácson lakó csehek kívánságára engedélyezett cseh osztályt is felállítsa. A magyar párhuzamos osztály felállítása a kárpátaljai magyarság régi követelése. Movoíúoi Irta: SZOMBATHY VIKTOR III. Csák Máié vára körűi Méltán feszíthette büszkeség a kebelét néhai való trencséni Csák Máténak, ha ebből a büszke fellegvárból végigtekintett a Vág kiszélesült síkján, elnézett a Kárpátok lánca felé s tudta, hogy amit lát, kisebb- nagyob'b váraival, erdőivel, jobbágyaival s falvaival mind az övé. Milyen hamar alá- hanyatlik a dicsőségnek egy-egy ilyen szakasza! Néhány röpke évszázad -s a várból nem marad meg, csak mérhetetlen romhalmaz, —■ Trencsén vára a legnagyobb kiterjedésű várrom egész Szlovákiában — néhány toronylépcső, sötét pincegádor. Sok látogatója van a várromnak, a turistaegye- sület iitt is jól keres vele, a kút legendáját okosszemü kisfiú hadarja el, — villanyvezetéket vezettek le a nyolcvan méter mély kútba, hogy jobban lássuk a török vitéz mondabeli szerelmének hősies áldozatát, -— a magyarázat ezúttal sem magyar, a kalauzok közül senki sem tud magyarul: lassan szinte fanatizmusunkká válik, hogy a szlovákiai, idegenforgalmi berendezkedés ilyetén hiányosságait újra s újra felfedezzük. A csehek, németek, szlovákok nemzeti öntudata, még ha turista is, messzire világlik. Ezzel az öntudattal! megkövetelik maguknak, hogy az ő nyelvükön értsenek az idegenforgalmi alkalmazottak. Miért van, hogy a magyar szinte szégyenkezve meg- buvik, elrejti magát, eloszlik a tömegben, szerényen félreáll s elfelejti jogait s elfelejti azt is, hogy a történelem, amely errefelé lejátszódott, főképpen magyar történelem volt? Néhány érzelmes perc a vártorony magasában: húsz esztendőnek előtte jártunk erre, a Vágvölgy regényességét' kutatván s a deszkába faragott névkezdőbetüket megtaláljuk. Trencsén vára valóságos névgyüj- temény. A múzeumot körülményes feladat megtalálni a postaépületben, gondos és szép gyűjtemény, kilencven százalékában, — nem tehetünk róla, - ez is a régi magyar élet történelmét leheli. Csak azt találjuk furcsának, ha Juraj Ulésházyt, Frantisek Deákot, Ludevit Kossuthot találunk... Néz- zük-nézzük ezeket a múzeumokat s egyre inkább látjuk, — még a sötét s eldugott körmöcit sem véve ki, —- hogy nem lehet a gyűjteményeket úgy csoportosítani s olyan feliratokkal ellátni, hogy | a magyar múlt, vagy a szlovák-magyar együttélés bizonysága ki ne derüljön. Miért oly gondosan elkendőzni? Trencsén, —• ha szabad ezt a kifejezést használni — úri város. Tiszta, szép s rendes. Rendkívül szép s nagyarányú szabadfürdője van, igen olcsó. A város jobbparti része most épül, a puszta mezőn uij városrész emelkedett, a kereskedelmi iskola körül. Idegenforgalmára sokat áldoz, esti kivilágítása azonban gyatra. Ama ritka városok közé tartozik, amely rögtön kedvező benyomást ad, ha valaki a vasútállomás felől közelíti meg: az állomás és a város között terül el szép városkertje. Idáig meneteltek a rómaiak 197-ben, — a második légió a kvádok ellen, a légiók átjárásának sziklába vésett emléke van, de ezt csak a Tátra-szálló éttermének ablakán keresztül lehet látni, közvetlen közelből. Városkapuja, a piac sarkán, egyike a legszebb s legjellegzetesebb emlékeknek. Kár, hogy a városháza stílusát legutóbbi újjáépítés idején nem hagyták meg s a „modernizált" városháza a város kapujának tornya mellett félszegen hat. S egyáltalában, micsoda építészeti elgondolás az, hogy városokat, tereket sebtiben át kell öltöztetni, mintha rendelné valaki, hogy a régi stílust, az átépítések s átrendezések megtör-1 ténte után száműzni kell! Németországban, Ausztriában, Franciaországban nem szabad az építészeti stílusok egységét megzavarni régi kisvárosok terein, uccáin, még akkor sem, ha az öreg épület roskataggá vált s újat kell építeni a helyébe. A barokk város barokk marad, a gót stílust nem szabad megzavarni felhőkarcolókkal. A stílustól, a történelemtől, az emlékektől csak Szlovákiában szeretnek az építkezők s a városok sietve megszabadulni. Pozsonyban, a Köztársaság-tér szép összhangját amerikai izü vasbetonházak zavarják meg, a szép zsolnai lábasházak közé már beékelte magát néhány négyszögletű oszlop s újfajta ház. Hiszen lába van annak is, de. milyen lába! Két ballába! -Nem hinnők, hogy Székesfehérvárott meg lehetne bontani a belvárosi barokk hangulatos egységet! Miért hát, hogy a szlovákiai városok annyira menekülnek az őket jellemző építkezési stilusok- tól? Vagy az uj építészek nem értenek hozzá? A Műemlékvédő Hivatal ezeket elnézi? Szelíd, rendes város. Kávéházi élete gyenge, szombat este egy hegyoldali vendéglőben van egyedül vig élet, mozgalom, tánc. * Egészséges város kell hogy legyen. A piacon annyi gyógyfüvet árulnak a vidéki asszonyok, hogy kórházakat lehetne vele ellátni. Ezek a gyógyfüvek minden ellen használnak. Vesét, májat, csuzt, tüdőt és pénztárcát gyógyítanak.-— Még tyúkszemet is növeszt ez az egyik, — nevet egy tarkakendős asszony s egy csomó székfüvet szór elénk. Ballada, pincérekről Aki Trencsénből Luhacsovicre akar utazni, ne a Vlára-szoroson át menjen, mert az ut állapota miatt sok keserűségben lesz része. Zlin-Magyarbród felé azonban kitűnő az ut, szebb a vidék is. Az ilyen jó, morvaországi ut láttán a sápadt irigység fogja el a szlovákiai utasembert. Az északcsehországi fürdővendégek egyik legfőbb megállóhelye Luhacsovic lett e nyáron, a fürdő valóban megtelt, noha júniusban úgy hitték, hogy nem keresi fel senki. És most álljunk meg néhány pillanatra a pincér-kérdésnél. Prágában, Brünnben beszélgetve néha, — mivel a beszélgetések rendszerint kávéházak mélyén történnek <— sokszor esik szó ai pincérekről* S százegyedszer is megállapítjuk; hogy a pincérek gyöngye: a magyar pincér. A magyar pincér jóakarója, barátja, kiszolgálója, tanácsadója, hitelezője, bizalmasa és ismerője a vendégének. Ismeri minden szokásod, fürgén s ügyesen szolgál ki. Minél észkabbra megyünk, annál kevesebb a magyar pincér. Annál rosszabb a kiszolgálás. A pincérek elkényelmesednek, álmosan s lustán szolgálnak ki, többizben visszajönnek asztalodhoz megkérdezni, mit akarsz, végül is elfelejtik a rendelést. A magyar pincérről elragadtatott sorokat lehetne írni, erről a fáradt, megviselt, rosszul fizetett, derék ,,intézményről", ha a többiekkel hasonlítjuk össze. Mi írnánk „megfelelő" sorokat a luha- csovici pincérről is. És Írnánk később a te- scheniről, írnánk akár a bellusiról is. Itt ülünk, mint a partravetett, reménytelen hajósok, egy asztal mellett s várunk. Déli félkettő van, összesen öt asztal foglalt. A pincér félóra múlva kerül elő, álmosan s unalmasan, Semmi kedve nincs az asztalt rendbehozni. Kétszer visszajön, újra kérdi, mi is a rendelés. A rendelés igen egyszerű: két menü legyen. A luhacsovicí pincér nagynehezen elhozza a levest. Később megérkezik a húsétellel is. Kezét a szája elé teszi, ásit, aztán leül keresztrejtvényt fejteni. A tésztát azonban még ma is hozza. Tökéletesen elfelejtette. Vihar Tepticen Az ut Trencsénteplicre túlságosan forgalmas, de jó. Mindaddig, amíg a villamos egy országúti járókelőt vagy egy autót nem üt el, valószínűleg sorompó sem kell az országúti keresztezéseknél. Ez a szerencsétlenség azonban előbb-utóbb be fog következni. A tepliciek boldogan újságolják, hogy a fürdő zsúfolásig tele van. Számunkra nem öröm, mert emiatt Trencsénben kell laknunk, de mivel Jókai Teplicet a Kárpátok Gyöngyének nevezte el: illik felkeresni, már csak Jókai emlékeiért s Jókai népéért is. Tagadhatatlanul sokat fejlődött, uj építkezései emelik a forgalmát, ügyes reklámmal dolgozik: a két nagy versenytárs, Tren- csénteplic és Pöstyén egymás újdonságait lesi el. Pöstyén felépítette az Éva-strand- fürdőt, Teplic az úgynevezett Zsabát, azaz a Békafürdőt, magasan, a hegy oldalában, páratlan bőkezűséggel, kényelemmel s a Békafürdő árai nappal olcsók is, az árak legfeljebb a fürdő központjában és este mutatnak emelkedő vonalat... Pöstyénnek maharadzsái, nevezetes idegenjei vannak, Teplicet híressé teszik kamarazenehangversenyei!, amelyek valóban színvonalasak. Tizenöt esztendeje nem volt olyan felhő- szakadás Teplicen, mint amelyet kifogni szerencsénk volt. Elsötétült az ég, megdördültek a völgyek s a felhő, egész tartalmával rádőlt a fürdőtelepre. Jómagunk a für- dőterrasz legtetején vagyunk s hiába minden védekezés, az eső jobbról is, balról is vág. A vihar földreteriti az asztalokat, földre a napernyőket, felborítja a székeket s odalenn, az úszómedencében néhány elszánt fej látszik csupán, a legviharállóbb koponyákat veri a jég. Azon vesszük észre magunkat, hogy bennünket kizártak a terraszra. Pincér, vendég mind bcmenekült: talán tizen vagyunk, akik az elemek harcának közvetlen tanúi lehet-. tünk. Nem kellemes állapot, szeretnénk bemenni a nagyterembe, ahol a cigány mü« zsikál s ahol az égiháboru ellenére is tán-* colnak, de ezt a táncot csak az üvegablá- kon keresztül nézhetjük. Dörömbölünk. Kiáltozunk és szitkozódunk. Két nyugodt pincér figyeli belülről vergődésünket, — megint csak pincérek! <— s tehetetlenül int. A kulcsot nem találják. A vihar egyre jobban ver, egymást kergetjük a terraszon, sűrű, sötét hullámok verik az épületet, menedéket keresünk, de akárhová húzódunk is, a vihar paskol, üt, ver. Benn a teremben tánc* néhányan bennünket néznek égi élvezettel. Egy nekikeseredett német ur ordítani kezd: — Ha ki nem nyitják az ajtót, betöröm az üveget! Az volt az érzésünk, hogy ott sújt agyon a villám, a terraszon. Csodálatosképpen a kulcs rögtön előkerül. Egy fehérkabátos pincér húzza elő s kinyitja az ajtót. Úgy dőlünk be, jegesen s csapzottan, mint a kiöntött ürgék. És most bocsássa meg az olvasó, ha újra a régi kérdést vesszük elő: magyarok a fürdőhelyen. A gesztust: magyar felirás, magyar tájékoztató, itt sem kapjuk meg. Roppant kevés a többi európai nyelven megirt tájékoztató. Nemcsak a magyar, hanem a német, francia vagy angol is sokszor kénytelen fejét törni, melyik helyiségnek mi a rendeltetése, bizonyos kérdéseiben hová forduljon. Trencsénteplienek sok a magyar fürdővendége, ezek mind megérdemelnék azt, hogy a változott viszonyok között is magyarul mosolyogjanak feléjük a fürdőhelyeken. ^ ... Amerikás szlovákok ülnek az egyik asztal mellett, vígan vannak, jól érzik magukat. A teremben hire megy ennek, az amerikásokat — Hletkoval jöttek ők is —- nagy érdeklődés kiséri. A zene is szeretne valamivel kedveskedni, valami eredeti, tő- rülmetszett amerikai nótával. Egy ideig gondolkodik, aztán kivágja a Rosemary című operettnek szlovákiai tempóra átirt nyitányát mint valódi amerikai nótát. Az amerikaiak nem veszik észre, valaki figyelmezteti őket a kedveskedésre. Az egyik őszhaju amerikai ur megértőén bólint. Amerika nagy, nem biztos, hogy ezt az operettet hallhatta is valahol. A kedveskedés azonban tetszik neki s elismerőleg. szól: — Szép uj nóták teremnek újabban Szlovákiában .. * Lehet, hogy maga a zeneszerző sem ismerne rá erre a csárdásütemü „amerikai" dalra. De van igazi angolszász is. Unottan rendeli a whiskyket, elalszik a tánczene mellett s éjfél felé, amikor felébred, fizetni akar. A pénznemeket azonban összetéveszti s azt hiszi, a főpincér be akarja csapni. Félórás veszekedés után — már együtt van a pincérhad, a szállóvezető, a köszönő ember s a ruhatáros — az angol diadallal távozik: amit egyikünk sem sejtett, visszakapta a pénzét, csakhogy ne méltatlankodjon tovább. Ingyenben volt az estéje. Az olvasó nevetni fog s azt hiszi, hogy a történet nem igaz. Miért ne lenne igaz, amikor a vendégkönyvből kiderült, hogy az illető méltatlankodó úriember valóban Skóciából érkezett! Megindult a Magyar Nemzet, Pethő uj legitimista lapja BUDAPEST. — (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Emlékezetes, hogy az elmúlt napokban Budapesten megszűnt, a Nemzet és a Magyar Hírlap cimü lap. A két megszűnt lap helyett most Pethő Sándor főszerkesztésében megjelent a Magyar Nemzet cimü napilap első száma. Pethő Sándor, a kiváló magyar történész, mint emlékezetes, a Magyarság főszerkesztője volt, de amikor a lapot Hubayék átvették, Petíhő Sándor a szerkesztőség több tagjával kilépett a lap kötelékéből. Petkőék annakidején a Magyarság1 cimü lapot legitimista szellemben szerkesztették. Pethő uj lapja is minden valószínűség szerint a régi nyomokban fog haladni s egyben bizonyos mértékben befolyásolni akarja a közvéleményt a nemzeti szocializmus eszméinek terjedése ellen is. Pethő Sándor főszerkesztő az uj lap első számában terjedelmes vezércikket ir. Vezércikkében hangsúlyozza, hogy a lap munkatársai történelmi parancs 6orsküídött szolgái. Negyedfélhónapi hallgatás után — úgymond — most nem azéTt szólalunk meg, hogy írásunkkal, vagy hallgatással el- hazudjuk a magyarság sorskérdéseit. Nem fogunk tehát kitérni a zsidó kérdés elől sem. De, ha abszurdumnak tartjuk, hogy struccmadár módjára fejünket a porba dugva mindent letagadjunk, vagy elhallgassunk, ami a klasszikus liberalizmus tanrendszerébe ütközik, még méltatlanabb képtelenségnek tartjuk, hogy ennek az egyetlenegy kérdésnek baziliszkus szeme idézze vagy igázza le egész nemzedékek szemléletét, eszmélődését és akciókópességót. Mert tudjuk meg, hogy nemcsak a zsidó imperializmus fenyegeti a magyarság létérdekeit.
