Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)

1938-08-21 / 190. (4633.) szám

1938 augusztus 21, vasárnap*

Ünneplés helyett: a tanulságok levonása

■» Az Uj Szellem Szent István~száma ■■

A szlovenszkói magyar értelmiség nem sorakozhatott volna föl méltóbban Szent István ki- lencszázéves jubileumának megünneplésére, mint azzal a vaskos különszámmal, amelyet az Uj Szellem adott ki augusztus 20-án az első magyar király emléknapján. Ez a jelentős publikáció nem is annyira ünneplés, mint inkább a tanulságok levonása. Tudományos szempontból magasabbszinvonalu tanulmánygyűjtemény ritkán jelent meg Szlovákiában. S mégis, a füzet szigorú tudományossága ellenére, úgy van ösz- szeállitva, hogy érdekfeszitő is, s a legnemesebb értelemben szenzációs. A szlovenszkói magyar értelmiség helyzeténél fogva nem sokat tud ama páratlan intenzitású történelmi kutatásokról, amelyek a háboruutáni öneszmélés éveiben Magyarországon megindultak, s amelyek eredményeikkel uj színben mutatják meg a magyar múltat. Az a Szent István is uj és ismeretlen, aki az Uj Szellem tanulmányaiból kibontakozik. Meglepetten és egyre feszülőbb érdeklődéssel olvassuk a legkiválóbb fiatal és öregebb modern magyar történettudósok cikkeit, amelyek mintegy 'kitünően összefoglalt összegezését adják az eddigi kutatásnak. A tanulmányok csoportosítása kétségtelenül nagy mértékben hozzájárult a frappáns kép megrajzolásához s aligha lesz olvasó, aki mély megindulás s a nemzeti önérzet növekedése nélkül teszi le e füzetet. Sok olyanra ráeszmélünk, amit eddig nem tudtunk. Meglátjuk azt a csodálatos párhuzamosságot, amely Szent István Középeurópája és a mai Közáp- európa között van s az ösztönös módszert, ahogy a lángeszű uralkodó megoldotta az akkori problémákat, amelyek ma is problémáink. Tanulhatunk módszereiből s a magyar politika örök célja és rendeltetése marad az, hogy helyreállítsa a szentistváni módszereket és kövesse irányzatát.

Szvatkó Pál bevezető cikkében, amely rezüméjét adja a tanulmányoknak, helyesen jegyzi meg, hogy uj - és szokatlan kép, ami elénk tárult. A megférfiasodott, bátor és őszinte magyar történetírás sok illúziónak vet véget és a reális építő világszemlélet megindítója lehet. Nagyszerű az a tanulmány például, amelyben Hóman Bálint, a magyar történészek egyik leg- kiválóbbja drámai erővel ecseteli, miként választotta Szent István a nyugati keresztény formát a keleti görög keresztény forma helyett s ezzel végleg lekötötte nyugat mellett a magyarságot. Pedig a keletit is választhatta volna, a görög hatás nagy volt Magyarországon, s a szomszédok, a legtöbb szláv nép, mint a bolgárok, a keletit választották s ezzel az ázsiai forma előretolt ékei lettek Európában, nem a nyugat védelmezői. Mennyi aktualitás és mennyi megszívlelendő intelem van e rideg történelmi tanulságban, amely a magyar történelem egész misszióját a nyugatihoz való csatlakozásban látja!

Kmiezsa István, a fiatal magyar egyetemi tanár, Magyarország népeit vizsgálja Szent István korában. A szlávok és a magyarok megosztásáról beszél s egyúttal megállapítja, hogy a bejövő magyarok tulajdonképpen két résziből állattak, az uralkodó tur-k vezető osztályból, amely gőgös, szilaj és keleti volt, s a finn-ugor magyar köznépből, amely sokkal szelidebb és európaibb formákat mutat, mint a vezető réteg.

De a legérdekesebb kétségtelenül az, amit Gállá Ferenc szegedi fiatal egyetemi tanár a francia szellem győzelméről mond Szent István birodalmában. A köztudat eddig azt tartotta, hogy Szent István teljesen német hatás alatt és német szövetséggel szinte erőszakkal csatolta nyugathoz birodalmát, ezzel szemben Gállá kimutatja, hogy a gyakorlati kivitel és a külső segítség lehetett talán német, de az eszme, a szellem francia volt: a clunyi reform szelleme. Fer- dinándy Mihály kitűnő tanulmányában Szent István aktualitásának kérdéseit foglalja össze, megállapítja, hogy ő volt Középeurópa „első független királya", aki bámulatosan értett a dunai népkonglomerátum magasabb szempontból való összefoglalásához és egymás mellé rendeléséhez. A keleti és a nyugati elnyomástól független Középeurópa volt ideálja, épp úgy, mint a mi ideálunk is, — s tanulhatunk tőle a meg valósításnál.

Kosa János azt a képet vázolja föl, ahogy Szent István alakja a magyar történelemben az évszázadok alatt módosult. Minden kor mást- mást látott a szent királyban, a legendák kora az égi patrónust, a barokk kor a nagy hittéri főti a tizenkilencedik század reformkorszaka a

magyar állam megépitőjét, a legújabb kor pedig a középeurópai népek okos kiegyeztetőjét. Csiszár Béla Szent István külpolitikájáról értekezik s párhuzamokat von az akkori és a mai magyar helyzet között. Szintén csak tanulhatunk a nagy király módszereiből ezen a téren is.

Mintegy a magyar tudományos kutatás ellen- képeként az Uj Szellem közli a prágai kutatás bizonyára nem ohjektiv képét Szent Istvánról és birodalmáról. Macourek cseh egyetemi tanárnak a magyar történelemről szóló müvéből először jelenik meg egy részlet magyar fordításban s a magyar olvasó kétségtelenül mohó ki- váncsisággal olvashatja az ellenvéleményt. Kibírjuk ezt az ellenvéleményt is, nem ijedünk meg

tőle, nincs szégyelnivalónk. Ha a csehek nem is látják mindig kedvező színben Szent Istvánt, a többi nyugateurópai nép elismeri az első magyar király jelentőségét s az Uj Szellem nem közölhetett volna biztosabb hatású cáfolatot Macourek cikkére, mint azt a két tanulmányt, amit a francia tudományosság két kiválósága: Maurice Per- not és Edouard Jordán, a francia akadémia tagja Szent Istvánról irt. Ez a két cikk mindenben alátámasztja a magyar kutatás eredményét, sőt még növeli is: Pernot a magyarság és a kereszténység örök missziós közösségéről beszél, Jordán pedig a francia-magyar történelmi kapcsolatok elhatározó voltáról.

A gazdag számot sok más kitűnő cikk egészíti ki. Büszkék lehetünk arra, hogy a szlovenszkói magyarság ily méltó publikációval járult hozzá a Szent István-ünnepségekhez és nem maradt le a tiszteletadás okos és értelmes megnyilvánitá- ^sáról. E szám építő erejű léhet Szlovenszkón, mert olyan elemeket kapcsol be a modern maI

gyar történetírás révén elképzeléseinkbe, amelyekkel bátrabban és biztosabban lehetünk magyarok, mint eddig voltunk.

I

(Az Uj Szellem ünnepi száma, amelynek ára 4 korona, megrendelhető a lap kiadóhivatalában, Prága II., Panská-u. 12.)

Testvéri szó a íizennyolcévesekliez

Irta: Ó no dy Zoltán

Az ifjúkor első lángolásán már túlesett, nálatok több élettapasztalattal rendelkező, nemzetem fiatalságát féltő és szerető vezető hangján és jogán szólok hozzátok, egyetemekre készülő magyar fiatalok! Nem tanácsadás ez, mert a fiatalember túlméretezett egyéniség és önállósága hitében mereven elzárja fülét minden tanácsadás elől; pár gondolatot kívánok veletek közölni mindössze, ami egyszerű képzettársítás nyomán ötlött föl bennem, látva, milyenek vagytok, elképzelve, amilyennek szeretnénk látni azt az utánpótlást, a jövőt, benneteket, 5'

Igen, ti vagytok a jövő, mert fiatalok vagytok. Sokat időztök együtt, tervekről, vágyakról beszéltek, gondokról, talán fájdalmakról is. Hogyne, fiatal korban nagyon tud fájni a csalódás, mert az önérzet, a hiúság is fiatal még. Szemetekből még az optimizmus sugárzik, nincs abban életárnyék, fiatal a lélek, fiatal a szív és minden dobbanása az előre, a fölfelé való meneteléshez dobolja sürgető ritmusát. Húszon alul, abban a bizonyos korban, amikor az ember büszke arra, hogy hetenként „már” kétszer borotválkozik és a keménygallérban a nyakkendő kifogástalan, türelmetlenül várja az időt, hogy aktív részese legyen a felnőttek komoly életének.

Egyetemeken szándékoztok tanulmányokat folytatni, hogy fölkészüljetek a pályátokra, melyet nem véletlen folytán, de megfontolt mérlegelés után választottatok. Nézzetek magatokba és tartsatok önvizsgálatot, mert aki egyetemi tanulmányokra szánta rá magát, annak rendelkeznie kell megfelelő intelligenciával, a figyelem koncentrációjának a készségével, kritikus leíküleítel. Aki nem mondja magáénak ezeket a tulajdonságokat, előbb-utóbb elhull. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a körülményt sem, hogy a hivatásbeli és ezzel kapcsolatos minden más hiányt nemcsak maga az egyén érez majd meg, de meg fogják érezni a nemzet érdekei is. Az életben viszont kevés a tudománnyal és ismeretekkel megtöltött fej. A hideg ésszel mért tudományos megismerés fölött minden hivatásnak magasan fölötte áll az embert oldala. - -:

Az élet értelme szociálisan hasznos munkában áll. így kell fölfognotok munkátok lényegét, igy kell dolgoznotok és minden teremtő munkátok odairányuljon, hogy az emberiség szabadabb, jobb, erkölcsösebb, egymást tisztelő és megértő legyen, hogy ezzel biztosítsa a világon a békét.

Úgy gondolom, eljutott hozzátok már a középiskolás padokba is a főiskolás ifjúság egynémely mozgalma, adott eseményekkel szemben tett állásfoglalása. A diákpolitika vezéreit, az egyetemi ifjúság íróit, szószólóit írásaikon keresztül, hallásból ismeritek. A magatok módján csatlakozott melléállói, vagy szembehelyezkedett ellenzékei voltatok egy-egy, az egyetemi városok valamelyiké bői jött eszmének, elgondolásnak, mig jo apátok „inkább tanulnának azok is ott fönt kézlegyintéssel intézte el a kérdést.

Kétségtelen, a diáknak mindenekelőtt tanulnia kell, de a szakban való tanulás és ta- nultság még nem elégséges. A kiválasztott hivatásnak nemcsak a gyakorlati tere, kórÁz Amerikába vándorolt és meggazdagodott magyar lány megtalált fivérét

megölte a váratlan örömhír

A magyar rádió fölhívására jelentkezni akart, de levélírás közben szivszélhüdés érte ■ ■ ■

BUDAPEST. Tudósítónktól.) Harminc esztendővel ezelőtt vándorolt ki Amerikába szerencsét próbálni Serfőző Anna, egy vállalkozó-kedvű fiatal magyar leány. Azóta sok szenvedésen, megpróbáltatáson ment keresztül, de leleményességét, szívós kitartását végül is siker kisérte, úgyhogy ma már tekintélyes vagyon birtokosa Kaliforniában.

Szerencsés anyagi körülményei között sok utat-módot igénybevett, hogy az óhazában hagyott egyetlen testvérét, Serfőző Györgyöt felkutassa. Amikor ez semmiképeipn sem sikerült, merész elhatározással a magyar Tádió vezetőségéhez folyamodott és az ő segítségüket kérte. A rádió készséggel rendelkezésére állt Serfőző Annának és mikrofon utján híradást tett közzé, hogy aki tud valamit Serfőző Györgyről, juttassa el címét a stúdióba,

mert az amerikai testvér anyagilag is hathatós támogatására akar lenni magyarországi testvérének; . 1

Serfőző György az idők folyamán Sátoraljaújhelyre került és mint

frontharcos ácsmester, régóta nagyrabecsült tagja Sátoraljaújhely iparostársadalmának.

Érthető tehát, ha a magyar rádió különös felhívása pillanatok alatt elterjedt a városban és hamarosan tudomására jutott magának Serfőző Györgynek is. A váratlan örömhír azonban néhány perc múlva megrendítő tragédiát idézett elő. Nagy idegesség és izgalom közben fogott levélíráshoz az ötvenkilencéves ácsmester, hogy mennél előbb közölje címét továbbítás végett a rádió vezetőségével, de

alig irt le néhány sort, hirtelen a szivéhez ka- 1 pott és holtan esett rá az előtte levő levélpapl- * rosra.

Az orvosi vizsgálat szerint a váratlan örömhir okozta szivszélhüdés ölte meg az idős ácsmestert.

> -■ ........... -raiy-i n m i..„

há

zak, irodák, katedrák várnak bernieteket, de vár maga az élet is. Lehetetlen az élet elől kitérnetek. Tartsátok számon, hogy egykor majd a ti kezetekben lesz a vezetés, egyszer majd ti lesztek a nép közt a népért, a haladás terjesztői, szervezői és a hivatás- tokon keresztül egy magasabb küldetésnek a részesei,

Nos, erre való fölkészüléshez ad alkalmat az önképzőkörökben, később majd a főiskolás mozgalmakban való résztvevés. Szárny- próbálgatás az önképzőkörben elszavalt első vérszegény vers, a fölolvasott első irás; sok költő, iró indult innen és nem egy nagy politikusnak adtak a főiskolás mozgalmak gyakorlati lehetőséget tehetségük kibontásához. Egyet ezzel kapcsolatban jegyezzetek meg jól: egy főiskolás mozgalomban való ténykedés sem lehet kizárólagos cél, mert csak epizód jelleggel biró eszköz, gyakorlat; a közéleti szereplés próbahelye csupán.

A főiskolák föladata abban összpontosul, hogy az életbe ügyvédeket, tanárokat, orvosokat, egyszóval szakembereket küldjenek ki. Szükséges, hogy ezek a szakemberek kellő adottsággal és fölkészültséggel rendelkezzenek. De szakembereket csak a különböző foglalkozási ágak kivannak meg, mig az élet egész embert kíván, olyan személyiségeket, akik alapos általános műveltséggel, életszemlélettel, széles látókörrel rendelkeznek. Ezért kötelessége minden leérettségizett diáknak egész emberré képeznie magát, ha egyéniség kiván lenni és hasznos tagja a társadalomnak.

A kultúra és a civilizáció, a haladás minden lépése az emberi agyvelők és az emberi kezek munkáján nyugszik. Dolgozzatok azon, hogy az a szakadék, amely az agyvelő és a kezek munkásai között tátong, mind kisebb legyen; az egymástmegértés és az egymásrautaltság föltételezi és teszi ezt szükségessé.

Fiatalos mindentakarástokban nem egyszer fogjátok magatokat látszólag az öregekkel szembetalálni. Ne teremtsetek mesterségesen generációs ellentéteket, apák és fiuk háborúját. A ti munkátoknál nem hiányozhat az öregek fékező, ellenőrző, tanácsadó tapasztalata, amit nem pótol sem tudás, sem tizennyolc év minden energiája, jószándéka, jóakarata.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a közélet; színpadán való szereplésnél, mi, még idősebbek is, mégis csak az öregek felé játszunk, az öregek elismerése, jóváhagyása fontos, mert ők a közönség, a rugó, a közvélemény.

El sem képzelitek, mennyi kincs, milyen nagy hatalom kezetekben, szivetekben és agyatokban tizennyolc-, huszesztendős fia-i talságtok. Annál az állomásnál vagytok, ahová sokan visszakivánkoznak „ha még- egyszer elölről kezdhetném” lemondó, rezignált sóhajjal. Ettől az állomástól való időbeli távolodástoknak egyenes arányban kell állnia a sikerrel, az eredménnyel, a pozícióval, amit elértek majd. Sohse feledjétek, hogy amikor szülőitek nagy áldozatok árán küldenek egyetemre, egy kicsit azért is teszik, mert elrontott életüket rajtatok keresztül vélik helyrehozni. Amikor anyátok szemében az állomáson könny szökik, higyjétek el, nem csak a búcsú, az elválás könnyei ezek, de az örömé is, miket anyátok jövőtökről alkotott színes elképzelései előlegeznek. Na hagyjátok cserben a könnyesszemü anyákat, a büszke apákat és a magyar társadalmat.

Mondom, egy szavam sem tanács, csak ilyenek jutottak eszembe, mikor rátok gondoltán^ leérettségizett tizeru^olcéveseJt

8