Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)

1938-08-21 / 190. (4633.) szám

A diadalmas szentistváni eszmék ünnepe Budapesten Kilenc évszázad legszebb hagyománya és történelmi szinpompája éledt föl a jubiláns Szent Jobb-körmeneten Egész Európából jöttek vendégek a fényes ünnepségekre ■ Az egész hivatalos Magyarország Horthy kormányzóval az élén a kórmenetben ■ ■ ■ Kegyeletes ünnepség Kölcsey centennáriuma alkalmából ■ ■ ■ A szegény ember és a nemzet Irta: VÁJLOK SÁNDOR A falusi ember falujának társadalmát, emberanyagát három rétegre, „osztályra” osztja. Fölosztási alapja a jólét, a gazdag­ság és a tekintély; röviden; az „úri”, a pol­gári tulajdonságok számbavétele, ki meny­nyire tudott a legalsó embersors, a zsellérek fölé emelkedni. A falusi szociológia a leg­magasabb polcra azokat teszi, akik fölötte vannak a paraszti jellegnek, tehát az értel­miség képviselőit. Ezek alkotják az első osztályt, ami a szegény ember szemében a legnagyobb földi boldogság és vágyainak legösztönzőbb célja. Az értelmiségi réteg után következik a paraszti jelleg, az igazi falusi társadalom föle; a második osztály. A gazdaközönséget és az uriasan járó iparoso­kat számítják bele. A második osztálynak a falun szava van, tárgyalnak az értelmisé­giekkel, sőt sokszor fölöttük is állanak, övék a vezetés mindenütt: a községházán, a szövetkezetben és az egyesületekben. ‘ Az utolsó osztályba, á harmadikba tarto­zik a falu legnépesebb rétege, a szegény ember. Az osztályt mezőgazdasági munkások, zsellérek és cselédek töltik ki. Falusi lakos­ságunknak csaknem kétharmadát foglalja magába, nemzeti társadalmunknak igy ez a legnagyobb rétege. A. szegény ember elnevezés elsősorban nem a gazdasági állapotot mutató jelző, ha­nem társadalmi fogalom, rétegnév. A sze­gény szó azonban jelzőként is illik rá, mert a magyar szegénység náluk lakik. A sze­gény embernek nincsen földje és takarék- betétje, ami megadná a kenyeret és ruhára a pénzt. Minden ingatlana pár száz öl föld, amit szorgalmasan müvei be krumpli, kuko­rica, vagy rozs alá, ha a heti munka után erre is szakad ideje. A legnagyobb dolog, amit életében el tud érni: egy kis ház épí­tése, ahol maga lakhatik, tarthat állatot, fá­kat és nem kell mással veszekednie. Ez az egyetlen-öröme. A pénzt és a kenyeret nap- ról-napra kell megkeresnie alacsony munka­bérek mellett napi 9—12 óraátlaggal. A vá­rosi munkás rá sem „nézne” az ilyen nehéz, nem egyszer egészségtelen és — olcsó mun­kára. A zsellér azonban szótlanul dolgozik és örül, ha ilyen munkája is van. Nem láza­dozik sem a munka keménysége, sem em- bertkoptató nyügössége miatt: az emberte­len munkabérek, az alacsony napszám miatt is csak ritkán elégedetlenkedik. Fél, hogy gyöngesége és szervezetlensége miatt még a mai csekély munkalehetőségekből is kiesik és nem tudja megkeresni azt a sovány ke­nyeret, amivel családját — minden frázis nélkül: a nemzet alapját — táplálja. Évi 1800 — 2000 koronás „költségvetés” közé szorulva nyögi le életét, de mégis meghozza a népi áldozatot: 4—5 gyermeket nevel föl és fiaival együtt 30—35 lélekkel növeli nemzetünk népállagát. A szegény ember nemzeti ténykedése ez­zel még nem szűnt meg. A magyar élet egyéb területein is utat vág magának és épit. Az ő fiaikból kerülnek ki az elemikben a jelesek, ezeket „fedezik föl” a jóságos falusi plébánosok és küldetik el magasabb isko­lákba. A szegény ember különféle támoga­tások igénybevételével most is meghozza az áldozatot, urat nevel fiából. Kitanittatja papnak, tanítónak, orvosnak és átengedi a vértelen középosztály fölfrissitésére. Emellett a falu életét is állandóan frissíti. BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk te­lefonjelentése.) Gyönyörű augusztusvégi napra virradt a magyar főváros augusztus 20-ának reggelén. Tiszta, felhőtlen, ma- kulanélküli kék égbolt mosolygott az ün­nepi díszbe öltözött fenséges fővárosra, amelyben a kora reggeli órákban megkez­dődött a tömegek felvonulása a nagy ün­nepi körmenetre* Mindenki, aki csak tehet­te, a királyi várba igyekezett, hogy részt- vehessen, vagy legalább szemlélője lehes­sen a magyar nemzet legszebb ünnepének, a Szent István-napi díszes körmenetnek. Ez az ünnep a magyarság ezeréves hagyomá­nyainak és mély nemzeti érzésének gyöke­reiből táplálkozik és immár több mint más­fél évszázad óta évről-évre tölti el a leg- magasztosabb felbuzdulás érzelmeivel a ma­gyarok lelkét. Szent István király emlékün­nep. különösen nagy jelentőségre emelke­dett ebben az évben, amikor a szent király halálának kilencszázéves fordulóját ünnepli magábaszállt lélekkel a nemzet. így azután ez a körmenet is, amelyet most százhatvan- negyedszer tartottak meg Magyarország­nak IV. Béla óta való királyi székhelyén, ős Budavárában, szebb volt, magasztosabb volt, lélekemelőbb volt és külsőségeiben is sokkal ünnepélyesebb volt minden eddigi­nél. ván-napi ünnepségek alkalmával kívánják látni a Duna csodálatosan gyönyörű szín­ben pompázó királynőjét, Magyarország fő­városát. A Szent István jubileumi esztendő termé­szetesen elsősorban a világ minden részé­ben szétszórt magyarok lelkében keltette fel a neínzéti tradiciók iránt való rajongást. A magyarok világkongresszusa sokszáz magyar testvért hozott az anyaországba és ezek a kongresszus után is ott maradtak néhány napig, hogy kegyeletes lélekkel ál­dozhassanak a szent király emlékének. Tömegével tódult Szent István népe, a magyar föld dolgos, hallgatag, komoly mun­kása, hogy a nehéz mindennapi magyar élethez uj hitet és erőt merítsen a szent ki­rály munkára buzdító szelleméből, hogy hó­dolattal hajtson fejet a Szent Jobb előtt, amely erős és bátor irányítással mutatott utat ennek a nemzetnek Európa legveszé­lyesebb pontján. A magyarság tízezres tö­Tízezres tömegek szinpompája A magyar fővárost a nemzeti ünnepsé­gek hetére valósággal ellepték az idegenek. A Szent István-napi ünnepségeknek immár világhírük van és bátran mondhatjuk, hogy A munkahiány miatt sokféle vállalkozásban megpróbálkozik. Társadalmunk iparosítását igazában ő indította el; bebizonyítja, hogy a magyar jó kereskedő. Sőt lassan az exten- ziv, a belterjes gazdálkodás előnyeire is ő vezeti rá a csak szemet-vető gazdáinkat. Végeredményben az ő soraiból indul el mélytömegeink minőségi emelkedése és ez­által az- egész nemzet egészséges fejlődése. Ha a fölsoroltaknál egyéb értéke nem is lenne, akkor is már a népvédelmi és népjó­léti intézmények egész sorát kellett volna érdekében megalkotni. Másutt ez igy is van. Magyarországon egymásután létesül támo­gatásukra a sok és példásan dolgozó intéz­mény, Olaszországban pedig már törvény­rendeletekkel biztosították sorsukat. Nálunk a szudétanémet vidéken részesítik példás védelemben a szegény embert. Azokban a községekben; ahol a vezetés a szudétanémet párt kezében van, a képviselőtestületek vé­dik és támogatják. Munkát, családi bért ad­nak nekik és fokozott mértékben vannak rá­juk figyelemmel a közszállitásoknál. Nem egy helyen hangzott el olyan indítvány is, hogy a község a szegény ember harmadik gyermekénél vállalja el a keresztapaságot. A keresztfiunak a község keresztelői pénz­ként ezer koronát adna és 14 éves koráig segélyezné. A Bund dér Deutschen intézmé­nyesen gondoskodik a német szegényről. Népsegélyezője — SVH — évenkint 15 milliót fordít ilyen célokra, ebből körülbelül 3—-4 milliót a gyermekek fölruházására és nyaralta tására. Nálunk ilyesmiről — néhány város most ébredő szép tej-, ruha- és tankönyvakcióját és a nagy reménységekkel és gyönyörű kez­deti eredményekkel megindult Magyar Gyermekvédő Egyesületet kivéve —■ álta­lánosságban még nem lehet beszélni. A fa­luba nem sok népvédelmi akció jut ki, sőt a közszellem sem olyan, hogy a szegény ember védelme és támogatása hamarosan megvaló­sítható lenne. A mostani helyzetnek és közszellemnek azonban föltétlenül meg kell változnia, mert a szegény ember életterének állandó szűkü­lése (alacsony napszám, kisebb aratási ré­szesedés, a szakszervezeti élet visszafejlő­dése) súlyos nemzetpolitikai következmé­nyekkel járhat. Ezekből a következményekből elégséges az érzelmit és a népesedésit kiemelni. A zsellérben homályosul a népközösségi érzet, ha nem látja maga mögött a nemzeti társa­dalom támogatását. Úgy érzi, hogy messze van tőle és nincs vele történelmi és társa­dalmi kapcsolata. Ez az érzés azután foly­tonosan gátol abban a folyamatban, amely­nek az a célja, hogy osztályaink, mélytöme­geink népnemzeti egésszé, egységgé képződ­jenek. Védetlenségének és szegénységének ugyan­csak káros következménye az, hogy a réteg szaporodása esőben van. Ez a jelenség sok­szor még csak láthatatlan eredménye a gaz­dasági életnek, sokszor azonban már tuda­tos cselekvés. Sok helyen a zsellér is küzd a gyerek ellen, itt-ott az egyke is föllép nála.- A család fejátlaga országos viszonylatban négyről háromra száll alá, helyenkint mé­lyebbre is. Húsz zsellércsaládból 2—3 sem négytagú, a régi 6—40 tagú családok pedig csaknem ismeretlenek. Mai számunk a Képes Héttel 24 oldal — Ara 2'- Kj , 9 33) _ Ma: Kis Magyarok Lapja Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* __ ^ Szerkesztőség: Prága II, Panská évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, ^4 Szlovákiai 65 kárpátaljai maPUarsáP ulice!2, IL emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • . Prága II., Panská ulice 12, III. emelet R képes melléklettel havonként 2,50 Ki-val több. polÍtÍ kai napilapja • • TELEFON: 303-1 1. t> * Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. SÜRGÖNYCIM: HIRLRP, PRflHfl. nemcsak a közvetlen szomszédállamokból, nemcsak Európa közelebb fekvő vidékei­ről, hanem a tengerentúlról is számosán ér­keztek idegenek, akik éppen a Szent Ist­Nemzeti szempontból lehangoló ez a tény, mert népi állományunkat csaknem kizárólag ez a réteg növelte és növeli még most is. A városok magyarsága fáradt és racionális népesedési szempontból; gazdarétegünk egy helyben topog, nem egyszer visszaesik. A városi családok fejátlaga 134—2, a gazdáké, különösen a módosaké, egy. A nemzet né­pességi sorsa igy továbbra is a zsellérekre van bízva: fajilag tiszták, erősek és a csalá­dot értéknek tartják. Népesedési ritmusát legföljebb a gazdasági viszonyok lassítják meg, tehát a rétegen kívül álló körülmények. A nemzetnek azonban kötelessége, hogy sa­ját- érdekében közbelépjen és ezen a téren mutassa meg népközösségi érzését. Meglévő szociális, népvédelmi és művelődési intéz­ményeinknek fokozottabb mértékben kellene feléje fordulniok. A támogatásra, a közszel­lem megváltoztatására sok alkalom adódik. Nemzeti jelentőségüket tekintve, segítsék a zselléreket a munkaadók, a testületek és a községek. Fontos nemzeti kötelességet tel­jesít az a gazda, aki munkát, méltányos bért és elbánást ad a zsellérnek. Sorsa igy nyu- godtabb lesz. A községi vezetés is nagyrészt magyar kézbe került most, ami lehetővé teszi a köztámogatást. Nem szabad, hogy nehéz legyen keresztülvinni a képviselőtestületek­ben a családos apák segítését, érdekeinek megvédését az aratási szerződéseknél, bér­harcoknál, a magyar iskolák gyermekeinek szubvencionálását stb. A szegény ember és a nemzet viszonya igy lesz egészséges. így érzi majd a zsellér, a munkás, hogy fölemelő tudat és biztos lét a magyar népközösség tagjának lenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom