Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)
1938-08-19 / 188. (4631.) szám
1938 augusztus 19, péntek. s A német hadgyakorlatok világvisszhangja Az újságírók nem nézik végig a katonai játékokat - Léon Blum álláspontja BERLIN. — Az elmúlt évekkel ellentétben a német sajtó ez alkalommal jóformán semmit nem Ír a német badgyaikorlatokról. A közvéleményt nem tájékoztatják haditudósítók a katonák fel' vonulásáról és a gyakorlatok elosztott volta miatt nem is látni ezidén a birodalom egyetlen részén sem nagyobb csapatösszevonásokat. A gyakorlatok egyébként még kezdetleges stádiumban vannak. Azt sem tudni, hogy Hitler, aki tegnap Döberitzíben tartózkodott, melyik részletgyakorlaton jelenik meg. A francia szocialisták aggodalmai PARIS. — León Blum a Populaire mai számában leszögezi, hogy lehetetlen a német gyakorlatok rendkivüli jellegét félreismerni. Mindazonáltal a francia közvélemény nyugodt marad és megőrzi önuralmát. A kormány nem ideges és nem bizonytalan s nem kíván elsietve cselekedni. León Blum szerint ez helyes, mert a Csehszlovákiát fenyegető veszély nem akut. Hitler valószínűleg mindaddig fenyegetni fogja Csehszlovákiát, amíg a szudétanémet problémát nem sikerül békésen, de a német kívánság szerint megoldani. A jelen pillanatban a németek sokkal inkább Franciaországot és Nagybritan- niát fenyegetik, mint a Duna völgyét, Hitler érezteti az angol és a francia nyilvánossággal, hogy háborús veszély van s ezzel reméli, hogy az angol és a francia kormány ismét nyomást fog gyakorolni Prágára, A közvetlen veszély csak az, hogy ennek a taktikának sikere lehet. León Blum azonban úgy véli, hogy Londont és Parist a német hadgyakorlatok aligha fogják befolyásolni. A szudétanémet problémát, mint az európai béke valamennyi problémáját meg kell oldani, de nem úgy, hogy a csehszlovák állam függetlenségét és felségjogait csorba érje. ífÚGMükiúi G&StoáúuUik, Irtai SZOIUBATHY VIKTOR I. A Vág mentén tölteté Az ut meglehetősen jó, de azért ne siessünk a dicsérettel, mert ez a jó állapot csak kivétel. Rekkenő délután van, a rádió melegebb időket jelez, a kék égen halavány fehérségben úsznak a felhők. Élesek a fák Árnyékai. Elhagytuk a Nyitrát, a Nyitra völgyét, enyhén hajladoznak a dombok. A múlt héten, néhány napig, Árvában jártunk: ott «nég zöldéi a vetés, friss színe van a mezőknek. Itt, Mátyusföldén, kövér kalászba borult a gabona, sárgásbarna buzakeresz- tek hevernek sűrűn, learattak már s búg a cséplőgép. Szélesen rakott szekerek imbo- Jyognak az utón, a kocsisok minden közlekedési törvényt felforditanak, mintha Szántszándékkal húznának ujjat a rendele- tekkél. Kerékpározók álmodoznak az utón, libák, kacsák, tyúkok, sebesen szaladgáló gyermekek rohannak, röppennek, ballagnak, tibnek-tábnak keresztül-kasul. Sehol egy hatósági ember, aki rendreintse a közlekedés örök veszélyeztetőit. A hatóság emberei később majd többször megállítanak, okmányokat, igazolóirásokat kérnek, megnézik, hogy a stoplámpa müködik-e, Jók-e a fékek s a mentőszekrényben van-e olló. De azt nem látjuk egyszer sem, hogy Szaladgáló gyermeket megintenének, hogy helytelenül közlekedő kocsikat parancsolnának a baloldalra, vagy a veszélyesen imbolygó, részeg kerékpárosokat igazítanák helyes útra. Vakít a nap, hullámzik az ut, porfelhő kerekedik. A szlovákiai utak átka, a por, állhatatosan kisér. Galgóc táján feltűnik a Vág, szélesen s nyugalmasan, homokpadjai fölött füzek álmodoznak. Célunk: fölfelé a Vág mentén. Ez az idei leiadat egyik része, a táj, az ember, a régi várrom, a szlovákiai fürdők élete. Az ember érdekel a tájban s különösképpen a magyar ember, a magyar emlék: mennyi Van belőle s ami megvan, hogy viselkedik. Pöstyénben Startunk első állomást: a Pozsony, Komárom felől érkező utas első megállója ez. Pöstyén megtelt, amint megtelt a többi szlovákiai fürdőhely is, feltűnően sok a csehországi vendég, de Pöstyén, az udvarias, nagyvilági Pöstyén a külföldiek szabályos megállóhelye is. Igen váratlanul jó idény lett, — mondják, — van egyiptomi miniszterünk, perzsa államférfink, itt járt Bajor Gizi és/Lilian Gish, az esedékes maharadzsa is befut, az északcsehországi fürdők Idegenforgalma mifelénk terelődött. A Viktória Regia nevű trópikus virág Js most bontogatja szirmait (és este ünnepélyesen megvilágítják a fehér s rózsaszín xelyheket), a fürdőigazgatóság nagy büszkesége, a muzeum tavaly óta megbővült, Átalakult s ma már rossz nyelvek sem Aiondhatják „reklámmuzeumnak", több s Szebb ennél, kegyelet s hozzáértés szedte, össze Pöstyén vidékének néprajzi, földtani, történelmi s balneológia: emlékeit. Aki a muzeumügyek iránt érdeklődik, megnézni el ne mulassza. Később, hetek nr-ltán, ahogy majd ösz- szeállitjuk az ut mozaikját, Pöstyénből ilyen emlékeket hozunk: Francia nő, kezér k, lábának ujjai gyöngyházszinüre mázolva. Óvatosan már- takozik az úszómedence vizébe, nehogy arca a vízbe érjen.. Nem úszik, csak éviekéi. Aztán másik nő, égő vörös lábujjkörmökkel, lila ajakkal, rózsaszín hajjal. Azt hinnéd, a vizek démona, / hogy azonban rövid, napozó nadrágba .öltözik, úgy szelídül vissza kispolgári nővé. A strandnak s a hullámoknak szirénje az esti táncnál igénytelen, szelíd kis lányka, riadt szeme s egybeszabott ruhácskája nem árulja el, hogy a kávéház előtt álló fekete Buiek-kocsi az övé. Élő talány, fitos orrávalVörös haj, vörös köröm, vörösre sült arcok, minden árnyalatban. A vörs haj árnyékából kibúvik az eredeti barna szín. A vörös köröm olyan, mint egy ragadozó keselyű karma. Pöstyénben feltűnően sok a füzőszalon. Minden harmadik házban van egy fűző- bolt. Ezüsthaju, idősebb hölgy, csendes s mindent megértő. Reggeltől-estig- szürke macskát hordoz magával. A macska az ölében ül a reggeli sétánál, az ebédnél, délután a napozásnál, este a táncnál. Azért nem táncol a hölgy, mert ölében kell tartania a szürke macskát. Vájjon a fürdőbe is magával viszi? Szerelmes pár, egymás szemébe mélyei nem lát, nem hall, így sétál, igy táncol. Azt hinnéd, örök életre elválhatatlanok. A férfit negyednap Teplicen látjuk, uj nővel, uj hódítással, csak a tekintet és a suttogás a régi. Az esti tánchelyen műsor van. Mulatt lány, — hivatásos táncosnő, — a műsor főszáma, táncközben egy vidéki formájú, szelíden mosolygó bácsi ősz bajszát rángatja meg. A közönség nevet, a bácsi szégyenkezik. A mulatt lány éles, pikáns kis hangja messzire kisér, a nyitott ablakon át is besüvit követelőző éneke. A habánusok falujában Régi, debreceni barátunk, dr. Kuthy Sándor azt az indítványt teszi, nézzünk el a habánusok telepére. A sok külföldi újságíró közül egy flíimand kollega vállalkozik arra, hogy elkísér bennünket az útra, őt magát is érdeklik az évszázadokkal ezelőtt idevetődött hannoveriek. Hegyeken, völgyeken, árnyas utakon keresztül érünk el Miavára, onnan már csak egy ugrás Ószombatra, azaz Szobotistére. Szobotiste a habánok egyik régi települési helye. A habánokról a mai ember keveset tud, a müvészetkedvelő utasember is inkább csak a régi habán cserepesek pompás égetett, festett cseréptáljaít, korsóit csodálja meg a múzeumokban. A habánok önállóságának ez az utolsó jele is eltűnik lassanként, ma már nem gyártanak művészi cserepeket, a habánok lassanként beolvadtak a szlávságba, Nyitra- s Pozsony-megyének nyugati községeiben. A habánusok eredetét némely kutforrás Hannoverbe teszi: onnan költöztek a török háborúk után Magyarország földjére. Mások szerint a habánok svájci anabaptisták voltak, akik Zwingli és Kálvin elől szöktek Svájcból. Eleinte Tirolban -telepedtek meg. aztán Ausztrián keresztül érkeztek Nyitra- megye földjére, a morva határhoz közel, hogy az eldugott völgyekben éljenek ősi szokásaik szerint. A hajdan túlzó protestáns habánok Mária Terézia alatt katolikusokká lettek s a németekből szlovákok váltak. Kedves kalauzt találunk a községben, aki elvezet Schulcz nénihez: a Schulcz- család a régi habánok utódjainak egyik legtekintélyesebbje. Schulcz néni még tud valamit németül, az öregek emlékeznek a német szóra, a fiatalabbak már szlovákoknak vallják magukat. Harmincnyolc habán család él a falu egyik negyedében; rátartó, módos családok, valaha eszményi közösségben éltek. A kétszáz éves malom még kelepel, néhány habán ház szalmatetőzete a régi formát s a régi imipregnálás nyomát mutatja, de a habánok lassan mégis egybeolvadnak a lakossággal, a háború utáni évek ezt siettetik. A habánoknak különös találmányuk volt a szalmatetős házaknak tűz ellen való megvédésre: két réteg szalmatető közé agyagmasszát kentek, ez a massza lehetetlenné tette, hogy az egész tető s a ház is, tüzet fogjon. Ilyen tetőzet már csak kettő-három van. Schulcz néni megmutatja a régi, szép habán cseréptáblákat. Barokkstilusu, népies ízlésűvé átformált finom munkák. Ma már ritkaságok. A háború után ki dobálták a padlásról ezeket a cserépemlékeket s boldog-boldogtalannak eladogatták krajcárokért. Későn ébredtek rá az edények értékére s még sikerült egy kiállítást csinálni belőlük a faluban, a község evangélikus lelkészének lelkes kezdeményezésére: a habán Háziasszonyok öröme a főzőrecept-gyüj’temény, amit a NAGYASSZONY havi folyóirat praktikus kártyákon ad előfizetőinek Kéijen mutatványszámot a PMH kiadóhivatalánál kiállításnak annakidején nagy sikere volt. Schulcz néni ősi, családi bibliákat s feljegyzéseket mutat, az első bejegyzések németek voltak. A habánok közös házatáját még most is Hof-nak hívják. De a közös habán korcsma már a Klucsárna elnevezést viseli. Ez a Klucsárna kis ivóhely, korcs- márosát évente választják. Egy évre szólóan átadják a korcsmárosnak a kulcsot, innen a Klucsárna név. A falu előkelősége mindig itt mulat. A Klucsárna mellett egyszerű kis kápolna, előkeritjük a kulcsot is, Mária Terézia idők lehellete száll felénk a homályos, szu- ette kis kápolnából. Ennyi maradt meg a habán világból Ó- szombaton. Még a pozsonymegyei Lévár- don laknak habánok. Lassanként csak a nevük marad meg, ők maguk felszívódnak az idő tengerében. Itt laktak a Trnovszky bárók. A régi, szép Nyáry grófi kastélyban földmüvesis- kola van most. Ugylátszik, ez az Ószombat mindig dolgot adott az emigránsoknak. Eredetileg hét emigrált morvaországi család alapította, akik erre járván, kedvezőnek találták a vi-i déket a maguk számára. Aztán jöttek a habánusok. Mostanában pedig azt újságolják, hogy a zsidó emigránsokkal is akadályok történtek. Az ószombati zsidók egyrésze az 1918-as fordulat után otthagyta Ószomba- tot s Bécsbe költözött, politikailag jobban érezvén ott magát. Most azonban igen elkívánkoznak Bécsből s Amerikába szeretnének menni. Ehhez azonban csehszlovák állampolgársági iratokra volna szükségük. Megkeresték az ószombatiakat ilyen iratok érdekében, de a habánok utódai nem adnak, még ötvenezer koronáért sem. Ezt az ötvenezer koronát szívesen s többször is elmesélik. Estefelé indulunk vissza. A flamand újságíró útközben a belgiumi ,,kisebbségek" s „többségek" életéről tart tanulságos előadást, csendesen, komolyan. Hangja kissé kiábrándult, az ember azt hinné, ő a pesz- szimista. Holott kollégái szerint maga a megtestesült optimizmus. Kollégája viszont egy élénk, szellemes, finoman riposztozó francia, aki egymaga felvidít egész társaságot, belül a valódi pesszimizmus ... A flamand most elmosolyodik, aztán eny-. nyit mond még: — Most, ha megkérdeznének, min csodálkozom legjobban, önök is elámulnának a feleletemen. Én azon csodálkoztam, hogy Miaván, magunkkal együtt több fiatalember, férfi, bejött a cukrászdába s ott fagy- laltot evett és süteményeket választott. Elnéztem egy férfit, három süteményt is megevett. Ez nálunk megfoghatatlan dolog lenne. Mifelénk komoly férfi be nem teszi a lábát cukrászdába s nem enne nyilvánosan ennyi süteményt. A habánusokkal való tapasztalatunkat tehát igy gazdagította a flamand egy kis beK giumi színnel. Uj politikai bOnpOrOket jelentett be Visinszki MOSZKVA. — Visinszki, a Szovjetunió fő- államügyésze, a Szovjetunió legfelsőbb tanácsának keddi ülésén a Kremlben a következő kijelentést tette: A legutóbbi nagy moszkvai perek a Szovjetunió igazságszolgáltatásának iskolapéldái. A s zov jet - iga zíságs zolgáltatá s a jelenben is folytatja muirkját a bolsevizmus ellenségeinek megsemmisítésére. Visinszki nyiltakozata arra enged következtetni, hogy Moszkvában ujjabb politka pünpe- rekre van kilátás. Meghalt Krausz Simon BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Csütörtökre virradó éjszaka fél két órakor a Siesta-szanatóriumban, 68 éves korában meghalt Krausz Simon, a magyar gazdasági élet egykor közismert vezető embere. Nevét az egész világon ismerték. Mint bankár a Krausz és Bettelheim cég főnökeként a magyarországi ipari vállalatok egész sorának élén állott. Egy ideig vezérigazgatója volt az Angol-Magyar Banknak. Lelkes barátja és támogatója volt a művészeteknek, lakása tele volt műkincsekkel s nem egy kiváló magyar művész neki köszönhette pályájának fölfelé Ívelését. A nagy gazdasági krízis azonban őt is kilendítette pályájából, betegsége viszont nyugalomra késztette. Évek óta gyöngélkedett s a legutóbb szívbaj gyötörte. Krausz Simont Ferenc József annak idején érdi előnévvel nemesi rangra emelte.
