Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)
1938-08-18 / 187. (4630.) szám
| Hlinka András | (sp) Utolsó cikkét, olvassuk a „Slovák" augusztus 11-i számában, amit a beteg vezér az Amerikába távozó Hletko búcsúztatására irt. Mennyi tűz, mennyi hő van eb'ben a cikkben! „Lángoló pallossal állunk a vártán s mindenkit, aki nemzeti kincseinkhez nyúl, elűzzük." Ilyen mondatokban bővelkedik az irás és cime is egy szenvedélyes, fájó felkiáltás: „Egyedül maradtunk". Az agg Hli'nka az volt, aki fiatalkorában: a szenvedélyes néptribun, népének és szabadságának rajongó szerelmese, aki — valóban lángoló pallossal űzte el nemzetének megkisértőit környezetéből. S menynyi .sorsirónia van abban, hogy a beteg és féllábbal már a másvilágon álló Hlinka Andrásnak, a szlovák nép legtisztább fiának, akihez ellenségei száljából sem férkőzhetett a vád, hogy valamit nem önzetlenül és nem nemzetéért cselekszik, a szlovák kisember bálványozott eszményének ezt az utolsó cikkét kobzás érte.- Osztálytársai és sorstársa!, akiknek élén valamikor nemzetének jogaiért harcolt s akik az ő szárnyai alatt nőttek nagyra,, az államforduló után egymásután járták be az érvényesülés grádicsait, nagy urak lettek az uj államban s lassan-lassan kényelmetlenné vált számukra az ősz harcos, aki kompromisszum nélkül haladt a régi utón s nem szűnt meg követelni a szlovák önkormányzatot. Pályája elején irta le egyszer a következő szavakat: „azt akarjuk, hogy elismerjék a szlovák nép önálló nemzeti voltát s megadják jogait." Most pedig, az augusztus 11 -I utolsó cikk egyik utolsó mondatában írja: „Valljuk, hogy Szlovákiá a mienk, régi autohton nemzet lakja Pri- bina ideje óta és nem szabad ősi jogát meg- csorbitani." Egyenes vonal, töretlen pálya, hűség és kitartás az alapbelátás mellett, ez jellemezte a kimagasló férfiút. Hlinka András valóban „homo unius libri" volt, egy elvet, egy eszmét ismert: nemzete szabadságát, semmi mást. Hajdani fegyvertársait gyakran elvakitotta a rang s a cím, felemelkedtek, méltóságok lettek, Hlinka soha nem kötött olyan alkut, amely meghozta volna számára a hatalmat,, elrabolta volna eszméi tisztaságát. Sem miniszter, sem püspök nem lett, megmaradt a rózsahegyi plébánián, kedvenc harangjai és jó emberei között, a hivatalos érvényesülés földi cicomái soha meg nem igézték. Egyszer egy amerikai újságíróval jártunk Rózsahegyen s amikor felballagtunk a plébániára, a ház küszöbén az amerikai megállt és fejcsóválva kérdezte: „ebből a viskóból irányítják egy nemzet sorsát?" Onnan irányították, a tisztaság fegyverével és a meggyőződés füzével. Amikor elhagyták régi társai, akik régen bársonyszékekben ültek, vagy prágai és pozsonyi gazdag villákban, amikor már nem vették a „rózsahegyi, aka- dékoskodót" magukhoz illőnek és hadjáratot viseltek ellene, amikor úgy látszott,, hogy Hlinka András egyedül maradt a „nemzet ébresztői" közül — akkor eljött hozzá az egyszerű nép, az ő szlovák .népe s oly szent odaadással vette körül a Savona- rola arcú rózsahegyi plébánost, hogy ez a ragaszkodás iziben áttörte a megnemértés és a meghazudtolás abroncsait s újra az élre emelte az ősz vezért. Régi társai, akik elpártoltak tőle, gyakran gúnyosan nyilatkoztak az „öregről’’, akinek harcát túlhaladott álláspontnak nevezték, szélmalom elleni harcnak, amely nem időszerű többé. A tárgyilagos történelmi kritika valamikor meg fogja állapítani Hlinka András érdemeit és körvonalozza azt a hatalmas történelmi missziót, amit ragyogó sikerrel teljesített. Ha nincs Hlinka András és nincsen szlovák néppártja, amdy a legveszedelmesebb időkben a késhegyig harcolt a szlovákság nemzeti nyelvéért és sajátos életnézetéért, akkor talán sokkal könnyebb munkája lett volna annak az irányzatnak, amelyj az önálló szlovák nyelvet csak nyelvjárásnak minősítette. Akkoriban ez az irányzat erős volt, ma már nem. A szlovák nyelv és jelleg ma már szent tabunak számit, amit nem lehet és nem szabad megsérteni. A küzdelem abba is maradt ellene, ellenfelei beletörődtek különlétébe és politikai számításaikat már vele végzik. Ha nincs Hlinka András és pártjának szenvedélyes, gyakran a késMeghalt a szlovák nemzet patriarchája Vasárnap temetik el Hlinka Andrást ■» ■ A szlovákság nagy gyásza ■ Kedden este 11 árakor hunyt el a nagy politikus ■ ■ Rózsahegy mauzóleumot építtet sirja fáié ■ Ötvenezer gyászolót várnak Rózsahegyre- ' ■ íi ■ ... . . .... . • Hlinka legkedvesebb hívei: Sidor, Tiso és Sokol vezetik tovább a szlovák néppártot ■ ■ POZSONY* — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Hlinka András nemzetgyűlési képviselő, a szlovák néppárt elnöke kedden este 11 óra 5 perckor elhunyt. Rózsahegy városának valamennyi harangja nyomban megszólalt és éjfélig tartó harangzúgás jelezte, hogy a szlovák nemzet legnagyobb fia meghalt. Rózsahegy városa saját halottjának tekinti az elhunytat és a plébániáról, ahol egész életét töltötte, vasárnap délután fél öt órakor temetik el a város adományozta diszsirhelyre. A sir fölé mauzeoleumot építenek. A temetésre mintegy ötvenezer résztvevőt várnak, akik a köztársaság minden részéből jönnek el megadni a végtisztességet a szlovák autonomista mozgalom elhunyt vezérének. Hlinka utolsó órái A nagybeteg Hlinka már tegnap estefelé érezte, hogy közeledik halálának órája. Ezért már délután még utoljára ágyához kérette azokat, akiket szeretett és akiktől el akart búcsúzni. Este hét órakor, mielőtt öntudata elhomályosult volna, suttogó hangon megjegyzi, hogy tiz órára már nem lesz az élők között. Egy órát tévedett, szive 11 óra öt perckor szűnt meg dobogni. Az utolsó szavak Valamivel hét óra után beszélt még Me- derly szenátorral és Sidor képviselővel, amikor hirtelen elgyöngült és annyit mondott: — Isten veletek .. * Mély csönd. A haldokló felisóhajt: „A tüdőm, jaj, nehéz lélekzeni." A jelenvak papok és Hlinka barátai erre félrevonultak a szomszédos szobába és gyertyafény mellett a haldoklók litániáját kezdték el imádkozni. Hlinka szobájából csak el-elhalkuló zihálás hallatszott ki. A haldokló ágya mellett három orvos maradt, továbbá Hlinka unokabuga, az ápolónővérek és Sdheffer esperes. Feszülettel a kezében Félitiz órakor a haldokló szobájából mély hör- gés hallatszik ki. A lelkészek és a jelenlevő hívők erte belépnek a haldoklóhoz és az ágy elié térdelnek. Meggyujtják a halottas gyertyákat. A haldokló kis fémfeszületet tart görcsösen a kezében. Lassan a szájához emeli, ajkát összeszoritja, a lélegzete megakad.. Megcsókolja a feszületet s keze erőtlenül lehanyathk az ágyra. — Ondrej — mondja elbalóan. Megismerte az ágya mellett tompa hangon ilmádkozó Scheffer esperes hangját. A jelenlevőik mind imádkoznak és a haldokló még egyszer az ajkához akarja emelni a keresztet, de már nem bírja. Az ápolónő segít neki. És Hlinka András utoljára megcsókolja a feszületet. Tiz órakor a beteg szeme rámered az egyik égő gyertyára, majd éles mozdulatot tesz a gyertya irányában. Az irgalmas nővér eloltja a gyertyát s a szobából mindenki eltávozik. A haldokló mellett csupán néhány pap, Sidor és Hűn ka Krisztina marad, azok, akiket Hlinka a legjobban szeretett. Az utolsó percek Tizenegy óráig ájult mozdulatlanságban feküdt a haldokló. Törtfényü szeme lassanként lezárul. A lélékzés ismét szabályosabb, a feszületet görcsösen szorítja a kezében, nem hallani semmi nyögést, sóhajtást. Fél tizenegy órakor a kezén már nem lehet kitapogatni az érverést. A kezek hidegek. Utána a nyakütőér lüktetése is megszűnt. Megkezdődött az agónia. A plébánia előtt hatalmas tömeg gyűlt egybe és hangosan imádkozik a haldokló lelki üdvéért. Háromnegyed tizenegykor az irgalmas nővér újból meg gyújt ja a nagy gyertyát. A haldokló már nem reagál semmire. Alig ütötte az óra a tizenegyet a toronyban, néhány percre rá a minden idők legnagyobb szlovákja kilehelte lelkét. Sidor közli a halálhírt 11 óra 6 perckor Sidor képviselő megjelent a paróchia ajtajában és közölte az egybegyűltekkel, hogy Hlinka András meghalt. A tömeg zokogva hallgatta a szomorú hirt. A paróchia ablakai kitárultak és erre a jeladásra megkondult az az 500 éves nagyharang, amelyet Hlinka tiszteletére András-harangnak neveztek el. Egymásután szólaltak meg a többi harangok is és éjfélig egyfolytában búgtak. A templomok kapuit kinyitották és a gyászoló tömeg buzgón imádkozott az oltárok előtt. Rózsahegy gyászol A városban pillanatok alatt terjedt el az ősz pátriárka halálhíre. A kávéházakban beszüntették a zenét s a vendégek a paróchia felé mentek. A lakosság az uccára tódult és néma csendben áldoztak Hlinka András emlékének. Rózsahegy városa mély gyászba öltözött. Az állomás épülete fekete és zöld posztóval van beborítva. A házakon nagybetűs feliratok láthatók: Hlinka meghalt. Rózsahegy halottja Ma délután Rózsahegy városi tanácsa ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy a város saját halottjának tekinti Hlinka Andrást. A temetőben mauzóleumot építenek a nagy halottnak és Rózsahegy legújabb teásat Hlinka András nevéről nevezik el. Ma este hét órakor a szlovák néppárt vezetősége tartott ülést, amelyen megbeszélték a temetés részleteit, Hlinka Andrást vasárnap délután fél öt órakor temetik el a rózsahegyi temetőben. A temetési menet a plébánia elől indul eh A templom előtt is katafalkot állítottak fel. Hinka András hottestét bebalzsamozzák és a plébániatemplomban ravatalozzák föl. Az Orol egyesület hat tagja áll diszőrséget a ravatal mellett, Hlinka András halotti maszkját Ihrisko és Mydlo szobrászművészek készítik el. A szlovák néppárt kegyeletből egyelőre nem tölti be Hlinka András megüresedem elnöki tisztségét. Egyelőre háromtagú direktórium vezeti tovább a párt ügyeit. A direktórium tagjai: Sidor, dr. Tiso és Sokol képviselők. Gyószlóbogók Pozsonyban Pozsonyban Hlinka • halálhíre után a városhá- Izára, a Mihály-toronyra és a pri.má3palotára kitűzték a gyászlobogót. Érdekes, hogy az agrárpárt intézményeinek épü’eteire is kitűzték a fekete zász'ót. FOLYTATÁS A 2. OLD. II. HASÁBJÁN Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed- r . , SIzerk*?2í,ÖSé9Í ,P '4 ga ,V\P* “ ? k.A évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, SZLOVakiül eS karpatüljül magUürSag u ! i c e 12, II. emelet •Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • f-W -J ' • * Prá9a Panská ul,ce '*• ,IL eme,eL R képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. politikai napilapja ! G í « v £/-? hirlrVprAHK Egyes izém ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. SÜRGONYCIM. HÍRLAP, PRflHfl. "A MP 1 XVII. évf. 187 (4630) szám ■ Csütörtök ■ 1938 augusztus 18
