Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)

1938-08-14 / 185. (4628.) szám

4 'PMGM-JVy^AR-HTRMI? 1938 augusztus 14, vasárnap. JUvehk dugUá&M Irta: Borsody István (2) Aki a kontinensről — s különösen a mai Kö- zip'Erópából — érkezik Londonba, áhítattal és szorongó izgalommal áll meg a Trafalgar Squa- ren, mielőtt lassú léptekkel elindulna a WhiteihalL nak nevezett negyed felé, ahol a brit központi kormányzat székházai állnak: szorosan egymás­melleit, némi történelmi rendetlenségben, régi és juj paloták, ahogy a kormányzás igényei fölépí­tették őket. Helyrajzilag ezen a környéken van az a bizonyos „Anglia", ahol a birodalom ügyeit intézik s ahonnan szivszorongva várja ma a hí­reket — ó, nem annyira a brit alattvaló —, mint inkább a középeurópai országok polgára . . A Whitehall egyik leghatalmasabb épülete a brit Admiralítás titkait rejti falai közé és a régi Admiralitás mellett az uj Admiralitás épületszár­nyai némán, de félreérthetetlenül bizonyítják, hogy ezen a ponton volt leginkább szükség bőví­tésekre, mert senki előtt sem titok, hogy a leg­magasabb brit flottaparancsnokság hatásköre — nemcsak terjedelemben, de jelentőségben is első­rendű helyet fog'al el az angol kormányzás ügyei között. Mert — s ezt sohasem tévesszük szem elől — a Whitehall a világbirodalomnak a központja s ennek a világbirodalomnak „pillérei" a tengereken és flottákon nyugosznak . . . így senki se sértődjön meg a kontinensen, ha Lon­donból nézve Európa is csak másodsorban — az angol gyarmatok után jelenhet meg az angol ho­rizonton s akkor is csak mint a világ minden tá­ja felé szerteágazó angol politika függvénye vagy folytatása. Ha ezt tudjuk, akkor természetes­nek fogjuk találni azt is, hogy a flottaparancs­nokságot rang szerint legalábbis a Downing- Street mellé rendeljük, mert mindig úgy volt és ma is úgy van. hogy a Downing-Street legendás :10-es számú háza — ahol a mindenkori angol miniszterelnök lakik — csak az Admiralitással együtt nevezhető az angol kormány székhelyé­nek. Azt a politikát pedig, amely a Downing- Streeten születik, sokszor keresztelték el a kon­tinensen „perfidnek", azaz olyannak, amely ön­ző, megbízhatatlan, szószegő és kiszámithatat1an. De ezek a kontinentális vélekedések mindig ab­ból a szűk látókörből születtek, amellyel Európa nézte Angliát: mert sehogysem tudtunk beletö­rődni, hogy az angol világpolitikát a legcsodála­tosabb következetesség irányította — igaz, nem Európával szemben, hanem a brit biroda­lom érdekei szerint . . . Ennek a birodalmi po­litikának pedig két sarkalatos tétele van. Az egyik az „európai egyensúly", ami azt jelenti, hogy Aligha jólfölfogott érdekei szerint nem engedheti meg, hogy egyik vagy másik európai hatalom abszolút túlsúlyra tegyen szert a konti­nensen és ezáltal nyomást gyakorolhasson az angol szigetországra. A másik tétel pedig Ázsiá­ra vonatkozik s eszerint Anglia ellenségévé vá­lik mindenki, aki hatalmával veszélyeztetni me­részkedik a brit érdekeket Indiában. E két pont körül az angol világpolitika nem ismer tréfát és engedményt, ami e kettő között van: ott pedig az angol politikai zsenialitás végzi valóban „dina­mikus" mozgásait, alkalomszerűen, minden dog­matika nélkül, úgy, ahogy a két „sztatikusnak" nevezhető elv ezt megköveteli. Ilyen elvek és érdekek védelmében viselt Anglia háborút is — négy győzedelmes nagy há­borút az újkori Európában: először II. Fülöp Spanyolországa ellen, másodszor a Napkirály, harmadszor Napóleon Franciaországa ellen és negyedszer a világháborúban Németország el­len —, mert mind a négy esetben az ellenfe’ek *— angol fölfogás szerint — európai egyedura­lomra törekedtek s egyben veszélyeztették Ang­lia kereskedelmi és gyarmatpo1 itikai helyzetét. Minden valószinüség szerint Anglia a jövőben is csak hasonló alkiommal nyúlhat fegyveres ere­jéhez. Anglia négy nagy újkori európai háborúját a brit politika ,,sztatikus" érdekeinek szolgálatá­ban vívta meg — a pillanatnyi helyzet „dinami­kus" parancsa szerint azonban hol németekkel küzdött a franciák eben, hol franciákkal a né­metek ellen, monarchiákkal republikák ellen, vagy fordítva, protestánsokkal katolikusok el­len, vagy katolikusokkal protestánsok ellen, vagyis: a mai politikai terminológia szerint — az angol haditörténet tanulságai alapján — az újkori Angliától távolál’t az „ideológiai" har­cokban való részvétel. Ezért látszik annyira té­vesnek és naivnak az az egyes helyeken közked­velt kontinentális beállitás, amely Angliát min­denáron egy ideológiai frontba, az úgynevezett „demokratikus blokkba" szeretné beskatulyáz­ni, azzal a titkos reménnyel, hogy ilyen módon a blokk rendelkezésére bocsátja összes békebeli tekintélyét és egyben katonai erejét. Anglia van olyan „.liberális" és ,,demokratikus", hogy közömbös maradjon úgy a diktatúrákkal, mint a demokráciákkal szemben —, ameddig ezek nem keresztezik Anglia „sztatikusnak" elkeresztelt elveit és érdekeit. Mert Anglia ellenfelévé vál­hat a legdemokratikusabb hatalom is és .Angliá­nak barátja lehet a diktátor is . . * Az angol európai kérdés tehát ma is csak az lehet, hogy vájjon fenyegeti-e Európát olyan hegemónia, ámely annyira fölborítaná az „európai egyen-1 súlyt", hogy Anglia számára ez elviselhetetlenné válna . . . Anglia távol van attól, hogy erre a kérdésre már választ adott volna. A harmadik birodalom „pángermán veszedelmei" mindenesetre az ango­lokat is foglalkoztatják — efelől nyugodtak le­hetnek azok is, akik ma Európában annyira szi­vükön viselik, hogy Angliát Németország „el­lenségei" közé számíthassák. Anglia legújabb nagyszabású kölcsöne! Törökországban és Bul­gáriában klasszikusan fejezik ki azt az óvatos, távolabbratekintő angol kontinentális po'itikát, amely a dinamikus harmadik birodalom lépései­hez alkalmazza a maga lépéseit is. És tény, hogy az angol sajtó jobbára németellenes, bár nem hiányoznak azok a hangok sem, amelyek a né­metellenes uszítások és alaptalan vádak vesze­delmeire is rámutatnak. Tény az is, hogy ma Angliában — különösen a fiatalság — nagy, úgy­nevezett „szociális" Lelki forradalmon esett át és hajlandó — kontinentális hatások alatt — akár állást is foglalni a szociáls demokráciák mellett és kész „ideológiai" harcot is hirdetni az antiszociálisnak, antidemokratikusnak hirdetett diktatúrák ellen. Ezek persze csupa ideálok, amelyek a könyvekben, a sajtóban szabadon ter­jedhetnek —, de a politikai gyakorlatot ma is csak a régi bevált angol elvek vezetik és való­színűleg ezek az elvek döntenének egy kritikus pillanatban is. Ezek a régi angol elvek pedig Eu­rópában nem ösmemek ősellenségeket és ősba­rátokat — sem ideológiai, sem más alapon —, hanem az „engyensuiy" szempontjából mérlege­lik az európai helyzetet. Ma persze az angol közvéleményt agyontálal­ják a kontinentá’is németellenes propagandával. Ez a németellenes propaganda pedig igen sokat árt a csehszlovákiai nemzeti kisebbségeknek is, mert a kisebbségek legszerényebb törekvéseit is valahogy a „pángermán" hatalmi törekvésekkel állítja egyvonalba. Az angol közvélemény en­nek megfelelően igen tájékozatlan az egyes cseh­szlovákiai nemzetiségek külön nemzeti követe­lései felől és szívesen von mindent egy kalap alá és kizárólag német ügyet sejt az egész kér­dés alatt. S mondanunk sem kell, hogy ilyen ala­pon mily könnyen tehet szert rokonszerwre min­den olyan irányzat, amely a „pángermán" vesze­delemre való . utalással indokolja „védekező" magatartását. A magyar kérdés ismeretének pedig még kü­lön árt az a propaganda is, amely az angol köz­vélemény ,,szociális lelkiismeretére" próbál hat­ni és a magyar szociális és társadalmi viszonyok kedvezőtlen ismertetésével igyekszik hangulatot kelteni a magyarok ellen. Azt hiszem, nem té­vedünk, ha ezzel a propagandával hozzuk kap- cso’atba egy magyar könyv készülő angol for­dítását is: Illyés Gyula „Puszták Népe" cimü könyvét ültetik át éppen angolra — s amint meg­tudjuk ■— egy angol szociológiai társaság adja ki — természetesen minden magyarellenes ten­dencia nélkül. De aki egy kicsit ismeri a közép­európai viszonyokat (bár nem kételkedhetik az angol kiadó fairségében) — mindenesetre gon­dolkodóba eshetik, hogy miért éppen a „Puszták Népére" fájt a foga az angol szociográfiai társa­ságnak, arra a magyar könyvre, amely minden­nel leszámoló szociális önkritikával (ami a há­ború után kétségbeesett magyarság egyik jel­lemző tulajdonsága) írja meg a magyar paraszt sanyarú sorsát. De nem irta-e Illyés Gyula ezt a könyvet asztétikus önkritikával szigorúan önma­gunknak, magyaroknak? Exportáru-e az ilyen mü és alkalmas-e arra, hogy tájékoztassa az an­golokat a magyarokról? Mert ma minden szó­nak, ami Közép-Európáról angolul elhangzik, „informatív jellege" van! Kinek az érdeke hát, hogy az angolok úgy ismerjék meg a magyart, mint a „puszták népét"? Nem attól való félel­münkben injuk ezeket a sorokat, hogy a „külföld lerántja a leplet a magyar szociális viszonyok­ról" —, mert hő óhajunk, hogy mindent megte­gyünk a „puszták népe" sorsának javítására. De nem akarunk „puszták népe" lenni, se oda­haza, se a külföld szemében és kételkedünk ab­ban, hogy magyar érdeket szolgálna a „Puszták Népe" készülő angol fordítása! De ne értékeljük túl az esetleges pillanatnyi hatásokat sem, amelyeket a kontinentális pro­paganda ilyen, vagy olyan irányban Angliában elér. Az angol politika — s az angol politikai köz­vélemény is — a szent és sérthetetlen brit érde­keken túl, a világ legfairebb, legigazságosabb bírája és megitélője tud lenini. Anglia mindent és mindenkit meghallgat, de seholsem lehet olyan i rossz talaja az elferdített, zavarosban halászó propagandának — és seholsem lehet oly jó talaja a becsületes, nyílt tájékoztatásnak, mint éppen az angolok között. A háboruutáni angol politikát pedig mindenekfölött a béke fönntartása érdekli, mert a világháború szörnyű kataklizmája, amely emberemlékezet óta a legnagyobb véráldozatot követelte Angliától, a békés módszerek talán egyik legőszintébb nagyhatalmává tette az angol nemzetet. Angha a világháború négy éve alatt egymillió hősi halottat veszített. Míg a legutóbbi nagy háború — az 1793 és 1815 között lezajlott francia háborúk áldozata évente mindössze öt­ezer volt! A világháború évente 250.000 angol halottat követelt — s ez a szám ma is riasztóan hat Anglia népére és Angliában távolról sem beszél­nek oly bűnös és érthetetlen könnyedséggel a háború lehetőségéről, mint a mi elborult Közép- Európánkban. Pedig a világháború szörnyű pusztí­tása a középeurópai nemzetek közt is elég riasz­tó intelemmé! téríthetné jobb belátásokra! De ta­lán az angol hangulat bennünket középeurópaia­kat is némi megnyugvással tölthet el. Ma mindenki — de különösen Közép-Erópa — aggódó figyelemmel tekint London felé. A Londonba érkező idegen első útja is ma csak a Whitehall felé vezethet, ahol szorongó áhítattal lépked a hallgatag Admiralitás és Downing- Street komor, élőké1© falai között —, miközben kérdésekkel ostromolja a látszólag csöndben unatkozó ablakokat, melyek mögött a világ döntőfontosságu jelenetei és eseményei játszód­hatnak le egyik napról a másikra. Á Londonba érkező idegen is csak a Whitehall környékén tett rövid bolyongás után indulhat tovább, hogy elve gyű1 jön a közel tízmilliós város borzasztó forgatagában . í s (Jövő vasárnap folytatjuk.) Antal István Berlinben BERLIN. —- Antal István államtitkár va­sárnap háromnapos tartózkodásra Berlinbe utazik, hogy tanulmányozza a propaganda­szervezet németországi fölépítését és a né­met birodalmi sajtóintézményt, Az erdélyi magyar újságírók küldöttsége Titeanu belügyi államtitkárnál BUKAREST. - Dr. Willer József volt képviselő vezetésével magyar ujságirókül- döttség járult Titeanu belügyminisztériumi államtitkár elé. A küldöttség Titeanu állam­titkár előtt föltárta az erdélyi magyar újság­írók sérelmeit. Az államtitkár figyelmesen végighallgatta a panaszokat és megígérte,, hogy mindent elkövet a sérelmek kiküszö­bölésére. Vízumkényszer Olaszország és Frandaország között PARIS. — Az olasz kormány a francia diplomácia közbelépése ellenére elhatározta, hogy az olasz állampolgároknak a jövőben megnehezíti a Franciaországba való kiuta­zást. A francia kormány most megtorláské­pen hasonló rendeletet adott ki. Mig eddig a francia állampolgárok Olaszországba egy­szerű útlevéllel, vagy kollektív útlevéllel utazhattak, most az utazás kiutazási enge­délyhez van kötve. A francia—olasz vizűm - háboruság azt igazolja, hogy a két ország közötti hangulat még mindig nem a legjobb* Radványi Zoltán: ŐSZI HANGULAT Az ősz, a színek kiárusitója megjelent Villámos kis madárkák raja leng odafent. Valamit megtudtak, most egy körtáncba kezdtek: ezek a dalos, könnyű égitestek. Az Isten a szivükbe bebeszélt. Most tanácsot tartanak szerteszét Tegnap még nem tudták, mit hoz a holnap: hogy a virág clhervad s nyoma megmarad foltnak. Most kigyult szivükben a láng, már látnak. Tudják, hogy menniök kell s a fáknál? búcsút kell mondaniok s elhagyni a hegyeket, bogarat, fészket nyarat verebeket Most már csak menni kell a tűz után, mert alig néhány nap van hátra csupán. S a csillagot, amely a lélekben világit, követni kell, mint a mesebeli királyfit. S melyik madár lenne annyira balga, dőre, hogy a titkok utján nem menne előre? A kis fecske szivében a fény most nagyhatalom. Nem mondhatja azt: Oh, jaj, ezt nem akarom! Szivükben a látomás erősebb s a viadal rövid s a messzibe hívogató dal már megszületett s bár gyenge még, meglátjátok, hogy mint mutatja meg az erejét. Lángjeleket nekünk is adnak a hatalmak, ha lopva melegebb tájakra hívogatnak* De hányán tudunk völgyekből sziklaszirtekre menni, s az égi kékbe színes faleveleket keverni? Közülünk valaki, hogy ki nem tudom, de sejtem, eltűnik most nyomtalanul s kietlen. A templom összeomlik benne s az égi házba nem lép már be, mert boltja megalázta. S most megy némán, mint a leselkedő. Haját kuszálja őszi köd s a temető mintha megigézné. Az arca torz s kacag. Dala nincs, ruhája rőt rongy, elszakadt. De sokan mégis fecskék, elérik a vizeket. Látnak csodát s zászlót, mely integet. Mi ezt csak nézzük, mert mi itt maradunk, .Csodálkozunk, hogy ősz lett 8 hallgatunk* Óriási választóik! Legolcsóbb árak! Pausz T., KoSIce • o Üveg — porcellán — villany csillárok! iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Modern képkeretezés, üvegezés HIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII1llllllllll!lllllillllllll!lllllill!llllllllllllllllllillll!lilllllllllllllllllllllllllllllllliHIIIIIIII!llllllllilllllllllllll!ll!llllllllll Telefon 2423 Alapítva 1833

Next

/
Oldalképek
Tartalom