Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)
1938-08-13 / 184. (4627.) Második kiadás
Szilllő, Jaross és Esterházy másfél éra hosszat tárgyalt Runciman lorddal A megbeszéléseket folytatják - A magyarok emlékirata alapján folyt a tárgyalás PRÁGA* — Lord Runciman missziójának irodája ma a magyarokkal való tár- gyalásról a következő jelentést adta ki: —’ Pénteken délben 12 órakor fogadta lord Runciman az Egyesült Magyar Párt küldöttségét: dr. Szüllő Gézát, Jaross Andort és Esterházy Jánost és megtár- gyalta velük a már korábban átnyújtott emlékiratban foglalt egyes kérdéseket* Runciman lord tárgyalásai mind bizalmas terméoxetüek, mert ezzel el akarják kerülni, hogy a közvélemény köréhen téves hűek és kombinációk merüljenek föl. Éppen ezért a magyarság képviselőinek tárgyalásairól sem adnak ki részletesebb jelentést. Mindenesetre tény az, hogy a magyar vezérek másfél óra hosszat tanácskoztak a lorddal s ez alatt az idő alatt alkalmuk volt a csehszlovákiai magyarságot érintő valamennyi kérdésről tájékoztatni az angolokat. A tanácskozáson nem egyedül a lord vett részt, hanem jelen voltak az angol delegáció szakértői is. Értesülésünk szerint a tanácskozásokat még nem fejezték be, hanem a magyarság képviselőinek lesz még alkalmuk a részletkérdések további kifejtésére. A tanácskozás az Alcron-száiióban, a lord irodájában folyt le és félkettő tájban ért véget. Utána Szüllő, Jaross és Esterházy lesiettek az Alcron éttermébe és ott ebédeltek. Ebéd közben Runciman lord fölkereste Szüllő Gézát és felesége nevében meghívta Szüllőt ebéd utáni feketére. Lady Runciman ugyanis már régebbről ismeri Szüllő Gézát, akivel a népszövetségi ligák nemzetközi konferenciáin többizben találkozott. Az Egyesült Magyar Párt vezetői pénteken este elutaztak Prágából. A szudétanémet párt és a hatosbizottság A múlt két nap belpolitikája megint bőséges volt drámai eseményekben. Lapunk az elsők között jelentette, hogy a szudétanémet párt meghívást kapott a koalíciós pártok hatos választmányába, hogy ott fejtse ki nemzetiségi követeléseit. E találkozás terve dr. Hodza miniszterelnöktől származik, aki ilyen módon akarta dokumentálni, hogy a szudétanémet párt megbízottai a koalíciós pártok hatostanácsában sem lesznek engedékenyebbek programjukat illetően. A cseh táborban ugyanis az a volt a fölfogás, hogy a miniszterelnök a tárgyalások során nagyon szőrmentén kezeli a nemzetiségeket. Alighogy híre terjedt azonban annak, hogy a szudétanémet pártnak a koalíciós pártok hatos választmánya előtt is meg meg kell jelennie, a németek részéről nyomban az a hir látott napvilágot, hogy a pártnak nincs mit tárgyalnia oly alakulatokkal, melyeknek semmi alkotmányos és törvényes alapjuk nincs és hogy a párt csak a kormánnyal hajlandó tárgyalni. A kormánytényezők terve szerint a hatostanács és a szudétanémet párt megbízottai találkozásának tegnap délután kellett volna megtörténnie a miniszterelnök részvételével. Mint tegnap jelentettük, a délután tartott hatosválasztmányi ülésen a szudétanémet párt megbízottai nem jelentek meg. Ellenben a hatos választmány a késő esti órákban tartott még egy értekezletet s azon a szudétanémet párt megbízottai is megjelentek és részt vettek a megbeszéléseken. A szudétanémetek jelentése A szudétanémet párt az esti órákban kiadott jelentésében a következőket állapítja meg: — A szudétanémet párt politikai választ-! mánya Frank képviselő elnöklésével érte-' kéziétet tartott, amelyen a Runciman lord-! dal folytatott tárgyalásokról tett jelentést Kundt, dr. Peters, dr. Rosche képviselő, dr. Sebekowsky és dr. Schicketanz. Ezenkívül bejelentették, hogy dr. Hodza miniszterelnök augusztus 10-én közölte a párttal, hogy az eddig átadott részletjavaslatokat a kormány végleges javaslatainak tekinti. A tárgyalással megbízott delegáció tagjainak a miniszterelnökkel folytatott megbeszélésein kivid a szudétanémet párt egyetlen egy alkalommal, junius 23-án tárgyalt a miniszterek politikai kollégiumával. A politikai választmány tudomásul vette, hogy augusztus 11- én újabb megbeszélést tartanak a megbizot- tak a kormánnyal, a miniszterelnök meghívása alapján. E megbeszélések alapja a junius 7-én átnyújtott nemzetiségi statútum terve és az azóta részletekben átadott többi javaslat. — A politikai választmány a tárgyalással megbízott delegáció magatartását teljes mértékben jóváhagyta, nevezetesen azt, hogy a tárgyalások a felelős kormány- tényezőkkel és csakis ezekkel addig folyta- tandók, amig az uj rendezés alapjául szolgáló elveket leszögezik. Ezért a resszortminisz- terekkel, vagy a koalíciós hatos választmánnyal való tárgyalások gondolatának visszautasítását a politikai választmány helyesli és tudomásul veszi. Mialatt a szudétanémet párt azon fáradozik, hogy a nemzetiségi kérdések rendezésére irányuló munkát semmi sem zavarja, addig a cseh szervezetek, sőt a politikai pártok is német területeken kihívó megnyilatkozásokat rendeznek s ezzel a helyzetet csak kiélezik. A csehek ilynemű eljárásáért a felelősséget a szudétanémet párt azokra a személyiségekre hárítja, akik az ilyen tüntetéseket megtűrik. A hatosválasztmányban E jelentést este adta ki a szudétanémet párt A tények ereje Irta; MEZEI GÁBOR Az elmúlt hetek politikai eseményei és napjaink történései azt bizonyítják, hogy a .tények ereje,- a meglevő természeti adottságok szilárdsága megdönthetetlen* Csak egyetlen pillantást kell vetnünk az európai politika boszorkánykonyhájának fortyogó fazekaiba, hogy lássuk, mennyi gond, mennyi bolyongás, tépelődés és tévelygés maradt volna el az évszázadok során, ha minden esetben a valóság törvényei érvényesültek volna. Az emberek néha túl akarnak járni a természet eszén és ha ez nem sikerül, bekövetkezik a nagy ámulások ideje azok között, akik azt hiszik, hogy örökérvényű törvényeket győzhetnek le. Igen, a megbízható tételek igazak voltak á háboruelőtti Középeurópában, ahol talán elfelejtették kellőképpen számításba venni a fiatal népek természetes nacionalizmusát, igazak voltak a magyar szabadságharc után, amelyet az osztrákok leverhettek, de mégsem győzhettek le. A cseh és a szlovák nép sorsa mi más, mint a nacionalizmus szívósságának diadala? Az osztrák-magyar monarchia összeomlásakor a győztesek soraiban sokan nagy jóslásokba bocsátkoztak. S valóban, a pá- riskörnyéki békék mindenképpen tápot adtak a jóslásoknak. De végül a természeti s népi erők érvényesültek. A bécsi Kárntner- strassen nem nőtt fü s nem legeltek libák, amint azt kárörvendve hangoztatták, Budapest fejlődése sem akadt meg, sőt a pazar szépségű város szebb, pezsgőbb és életrevalóbb, mint valaha. Persze, a kisnépek diadalának ára Középeurópa atomizáiása volt és a nagy tektonikus rengés alaposan megváltoztatta a Dunavölgye képét. Az elemi erejű folymatnak volt azonban visszája is. Az utódállamokba jutott úgynevezett „kisebbségek" vitába szálltak a sovinizmussal azokon a területeken, ahol nem éltek nemzeti szórványokban, hanem ösz- szefüggő egységet képeztek az egykori anyaország népével. Ausztria fejlődése is más irányban haladt, mint ahogy Ausztria megteremtői elképzelték és paragrafusokba írták. Németausztria voltaképpen már a megteremtésekor kinyilvánította csatlakozási vágyát anélkül, hogy annak érvényt tudott volna szerezni, későbben Schober osztrák-német vámuniós tervét is elgáncsolták a nagyhatalmak. De a történelmi természetes fejlődés megakadályozása mégsem sikerült, erről éppen a közelmúltban mindnyájan meggyőződhet, tünk. Ausztriának Németországhoz való csatlakozásával Középeurópa politikai, gazdasági és kulturális képe egy csapásra megint lényegesen megváltozott. Pedig, ha nem kizáróan csak a napipolitika szemszögéből tekintjük az eseményeket, —- amit az újságolvasó átlagközönség ritkán tehet meg, — akkor az osztrák fejlődés irányát legalább utólag logikusnak, elkerülhetetlennek kell tartanunk, hiszen a valóságos események ezt bizonyították. A nagy ámulások ideje sokak számára1 Ausztria „váratlan" csatlakozásakor is bekövetkezett. Hogy milyen politikai előnnyel vagy hátránnyal járt a történelmi folyamat Ausztria számára, az nem tartozik miránk, de ránk tartozik annak belátása, hogy természeti szükségesség volt és tévedtek azok, akik nem tartották annak. S ugyanilyen szükségszerűség a nemzeti kisebbségek igazának érvényesítése i«, Húsz éve hirdetik például a szlovákiai és kárpátaljai magyarság ellenzéki politikai vezérei, hogy a magyar úgynevezett „kisebbség" helyzete nem kielégítő, a többségi pártok bedugták a fülüket és a tényekről, a beszélő tényekről nem akartak tudomást venni. Az orvoslás késett, ha ugyan számos esetben egyáltalán el nem maradt. „Meddő" volt szerintük ez az ellenzéki politika, „haszontalan" és „katasztrofális". És hirdették, hogy „a kisebbségek többet kaptak, mint amennyi járna nekik." Német, magyar, szlovák, lengyel, ruszin beadványok, memorandumok árasztották el az illetékes fórumokat. Az idők változása során Páris és London közbenjárására a kormány végül is kénytelen volt észrevenni a felgyülemlett panaszok jogosságát. A nemzetiségi alaptörvény'-nyel, a statútummal kívánja most a kormány rendezni a kisebbségek panaszait. De az érdemleges tárgyalásokról egyelőre még senki sem tud. Ám akárhogy fognak alakulni és húzódni ezek a tárgyalások, akármilyen lesz is az eredményük, egy kétségtelen: hogy a tények ereje előbb vagy utóbb feltartóztathatatlanul érvényesül. Húsz évig hallottuk mindig, hogy a szlovákiai és kárpátaljai magyarság panaszai — Prága felfogása szerint — indokolatlanok s most ime, hosszú húsz év után kiderül, hogy mégsem voltak azok, mert hiszen ha a többség belátta, hogy szükség van uj „nemzetiségi alaptörvény"- re, „statutum“-ra, akkor nyilvánvaló, hogy az eddigi állapot nem volt kielégítő és eddigi álláspontja nem volt igazolt. Ez pedig az ellenzéki magyar politikának fényes igazolása. Tekervényes és néha ugyancsak lassú a történelem útja az etnográfiai valóságokon át, de vigasztaló az, hogy á gondok, a töprengések, a tépelődések napjain át végül mégis győznek a reális tények és jogos igények, érvényre jut a népi erők természetes életigenlése. Az elmúlt hetek politikai! eseményei talán meggyorsították ezt a ki- egyenlitődési folyamot, ezt a szükségszerű1 fejlődést. Ennyi az egész. Az események kétségtelenül a kiegyenlítődés és remélhetőleg a kiengesztelődés irányában haladnak* A tények érvénye növekvőben van. És ha ezek a felismerések egyszer általánossá* kétoldalúvá válnak <— s Paris és London baráti tanácsai a mi tájaink felé biztatók, — akkor talán a középeurópai kisnépek boldogabb korszakának küszöbéhez jutunk. éj&L i Elkobzás illán második kiadás is oidai. Ara k« 1.20 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prágait* Panská évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, Szlovákiai és kárpátaljai TnaQUarsá& ulicel2, U. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • r . . 0 Prága II, Panská nlica 11, III. emelet. R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja •• TELEFON: 3 0 3 -1 1, •• Egyes szám ára 1.20 KC, vasárnap 2.—KI, SŰRQÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl. Másfél ára az Alcronban
