Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-21 / 164. (4607.) szám

4 <PM<rHMAGtoRHrKL2® 1938 julius 21, csütörtök. Megállapították az egyes foladóállomáiokra érvényes gabonaárakat Székszorulásoknál és az ezekkel járó fel' fuvódásnál, légzési zavarnál, szívdobogás­nál, szédülésnél és fülzugásnál a belek mű­ködését egy-két pohár természetes „Ferenc József* keserüviz csakhamar el­rendezi., az emésztést előmozdítja, a vérke­ringést felfrissíti s tiszta fejet és nyugodt alvást teremt. Kérdezze meg orvosát. *« Vexaturák az állampolgársági bizonyítvánnyal POZSONY. — Bizonyára nem egyedül velem járatják állampolgársági bizonyítvá­nyom kiállításával kapcsolatban a bürokra­tizmus útvesztőit, azért ideiktatom a köz- igazgatás újabb bravúrját, mint a nemzeti­ségi statútum és megbékélés reményeitől várandós kornak ékes dokumentumát. A tiz év előtt a zsupáni hivatalok által kiállított állampolgársági bizonyítványok hatálya most jár le. Újakat kell szerezni, mert ilyen nélkül nincs passzus, nincs sem­milyen engedély, kérvény stb. stb. A józan ész azt mondaná, hogy akinek most uj bi­zonyítványt kell szereznie, annak csak azt kell igazolnia, hogy a lefolyt tiz év alatt nem veszítette el illetőségét, illetve állam- polgárságát. A tiz évet, vagyis az 1928-at megelőző adatokat azonban már nem boly­gatják, mert tulajdonképpen csak megújí­tásról és nem egészen uj bizonyítványról van szó. Sajnos, súlyosan téved az a logi­kusan gondolkodó halandó, aki ebben biza­kodva kezdi meg a kilincselést a meghosz- szabbitás érdekében. Pozsonyban a jegyzői hivatalban nekem kijelentették, hogy nekik a zsupáni hivatal .tiz év előtt lefolytatott eljárása nem mérv­adót Ők visszamenően mindent újra meg­vizsgálnak, mert ez az előírás. Nagy öröm­mel állapították meg azután, hogy bár én tiz év előtt megkaptam az állampolgársági bizonyítványt, rendőrségi lakásbejelenté­seimben nincs meg a folytonosság, mert 25 év előtt háziuram véletlenül nem jelentett be. Hogy itt születtem, hogy vagy harminc év előtt rövid megszakítástól eltekintve ál­landóan itt éltem, az mind mellékes az előtt az ideszármazott tisztviselő előtt, aki akkor még talán a bölcsőben sem ringott, amikor én már régen pozsonyi illetőségű voltam. (Vájjon ennyire minuciózus olyankor is, ha nem egy magyar fordul hozzá?) A hiányt azonban sikerült pótolnom és most már az­zal a biztos hittel mentem a jegyzői hiva­talba, hogy egy-kettőre megkapom a bizo­nyítványt. Minden egyéb szükséges iratom is megvan teljes rendben. A kedvező elin­tézést kilátásba helyezték ugyan, de nem a gyorsat, mert —« mondotta a kitűnő tisztvi­selő — be kell szerezniök a tiz év előtti iratokat az azóta megszűnt zsupáni hivatal­tól. Ismerjük a mi közigazgatásunkat és na­gyon jól tudjuk, mit jelent az, ha egyszer megkezdik az iratok átkérését és keresését. De mégis szeretnék bízni, hogy ezúttal ta­lán, — mert hiszen annyira egyszerű és tiszta az esetem, — nem fog hetekig vagy hónapokig tartani az iratoknak utazása a volt megyeházáról a primáspalotába. Igazán nem kívánom, hogy a felsőbb ha­tóságok intézkedjenek, csak menjen minden a maga utján, azon az utón, amelyet a bü­rokrácia részünkre, magyarok részére húsz év alatt annyi sikerrel kitaposott. Csak ar­ra hívom fel a figyelmét azoknak, akiknek az ilyen eseteket orvosolniok kellene, hogy nem egészen helyes, ha a ,,minima non cu- rat pretor" álláspontjára akarnak helyez­kedni, mert éppen az ilyen minima azok, amelyek csirájában fojtanak el minden bi­zalmat a sokat hangoztatott megbeszélés és egyenlő mérték megvalósítására hivatott, egyébként kifogástalan hivatalos közegek iránt. És én majd boldogan fogok felsóhajtani, ha egy szép napon kezemben lesz a hivata­los bizonyítvány arról, hogy tényleg pozso­nyi vagyok, mert bizony kételkednem kell ebben, bár itt születtem, itt éltem mindig és horribile dictu 15 évig városatya is voltam az uj rezsim alatt és bár tudom, hogy más, szerencsésebbek sokkal rövidebb ittartózko- dás után simán megkapták s megkapják az itteni illetőséget és állampolgárságot iga­zoló bizonyítványukat. De talán éppen ez az, ami oly speciálisan rokonszenvessé teszi a mi bürokráciánkat, hogy ilyenek hallatára a jóindulatú külföl­diek is bizonyára hasonló jókat fognak kí­vánni önmaguknak a maguk hazájában! Soraim szives közzétételét kérve vagyok kiváló tisztelettel Dr. AIXINGER LÁSZLÓ, PRÁGA. — A Gabonatársaság ma foly­tatta az egyes föladóállomásokra érvényes búzaárak megállapítására irányuló tárgyalá­sokat. A tárgyalások befejeződtek. A meg­állapodás lényege az, hogy a gazdák által kifogásolt paritásos különbséget nem küszö­bölték ki teljesen, csak jelentéktelen javítá­sokat eszközöltek. A múlt gazdasági évben Kassán érvényben volt 10 koronás paritásos különbség az idén is megmarad, tehát a Kassán érvényes árat 2 koronával emelték Prágához hasonlóan. Szlovákia nyugati ré­szében az eddigi ár változatlan marad. A Sok szó esik manapság arról, hogyan és mikép­pen Lelhetne a falu kultúráját fokozottabb tempó­ban emelni, gazdasági és szociális életszínvonalát a teispedésből kiragadni s aktívabbá tenni, a hit, a szeretet és összefogás ttizét a szivekben felger- jeszleini, a sorsközösség érzését gazdagnak és sze­génynek a szivébe ültetni. Ha. egy falu népének a lelkiiletét meg akarod ismerni, ha bele akarsz tekinteni, bele akarsz látni abba a mélyen rejtett titokba, amit az idegen falukutató, szociográfns előtt annyi sürü fátyol ta­kar, hogy ezen a fátyolén keresztül tisztán látni, helyesen ítélni sokszor a legfelkészültebb szocio- gráfus-megfigyelés sem képes: fogadd.el kalauznak azt a régi megállapítást, hogy amilyen a templom és az iskola, olyan a falu. Valóiban, a falu kultúrájának, szellemi életének fokmérője a templom és az iskola. A templom és az iskola a magyar falu két szeme. Ez a két szem, amely jó- és balsorsban mindig az égre néz. Ez a lét szem, amelynek soha egyetlen magyar faluban sem szabad elfáradni. De elfárad sok-sok magyar faluban. Lássuk, miért fánad el? Nem csak a vezetők tehetetlensége, tunyasága oka ennek a fáradtságnak, hanem a helyi áldatlan viszonyok, a hitetlenség, a szeretetlen®ég, az önzés a legtöbb helyen és a legtöbb alkalommal. A falu népe 90 százalékban földművelő, illetőleg föld­munkás. Yeritékes munkával sokszor alig képes családja megélhetését biztosítani. Adósságokkal küzd, magas közterheket visel. Jelentős része el van kedvetlenedve minden közösségtől, különösen minden újítástól. Konzervatív, maradi és fukar a tehetős. Nem egy falusi magyar rövidlátásával ad­dig megy sok esetben, hogy fajának, egyházának, iskolájának, minden kultúrintézményének csak lát­szólag, csak szóval, szinleg barátja. Ha komoly feladatok megoldásáról van szó, megsükettil és megvakul, nem igyekszik sem fajának, sem egy­házának, sem községe társadalmának önként ál­dozatot hozó tagja lenni. Ennek a szomorú meg­állapításnak tanúi a sokszor üres templom padok, a gazdátlan magyar iskolák, a már évek során át működő, nehezen élő falusi magyar kultúrintéz­mények. Hosszú idő szükséges még mindig ahhoz, hogy a magyar írók és művészek könyv-, kotta-, betű- hadseregei rést törjenek a magyar falu kínai falán, hogy a magyar újságírás komoly lendülettel duz­zadó, érett kalásztengerré növekedheesék, amely­nek kenyere ne csak az anyagilag agyonterhelt falusi értelmiség asztalán legyen megbecsült és szeretett kenyér, de kívánt lelki tápláléka legyen a rendezettebb, jobb sorsban élő, tehetős falusi gazdának, földművesnek is. De ezeknek a bajoknak orvoslása nehéz, na­gyon nehéz. Az erre hivatott orvosok életébe ke­rül sokszor. Hiába lép ajz elesett helyére uj erő, hiába van telve idealizmussal, akarással, hittel és erővel. Gyakran megdöbbenve kell tapasztalnia, hogy a baj krónikus, visszatérő, gyógyítani úgy­szólván nem lehet. A már említett bajokon kívül van több más, le nem becsülhető oka annak, hogy a magyar falu a kulturfejlődés utján csigalassúsággal halad előre. Ezek közül az okok közül különösen fontos, a csehszlovák köztársaságban élő magyarságra nézve rendkívül sérelmes a következő. A 166/1930. számú törvény 6. szakasza és a 164/1932. számú törvény 3. szakasza szerint a községi pótadó mérve az állami egyenesadó 250 százaléka, illetve 300 százaléka, illetve 350 száza­lékig terjedhet. (Komipas, 211. oldal.) Ezeknek a törvényeknek alapiján (a 169/1930. számú törvény H. szakasza értelmében) országos járulékkal fede­zendő m a rész} amely a községi költségvetési Kassától nyugatra fekvő föladóállomásokon a Párkány—Léva—Garamberzence vonalig a búza fölvásárlási árát két koronával emel­ték. Ugyancsak két koronával emelték a Kassától Kőrösmezőig terjedő föladóállomá­sokra is. A Kassától nyugatra fekvő föladóállomá­sokra vonatkozóan a zab fölvásárlási árát Szepesbéla, Vágbeszterce és Jablunkov ál­lomások között 50 fillértől 2 koronáig emel­ték. Kárpátalján a zab fölvásárlási árát általá­nosan 1 koronával javították. Az árpaár változatlan marad. hiányból a megengedhető legmagasabb pótadóval sem fedezhető. Minden felekezeti iskola költségve­tésének fedezetlen hiánya a 169/1930. számú tör­vény 4. szakasza értelmében besorozható a köz­ségi költségvetésbe, éppen úgy, mint a községi vagy az állami népiskolák fedezetlen hiányai. A cseh és morva országrészekben lakó adófizető­polgár, mikor a fentemlitett százalékos pótadót megfizeti, azzal megfizeti már az iskolai költség- vetések hiányait is, szóval az iskolák szükségle­teit is. Ezért született meg a 169/1930. számú tör­vény, melynek az a célja, hogy ne legyen különb­ség polgár és polgár között az államban, ne le­gyen különbség az anyagi* terhek viselésében sem. Lássuk csak, hogyan fest ez az egyenlő teher­viselés a valóságban: Az L.-i népiskola beter­jeszti költségvetését kifogástalanul. Kéri, hogy a fedezetlen hiányt képező 11.376 Ke a 69/1935. számú törvény I. szakasza (vagy a 169/1930. számú törény) szerint, mivel az L. községi polgár 350 szá­zalékos községi pótadót fizet, állittassék be a hiány a községi költségvetésbe, illetőleg terjesz­tessék fel az országos hivatalhoz szanálás végett. Minden megy pontosan, a közigazgatás nem hi­báztatható. Az eredmény a következő: az L.-i nép­iskolának kiutal az országos hivatal 11.376 Kö fe­dezetlen hiány helyett 1600 KS-t. Hol vegye az L. községi magyar népiskola az égetően, hiányzó 9776 koronát? Nem jut több. Nincs több! Engedé­lyezi az országos hivatal, hogy a hiányzó rész a felekezeti iskolát fenntartó egyháztagok között, — akik egyúttal L. községnek 350 százalékos pót-adót fizető polgárai — rendkívüli adóként kivettessék. Ha kivetjük, hol van az egyenlő teherviselés? A törvényhozás dolga volna, hogy ez és hasonló más- tennészetü sérelmek haladéktalanul orvosoltas- sanak. A községi képviselőtestületi tagok elsőrangú érdeke, átmenetileg is, hogy a község magyar kul­túrintézményeit, iskoláit a községi költségvetés keretein belül a 169/1930. számú törvény szellemé­ben a legmesezebbmenőlegesen támogassák. A ma­gyar polgárság, amikor bizalmával uj vezetőséget állito-tt sok magyar vagy csak részben magyar község élére, az u-j vezetőségtől kulturális és anyagi érdekeinek teljes és tökéletes megvédését várja. Több kirívó esetet sorolhatnék fel a falu életé­ből, amelyek világosságot derítenének a magyar falu népének küzdelmes életére. Megállapitható a már említett egyetlen, évenként ismétlődő esetből is az a tény, hogy a valóságban nincs meg az ál­lampolgárok sokat emlegetett egyenlő tehervise­lése, sőt lépten-nyomon az egyenlőtlenség látható, ha a dolgok mélyére tekintünk. Az elmondott egyetlen eset is elegendő arra, hogy tisztán lássuk és megértsük, hogy a magyar falvak szociális életszínvonala kifejlődésének, a magyar tannyelvű népiskolák felvirágzásának, a magyar falusi kulturélet-szinvortal magasabbra való emelésének mi az érthető gátló akadálya. Az adott viszonyok között jó, ha a magyar falu kultúrintézményei látszólag a törvényes .kivá­nalmaknak megfelelnek. Jó, ha, a gátló körülmé­nyek között el nem sorvadnak. Ném elég a köztudatba dobni azt a hangzatos jelszót, hogy „A magyar gyermek magyar iskolába való!“ Hanem minden erővel törekedni kell arra, hogy a más tannyelvű iskolákkal a magyar nép­iskolák minden tekintetben felvehessék a ver­senyt. Legyen a magyar népiskolákban Is ingyen könyv, toll, irka, cipő, ruha! I-egyen tejakció és egyéb akció! Hiszen a szegény a magyar nép gyermekei között, a magyar népiskolákban is sze­gény. A sápadt, beteg, vézna magyar gyermek és élni és növekedni alkar. A magyar társadalom pedig megbecsüléssel és elismeréssel szorítsa meg a magyar népnevelők, néptanítók és mindem magyar kulturmumkás kezét, máj folt, éreti sztátlan- eág elcsúfítja a leg­szebb arcot is. Gyorsan megszabadul ezektől, ha a tudomány leg­újabb vívmányai sze­rint készült KQRALl-CRÉMET használja. Száraz arc­ra zsírosat, zsíros arcra száraz kré­met. Egy tégely ára 11'— Ki Nagyon szeplős arcra az erősebb Korall créme extrát használja. Ára 12'— Kő. Fekete tégelyben. (Zsíros vagy száraz.) Készíti: VÖRÖSRÁK-patika, Bratislava, Mihály-bapu 24. Egyesliitpárti polgármester Aranyosmarót élén ARANYOSMARÓT. — Tegnap választotta meg a város uj képviselőtestülete a városbirót éa helyetteseit, A választás az Egyesült Párt teljes győzelmével végződött, amennyiben városbiró- nak Bauer Józsefet, az Egyesült Párt jelöltjét vá­lasztották meg. Első helyettes biró Meislik And­rás lett, második helyettes Pecsatny János, aki szintén az Egyesült Párt tagja. A városbiró vá­lasztás eredményével a város őslakossága teljes! mértékben meg van elégedve. Magellan 1083 napjától Howard Hughes három nap és tizenkilenc órájáig . . . Howard Hughes földkörüli rekordja időszerűvé teszi, hogy felfrissítsük emlékezetünkben a nevezetesebb földkörüli utazások időpontját és tartamát. Az első földkörüli utat Magellan hajói tették meg, Magellan Sevillából indult el 1519 szeptember 20-ikán, ő maga elesett egy csetepatéban a Fülöpszigeteken, de flottájának megmaradt része ezernyolcvanhárom napig tartó ut és a Föld körülhajózása után szerencsésen visszaérkezett a honi kikötőbe. Az utolsó félszázadban aztán sűrűn követték egy* mást a földkörüli utak. Az elsőt egy angol nő, Misa Helen Bly tette meg 1889-ben, abból a célból, hogy, megdöntse Verne Gyula hősének: Phiíeas Foggnak nyolcvannapos képzeletbeli rekordját Helen Bly ideje* hetvenkét nap, hat óra, tizenegy perc. 1890-ben a newyorki Francis Train hatvanhét nap, tizenkét óra, három percnyi időt ért eh Charles Fitzmorris, Csíkágó volt rendőrfőnökéi 1901-ben vágott neki a nagy útnak, amelyet hat aq nap, tizenhárom óra és huszonkilenc perc alatt vett meg. Két évvel később, 1903-ban, az angol J. Willls Sayre ideje már ötvennégy nap, hét óra, két perc. 1907-ben Burnlay Campbell angol ezredes negyven nap, tizenkilenc óra és harminc percnyi, 1911-ben a francia André Jaeger-Schmidt harminckilenc nap, tizenkilenc óra és negyvenkét percnyi, 1913-ban as amerikai John H. Mears harmincöt nap, huszonegy óra és harminchat percnyi időt ért el. A világháború után kapcsolódik be a földkörüli utakba a repülés. 1919-ben több amerikai hadigép in­dult cl egy csoportban és százhetvenöt nap alatt repüli körül a Földet. 1926-ban két újságíró: Edward S. Evans és Linton Wells, a repülőgép, a gőzhajó és a vasút segélyével huszonnyolc nap, tizennégy óra és harminchat percre szállítja le a rekordot, amelyet 1928- bán ugyancsak e három közlekedési eszköz egyesi résé­vel az amerikai John H. Mears (az 1913-as „bajnok")] és Collyer kapitány huszonhárom nap, tizenöt óra éa huszonegy percnyi idővel ismét megdöntenek. 19294 ben a Gráf Zeppelin, német merevíéghajó rekordja húsz nap és négy óra. Végül az amerikai Wiley Post és Gaty 1931-ben felállítja az első, tisztára repülőgépen elért földkörüli rekordot: nyolc nap, tizenöt óra és ötvenegy perccel. 1933-ban ugyancsak Wiley Post, egyedül repülve a gépén, a nagy utat hét nap, nyolc óra és negyven­kilenc perc alatt tette meg. A nemzetközi szakértők véleménye szerint Howard Hughes nagyszerű teljesítménye ellenére Post fentebbi rekordja a maga nemében érvényben marad, mivel 5 magányosan küzdött az elemekkel, Hughcst pedig négy társa kisérte. — A KASSAI KIÁLLÍTÁSON NINCS SZE­RENCSÉJÜK A ZSEBTOLVAJOKNAK. Kas­sai szerkesztőségünk jelenti telefonon: A kassai kiállításra a városba sereglettek az országos „hirü“ betörők és zsebtolvajok is, mert a nagy forgalomban jó zsákmányra számítottak. A kas­sal rendőrség detéktivjei eddig öt zsebtolvajt* illetve betörőt fogtak el a városban: Gábor Ká-» rolyt, Zorgosky Józsefét, Krunpolc Pétert, Tűm csinszky Antalt és Matavka Istvánt. A letartóz­tatottak Beregszász, Pozsony és Rózsahegy kör­nyékéről származnak és valamennyiüket több1 rendőrség és bíróság körözi különféle bűncselek­ményekért. Valószínű, hogy még több betörő éat zsebmetsző érkezett a yárosba s kerül rövideseit rendőrkézxrs Amagyar falvak égető problémái Irta: Fejes István igazgató-tanitó SZEPLŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom