Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)
1938-07-10 / 155. (4598.) szám
Mai számunk: Képes-, gyermek- és Rádiómellékletfel 32 oldal« Ara 2 - Kj XVII. évf. 155 (4598) szám ■ Vasárnap ■ 1938 július 10 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovákiai és kárpátaljai magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11., Panská u 1 i c e 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-1 1, SÜRGŐNYCIM HÍRLAP. PRAHA. Olasz-angol elfeidegfiSés ÉLES OLASZ VÁDAK A „rendetlenség erői" fölvonulnak az olasz-angol megegyezés ellen Miért bukott meg a megegyezés a spanyol kérdésben? - Chamberlain fehér könyvben ismerteti álláspontját - A nemzetiek már csak 44 kilométerre vannak Valenciától <*) Nemcsak az eseményekben, de, úgy látszik, az események összefüggéseiben is van valami, majdnem kinos és leleplező törvényszerűség. Vagy nem mondható-e törvényszerűnek, hogy megint egyszerre jelentkezik a palesztinai terror az angol—olasz válsággal s Anglia pontosan olyankor mutat élénk érdeklődést „a szegény rokon” zilált pénzügyei iránt, amikor Németország és Olaszország elidegenítése elsőrangú angol érdeknek látszik. Lehet, hogy csak a véletlen szeszélye teremti meg ezeket az összetalálkozásokat, de a jámbor szemlélő mégis nieghökken, amikor látja, hogy mennyire tartja magát bizonyos „szabályokhoz” a történelem, A spanyol kérdésben hosszú huza-vona után megint eljutottunk ahhoz a régi és be- nemvált megoldáshoz, amit még León Blum talált ki a benemavatkozással. Úgyszólván minden érdekelt hatalom bebizonyította, hogy mennyire reménytelen, mennyire hiábavaló; mennyire sikertelen 'ez a módszer -— s aztán amikor minden keresztvizet leszedtek róla, nekiláttak, hogy alkalmazzák. Amikor már ország-világ mosolygott a benem- avatkozás tiszteletreméltó erősködésein és az újságolvasó unottan átlapozta a bizottság üléseiről szóló jelentéseket, akkor megint elővették és kisütötték róla, hogy az egyetlen. s legjobb módszer, amivel a békét meg lehet menteni. Biztosan igy is van, hiszen két év óta —■ amint már erre a minap rámutattunk — annyi veszélyes pillanatban hárította el a vész továbbterjedését. Mégis mosolyognivaló, hogyan ütköznek ki újból és újból ezen az egyetlen és legjobb megoldáson kezdeti tehetetlenségének és kezdeti életrevalótlanságának tünetei. Februárban már annyira elmérgesedett az alkudozás Anglia és Olaszország között azon, hogyhát valójában ki is tegye az első lépést a javulás utján, — hogy sürgősen ki kellett dobni a kanapét. A kanapét akkor Edennek hívták s bizony nem hagyta magát könnyen kitenni. Chamberlain úgynevezett realizmusa, rideg, de megfontolt józansága azonban győzött s az angol nép megértette, hogy jobb elveszíteni egy népszerű külügyminisztert, mint egy népszerűtlen nagyhatalom barátságát. Edén azóta is többször nyilatkozott, váltig védte saját igazát, minduntalan hangoztatta, hogy Anglia számára nincs más politika a spanyol kérdésben, csak amit ő képviselt. Nem az ő egyéniségében, hanem a dolgok természetében kell keresni az angol magatartás rugóit. Mit tagadjuk, a világ békét óhajtó közvéleménye zokon vette Edentől, hogy nem tűnt el angolosan, hogy nem ment horgászni vagy nem vonult vissza a keleti nyelvek tanulmányozására, hanem még mindig ágál, szónokol és nyugtalanítja ezt a derék és józan Chamberlaint. Amilyen kisigényű lett az európai ember s hajlamos mindenféle kabalákra, elhitte, hogy az angol—olasz békének egyetlen akadálya van s ez Edén személye. Úgy látszott, valóban nincs is semmi baj, hiszen olyan szépen ment a békülés, hogy öröm volt nézni: áprilisban egyezményt irtak alá, s mindkét oldalról megindult a lelkes barátkozás. Most azután a spanyol kérdésben megint fölborult a béke, pontosan úgy s pontosan ott, ahol Edén korában. Ezt tehát nem Edén rontotta el, mert — úgy látszik — Halifax sem tud jobbat. Mussolini nem enged s az angolok sem LONDON. — A spanyol kérdést, úgy látszik, újból föl kell göngyölíteni. Rövidesen újból diplomáciai tárgyalások indulnak meg. A politikai hangulat rendkívül leromlott. Az olasz sajtó ismét éles hangon ir Anglia ellen. Chamberlaint minden oldalról erősen támadják. A miniszterelnök az önkéntesek visszahívására vonatkozó tervéről fehérkönyvet fog kiadni, amely a jövő hét elején megjelenik. Föltünést és izgalmat keltett Londonban az a hír is, hogy hogy spanyol. repülőgépek újból átrepültek francia területen. Párisi népfrontkörökben azt állit- ják, hogy ezek a repülők Franco repülői voltak, jobboldali lapok viszont rámutatnak arra, hogy Barcelonának elsőrangú érdeke, hogy lehetetlenné tegye a megegyezést és a nagyhatalmakat beavatkozásra bírja a spanyol kérdésben. A baloldali francia sajtó élesen támadja a kormányt, amiért a repülőgépekre nem lőttek. Közös akció az olasz-angol megegyezés ellen MILÁNÓ. — A sajtó rendkívül élénk figyelmet szentel a benemavatkozási kérdésnek és újból élesek az angolellenes ki- fakadások. A Stampa megállapítja, hogy fokozott mértékben lehet megfigyelni azoknak a nemzetközi ellenzéki csoportoknak akcióbalépését, amelyek a legkülönbözőbb vonatkozásokban nemcsak Olaszország elengednek. Az európai helyzet ebből a szempontból február óta mitsem változott, legföljebb annyiban, hogy ma Németország köny- nyebben invitálható tárgyalóasztalhoz, mint akkor, amikor kisértett még az Anschluss s Anglia semmilyen irányban nem óhajtott felelősséget vállalni. Ma az osztrák kérdés lekerült a napirendről, a csehszlovák kérdésben is: legalábbis ki vannak jelölve a béke utjai, Anglia keresi a birodalom barátságát. Vagy legalábbis az együttműködés lehetőségeit. Ez igy egymagában még nem mutat semmi pozitívumot, de annyit már ki lehet olvasni belőle, hogy Angliának nem olyan fontos többé az olasz barátság, mint volt még hetekkel ezelőtt, például az úgynevezett középeurópai krízis napjaiban. Persze ebből nem következik, hogy Anglia hajlandó lenne feláldozni az olasz barátságot, de azt mindenesetre jelenti, hogy még kisebb áldozatokat sem hajlandó hozni érte. A kelet- és középeurópai országoknak szánt vagy legalábbis Ígért gazdasági segítség lehet, sőt valószínű, hogy csak csalétek —1 nem annyira az érdekelt kis országok, mint inkább Németország részére. Németország semmi szin alatt nem akar belemenni Angliával egy gazdasági versenybe, Anglia viszont bizonyos békés gesztusok fejében, len intrikálnak, hanem fel akarják borítani a bekét is. A spanyol helyzet és az olaszangol egyezmény volt a céltáblája ennek az akciónak. Nyilvánvaló, hogy az a cél, hogy fölujitsák a bizonytalanságnak azt a légkörét, amelyben a spekuláció dúsan virágozhat és a legalantasabb üzleti szellem kiélheti magát. Londonban, Párisban és Moszkvában közös terv szerint működnek ezek a csoportok, amelyek elsősorban Németország és Olaszország ellen igyekeznek minden lehetőt megténni és az a céljuk, hogy szétrombolják azokat á békés kapcsolatokat, amelyeket eddig súlyos fáradozások árán a béke barátai létrehoztak. A „rendetlenség erői" A lap súlyos kritika tárgyává teszi bizonyos angol politikai körök magatartását is és hangoztatja^ hogy angol részről olyan játék főijük, amellyel szemben Olaszországnak vérteznie kell magát. Olasz részről a Róma és London között létrejött egyezmény óta mindent elkövettek, hogy az egyezményt a legrigorózusabb pontossággal betartsák. A benemavatkozási bizottság utolsó ülésén is tanujelét adta Olaszország jóakaratának és békés szándékainak. A világ közvéleménye nem hunyhat szemet afölött a tény fölött, hogy Olaszország Európa békéje érdekében ez alkalommal is mindent megtett. A Gazetta dél Popolo megállapítja, hogy még létre sem jött úgyszólván a megegyezés, máris működésbe lépközeledési hajlandóságért le tud mondani valamiről, ami neki úgyis csak pénzébe kerülne és sok hasznot aligha látna belőle. Ez nem a spanyolokért történik s még ke- vésbbé az elvért, hogy hát ki kezdje a bé- külést, hiszen ha Olaszországon nem, hát megbukna a benemavatkozás teljesértékü gyakorlati megvalósítása a szovjeten. Sokkal valószinübb. hogy angol belpolitikai okai vannak, miért nem mutathat több engedékenységet az olasz állásponttal szemben Chamberlain. Az ellenzék, különösen a népfrontbarát ellenzék, annak ellenére, hogy talán egyetlen népréteg sem köszönhet annyit a Cham- berlain-rendszernek, mint a munkásosztály, amolyan suttogó propagandát kezdett a miniszterelnök ellen és rásütötték, hogy „burkolt fasiszta”. A suttogás persze Chamberlain füléhez is eljutott s nyilatkozott is, dehát persze hiába nyilatkozott. A suttogok tovább suttogtak s egyre szivósabban. Chamberlain rossz szónok, az ö életfelfogása, a kemény és illuziómentes realizmus megfelel az angolok gondolkozásának, de a stílusa nem. Az angolok okosan, józanul, sőt sokszor kíméletlen realizmussal szemlélik az életet, de szeretnek elérzékenyedni szép mondatok fölött, Gladstone Disraeli sok fantáziával átitatott s túlságosan nagy-, tek a rendetlenség erői, amelyek anarchiát alkarnak teremteni csak azért, hogy az angol terv sikerét lehetetlenné tegyék és megakadályozzák, hogy Európában olyan béke jöjjön létre, amely a róma-berlini tengelyre és a róma- londoni egyezményre épül fel, Franko újabb győzelme SALAMANCA. — Újabb győzelmet jelentenek a nemzetiek főhadiszállásáról. Franco csapatai elfoglalták Nules községet, ahol a köz- társaságiaknak megerősitett állása volt. A köz- társasági csapatok visszavonulásuk alkalmával az összes templomot fölrobbantották. A Nules körüli harcok rendkívül elkeseredettek voltak. A milícia tagjai két napon keresztül úgyszólván minden házban külön vették föl a harcot a győzőkkel szemben. Nules elfoglalása után a nemzeti csapatok elvonultak parancsnokuk, Aranda tábornok előtt. A katonák lelkesen ünnepelték parancsnokukat, aki egy szakasz élén személyesen is résztvett a véres ütközetben. Nules Sagundtól 18 kilométernyire fekszik. A Teruel- Sagund közötti útvonalon a nemzeti csapatok gyors tempóban haladnak előre és 13 kilométernyire közelitették meg Segorbe városát, amely ezen a frontszakaszon döntő stratégiai jelentőséggel bir. Nules 44 kilométernyire van Valenciától. A tenger felől a nemzeti hajóhad támogatja a Sagund irányában történő előnyomulást. Nules szétrombolása egydüi áll a spanyol polgárháború történetében. A vörösök itt még kegyetlenebb pusztítást végeztek, mint (Folytatás a 2. oldal első hasábján lent) vonalú politikájával szemben a realitások s a kiseb-b távlatok politikusa volt, de szónoklataiban nagyon gyakran volt túlságosan is lendületes, sőt szentimentális is. Baldwin, amikor minden idők egyik legsúlyosabb angol alkotmánykrizisét csinálta végig s nyerte meg végül is a csatát egy meglehetősen népszerűtlen szerepben, olyan érzelmi hangokat talált az angol közvélemény megnyugtatására, amik minden angolnak egyenesen a szivébe hatoltak. Chamberlain hosszú és száraz körmondatai azonban sehogy sem tudnak népszerűségre szert tenni. Gyakran hallani ezt a különös kritikát az angol kormányról: „Nincs szónoka Chamberlainnek”. Programja ellen alapjában véve semmi kifogás nincs s még nem volt angol kormány, amelyikkel szemben például Lloyd George ilyen barátságos hangot használt volna. Mégis, az utóbbi időben érezhetően megingott a Ghamberlain-kor- mány pozíciója. Ma már hatnak a kormány gyengeségei, már érezhető a politikai vonalvezetésben, hogy a népszerűtlen feladatokért senki nem akarja vállani a felelősséget. S az olaszokkal szemben való taktikázás, ami jogosan váltotta ki Mussolini türelmetlenségét, ennek a gyöngeségnek a számlájára irható.
