Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-08 / 153. (4596.) szám

4 1938 julius 8, péntele Németország és a dunai államoknak Ígért angol gazdasági segítség Érdeket ét jellemző német-angol sajtópolémia - Hit akar Németország és mit Anglia? Megállapítja, hogy ezeknek az országoknak ki­vitele több mint egyharmad részben irányul Németország felé, ugyanekkor Németország a felsorolt államok behozatali szükségleteinek egyötödét fedezi. Megállapítja még azt is, hogy az Angliából irányuló akciónak nem lesz jelen­tős sikere, elvégre az az Ígéret, hogy Anglia bi­zonyos hadi készleteket a dunai államokból fog beszerezni, nem ellensúlyozhatja azt a mély és intenzív kapcsolatot, amely a birodalom és a dunavölgyi államok között fennáll. Korábban azt hangoztatták Angliában, hogy Németország­nak nincs szüksége nyersanyag- és élelmiszer­Angol törekvések Délkeleten répában A Deutsche Allgemeine Zeitung is foglal­kozik azzal az idegességgel, amelyet Német­ország délkeleteurópai gazdaságpolitikája Angliában keltett, A lap megállapítja, hogy az Anschluss következtében Németország közvetlen szomszédságba került a délkelet­európai államokkal és ennek következtében az az intenzív kapcsolat, amely az üzleti élet folyamán a birodalom és a közép- és délkeleteurópai tér országai között kifejlő­dött, újabb ösztönzést kapott. Ezt a fejlődést, MAGYAR FRONTHARCOSOK! forrásokra, mert hiszen annyi nyersanyagot és élelmiszert vásárolhat, amennyire szüksége lesz. Most azonban, hogy látják, hogy Németország egyes államokban mint versenyképes vásárló lép fel# egyszeriben azt kezdik hangoztatni, hogy a kersekedelmi kapcsolat csak ürügy ar­ra, hogy Németország politikai előjogait a Du- navölgyben biztosítsa, A lap megállapítja, hogy ennek az agitádónak az a célja, hogy Német­országot kereskedelmi partnereitől eíidegenitse. Németország Keleteurópában nem törekszik ha­talmi pozícióra, csupán gazdasági érdekeit akar­ja biztosítani. amely természetesen nem tetszik a nyugati nagyhatalmaknak, most mesterséges módon el akarják torlaszolni. Az úgynevezett dél­keleti segély, ahogy az angol tőke legújabb offenziváját nevezik, tulajdonképen nem egyéb, mint az angol befolyás megerősítése Közép- és Délkeleteurópában és Németor­szág visszaszorítása. Anglia 15 millió fontos kölcsönt adott Törökországnak és hasonló tárgyalások folynak Görögországgal és Ro­mániával is. Angol társaságok tekintélyes LONDON. —- Az angol közvéleményt válto­zatlanul élénken érdekli a Közép- és Délkelet- európának nyújtandó gazdasági segítség kérdé­se, E terv megvalósításában milyen szempontok vezetik Angliát, erre* nézve jellemző a Yorkshir Postnak a dkke, amdy „Németország a Duna mentén" dm alatt foglalkozik a közép- és dél­keleteurópai országok gazdasági helyzetével. A lap szerint a német nemzeti szocializmus előre­nyomulása a Duna völgyében a közép- és dél­európai országok gazdasági hozzáláncolását cé­lozza a birodalomhoz. Ebből a helyzetből mind­addig nincs kiút, amig a nagy kereskedőállamok nem nyújtanak jelentékeny hitelkönnyitéseket ezeknek az államoknak és nem hárítják el azokat a kereskedelempolitikai akadályokat, amelyek eltávolították Közép- és Déleurópa or­szágait a gazdag nyugati nagyhatalmaktól. A lap szerint 1932 és 1937 között Németország magyar exportját 15-ről 24, importját 22-ről 26 százalékra emelte. A román exportot 12.4 százalékról 19,8 százalékra, az importot 23.7 százalékról 29.5 százalékra emelte. Jugoszlá­viában ezek az arányszámok a következők; export 11.2-ről 21,7-re, import 15.7-ről 22.4-re, Bulgáriában; export 22.6-ról 43.1-re, import 26-ról 53 százalékra. A lap véleménye szerint angol különbizottságnak kellene tanulmányozni a balkán-államok gazdasági és pénzügyi megse­gítésének problémáját és megtalálni a módot, hogy Anglia hogyan kapcsolódhatna be ezeknek az államoknak a gazdasági életébe, A „hideg invázió** vádja BERLIN. — A német sajtó is élénken foglal­kozik a közép- és déleurópai gazdasági prob­lémákkal és főleg az angol aggályoknak szen­tel figyeelmet. A Frankfurter Zeitung vezércik­ket szentel a kérdésnek. Elsősorban a Finandal News cimü lapnak azzal az állításával polemi­zál. hogy Németország úgynevezett hideg invá­ziója van folyamatban a Dunavölgyben és a né­met gazdasági előrenyomulásnak tulajdonképen az a célja, hogy Európa délkeletét Németország ellenőrzése alá helyezze. A Frankfurter Zdtung rámutat arra, hogy a természetes fejlődés kö­vetkezménye a mai helyzet, amelyben Német­országot semmiféle politikai hátsó gondolat nem vezérelte* A Dunavölgy államainak és a balkán­államoknak Olaszországtól eltekintve mindig Németország volt a legnagyobb szállítója és vá­sárlója, Egészen természetes, hogy ennek meg­felelően emelkedett kereskedelmi befolyása is ezen a területen. A lap szintén kimutatást kö­zöl arról, hogy a német kereskedelem milyen mértékben van érdekelve a magyar, bolgár, ju­goszláv, görög és román kereskedelemben. Londonban lapjelentések szerint most ülé­sezett a frontharcosok nemzetközi világszövetsé­ge. A világszövetségben és igy Londonban is min­den ország és minden nemzet frontharcosa képvi­selve volt, csak a csehszlovákiai magyar fronthar­cosok hiányoztak, A csehszlovákiai magyar frontharcosok távol- maradásának oka az, hogy a világháború óta el­telt húsz esztendő ellenére a csehszlovákiai ma­gyar frontharcosok eddig önálló szövetségbe nem tömörültek és így a nemzetközi frontharcos szö­vetségben a tartós béke eszméjéért eddig nem küzdhettek. A világháborúban résztvett többi csehszlová­kiai nemzet frontharcosai már hosszú évekkel ez­előtt hatósági engedéllyel szövetségbe tömörül­tek, a bajtársi érzületet ápolják és egymás gazda­sági érdekeit kölcsönösen támogatják. Ezért elhatároztuk, hogy megfelelő számú ér­deklődő esetén végre a csehszlovákiai magyar frontharcosok szövetségét megalakítjuk. Felkérjük tehát azokat a magyarokat, akik az 1914—1918. évi világháborúban legalább is hat hetet a tűz vonalban töltöttek vagy hadirokkanttá váltak, hogy a pozsonyi Magyar Jogvédő Irodával (Köztársaság-tér 12.) — amelyet a szervezők erre felkértek — közöljék, hogy kormányhatósági jó­váhagyástól függően hajlandók volnának-e ilyen bajtársi gazdasági érdekszövetségbe lépni. Az ér­deklődők nevükön és pontos lakcímükön kívül csak azt közöljék, hogy a világháborúban mi volt a legutóbbi szolgálati beosztásuk és rangjuk. Más adat közlése felesleges. Baj társak — érdeklődők Jelentsék be készsé­güket legkésőbb 1938 julius 15-ig, hogy minél előbb megalakulhassunk és kérhessük a hatósá­gi jóváhagyást Bajtársi üdvözlettel! A magyar frontharcosok szervező bizottsága. Jégverés (2) Irta: Mezőssy Mária Ezen elbeszélés eleje julius 2.-I szá­munkban jelent meg. Addig latolgatom* míg álombahajlifc a gondolat, átsuhan az éjszaka felett s haj­nalra valóságba ütközik, Erzsi az ágyamszélén ül, mintha el se ment volna este, szeretve költöget: Marika.., Marika.., kedvesöm... a szőlőbe megyünk hallod-e? A kocsi kint vár... mögjött Szendrey Ábris is... Egész nap velünk lösz a szőlőbe.., kelj no hamar kedvesöm... Hirtelen elködöl az álom Szemeim elől, hallom ám, hogy a gangfához kötött ló prüszkölve kapál, nyihog, röhög, akárcsak nyolc évvel ezelőtt, akkor is örültem a ját- •zópajtásnak, akivel lehet fákat mászni, ttieg rákászni a Tiszapartján, nagyot sikí­tani, ha jő fogás akadt... füzesbe kódorog- ní... bujócskát játszani. Hej de más ez most..* megszorítom Erzsi nyakát s felszö­köm a pihés kényelemből. A pöfeteg nagy lélegzettel fújja fel magát, hogy megszaba­dul súlyomtól, hideg vizet loccsantok az arcomra, magamra kapkodom ruháimat s ötperc se telik bele, Ábris már fogja a ke­zem: Isten hozta Marika.*, 9** Magam is igyekeztem Ábris* >— Szép magától, fcsak az a kár* hogy nyolc esztendeig tartott az igyekezete. Kemény szemrehányás vág belém a sza­vából, úgy érzem, mintha helyrehozhatat- Jant cselekedtem volna, Anna néni rendelkezik és felpakolósko- dúnk a homokfutóra*. A két sárkány megr ugrik és vágtázik át a kishidon, a jegenye­sor alá. Ábris lóháton mellettünk. A horizont alján felhasad az ég. Csipős szél borzolja a hajamat, kifújja belőlem az érőt. A kocsi himbál, ringatja bennem a furcsa idegen-izü örömöt. Kiszabadult su­garak megszinesedve úsznak a páraközt, mint lovak fejére kötött szines pántlikák: ...lakodalmas kocsi ez... Ábris visz a fa­lujába poharasvirágnak r- súgja a képze­let, A kocsi befordul a nyolcadik dűlőbe a szőlők közé. A képzelet is megtorpan. A lovak poroszkálnak, a vágtatás párája át­gőzölög fényes szőrükön. Ábris mellettem léptet. Fekete haja ku­szában a homlokába hull. Arca kipirulva tüzel a vágtatás lázától. Szépnek látom, be­lém fáj a nyolc év távlata, fáj, hogy nyolc évig nem láttam, nem értem, hogy is bír­tam nélküle, iszonyú soknak érzem, az is­meretlen mindent, amit nyolc év alatt el­veszítettem és megkísért a csókos képzelet. A nagy diófánál megállunk. Ábris ölbe kap le a kocsiról s úgy állít talpra, mint egy babát, megszorítja a karomat s foga- közt morzsolja: >— Csakhogy újra látom Marika..-, Megérint a suttogó forróság s úgy futok előle fel a meggyfára, hogy kettőt ugrosok a létrán. Érzem a simogató nézést, amit utánam küldenek. Erzsinek, ha valami a szivét melegíti, mindjárt megolvadnak a könnyei, szemeit törölgeti s reszket a hang­ja a meghatottságtól: • v* Akár nyolc!, évvel ezelőtt látnám,, mi­kor Ábrissal együtt mászták a möggyfá- kat.M, Én már a lombsátor alatt keresgélem a har- matlepte meggyet, előre összefut számban a nyál, úgy elébekivánkozom az izének. Mikor szétroppan fogaim alatt az élő rubin, savany- kás-fristsen, hűvösen, szeme az ég felé fordul, mintha a hajnali égen keresné azt, aki beiete- remtette a fáikba a keringő nedvet: — Ó, de csodálatos, — kiáltom papolva, — hogy Valaki úgy intézi a sorsot, hogy az em­ber arányló barackok, szőlőgerezdek, rubdn- csillogásu meggyek édes nedvéből igya magába a természet — vérét... tudjátok-e, milyen buta voltam nyolc évvel ezelőtt? borzalmasnak ta­láltam, hogy a temetőcsősz le szüreteli a megy- gyet, hajóval elviszi a városba s eladja azt a meggyet, ami azokon a fákon termett, melyek­nek gyökere lemegy a halottakhoz és felszívja a nedveiket, sokáig nem ettem meggyet, féltem, hogy az is, az is temetőiben termett. De szép volt, mikor világosságok gyultak bennem, — .kitárom a karomat s mintha a Végtelenséget fognám át meg világosuk értelemmel — láttam, hogy az egész föld egy nagy temető. A talaj az a por, amiből lettünk és amivé leszünk. Nö­vény és állat abból .szívja táplálékát, az ember pedig belőlük, hogy ő is visszatérjen egyszer az ősi talajba és táplálja a következő nemzedéket. Őt is felszívja az örök nedvkeringés, hogy raj­ta Is beteljesedjen az isteni gondolat.., aztán már nem Irtóztam többé a temetői meggytől. *— Már ragyog a nap s én úgy prédikálok a meggy­fán, mintha szószék lenne. — Nézzétek, alat­tam ez a talaj is temető és aki soha sem kóstolt bele egy ilyen hajnali harmattól meghüsüilt, a fa nedivkeringésétöl ebben a pillanatban elvá­lasztott gyümölcsbe, az nem érezheti ezt az ér­zést, amit én most... tudjátok, mit csinálok? Hajnali szent áldozás a természet vérével, almi megerősíitl bennem Isten bizonyosságát. Nagyon elragadott áihitatas rajongásom, An­na rténémék egymásra néznek, majd megint fel reám, valami fiycsa csodálattal, amitől egysze­ribe elsZégyenlem magam, Ábris meg törtet érdekeltséget vállalnak bolgár és román fiz* letekben. A lap ezzel kapcsolatban megállaz pitja, hogy Németország, mint a legnagyobb vásárló és a legnagyobb szállító természetes pozícióját minden erőlködéssel szemben meg fogja őrizni a délkeleteurópai gazdasági tér* ben. Ha most Anglia be is avatkozik ezek* nek az országoknak gazdasági életébe, tar* tós gazdasági kapcsolatot nem tud létesíteni velük, minthogy a birodalom érdekei diktál* ják Anglia kereskedelmi és gazdasági kap* csolatait. Halálra gázolt egy süket cipészt a rimaszombati városi Sntüzüauté RIMASZOMBAT. — (Tudósítónk távirati jelentése.) Csütörtökön reggel a városi öntöző­autó,a melyet Brozmac sofőr vezetett, a Kon- dek-kert melletti Rima-ágból szokás szerint vi­zet szivattyúzott, majd szabályos tülkölés mel­lett hátrafelé tolatott. A parton id. Broczkó Jó­zsef közismer süket cipész éppen cserép'kancsó- ját igyekezett, a Rimában megmenteni. Az idős, süket férfi nem hallotta az autó kürtejlét. Az öntözőautó elgázolta és szétroncsolta Broczkó fejét. Broczkó pillanatok alatt meghalt. Szem­tanuk állítása szerint a halálos szerencsétlen­ségért a sofőrt nem terheli felelősség. , , Állítsunk zarándoklati emléket Máriavölgyön! POZSONY. — Az idei máriavölgyi magyar fogadalmi Zarándoklaton dr. Turdhányi Imre szenátor vetette fel azt az eszmét, hogy a jövő évben immár huszadszor megismétlődő fogadal­mi zarándoklat nagy népszerűségére és jelentő­ségére valló tekintettel Máriavölgyön méltó zá­ré ndofclati emléket kellene létesíteni. Ez az em­lék hivatva volna megörökiteni a katolikus ma­gyarság hódolatát Nagyasszonya iránt, a foga­dalmi zarándoklat létrejöttének körülményeit és azt, hogy most már két évtizede Gregorovits Ll- pót szentszékl tanácsos vezeti buzgó rendező­bizottság segéd'kezése mellett ezt a hagyomá­nyossá vélt zarándoklatot. Az emlék céljára dr, Turdhálnyl Imre 100 koronát, dr. Förster Vik­tor szintén 100 koronát adományozott és azon­nal megalakult az emlék-bizottság, amely azt f kérelmet terjeszti a magyar katolikus hívőkhöz* hogy a felvetett szép gondolatot felkarolni' és önkéntes adományaikkal annak megvalósitáséi lehetővé tenni szíveskedjenek Az önkéntes 'ado­mány okát a Lászlóffy Ferenccel élén megalakul! bizottság a következő cimre kéri küldeni: Sig- nuim szövetkezet; máriavölgyi fogadalmi emlék céljára, Biiati'sllava-Pozsony, Vadász-sor 12. utánam a fára, rikkantok egyet s menekülök mind feljebb és feljebb. Már szédülök, mikojt másztam én utoljára fákat? Nyolc éve. Úgy ér­zem, hogy a meggyfa dereka nyúlik a végtelen­ségig, tovább már csak szárnyakon emelked­hetnék. Ábris már karolja a derekamat s csak­ugyan szállunk a kelő nap első súg ár özön ében. Alattunk már olyan szédületesnek látszik a mély­ség, hogy a szőlőtőkék, mint ámuló törpék, a fák meg mint az óriások bámulnak utániunk* azután már azt se látom, hunyt szemmel iga- zaibb a csók. Utána dalba kezdünk, mint a kis­madarak az ágon, mi különbség közöttünk? Most semmi, madár vagy ember, ha szive csor­dulásig telt, megérzi a leghatailmasabbat, aki teremtette és hálatelten, dallal dicséri. Mind­egy az, ákár naiv népi dal, akár művészi szim­fónia, mind a Teremtőt dicséri. így fuijjuk mi is teleszivvel a köcskeméti nótát: „Nem szödik a möggyet, nem szöddík a möggyet födeles kosárba..." Már az acatolók is velünk dalolják, még An­na néni is, Gábor bátyám is belerikkant: *— „Te mög babám szög gyed a rózsás köté- nyödbe..." — és száll a hajnali kórus. Szed­jük a meggyet, a garabók telnek, egyik a másik' után. Ketten fogjuk a fülét Ábrissal, úgy visszük a présházba. Mellette kényelmes szobácsika van berendezve. Tulipántos, cifránfestett kanapé és székek fogják körül a meztelen asztalt. A fe­hérre meszelt falon is difra cseréptányér ok* korsók díszelegnek. Á rvalán yh aj -bokréta lenge­dez bennük, még a lélegzet fuvalmára is. Ve- nyigekoszoruk színes szalagokkal, régi szüreteli amiékei. A mestergerendáről ötágú gyertya- tartó csüng alá, benne sárgult faggyugyertyák. Erzsi diszitgeti ezt a kis .tisztaházat. Én is igy csináltam volna — gondolom. Persze, hiszen, Erzsi olyan, mint én. Én vagyok a halkan el<* dalolt dal, ő meg a visszhangom, mély vizeket) átrepülve erdőkhöz, sziklafalakhoz ütődve. ŐS* erőtől ércesedve csendül vissza. Erzsi mindení úgy fesz. ahogyan én csak elképzelni tudom. 5 (Folytatása kővetkező:.')]

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom