Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-07 / 152. (4595.) szám

^ 152 (4595) szám . CsOWrtAk ■ 1938 julius 7 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150. negyed* évre 76, havonta 26 Ké.. külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. 9 H képes melléklettel havonként 2.50 Kfc-val több. Bgy«s szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KI. A szlovákiai és kárpátaljai magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u I i c e 12, II. emelet 9 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 11, III. emelet 9 9 TELEFON: 303-1 1. * 9 SŰRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRAHfl. A spanyol tanulság (*) Két éve gyilkol és gyújtogat Spa­nyolországban a polgárháború és két éve nézi karbatett kezekkel Európa. S tegyük hozzá: hála Istennek. Hála Istennek, hogy karbatett kezekkel nézi, szivszoritó izga­lomban, magára erőltetett nyugalommal s közönnyel, de -— noli me tangere —» nem merészkedik a közelébe. Két éve kisért a veszély, hogy a spanyol tűzfészekből szikra pattan az európai puskaporos hordóba. Két éve buzgólkodnak a világ hatalmasai, hogy elszigeteljék, amennyire lehet, magára hagyják a szerencsétlen spanyol népet, hogy szörnyű betegségével készüljön el, ha tud, vagy pusztuljon bele, de ne fertőzze meg a többi népeket. Két éve van karan­tén a spanyol határon. Két éve fenyegeti a Pireneusok felől a háborús fertőzés veszé­lye a világot. E két esztendő alatt sok minden történt, amiből a jövőre nézve következtetni lehet. Mindenekelőtt meg lehet állapítani, hogy a világ sorsát intéző nagyhatalmak semmi­áron nem akarnak háborút. Nem akarnak, legalábbis közvetlenül érdekeltséget vállal­ni benne. Európa békét akar s a béke ér­dekében semmilyen áldozattól nem riad vissza.: Ez a spanyol ügy első és legfonto­sabb tanulsága. Látva az igyekezetei, ami­vel a spanyol kérdésben védelmezi az ér­dektelenség álláspontját, nem hisszük, hogy más, fontosabb kérdésekben több harcias­ságot fog mutatni. Ez nem angol hidegvér, —' mert az angol hidegvér már kisebb há­borús kalandokon is felforrt, — ez az an­gol józanság, az angol érdekek konok és gyakorlatias politikája. Az angol politiká­nak nincsenek úgynevezett elvei, az angol külpolitika soha nem volt dogmákhoz rög- zitve — mint például a francia —■ és soha nem riadt vissza kétértelmű helyzetektől. Kétségtelen, hogy Anglia kész bajokkal szemben egészen más álláspontot foglal el, mint készülő veszedelmekkel szemben. Ezt jó tudni, elvégre sok kínos meglepetéssel szolgált már szövetségeseinek, de ellenfe­leinek is az angol politika. Ha Európa némely fenyegető problémá­jával szemben Anglia ma a beavatkozás és részvétel politikáját követi is, nem biztos, hogy esetleg bekövetkezett bonyodalom ese­tén is megmarad ezen a vonalon s nem zár­kózik-e a benemavatkozás és érdekteelnség bástyái mögé. Kétségtelen, hogy a két éve tartó spanyol polgárháború alatt nem egy- srer volt olyan a világpolitikai helyzet, hogy Franciaország szívesen szólt volna közbe a spanyol népfront érdekében, ha Anglia nem zárkózik el mereven minden ak­tió élői. Anglia főtörekvése két év óta a spanyol kérdésben az, hogy a háborús ve­szélyt elszigetelje, hogy azokat a robbanó energiákat, amik a spanyol polgárháborúból áradnak szerte, megfékezze. Franciaország­nak vannak konkrét féltenivalói a spanyol ügy alakulásával kapcsolatban, Olaszor­szágnak is, Angliának, — de a három nagy­hatalom közül egyedül Anglia mutat olyan merev és álhatatos következetességet a be­nemavatkozás kérdésében, ami már majd­nem világnézeti vonalnak mondható. Ne fe­ledjük el, hogy ugyanaz az elgondolás, mely az egyik oldalon az érdekvállalást, a mási­kon az érdektelenséget diktálta, megbuktat­ta az abesszin kérdésben Hoarét, megbuktat­ta a spanyol és a német kérdésben Edent s jóváhagyta Középeurópát illetően Chamber­lain politikáját, amelynek néhány évvel ez­Győzött az angol benemavatkozási álláspont a spanyol kérdésben A benemavatkozás! bizottság elfogadta az angol tervet ■■ Kővetkező lépés: az érdekelt spanyol felek állásfoglalása ■■ Ni a helyzet Spanyolországban 7 LONDON. — A benemavatkozási bizott­ság kedden délelőtt ülést tartott és elfogad­ta azt az angol javaslatot, amely a spanyol- országi önkéntesek visszahívására, a hatá­rok ellenőrzésének fölujitására és a hadijog elismerésére vonatkozik. Ugyanakkor a bi­zottság fölszólította az angol kormányt, hogy a tervet haladéktalanul mutassa be mind a két érdekelt spanyol félnek. A ter­vet és az angol javaslatot egyhangúan fo­gadták el az egyetlen föltétellel, hogy a szovjetkormány hagyja jóvá Kagan szovjet- megbízott álláspontját. A három és félórás ülés tartama alatt Kagan érintkezésbe lépett kormányával és közvetlenül az ülés bere­kesztése előtt azt a javaslatot tette, hogy az angol terv utolsó pontját dolgozzák át. Az orosz kívánság az, hogy a terv úgy lépjen életbe, hogy a szárazföldi és a tengeri el­lenőrzés között az egyensúly megmaradjon. Ennek ellenére pénzügyi okokból a tengeri ellenőrzést csak fokozatosan lehet megvaló­sítani, míg a szárazföldi ellenőrzés abban a pillanatban maradéktalanul érvénybe léphet, mihelyt az érdekelt felek magukévá teszik az angol kormány javaslatát. Az ülést Halifax külügyminiszter beszéde zárta be s kijelentette, hogy negyvennyolc órán belül eljuttatják az angol javaslatot a két szembenálló spanyol félnek. A tegnapi ülésen nem tárgyaltak a Spanyolországba küldendő bizottság tagjainak megválasztá­sáról. A benemavatkozási bizottság legkö­zelebbi ülését akkor fogja tartani, amikor Spanyolországból megérkezik a válasz. Az angol1 közvélemény rendkívül nagy érdeklődést mutat a javaslat iránt. A be­előtt még lehetetlen lett volna tábort szerez­ni az angol parlamentben. Mindebből elég világosan következik, hogy Anglia semmi­képen nem akar háborút. Akármilyen áldo­zat árán is, minden körülmények között ra­gaszkodik a béke fönntartásához. S ezzel szertefoszlik azoknak a reménykedése, akik úgynevezett világpolitikai kurzusváltozást remélnek egy világháborútól. Anglia ellen­állásán minden olyan törekvés meg fog tör­ni, amely nemzetközi konfliktust akar föl­idézni. Hogy ki akar ilyet? Kétségtelen, hogy például a köztársasági Spanyolország. Bar­celona vigasztalan helyzetét csak egy nem­zetközi konfliktus enyhíthetné. Erre azon­ban aligha fog sor kerülni, mert Anglia a legköltségesebb békés kompromisszumot is olcsóbbnak tartja egy háborúnál. A benem­avatkozás papirosvivmányai valóban nem enyhítették a szerencsétlen spanyol nép helyzetét, de kétségtelen, hogy megmentet­ték a világot a veszély továbbter­jedésétől. A benemavatkozás elvén pér- sze súlyos csorbák estek a gyakor­latban: nem respektálta Olaszország, Né­metország, a szovjet, Franciaország, sőt Anglia sem engedte ki a kezéből a háborús, nemavatkozási bizottság tegnapi üléséről ki­adott hivatalos kommüniké megállapítja, hogy mihelyt kézhez veszik az érdekelt spa­nyol felek a javaslatot, az angol kormány ismertetni fogja a nagy nyilvánossággal. Burgos jegyzéke az angol minisztertanács előtt LONDON. — A spanyol események és az ezzel összefüggő angol-olasz kapcsolatok kér­dése állott a mai minisztertanács középpontjá­ban. A külügyminiszter tájékoztatta a kormányt a burgosi kormány jegyzékéről, amelyet Hodg- son, az angol kormány megbízottja hozott Lon­donba. Az angol kormány, mint ismeretes, azt a javaslatot terjesztette a Franco-kormány elé, hogy ‘ fogadják el Almériát a köztársasági spa­nyol lakosság élelmezési bázisának. Alméria földrajzi helyzete és megközelíthetősége azon­ban nem alkalmas minden tekitetben erre a cél­ra. De eltekintve ettől, ha Almériát tényleg el- 3 fogadnák a köztársasági lakosság élelmezési bá-fi zisának, még mindig nem lenne megoldva a ka-J talán tengeri forgalom kérdése. A nemzeti kor-! mány ugyanis szükségesnek tartja megállapíts-s ni, hogy milyen áruk forgalma biztosítható sza­badon. Felfogása szerint ugyanis a nafta és melléktermékeinek, valamint mindennemű üzem­anyagnak a behozatala hadi ellenőrzés alá tar­tozik. Berlin és Rőnta az őnkéntes- visszahivás melleit Chamberlain miniszterelnök tegnap kijelen­tette, hogy holnapi alsóházi beszédében ismertet­ni fogja azt a választ, amelyet az angol kor­mány a nemzeti spanyol kormánynak küldeni fog. A kormány ma köszönettel vette tudomá­sul, hogy a benemavatkozási bizottság egyhan­gúan elfogadta az önkéntesek visszahívására vo­natkozó angol javaslatot. Remélik, hogy mind a két érdekelt kormány csatlakozni fog a javaslat­hoz és lehetővé teszik a terv gyors lebonyolí­tását. A minisztertanácsot egyébként tájékoz­tatták Anglia római nagykövetének Ciano kül­ügyminiszterrel folyhatott többszöri megbeszé­léséről. Angol politikai körökben az a benyomás, hogy úgy Rómában, mint Berlinben őszinte az óhaj, hogy az önkéntesek visszahívásának tervét megvalósítsák. A kétéves polgárháború mérlege PRÁGA. —- A benemavatkozási bizott­ság újabb akdóbalépésével valószínűleg nem oldódik meg a spanyol kérdés, mind­össze talán uj fejezete kezdődik a már két esztendeje dúló belháborunak. Ahhoz, hogy képet alkothassunk a spanyol nép jövőjéről, seregszemlét kell tartani a belső erőviszo­nyok fölött. Nézzük meg először, mi a helyzet az úgynevezett köztársasági Spa­nyolországban. Caballerotól Negritiig Kétségtelen, hogy az úgynevezett köztársasági Spanyolországban a polgárháború két éve alatt mélyreható változások történtek. Kezdetben a politikai hatalmat a baloldali polgári elemek és az anarchisták szövetsége gyakorolta. Ez az úgynevezett népfront-kormány meglehetősen ak­üzletet, ha akármelyik oldalon kínálkozott. De azért nagyjában mégis csak bevált, mert elszigetelte a spanyol háborús veszélyt s most, hogy annyi csőd, bukás és kilátásta­lan alkudozás után megint csak visszatér­tek a régi módszerhez, hogy megint nem tudnak jobbat, mint megerősíteni az érdek­telenséget, legalábbis elvben (mert hogy gyakorlatban az uj megegyezésnek sem lesz nagyobb foganatja, mint az eddigiek­nek volt, nem vitás), azt bizonyítja, hogy a legharciasabb hatalom sem akarja komo­lyan a háborút. Hogy egyik fél sem meri vállalni a kockázatot. A harciasak épp oly kevéssé, mint az úgynevezett demokratiku­sak. Hogy Olaszországnak éppúgy nem fü­lik a foga hozzá, mint a szovjetnek. A vi­lág mai rendje olyan, hogy aligha kerülhet sor nemzetközi konfliktusra. Háborúk min­dig voltak és mindig lesznek, de minden húsz esztendőben mégsem lehet világhábo­rút lángralobbantani. A spanyol ügyből két év alatt hányszor kellett volna már világ­háborúnak keletkezni — a kávéházi papír­forma szerint. Franciaország nem tűrheti — mondták a beavatottak. — hogy a háta mö­gött megvesse a lábát Németország szövet­ségese, Anglia nem tűrheti, hgoy a Baleá­| rok Olaszország, vagy olasz szövetséges hatalom kezér kerüljenek, de nem tűrheti más oldalról Olaszország sem, hogy a köz- társaságiak győzelme esetén bolsevizálód- jék Spanyolország s nem tűrheti elsősorban Portugália, mely ebben az esetben nemcsak mai politikai rendszerével bukna el. hanem kockára tenné állami önállóságát is. Nem szólva arról, hogy a Földközi-tenger jelen­legi urainak semmiképpen nem lehet kö­zömbös, hogy ki az ur a spanyol félszige­ten s hogy ezentúl egy vagy esetleg két uj és éhes nagyhatalommal kell-e majd osz­tozkodni azon az érdekszférán, amihez az ut a Földközi-tengeren keresztül vezet. Ha­talmas érdekek biztosan sokat nyomnak a latban, amikor az egyik és a másik érde­kelt nagyhatalom mérlegeli a spanyol esé­lyeket, hóna alá is nyúlnak híveiknek, — de hogy egész testtel beavatkozzanak, hogy maguk is résztvegyenek a mérkőzés­ben, mely elsőrangú nemzetközi érdekek körül folyik, erre már egyik hatalom sem kapható. Sem azok. amelyek harcias, sem azok, amelyek békés ideáloknak hódolnak. S ez tanulságnak mindenesetre megszivle- Jéndő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom