Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-05 / 151. (4594.) szám

BM* | XVII. évf. 151 (4594) szám ■ Kedd ■ 1938 julius 5 Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£. A A képes melléklettel havonként 2.50 K£-val több. ■gy«> szám ára 1.20 K(, vasárnap 2.— Ki. A szlovákiai és kárpátaljai magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága ll„ Panská ul i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 303-1 1. • • SŰRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRAHA. Angol gazdasági offenziva Az angol módszer Chamberlain gazdasági viiágbéke-terve Egészséges gazdasági alapokon lehet csak felépíteni a békét ■ Pénzügyi és kereskedelempolitikai segítség a kisállamoknak Uj hatalmi helyzet a Földközi-tenger keleti partvidékén ■■■ (*) Akár igaz, akár nem, hogy néhány hét előtt Anglia nyílt és határozott állás- foglalása mentette meg a békét, minden­esetre tapasztalhatták az angolok, hogy a béke gyönge lábon áll Európában, hogy ve­szedelmes politikai improvizációk máról- holnapra veszélybe dönthetik a világot s akkor az előkelő és gazdag Anglia sem te­het egyebet, mint résztvesz a „szegények civakodásában.“ Mert hogy Anglia s a konszernjéhez tartozó nagykapitalista ha­taljnak szempontjából a legközelebbi háború a szegények zendülése lesz a gazdagok és jóllakottak ellen, tudjuk elejtett megjegyzé­sekből, félhangos nyilatkozatokból, az egész ideges figyelésből, amivel a világ hatalma­sai az úgynevezett dinamikus hatalmak mozdulataira reagálnak. Gazdasági érde­kek hajtóereje nélkül nem mozog a világ- politika motorja, nincs hatalom, amely gaz­dasági célkitűzések nélkül akármilyen kicsi háborús kockázatot hajlandó lenne vállalni. Az angolok tehát abból indulnak ki, hogy árról az oldalról kell eltorlaszolni a hábo­rús áradást, ahonnan a legkomolyabban fe­nyeget. Ahonnan, szinte természeti erők duzzasztják. Hogy az ilyen gátépítésnek, pláne, hogyha a tizenket.edik órában kez­denek csak hozzá, lesz-e sikere vagy meg­bicsaklik a jószándéknál, ugyan ki tudná e pillanatban megmondani? Annyi bizonyos, hogy Anglia komolyan készül a béke meg­mentésére. Nem katonai és diplomáciai szerződés-hálózat kiépítésével, mint Fran­ciaország, hanem a gazdasági érdekeltetés módszerével. Célja nyilván az, hogy a „béke jó üzletében'4 érdekeltetni akarja azokat az országokat is, amelyek ma eset­leg úgy látják, hogy adott körülmények kö­zött számukra talán jobb üzlet lenne a há­ború. « A világháborút követő években az euró­pai gazdasági erők jelentős átcsoportosításá­nak voltunk tanúi. Ennek az átcsoportosítás­nak lényegét legegyszerűbben talán ezzel a mondattal lehetne kifejezni: a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényeb­bek lettek. Csakhogy a szegény és főleg az elszegényedett hatalmak között voltak olya­nok, amelyek elég erősnek érezték magukat ahhoz, hogy revoltáljanak az uj helyzet el­len. Olaszország soha nem kezdett volna Afrikában háborús vállalkozásba, hogyha gazdasági helyzete nem kényszeritette volna. Az olasz gyarmatszerzésnek azonban nem az a célja, ami az angolnak és a franciának. Olaszország népfölöslege részére keres föl­vevőterületet, hiszen Afrika francia gyar­matai is tele vannak olasz munkással. Ang­liának, de főleg Franciaországnak hasznos tőkekihelyezés szempontjából van szüksége gyarmatra. Ebben az ellentétben rejlik a két szembenálló hatalmi csoport gyarmati poli­tikájának lényege. S ebben mutatkozik meg legélesebben a különbség a két hatalmi cso­port gazdasági helyzete között. Olaszország és Németország, a két középeurópai nagy­hatalom most jutott — közvetlen a világ­háború előtt és után —» olyan helyzetbe, hogy részt vegyen a nagy kapitalista hatal­mak versenyében. Ez a verseny kikerülhe­tetlenül veszélybe sodorja a világot. Mint- ahogy a világháború sem volt egyéb, mint c verseny követketménye. Fokozatosan ösz- szezsugorodtak az angol és francia piacok a mindegyre nőtt Németország részvétele a Világ Ipari ellátásában. Az ipari hegemóniá­LONDON. — Chamberlain miniszterel­nöknek, a londoni lapok megítélése szerint, most az a legfőbb törekvése, hogy létre­hozza a gazdasági egyezmények láncolatát, amely a béke biztosításának egyetlen hatá­sos eszköze. Az angol törekvés az, hogy egészséges gazdasági alapokat teremtsen a politikai világbéke érdekében. A Daily Ex­press értesülése szerint Chamberlain nagy­vonalúan lát hozzá tervének megvalósítá­sához. A parlamentben ma fogják ratifikál­ni az angol-török kereskedelmi egyezményt. Ugyancsak optimizmusra hangolta a kor­mányt az osztrák adósságrendezés kérdésé­ben létesített megegyezés "Németországgal1. Remélik, hogy a törökhöz hasonló egyez­ményt sikerül Görögországgal és Romániá­val is létesíteni. Chamberlain politikájának irányelve: a nemzetközi gazdasági bizony­talanság okait megszüntetni és kereskedel­mi egyezményekkel a háborús kockázatot, főleg Európa kritikus pontjain, a minimum­ra csökkenteni. Kennedy amerikai követ e BELGRÁD. — Korosec jugoszláv belügyminiszter a nemzeti kisebbségek szempontjából rendkívül fontos rendeletet adott ki. A rendeletet már eljuttatták az alsófoku közigazgatási hatóságokhoz is. Korosec bel­ügyminiszter rendelete a köztisztviselők nyelvkérdésé­vel foglalkozik és rámutat annak a fontosságára, hogy a nemzetiségi vidékeken szolgálatot teljesítő köztiszt­viselők, a nemzetiségek nyelvét ismerjék. A rendelet szerint a nemzetiségi vidékeken szolgálatot teljesítő köztisztviselők három éven belül kötelesek megtanulni a nemzetiségek nyelvét. Akik már kellő nyelvtudással rendelkeznek, azokat a jövőben az előléptetéseknél előnyben fogják részesíteni, akik pedig nem mutatnak ért folyó versengés döntő módon esett lat­ba, amikor Anglia 1914-ben csatlakozott a francia—orosz háborús vállalkozáshoz. Ab­ból, ahogyan Anglia a békeszerződések ide­jén viselkedett, könnyű megállapítani, hogy egyedül a gazdasági szupremácia vissza­szerzése érdekelte az angolokat s nem akar­ták a németek nemzeti érzékenységét meg­bántani, sőt még a birodalom katonai erejé­nek csökkentése sem volt céljuk. Az ango­lok akkor is, most is elsősorban gazdasági érdekekre tekintettek. Semmi sem érthe­tőbb, s ennél fogva semmi sem megnyugta­tóbb, mint hogy Anglia most gazdasági utón igyekszik biztosítani a békét. Külön kérdés s majd az elkövetkező ese­mények fogják megadni rá a választ, hogy héten visszatér Washingtonba és Roosevelt elnöknek bemutatja az angol kormány gaz­daságpolitikai javaslatait. Remélik, hogy az angol javaslatokat Washingtonban megér­téssel fogják fogadni, Francia-angsl-icrök együttműködés Az angol lapok nagy jelentőséget tulaj­donítanak a francia-török katonai egyez­ménynek, amelyet a két érdekelt állam ve­zérkara az 1937-es francia-török szerződés értelmében vasárnap irt alá. Az egyezmény az alexandrettei szandzsák terület bizton­sága érdekében a két hadsereg együttmű­ködését szabályozza. Angol lapok megítélé­se szerint ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy francia, angol, török blokk létesül, amely a Földközi-tenger egész keleti part­vidékét uralja. Rámutatnak arra, hogy 3 francia-török együttműködésbe közvetve be­kapcsolódik Anglia is, hiszen az angol kor­mány a közelmúltban nagyobbarányu pénz­készséget a nemzeti nyelvek megtanulása iránt, azokat az áthelyezéseknél és előléptetéseknél hátrányosabb elbánásban fogják részesíteni. A rendelet indokolása szerint az állami tisztviselők állandó összeköttetésben állanak a néppel és igy kötelességüket csak akkor teljesíthetik lelkiismeretesen, ha a nép panaszait és kí­vánságait közvedenül meg tudják hallgatni. A rendelet egyenkint fölsorolja azokat a nyelveket is, amelyeket az egyes vidékeken a köztisztviselőknek meg kell ta- nulniok. A dunai Bánságban a magyar, a német és a román nyelv tudását követeli meg a rendelet. Nemzeti kisebbségi körökben a rendelet nagy megelégedést keltett. helyes-e a módszer, amivel most Chamber­lain kísérletezik. Legyünk tisztában azzal, hogy Angliát nem a bajbajutott kisállamok sorsa hatotta meg s nem altruizmusból akar pénzzel s nagyobb behozatali kontingenssel segíteni a keleteurópai szegény nemzetek bajain. Franciaország diplomáciai és kato­nai szövetséghálózatának építése közben nyitva hagyott a németek előtt olyan gaz­dasági utakat, amelyek sokkal nagyobb be­folyást biztosítottak Németország számára Közép- és Keleteurópában, mint hogyha szövetségi kapcsolatokat létesített volna. Németország egész sereg keleteurópai ál­lammal teremtett olyan bensőséges gazda­sági kapcsolatot, ami —• mint a gyakorlat számtalan esetben megmutatta, — sokkal ügyi segítséget nyújtott Törökországnak, ami az angol-török kapcsolatok kimélyité- sét is elősegíti. A francia—török szerződést, amely a sziriai török határt biztosítja, minden valószínűség szerint végleges formájában szeptember folyamán írják alá Ankaráiban. A szerződés aláírására Bonnet külügymi­niszter Ankarába utazik. A szerződés köz­vetlen célja az, hogy a Földközi tenger ke­leti partvidékén a területi status quot bizto­sítsák. Franciaország és Törökország a Szandzsák—Alexandrette és Szíria biztonsá­gáért vállalja a felelősséget szárazföldön, vizen és levegőben. Franciaország viszont jogot kap uj repülőflottabázisok létesítésére. Segítség a keleteurópai államoknak A Sunday Times diplomáciai szerkesztő­jének értesülése szerint az angol kormány most azt a kérdést tanulmányozza, hogy a balkán államoknak hogyan lehetne hatásos gazdasági és pénzügyi segélyt nyújtani. A kérdéssel egy bizottság foglalkozik, amely­ben helyet foglal a pénzügyminiszter, a ke­reskedelmi miniszter és a külügyminiszter megbízottja. Más lapok értesülése szerint vi­szont a keleteurópai és a balkáni álamoknak nyújtandó angol gazdasági segítség gyakor­lati megvalósítása bizonyos nehézségekbe ütközik. Egyes balkáni államokból a beho­zatalt megnehezíti, hogy azok a szükségleti cikkek, amelyekre Anglia igényt tart, ezek­ben az országokban meglehetősen drágák. Ennek ellenére Anglia Bulgáriából nagyobb- mennyiségü dohányt és rózsaolajat kíván vásárolni. Romániában Franciaországgal együtt uj petroleumforrások megnyitását hajlandó finanszírozni és már üzemben lévő, de tőkeszegény petroleumvállalatokban haj­landó részesedést vállalni. Magyarország­nak állítólag nagyobb kölcsönt fognak föl­ajánlani, amelyet öt év alatt előnyös részle­tekben kellene visszafizetnie. hatásosabbnak bizonyult Franciaország szö­vetségi kapcsolatainál. Az angol törekvés az, hogy ezen az utón most elébevágjon Németországnak s a gazdasági érdek szá­laival láncolja magához a keleteurópai álla­mokat. Hogy ennek a törekvésnek az a célja, hogy elszigetelje Németországot gaz­dasági térén is, vagy pedig mindössze érde­keltetni akarja 3 békében — természetesen az úgynevezett angol és francia szabású bé­kében —- az ingadozó kisállamokat s azután nyugodtabban ülhessen tárgyalóasztalhoz a kielégitetlen nagyhatalmakkal — megannyi problémája a közeli jövőnek. Tény az, hogy Anglia gazdasági oífenzivára készül Kelet- és Középeurópában — remélhetőleg valóban a béke érdekében. Jugoszláviában a köztisztviselők kötelesek megtanulni a nemzetiségek nyelvét Első lépés a nemzetiségekkel való megértés felé ■ A tisztviselők kötelessége a népet megérteni ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom