Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-31 / 173. (4616.) szám

**í líUToJtflT? seb qanftj ’afpnaso

WqBZSfc tqppiA B ‘0®3m ‘opja 2TB ‘jBZO* -loqg^ SBuqBJBq b iinaqqqpSaui ja^ajaquxa Hoqozs ■zoqqyoon qntzs y -BfipiBi qausauqai -9J taq9piA b ‘l9?niBj b qrappq s^qnnui jsoj -PA^Sbu b ‘oMajuaiafiq afojazax oioibSzoiu

e 'uailíD 3%o©0 HS tnpn ©a -qBUBssBqzoq -jtqííoj iassajzs9Áu©qjmoxBq 6? i©q©z»9;jaq A'Soq ‘qiqau qBUBjrn.íu j©S9sqSas 0i©i»j3©m s j^jid©]©^ ©jqapiA jaqajqiqipuBqinini isoi ~ba b ÁSloq ‘qnpui utojeSzoui UBq^qSny

IQípiqj e >pu|9j )jQ!SOjeA e uegenSuv

ÜJopoSEpzRSSam «9 ©q )} a^apuaj ^bjbíSj^hbS zsaiia dejzb fjpXupuiiBiB} auenSrjuoiV uazupdpf ajjaAgajvr M©t©UQ zb ize aq3qs3q9}i9 jaquia nuiaqazs pzo^iiBiipA XSg •BiloqiúoSBj uiauBq ‘aaSui zb pax ejju/ea sí maii aqqqj jjpjibS b ÁSoq ‘tpÁapnqpiBj aqaqsaim^qox jeizzb qqospq ?u -anSrBjuoiVí ‘MBAaq jajj^pf y -ax^qaj ejsoui uoqiq s ipjtSiq zb JJ9HB3 B aMatfapi ipq©l

ÜPIieS uo|n>|

‘Sui zb jurin qipctsaAuuazs qqBiuiUBq J9|[bS b A'Soq ‘aqaAaJesg ‘bsibsoiu qon^fqmanj^q -aj bju zb jnxaq Bqqios ÁSoq hqjojuBzssoq gipuiux ‘ji9 qpjeza ]©aa9 zpzs jsj ‘jÁuozs -zsb 9[ y •luqzsoq qauaS^aiaj eoqpjBqm

S? SClSjOp J3}S3llUZB9d]3 BIOUBJJ 9JBABjpf ÁS® SjBUÁIIOZStSE B A3U 3nSBJDOJ\[ Á3a XpÁUpUI-jbjbj jojibS 9;Bq!ioqimoS ©jSui zb S^jia y

9 pj 0II9IBI !>j

•qoA

nzssoq ubajo buijb ÁSoq ‘BI9J Roa utas búi -jbSoj qpnjB jpqBZsf^ A'Se qBsa ÁSoq ‘ajqq }zy 'aniuara qaq BqjBipSjozs A'Soq ‘bmozsbi -ba jzb aj^pj^q ©Sasapj •[9JjnzBq untam ííoqB ja 8? Mopoqzoqojaj Tp©-iq9l9í jaS -Saj qnuqa zb joqiury ‘qpjjpidBj U3sa§9SJa) ■=S3Ui qqasiAjasg íjnsBA b mbjb opi nzssoq y ’jjojjbj SídBU ziZ uBsojuod 59 juunzs

•Saul ?JBqB tuan uBquozB spAjB ^9ur b zg •q]zs[c uaÁi9ui qBsa ‘Bfcq juiuias souni ^ÍSoq ‘E^ojiclBnySaiu soajo jjOAiqoja zy ^pBJ -BIU UBiJBinpzoui aojabj oqfojzs ‘©U©Soj -iqq Bqqiq aS^sajaj b joSSaJ dBUSBj\[ qpnqsj -3j jbuuozb S9 i9q;BiqS[ozs b BZBq jJ9i uej -pBJyj ub-j jaquiaaap A9 jjnui b 39ui jzsij juijbSjoj íjnsBA jBíjpzs ao[aB(J oqfojz§

izsq qnseA A6a pn|B Sjdeu z 13

’^BIUI S313UI UBjjBqoízs b J3>|iaq9zoqo-uiajd *1 qyfqop uo^asaaqSas^q qpuiiqzsa zy 'qaj -J9m jsnisjao 09£ ‘l?Pí>qqjBS pjBZsy zb 3x13* -aiuoiH ÓOS ‘U927S9JÁS3 BqzsBiy ‘Sara nyuiiq as isqapTAqABS iqBZ®9 zb Saui uryijnqoq V

•tajzazi; qisaoqdaS w ífyflozsBiJOjia jBqejn ojazaA ajqa.íjaqop-jnj y '9jaj qojJBdaaiSuaj v jjojiput ^[Jop -uBAíIau njajaur iBqiJauiB jBSSyspiBA S98pq y "uba sí B^BZopjB sojyjBq qqoj UBqqosojBA -ÁSbu b >{BUBjnq;uBq y qaSysoq b izsaj 9q -qauauajaqiasiiAia Saui BuijBjJBjBJBd sbSbbi oSaAaj y 'iBjnni jsnis[a3 0gf ojauipq y “SiS -aA íjasSuad uiBunqoq SEiujEjBq jyqiJaury

jU0>JJ9S !>J9ZS9 Z9 UÜ91|nyÖj-|

‘ tiBquio.íu

izjar pSuaisD ^laqaajjnj ^Sba íyqiq ozaq najáq uytjnod .qauuyq 9fBqS9i B XSoq ‘ja qyf^Bi jassfjajazsjaj iSysuojziq ubíjo s jBq -yjraBq 1S91 b qyíjzso ajajajfas SflJiQj jbzzbS 9uBqqoJura^i *uoAnimyr isbij9 zbi uaza jns -pjBASaui napmin ‘qEqyqnpojd ^ojB[BjzsBd-B} tSippa zb injoq sajizs9q9fBq39i ojapoui B Jiuiy \nqiop 9in,íuq9J S9 utojyq 8S9sqo^ isaiidg ’BSBjoíjjB ntuau uaXji qqaujopoui -iSaj S9 qqBSBui|B)BqSai Sbjia b zsoj 9fBqS9j b zg *jBf9fBqS9J 1SBU9 ?n lazsajaáuaqpBq iEquauiB eb qyfjBjmuaq jyui uaj9q g

BfpfeqS?! qqaujapoiuSai Se|iA e ;]nzssqp ueqB^uaiuv

•--------♦♦♦--------‘í

JTDn'XífBA. J[0TLB[lBlBq| CUBA BZBg>I

íf*po^lQTnX§ biiXotib íjaJf uiaa ‘o-^j — :yzzoq "qozsBpo Sajoíqqyq ‘ajyj -aq 'qn.iaqoja zb ^azan -[eurraazs uptrES Síp -min Sara ctBfBqAuaniaq b ‘jjauc sg •a^ajfa^ -aj ■jqt ‘erÁSiqi ^zb jszog dBtqoq ÁSoq ‘bí^b^ -zsb zb ewajBpO 'Ipq^qiasz b ^ajaq b awaAiq

sa qqBSoqoSa]; b q[OA 9 piára 'zaqizsy wodteq ^qBjfqaq Sajó zb qqiBJBraBqSag qBqnSBnx qa^aÁSazsje sa qBjzoqioporoSja Jj-yípi y * • ’ iqapzsiq tjzy ^ub[b; zeaj qqof pifBcoi zb ‘ajaq fn ZBUof ‘qcnqopjq ura § ma ‘fBqi raajy ■uiBqoA B.xqnuz'eBq qB90 Sipaj *S!p "qanpqnÁS

Sara ‘raBizoppy ^araapaja zb 89 raaj

~ m —

•SyaÁjod]; f,p *0 qn ^í^jbw Ánfoxjzs qsjiajajazs qos-qo« laqajaAize aq qaj^joj g ‘aqqaiaqyai b I9f aq qa^sspi ‘qizspaj BqÁSoH •uiasjaA

isopj a jpazsjei ÁSoq ‘raaqau Saui qojBfji ‘raaj9q qajXu9raai9A ‘qyqipfBg siq saApá^ •BqSyzsio-íunajv b qjzÁSarípj ‘sí qajaAan Bq pfejtt ‘BÍpiySam

ptBiu Aizs qoe qo^Sygpr Bq ‘qoqBfpmSaW qaqaj uiau Áuoraiq jzb ‘tu^zsaqia jBApzs Bijig ‘jajajacs ‘Spspí b nn :uiaio} qaj9fpJ9q ajq qBSSyspf ‘iaÁmi9J9 ;aqa;3Aizs Saui q©J98Uox ‘jBqoJos a uibíjj qovyzzojq jqyqpfBg saApaAj

•jaiaaazB zbSi zb inupA|iÁn naqqa UBqqprSaq *l©q«I

qBSD ajriÁiraaui ‘laAjquapuiui J9f qajaÁSax •BjyAjjy stq napúira uorSoÁjosora yag £BSys9f ajajajazs qauqajaAizs fsai'H •qauiqajaAizs isopi aqy qqazsfSaj zsaj zg

«jaqaj

sjRsa ajtÁmiara ‘iaAjipiapurra P9J qapaÁSax éBSyspf s aXnajpa qauqajaAizs uasonin bh ‘BtyBzpi 911UJA qBuqojoaJB J9 jnu uoffBA ^BqfB qipXu raáu bjjbp Bq ‘jypBUi b 09' qj^

ieiBIII

uasauiu Bq “S^qA djzs b J9 qm nofiBA

•soyMvx v

Tnjox ‘J9AJ10 ÁSbíí

•pBUBtra qojp qq.io qiqyjBq 0 zb sg ‘PBiyzsSyitA pjuas pí'bui zsaj raas Biqnfjjs q[npuaso uias SuBJBqsiq b qBUJJoiBq J9q y ‘qnja apui jBqiA b bapbjjia aqaSSay

•JU3UI uBjpoSnXu ‘oBJiyq Bqysjos ppagpuij^ quappsauajazs J9q b aqaXuja aaqojQ ‘nyAiyAjaffazs ub;zb ‘zaqjjízs b Sajazq^i Uynnq SBUijBijBq ÁSa uaqaaad ozaqjaAoq y

qqqA'ua raas Sara 8901 jyAizs 0 zb za sg — ‘qaÁuia lyA'joqis qaqoJojpfBq y •UBqoA qqyÁo; baSuz s BfSyA zoqypjízs y ABqu oSuoqnp b 6 jjy zaipiizs ÍBjnj y

*BiqoA jaz8ui9)yr siq iuibiba jjbso Bqjuq^ ‘BÍqop Bpo-api JÉqiA saÁíjpzsazs y ‘uoqouiBijnq sjoaS b qizsn uuaj S9UI eQ ‘joquapuira gasoaaSaui Tejuj bSozoj y

•jBíJof^n qyt;BjÁ[oj iBfrBqoj Bdraoj s *3jBudBsaazl&90 baSuz qorayqiiq seui[b;bh •E9U raau ja qrauias ‘BAJBABqiaj jaaStia; y B&fAjazs sBiuq*B|Bq b s ‘qazaqjyja JBqiA v

‘qBujBq’iA áSibu uaza qauzsaj íjBzopjy SjBuiopuoS BiiB qesa sí inuEiJBJBqy 'BqqnqBÁu b uba qi JBqiA saÁ^zsaA y *Bq9u sí qipuyiiiA ‘qaSanaj sbui[bpbh

•qatnrauajgara x9W* ‘qBopyr pq> qnre ‘qaujujqaj bjjbSuáu s ‘qauia.ÁSíjípj ubjsojí •qizsSnÁnat dBU B ÁSoq Sjuibsbju ira y qrzsaA raas ajjzsa ‘ppi zb qqai Ágj

•qaupoqjo.iuoXS qnuuaq qappjpj9fBq y ‘qauuaA jBqorayqnq jBqqnqiiBj jsarq y •qBUzyqp qytqsDBjBq Sipad jnxoq qoÁ'jaj^ SjBuzsn qppjoq sajn aAjoq zoqÍBjn^ V

uryaaB qufpuaqpuira qizspyi raojBSzi zy ‘n? qoJoq>rBq pq ÚBUOASBqia ejFeH •aqpuaso ‘uad9zs qizsn fEjnj bSozoj ÁSg ‘azssara IPXPIojZBJyzs ‘u^jqpj. qauiaSua; y

*5T3XXÍ>HQ19fVH V

qspiBj ‘saAa fj ‘jopirys tÁirysg

*U9Ájaqui®8 BpBsoq9JBf B BASoqoz

‘BAzopóraxy paioj qoznsanqp sg •U9taja; aarnd b qoqy pjt xsora sg *paq>q tuznsanq raaHflíie ‘anq ‘jsoj/f

ipjaqaq BfÁUBsapa qauuaÁSsitq puijv SjuniSajapuazíqa uyjn BíBsoqfjyp ‘uafaja; aoiqd B ‘uojBpioqraop y fJpBjB JtBpSBtu b sy qojoj zyqd9S y

noxAiaHozsxyr v nsoaa

'Ácyqiyg 1-q. *0 "A ‘pqaszag sojbzs^j^ TJBUUIB.ÍUB 9f UiaZSTABZBJX

'qBuypjqo’q raoqqBzsag •uaqydazoq SyqABzng ^uaqsajaA b soBdid saajg

•qapaSapazs jzsyjBq sozsfBq s ‘jazaq SBqunra qos b maz9sj •BqBABÍ jbui sí qBUJBJV ‘B'SxysiíuBJB jyrá s9jeA y

*N0Z3W

•q&ypsj {saA3 f\ ‘xopuys íÁuysg

•3J9Z89J qBjBq B ipBJBJ\[ azs9ipaÁSan jjbso qsu9; b g ‘tiBq9i d9zs b qBuqBjBq y uba apj qBsa BAjnra A9 ÁÍ9M

•IBUBq aja; 9[?q ü qof g ‘jBA9ipq b zspjBq B qoí g •qpqojpgia inxoqsojoq g

‘qpjSojquoq" jbabjsbjbh

■uba Bqunra ÁSbu qBsa nnnapuij\[ ‘ubuouib juiui ‘ÁSn uadd9 MI •jtijozs qoinq U9jSBjBq y ‘puoqjaj qnSpjiA jazs.iSa g

‘jjbuuba naJza s npiqij^ ‘qBupoiodBzs sí qBjBq y •pjpaui B o ziq iqAog ‘pafja; ‘pafaaj 9;sBjBq y

9XSV1VH V

IVSVUI MOUWADVH SÍM

— 9fZ

— 342

d wkakefe és a Ua&átoU

Irtat MIKES MARGIT

A kabátok a fogason lógtak a sötét előszobában. Ott függött az öreg', viharvert télikabát, a meleg átmeneti felöltő, a kis kabát, mellény, nadrág. A kalapok szemközt sorakoztak é3 . valamennyiem nagyon rosszkedvűek voltak. Ott benn már mindenki lepihent, csak Bözsi, a szobalány volt még ébrem, de az a konyhában foglalatoskodott. Ekkor megszólalt a télikabát:

— Én vagyok a legöregebb, azért a legokosabb — dörmögte brummogó hangján. — Tudom én, mitől lóg úgy az orrotok, azaz a gallérotok. Most következik az a pillanat, amikor ém kimondom: igenis, írni azért lógunk itt ilyen rosszkedvűen, mert nemsokára megjelenik szerény körünkben Böz3Í és kezében hozza a mi legnagyobb ellenségünket. No, kit? Nehéz kitalálni?

— A ruhakefét! — sziszegték és morogták fojtott düh vei a ruhák. — Azt az átkozott jószágot!

— No lám, mindgyárt tudtátok. Igenis, ez az ádáz ruhakefe a mi legnagyobb ellenségünk! Mert például nekem a derekam fáj már a sok keféléstől, szegény öreg bordáim, azaz béléseim ropognak, mikor az a szemtelen kefe végigszáguldozik az oldalamon, hátamon. Még öreg napjaira se hagyja békében az embert . . .

— Nekem is majd kilyukad a könyököm — tóditott-a a szemtelen kiskabát —, a gazdám eléggé koptat, már olyan vékony a könyököm, mint a hártya és akkor jön ez a gaz kefe és össze-vissza dögönyöz. Meglátjátok, rövidesen kilyukadok.

— Nekem meg a térdem fényes — -morogta a nadrág —, de azért nincs irgalom ■benne. Végigszánt rajtam kegyetlenül minden este.

— Összes hajszálaim, azaz szőreim kihulltak! — kiáltotta a puhakalap.,— Valósággal leradirozza rólam! Lassan olyan kopasz leszek, mint a gazdám!

— Én már nein is vagyok keménykalap — morfondírozott a fekete dőli a fogason—, úgy megpuhitott az az átkozott ruhakefe. Csak úgy nyögök, ha már látom!

— De lehet ám ezen segíteni! — hunyo- ritott a sötétben a télikabát.

— Hogyan? — suttogták valamennyiem izgatottan.

— Én vagyok a, legöregebb, tehát a legokosabb, hallgassatok ide. Mikor majd most este hozza Bözsi a kezében azt a csúf jószágot, a keménykalap leugrik a fogasról, rácaik a Bözsi fejére, persze csak úgy,

mintha véletlenül leesett volna. Ettől Bözsi se nem lát, se nem hall, mert a füléig beesik a nagy kalap. Ezalatt én könnyen végzek a kefével.

— Hogyan?

— Nagyon egyszerű. Fölkapom és bedugom a zsebembe. Senki se fogja tudni, hova lett.

— Óriási! — tapsoltak valamennyien az elragadtatástól.

És neim sokára csakugyan megjelent Bözsi a. ruhakefével. Ekkor minden úgy történt, ahogy a télikabát kitervelte. A keménykalap ráugrott a Bözsi fejére, az se hallott, se látott, ezalatt a kabát fölkapta a kefét és zsebredugta. Bözsi, mikor kiszabadította a fejét a nagy kalapból, hiába kereste a keiét, azt hitte, lecsúszott valahová, nem volt kedve keresni és kiment, anélkül, hogy lekefélte volna a .ruhákat, aztán ő is lefeküdt.

Odakint a ruhák valósággal táncra perdültek a fogasokon örömükben. A kabát két karját összeütögette, úgy tapsolt. A nadrág bokázott a szögön, ki-kirugta nadrágszárait, valószínűleg csárdást táncolt. A kemény kalap úgy forgott, mint az orsó. Még a télikaibát ' is brummogott, mint a nagybőgő, mikor friss tánc alá hiuznak vele.

— No, most itt kuksolsz! — szólt, ’e a zsebben guinnyasztó keféhez. — No, hékás, mi lesz? Ma nem tornázol rajtunk?

— Ma nem és soha többet — felelte a kefe szomorúan és a hangja úgy hallatszott ki a zsebből, mintha, pincéből beszélt volna. Ezen nagyot nevettek a ruhák. — Nem foglak többé benneteket bántani. Pedig higyjé- tek el, eddig se én akartam, én is parancsra végeztem a munkám. Ti is. A gazdátok is. Mindenki parancsra végzi a kötelességét És mondjátok, ha ennyire Iharagusztok rám, mi hasznom volt nekem mindenből? Elkoptam, egészen elkoptam. Nemsokára úgyis kihajítottak volna, a szemétládába.

— Odavaló is vagy! — kiáltotta, a. kíska.- bát gyűlölettel.

— Pedig hiába haragszol annyira rám, kiskabát — felelte szelíden a kefe —, a dolog ugy áll, hogy érted is sokat koptam. Hányszor tisztítottam le rólad a port? Hisz már rég megevett volna a piszok, ha ón nem vagyok. És ti valamennyien, elfelejtitek, hányszor jöttetek haza sárosán, csata- kosán, rólad, nadrág, néha sárkoloncok lógtuk, ón tisztítottalak ki benneteket! De bit hálát ne várj! Most, hogy már megöregedő

HUNCUT LACI CSINYJE

Gyere csak, Pista — szólt Huncut LaCSILLAGTAN

— Nézd, mily fényes csillag ragyog az égen, — figyelmezteti a második gimnazista Elly nővérét, a hatodik gimnazista Erzsikét.

— Az a Vénusz — feleli Erzsiké.

— A milói? — érdeklődik Elly.

1 HASZNÁLAT ELŐTT FELRÁZANDÓ!

— Bevetted már az orvosságot, Kar- esika?

— Bevettem és most folyton ugrálnom keU.

— Miért?

— Mert az orvosságot elfelejtettem használat előtt felrázni.

A „JÓ“ TANULÓ

— Ejnye-ejnye, Bandikám, — vigasztalja anyuka, ágyban fekvő fiacskáját —, ne sírj oly keservesen, hiszen pár nap múlva egészséges leszel.

— Nem is a betegségem miatt sírok, — pityereg a gyerek, — de hát, ha már felkeresett ez a kanyaró, nem jöhetett volna iskolaidő alatt? Most minden haszon nélkül kell az ágyat nyomni!

AZ ÁLLATKERTBEN-a Juj, — rémüldözik Pétiké az állatkertben a zsiráf ketrece előtt, — de rémes volna, ha. akkora lenne a nyakam, mint a zsiráfé.

— Miért? csodálkozik Palkó nevű társa.

— Képzeld, meddig tartana a nyakmo6ás.

KÉRDÉS — FELELET

— Mondd, fiam, mikor van az almaszedés ideje?

—■ Ha nem néz oda. a csősz.

A KIS TESTVÉR

Pistikének kis testvérkéje születik. Pisti, aki nagyon szeret gépekkel, kerekekkel órával játszani, mikor mégpillantja, kicsi testvérét a pólyában, a. kisbaba arca mozdulatát, odaszól édesapjának:

— Nini, papa, már működik...

AZ UJ ÓRA.

— Szép kis óra az, amit. nekem eladott! Először rázni kell, hogy egyáltalán menjen, aztán meg egy nap alatt teljes nyolcvan percet siet!

— Bizonyára nagyon megráíéo!

ci a barátjához —, ha hiszed, ha nem, én a házunk falán átlátok.

— Lehetetlenség!

— De bizony, ha nem hiszed, fogadjunk egy tölcsér fagylaltba.

— No jó.

— Hát akkor gyere.

Erre Laci elvezette Pistát a házuk falához és csakugyan megmutatta, hogy átlát Tudniillik a falra, egy — Á-betü volt rajzolva.

EZ AMERIKA . * s

A kis Tómra, rámordul a tanító:

— Két (hétig nem voltál iskolában, te iskola-kerülő! Hol csavarogtál?

A kis Tóm méltatlankodva feleli:

— Nem csavarogtam, tanító ur!

— Nem csavarogtál? Hát akkor miért hiányoztál?

Tóm előhúz egy iv papirt a zsebéből:

— Tessék, itt az igazolvány* két hétig e! voltam rabolva.

MEGFEJTÉSEK

A 29. szám rejtvényeinek helyes megfejtése:

Keresztrejtvény!. Rákóczi, őri, süt, szí, óllásel, ápz, tán, orb, Ógyalla. - Rodostó, ár, kislány, csiszol, zü, italába, záp, ág, rl. — Morvái Giziké rejtvénye: Tanító. — Török Gábor rejtvénye: Ember, mi az, bab, ez. — Koleszár György rejtvénye: Tüzér. — Klu- csik Tildus rejtvénye: Ignác, tinta, torta, arany, vasút, arató, kapus, apáca, cukor, irigy, ostor, itt a vakáció. —. Ma^darassy Gábor rejtvénye: Nap, pap, por, rng, gut, tol, lúd, dob, bor. — Bujanovics Mária rejtvénye: Kocsi, korom, sörös, dolog, orvos, kókuszdió.

A rejtvényeket helyesen fejtette meg:

Alagi József. :: Bacsálf Magda, Baranyai Tériké. :: Csapó Zsuzsanna, Csapó Lajos, :: Darvas Szilárd, Dobos László- :: Egres Gábor. :: Forgách Ildikó, íjorgáclh Klárika. :: Gánóczy Sándor, Gaál Katalin, Gergely Ferenc. :: Halász István, Horvát, Ferenc. :: Jelűnek Olika. :: Kenessey Csaba, Kenessey

Ildikó, Kerekes Péter, Koleszár György, Koleszár Dezső, Kis Ferenc. :: László Dénes. :: Martos Béla, Molnár Teréz. :: Risz- ner Karcsi, Riszner Jenő. :: Sós Sándor, Szelei Miklós. :: TCrök István Tóth Jeni: t: Virágh Vilnir.

r

■ 347 ■

MÓKA