Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-28 / 170. (4613.) szám

XVII. évf. 170 (4613) szám ■ Csütörtök ■ 1938 julius 28

Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kt„ külföldre, évente 450, szlovákiai es kárpátaljai magyarság

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • °

R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai TiapítapjŰ

Egyes sxám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki.

Szerkesztőség Prága ü., Panská u I i c e 12, II. emelet. O Kiadóhivatal: Prága Il„ Panská ulice IS, Hl. emelet • • TELEFON: 303-11. • «

SÜRGÖNYCIM HIRLRP, PRfiHfl.

Jövő hét végén érkezik Prágába lord Runciman

Előzőleg tárgyalásokat folytat Londonban ■ ■ Állítólag Wiedemann kapitánnyal is találkozni fog ■ ■ ■ Megbízatása: nem döntőbíró, csak megfigyelő és tanácsadó

a láp, az, amit a lord Prágában mond vagy tesz, senkit bem kötelez, ellentétben Anglia követével, akinek szava az angol kormány szava. Lord Runciman szabad kézzel érkezik Prágába és utján elkíséri mindazok jókívánsága, akik tisztában vannak azzál, hogy a csehszlovák probléma talán még a spanyol problémánál is nehezebben áthidalható akadálya Európa politikai és gazdasági ujjárendezésének.

A Times egyébként Chamberlain beszédének hatása alatt optimisztiku&an ítéli meg a nemzetközi helyzetet és a jelenlegi körülmények között valószínűtlennek tartja a háborút. Rátérve a csehszjovák-ezudétanémet kérdés megoldásának problémájára, a következőiket írja: Az a dilemma,, hogy ha a teljes autonómiát elismerik, úgy politikailag, fajilag és nyelvileg a birodalom válik a szudétanémetek természetes

A Daily Telegraph vezércikkben foglalkozik a csehszlovák-német kérdéssel. A lap szerint Chamberlain tegnapi beszéde a csehszlovák helyzetet illetően megnyugtatóan hatott A News Cronide ezzel szemben bizonyos aggályainak ad kifejezést Szerinte senki, sem a csehek, sem a németek nem fogadják el Chamberlainnek azt a megjegyzését, hogy az angol kormánynak hivatalosan semmi köze nincs Runciman küldetéséhez és sem sikerében, sem esetleges kudarcában nem hajlandó felelősséget vállalni. A lap egyébként megállapítja, hogy a május óta folyó események bebizonyították, hogy Hitler nem akar

hazájává.

rendezése.

Runciman és az angol kormány felelőssége

Mit mond Páris?

PARIS. —■ A francia kormány csütörtökön és pénteken Lebrun szabadságának megkezdése előtt még két ülést tart és alkalma lesz az időszerű külpolitikai kérdésekben, igy mindenekelőtt lord Runciman prágai kiküldetésében állást foglalni. A ma reggeli párisi lapokból meg lehet állapítani, hogy francia politikai körökben nagy várakozással tekintenek az angol tanácsadó prágai működése elé. Beavatott helyen hangoztatják, hogy a francia kormánynak,

Ha azonban ezt a vidéket Prágából központian igazgatják, az autonómia nyilvánvalóan tökéletlen lesz. Ezután hivatkozik a lap Henlein többszöri kijelentésére, amely szerint a csehszlovák állam keretén belül keresik a megoldást, de utal Hess klagenfurti beszédére is, a melyben a Fiihrer helyettese kijelentette, hogy a birodalom nem gondol idegen néptest erőszakos beolvasztására, ellenben nem akarja, hogy valamely német nemzetiség határain kivül elvesszen. A legfontosabb lenne, írja a Times, a vitás terület lakóinak kívánságát megtudni. Ezt a célt szolgálja egy pártatlan megfigyelő kiküldése. A csehszlovák kérdés rendezése az angol kormány számára, éppen úgy fontos alkotórésze az általános békepolitikának, mint a spanyol kérdés

I európai háborút és nem akarja erőszakkal rákényszeríteni akaratát Csehszlovákiára. Ha Anglia és Franciaország e kérdésben határozott politikát folytatnak, remélhető az egész vitás kérdés fair rendezése. A Daily Mail szerint egész Európa előtt világos, hogy Lord Runciman prágai szereplése nem jelent állásfoglalást a csehek és a szudétanémetek vitájában. Runciman a teljes pártatlanságot képviseli mindkét irányban. Ezt a szudétanémetek is elismerik, mert hiszen éppen tegnap hagyták jóvá a maguk részéről is az angol inidaíivát és kijelentették, hogy Runcimant készségesen fogják tájékoztatni.

bár nem szándéka hasonló lépést tenni, mindenesetre egész befolyásával támogatni fogja Prágában Runcimant. A francia kormánynak állitólag csak egyetlen föltétele van és pedig az, hogy a tanácsadó javaslata — noha lord Runciman nem jelentkezik a döntőbíró autoritásával, de rendkívüli erkölcsi befolyásának hatása egyenértékű ezzel — nem állhat ellentétben a csehszlovák állam szuverenitásával és sérthetetlenségével. Párisban főleg azért

Népszövetség helvett — egy angol lord

(*) Sajátságos, hogy lord Runciman prágai küldetésével kapcsolatban senkinek nem jutott eszébe, hogy itt olyasvalamire vállalkozik egy előkelő angol úriember, — akiről maga Chamberlain állítja, hogy nem visel semmiféle hivatalos tisztséget, bírja mindenkinek a rokonszenvét, de amit tesz, saját szakállára teszi s nem felelős tanácsaiért és tetteiért sem az angol kormánynak, sem égen-földön semmiféle hatalomnak. — egyszóval hát egy angol magánember olyasmire vállalkozott, ami valójában a népszövetség ügyköre lenne. Ezt érdemes leszögezni. így vált be a népszövetség, hogy ma már eszébe sem jut senkinek, hogy konfliktusok vagy viták esetén hozzá folyamodjon s tanácsát, közreműködését kérje. Egy angol úriember magánvállalkozásától többet remél a világ. Nem mintha nekünk több reménységünk lenne a népszövetségben s nem mintha nekünk hiányozna a genfi bölcsek bölcsessége, csak éppen emlékeztetni akartunk arra, hogy Runciman küldetése egyben a népszövetségi politika csődjét is jelenti. Ha Edén lenne a külügyminiszter, egészen bizonyos, hogy a csehszlovák nemzetiségi statútum ügye is. belekerült volna a népszövetségi, retortába s most ott főne zavaros elméleti gőzökben, miközben az érdekeltek*-fuldokolnának a valóság nyomása alatt. Az angol politika uj irányt vett fel, ezt tagadni nem lehet s igazán érthető, hogy ha bizonyos körökben olyan álhatatosan sírják vissza Edent, mint az európai politikai színpad egyetlen levi- tézlett hősét sem. Edén tartotta a népszövetségi vonalat, a mindenáron való elveken és paragrafusokon való lovagolás módszerét, neki és politikájának köszönhetjük, hogy már-már valóban két ellenséges frontra bomlott a világ. Az egyik csoport mereven elzárkózott a népszövetségi dogmák és módszerek mögé, a másik pedig ment a maga utján. Európa kis nemzetei egyre riadtabban nézték az eseményeknek ilyen alakulását. Hiszen nincs kisnemzete a világnak, amelynek érdeke lehetne a nagyhatalmak összecsapása, a világfrontok merev szétválása. Minden kisnemzetnek elsőrangú érdeke az európai együttműködés, mert csak ennek keretén belül remélheti jogainak és természetes létérdekeinek érvényesülését.

Az a körülmény, hogy az angol kormány többé nem hajlandó felülni a népszövetségi vesszőparipára s nem dugja fejét az elméletek homokjába a sajgó problémák elől, hanem erélyes kézzel és kiváló gyakorlati bölcseséggel beavatkozik, azt bizonyítja, hogy Chamberlain nem hajlandó továbbmenni azon az utón, amelyre Edén vezette a birodalmat s nem hajlandó tovább a francia külpolitikai dogmatizmusban keresni az európai béke egyetlen támaszát. Anglia uj külpolitikai irányt diktál. Ennek az iránynak nem annyira elvei, mint inkább módszerei a jellemzőek. Anglia gyakorlati megoldásokat keres s nem elvek érvényesülését.

Egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy ennek az uj angol külpolitikának élénk ellenzéke lesz éppen azokban* a körökben, amelyek mindent a népszövetségi lapra tettek föl. Nem mondjuk, hogy a népszövetség megbukott s hogy Anglia cserben fogja hagyni, csupán megállapítjuk, hogy a csehszlovák—német vita az első, amelyben a

LONDON. — Az angol politikai közvélemény Chamberlain tegnapi alsóházi beszédének hatása alatt áll. Lord Runciman prágai küldetését angol politikai körökben élénk rokonszenv kiséri. A lord elutazásának időpontjáról a ma reggeli londoni lapok ellentmondó híreket közölnek. A Daily Telegraph úgy értesül, hogy lord Runciman már e hét végén elindul Prágába, ezzel szemben a Daily Mail úgy tudja, hogy legkorábban a jövő hét szombatján indul a lord. Előzőleg ugyanis lord Halifaxszal és a kormány többi tagjaival is érintkezésbe fog lépni.

Londoni politikai körökben egyébként Wiedemann kapitány újabb látogatásáról is beszélnek. Hitler bizalmasa, e hírek szerint, e hét végén ismét Londonba utazik. Nem lehetetlen, hogy Wiedemann kapitánynak sikerül lord Runcimannal érintkezésbe lépni. Tény az, hogy Wiedemann állandó telefonösszeköttetésben van londoni politikai barátaival, akik az események alakulásáról állandóan tájékoztatják.

Meg kell tudni a vitás terület lakáinak véleményét — írja a Times

Az angol sajtó élénken foglalkozik Runciman személyével és megbízatásával. Nagyon érdekes a Times kommentárja, amely megállapítja, hogy abban az esetben, ha a lord jelenlétében folytatott tárgyalások is kudarcot vallanának, kétséget kizáró módon meg lehet majd állapítani, hogy a szudétanémetek állhatatosságán, vagy pedig a csehszlovák kormány által fölajánlott engedmények szükkeblüségén szenvedett-e hajótörést a megegyezés. A Times egyébként azt Írja, hogy lord Runciman prágai helyzete lényegesen különbözik az angol kormány prágai követének helyzetétől, minthogy Newton, ez a képzett, életslátásu diplomata, aki nagy szolgálatot tett nemcsak hazájának, de az európai békének is é kritikus hónapokban, nem vehet állandóan részt a kormánynak egy ellenzéki párttal folytatott tárgyalásán. Lord Runciman ellenben állandó kapcsolatot fog fenntartani a szudétanémet párt és a kormány között. Mindenesetre, állapítja meg

népszövetség szóhoz sem jutott, amelyből kikapcsolták és az egész hatalmas költséggel fönntartott bonyolult apparátus szerepkörét ráosztották egy angol úriemberre, akit még csak hivatalos megbízatással sem lát el kormánya. Ez a lépés elég világosan mutatja, hogy Anglia nem akar a népszövetségi apparátusra bízni többé egész Európa békéjére sorsdöntő problélákat. Hogy azután ez azért történt-e igy, mert Németország nem lévén tagja a népszövetségnek, eleve idegenkedéssel fogadott volna mindenfajta népszövetségi közvetítést vagy beavatkozást — vigasznak talán elfogadható. Tény az, hogy Anglia nyiltan kimutatta bizalmatlanságát a népszövetséggel és az egész nép- szövetségi politikával szélben. Franciaország meg mai helyzetében nem tehet egyebet,

mint megy azon az utón, amit London mutat neki. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy Franciaország kiejtette kezéből a gyeplőt, bár azt is jelentheti; de tény az, hogy olyan kérdésben, mely húsz esztendőn keresztül a francia külpolitika ügyköréhez tartozott, most Anglia fogja kimondani a döntő szót.

Mindenesetre sok függ a következő lépéstől. Sok függ attól, hogyha sikerülne Runciman közvetítése, amit illik föltételezni, —- ki fogja e közvetítésre ráadni áldását. Helyesebben, az egész bonyolult kérdés- komplekszum rendezéséért ki fogja vállalni a garanciát. Senki előtt nem lehet kétséges, hogyha már ilyen külhatalmi statisztéria mellett jön létre a megegyezés a csehszlovák kormány és a nemzetiségek között, valamiféle nagyhatalmi fórumnak rá kell ütni pecsétjét. Na már most kérdés, hogy mi lesz ez a nagyhatalmi fórum? A népszövetség-e vagy pedig az a bizonyos négyhatalmi konferencia, amelyről a legutóbbi napok londoni és párisi tárgyalásai során annyiszor szó esett s amelyben köztudomás szerint két nép- szövetségi hatalom: Franciaország és Anglia mellett két népszövetségellenes hatalom: Olaszország és Németország is részt venne. Akárhogyan is lesz, egy tény: hogy az úgynevezett csehszlovák kérdésben már megmutatkozott a népszövetség legyöngülésének hatása. A csehszlovák külpolitika húsz évig mindent a népszövetségi politikára tett föl s most, amikor sorsdöntő problémával került a világ érdeklődésének homlokterébe, éreznie kell, hogy a népszövetségtől semmit nem várhat.