Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)
1938-07-03 / 150. (4593.) szám
1938 julius 3, vasárnap, 'TO0^-MAG^TflKliM!r megismerkedik az érte sóvárgó hanmoni kassal és.... És ekkor, mint valami ködgomolyból kibontakozó képet, úgy látta, úgy érezte ma gát, hogy a harmonikás gyöngéden ölelő 'karján nyugszik, feje a vállára hajtva.. És ennél nincs gyönyörűségesebb érzés!.. Reggel korán, a csarnóikban vásárol Ju cika. Mindent beszerzett már, ami kell és jön kifelé. Hát az uccán, előtte, az útja irányában Panni halad. Kosárral megy szintén. De nincs egyedül. Egyik gavallérja kiséri. Talán most csilpte föl1 a csarnokban. Talán régebbi. Jucikénak valahogy ismerős is, meg nem is, ez az ember, akivel Panni ballag, előtte Nem valami kiváló fogás, az biztos! A ruházata kopottas. Fiatal sem lehet nagyon ... Ajjaj! Mikor most levette a sapkáját, hát Jueika látta, a fejebubja nagy kerek foltban kopasz. A fejélágyán is gyéren bodorodik a haj. Hozzá görbe a válla is. És tetejébe biceg! Kicsikét. De mégis. Ezzel szemben roppant szabadosán, bi zalmasikodva handabandázik Panninak- Könyökével bökdös a Panni hátába. Sőt magához szorongatja, odadugja képét a Panniéhoz. Jueika már csak pár lépésre van mögöt tűik. Azon gondolkozik: elsiessen-e mellet tűk, vagy vágjon át a másik járdára s úgy haladjon tova. < Megoldja a dolgot az, hogy Panni hát- r api Hant: Szerbusz, Jucii — vihog rá rögtön. Álhán ni! ő az, a hatodik emeletről! — ad fölvilágositást lovagjának. . Mire Panni kísérője a világ legtermészetesebb módján fordul Jucikéhoz. Mindjárt el is kapja Jucikénak a kezét, meg rázza és széles vigyorral oda akarja vonni őt a másik oldalára: — A kisasszony! Jóreggelt! Nevem'. Sze- keres! — mondja közben. De Jueika riadtan kapja a kezét el. Nem is reflektál az ismeretlen lovag bemutatkozására. Ellenben Pannára förmed: — Hagyj engem!... Pláne ilyenkor, ha te .., Sietek!.., 1 Azzal Jueika a lőhető leggyorsiltottabb léptekkel rohan tova. . , De a jelenet hatása alatt valami külső-belső süketség, vakság vette hatalmába ... Kergeti ez, oktalan háborgatást kelt ez.benne«». Mennél mész- szebb akar lenni onnan .. « — Hát azért nézd, hogy tisztára goromba legyél valakivel szemben? Ezt nem értem tetőled! Igazán csak vadóc és falusi liba akkor a jogos neved! Mert köszönni és menni? Rendben van! De ennyire fölhúzni az orrod? Meg is kaptad, amit rád mondott nekem! Panni adta persze ezt a leckét Juciikénak utólag. Jueika sem maradt adós a visszavágásokkal. Talán végleg összekap barátnőjével. Talán máris kidobja a konyhából, .ahol ez a pártbeszéd folyt. De kíváncsibb .volt a megsértett udvarló zokszavára. Hát /érdeklődött: —- Nahát! Mit mondott rólam! Tessék, halljam. —' Csak azt, hogy ronda alak vagy. Kár annyira berzenkedned tőle. Úgysem kelleinél neki, ahogy megnézett... Mint egy fehér poloskáé az egész formád. És jobban fennéd, ha föstékre köTtenéd, amit neki ledobálsz, miko'r muzsikál, ha már arról van ,szó ... Mert ez a harmonikás ... j A Jueika úrnője el' nem tudja gondolni, mi ütött hirtelen szöbalányába? Mi érthette? , Délután, amint benéz a konyhába, hát a kislány ott! ül az asztalnál. A karja elnyújtva az asztalon, a feje ráhajtva és zokog, Sráng, zokog ... ; Hiába kérdi, hogy: mi baja? i Végre, szerencsére, észreveszi, hogy egy pohárban valami gyanús folyadék van, a 'konyhaszekrényen. No nézd csak! Marólúg ... Magának készítette ez a buta kis liba!... Borzasztó! Annál visszásabb a jelenet, hogy lenn az udvar mélyén éppen udvari zenészek működnek. Ahogy ezek kezelik a hangszerüket, el lehet hallgatni. Egyikük éppenséggel jól énekel... xx Nem szükséges hiresztelni, mert már minden hölgy tudja, hogy Batta az idéfi a térdha- risnyák pompás választékával lepte meg a közönséget. Bafa-térdharisnyát minden modern divatszinben kaphat, fölöslegessé teszi, a ha.ris- nyakötőöv hordását és olyan harisnyája van, mely jól tapad lábához, gyönyörű és nyári' ha- ti^yaköltségv.etését biztosan nem terheli meg* A magyar nemzet népességiörténete A kuruckor óta megötszöröződött a magyar nemzet lélekszáma A 18-ik századbeli hallatlan nagy bevándorlással szemben a magyar íobbágynép tartotta meg a magyarság történelmi helyzetét ■ 8 millió volt Magyarország lakossága 1773-ban, az első hivatalos népszámlálás idején (2) A törökökkel vívott 250 esztendős éJet-halái- harcot befejező kuruc szabadságharc után 1720- ban Acsády szerint 2,582.598 lélek lett volna Magyarország népessége. Ez a szám Horvát- Szdavónország beszámításával körülbelül 3 millióra emelkednék. Acsády becslése az 1715. és 1720. évi adóösszeirásokon allapszák. A temesd bánság és Horvát-Szlavónország nélkül 270.000 adóköteles háztartást találtak annak idején Magyarország területén. A kihagyottak pótlására a számot 408 ezerre emelte és átlag 6 tagot számított egy háztartásra. Azután 5 és félszázadikra növelte még a napszámot az adómentes nemességre, papságra és katonaságra te-. kfatettel. Minthogy az összeírás jórészt a ne- g veket is feltüntette, Acsády ez alapon megállapította a nemzetiségi megoszlást is. Szerinte ez a Temesköz 30 ezer főre becsült lakossága nélkül a következő lett volna: Szám % Magyar ,1,161.208 45.49 Német 338.471 13.26 Szlovák-rutén 454.699 17.82 Szerb-horvát 108.727 4.26 Román 489.493 19.17 összesen 2,552.598 100.00 Acsády becslésének eredményeit a későbbi adatok csak részben valószínűsítik. II. József 1787. évi, modern mértékkel is kifogástalan összeírása 8,003.000 lelket talált ugyanazon a területen és Kovács Alajos megbízható becslése szerint — e becslését minden, későbbi népszámlálás eredménye alátámasztja' ; V;: ' az összes népességből 3,122.000, vagyis 39.0 százalék volt magyar. Az 1720-tól 1787-ig elttelt 67 esztendő a szapo rodás szempontjából korántsem volt kedvező, a magyarsági száménak megháromszorozódása pedig nézetünk szerint semmikJépepn sem követ kezhetett be. Ebben az időszakban zajlottak le az utolsó török háborúk, az osztrák örökösödési háború, a hétéves háború, tudunk néhány nagy járványról és pusztító éhínségről, is. Ha a népszáim 1720-ban valóban csak 2,553.000, a magyarságé pedig 1,161.000 lett volna, 67 esztendő aliátt körülbelül négymillió - idegennek kellett volna bevándorolni, a magyarságnak pedig I, 600.000 idegent, másfélszer annyi embert, mint amennyit lélekszáma eredetileg kitett, kellett volna magyarrá asszimilálni, ami már valóságos népesedési csodának a feltételezése volna. Ha még figyelembe vesszük, hogy éppen ez az időszak történelmünkben az elnemretleni- tés kora, alig lehet kétséges, hogy maga a magyarság olvadt volna be ilyen körülmények között az újonnan jött hatalmas idegen tömegekbe. Jellemző, hogy az egykorú becslések, amelyek II. József népszámlálása előtt és telepítési adatok ismeretében kísérelték meg megállapítani a lélekszámot, csak 'kevéssel tették azt hárommillió fölé. Nem látszik kifogástalannak az Acsády által a 18-ik század elejére kiszámított nemzetiségi megoszlás .sem. Tudjuk például, hogy a 18-ik század folyamán óriási román tömegek özönlöttek .Erdélybe s ez a beözönlés csak 1820- ban, a fanarióíák_ romániai unalmának megszűnése után ért lassanként Véget. Sőt a következő évtizedektől fogva a vándorlás iránya is megfordult, úgyhogy a románok aránya a világháborúig csőikként. Acsády 1720-ban 490 ezerre teszi a románok számát, ami az összes népesség 19 százaléka. 1700-ban az erdélyi papság csupán 2000 ezerre becsülte híveinek számát, - 1730-ban a jobbágyösszeirás 80 ezer román jobbágycsaládot talált, ami körülbelül 400 ezer léleknek felelt meg, az 1750-en végzett egyházi összeírás pedig 570 ezer lelket számlált erdélyi románnak. Ha Acsády adata helyes volna, .alkkor a hatalmas bevándorló tömegekkel' erősödő románok aránya az 1720. évi 19 százalékról 1787-ben 10 százalékra csökkent volna annak ellenére, hogy számuk utóbbi időpontban már 800 ezer fölé emelkedhetett. Acsády becslésének alapja, az adóössreirás tehát nézetünk szerint. sokkal hiányosabb volt, mint ahogy feltételezte. Az, hogy éppen a magyarok maradtak ki a legnagyobb tömegben, nyilván a magyar nyelvterület szörnyű állapotában találhatja magyarázatát. Valószínűleg közelebb járunk az igazsághoz, ha II. József népszámlálása és a későbbi adatok alapján Magyarország egész 1720. évi lakosságát 3 és félmillióra, a magyarok arányát pedig minimálisan 55 százalékra, s számukat ennek megfelelően 1,925.000-re tesz- szük. A történelem e tragikus szakának pusztítása mindenképpen iszonyú volt. Normális körülmények között Mátyás mintegy 4 miliő magyarja 250 év alatt minimálisén 8—10 millióra szaporodott volna. Ez a szaporodás feltétlenül bekövetkezett volna, ha az akkori Magyarország népe legalább olyan körülmények között él, mint a legsúlyosabb viszonyok 'közt élő egykorú nyugati hatalmak bármelyike, beleértve a harmincéves háborút elszenvedett német birodalmat is. A jobbágyok mentették meg a magyar nemzetet A 18-ik század második évtizede siralmas állapotban találta Magyarországot. Az Alföld és a Dunántúl széles sávokban teljesen néptelen. Egykor virágzó területek sivataggá változtak, nagy területek elmoosarasodtiak. S a magyarsággal szemben legalább is közömbös idegen uralkodók és (körök uralma alatt megindult a magyarság harmadik hon alapítása. Ezt a müvet a magyarság számára a jogtalan magyar jobbágyok munkája tette sikeressé. A nyugaton (kihalónak vélt magyar Pép hallatlan vitalitása, szívós ereje végre megfordította a magyar sorsot. A következő évtizedekben a magyar arisztokrácia, amely eddig oly nagy szerepet játszott a magyar harcokban, lassanként még anyanyelvéből is (kivetkőzött, A magyar középosztály is távolodott magyarságától. Ebben a korban a magyar paraszt magyarsága volt minden későbbi magyar kivirágzás biztosítéka, A kuruckor utáni nagy népvándorlás A kuruc háborúk befejezése után, már a 18-ik század második. évtizedétől kezdve hatalmas népáradat indult meg a felszabadult területek felé. A törökök elől a szlovákiai és erdélyi területekre menekült magyarok megmaradt utódai, kívülük pedig szlovákok, rutének húzódtak délnek. Közben bevándorlók jönnék egyre nagyobb tömegben. Említettük a románok bevándorlását. Hasonló: számban lepték el az uralkodók és az arisztokrácia által betelepített németek is. A világháború előtti modem Magyarország nemzetiségi képe ekkor alakul ki. Nyugaton a németség, északon a szlovákok és ruszinok, Erdélyben a románok, délen a korábban bevándoroltak mellé 1690-ben befogadott 36 ezer szerb család leszármazottai és az észak felé tört horvátok szűkítették meg jelentősen a magyarság nyelvi határait. Súlyos veszteséget jelentett a magyar nyelvterület szempontjából a magyarok kirekesztése az egész déli határsávból a határőrvidék rendszerének kiépítésével. Ugyancsak a magyarság tervszerű visszaszorítását célozta a Neoacqui'stica Commissio intézménye is. A németség szerepe nagy számuk ellenére is alárendel tebb jelentőségű volt. Mig a többi nemzetiség zárt tömbökben nyomult előre, addig a németség bevándorlói igen nagy területen szóródtak szét. Gócaik a nyugati határszélen s a szepesi és erdélyi szászok településterületén kilvü’l Veszprémben, Tolnában, Baranyában, Budapest környékién, Szatímárban, valamint .a Bácskában és Bánságban voltak. Minthogy településük a magyarság közé ékelte őket, úgyszólván azonnal megindult természetes magya rosodé - dásuk is. Egyidejűleg fellépett a zsidók be- özönlése is, amely főleg ’ Lengyelország felosztása után egyre nagyobb méreteket öltött. Az idegen elemek betódulása az egész 18-jk Jöjjön Vyhnére, gyógyulást, üdülést, szórakozást nyújt. Gyógyít: idegbántalmakat, női bajokat, vérszegénységet, stb. Gyönyörű vidék. Teljes penzió fürdővel és gyógydijjal együtt junius-szeptemberben Ke 35’—, julius-augusztusban Ke 36—40-ig. százaidban tartott és csak a század végién, illetőleg a 19. század első felében szűnt meg lassanként. 8 milliótól 20 millióig Magyarország- népessége a kuruckor után hatalmasan növekedett. II. József népszámlálása 1787-ben a világháború előtti területen 8 millió, Horvát-Szlavónországgal együtt 9.4 millió lelket tálált. 1850-re a népességi 11,554.000, illetve Hoirvát-Sz'liaivónországgal 13,192.000 főre emelkedett. A világháború előestéjén, 1910-ben Magyarország népessége 18,265.000, a magyar birodalomé 20,886.000 lélek volt. A népesség természetes szaporodása a 18. század folyamán a háborúk és járványok miatt nem volt kedvező, a nagy növekedés oroszlánrésze tehát ebben a században a bevándorlás hatásának tulajdonítható. A 18-ik századi bevándorlók számát durva becsléssel 2.5—3 millióra tehetjük, A napóleoni háborúk után a bevándorlás lassan és fokozatosan megszűnt. A 69-ik században hatalmas erővel indult meg a népesség természetes szaporodása, ami elsősorban a járványveszély ' fokozatos,-' utóbb teljejv leküzdésének köszönhető. Járványok a múlt század során még két évtizedben, a harmincas és hetvenes években éreztették súlyos népesedési hatásukat. Á hetvenes évek. nagy kolerajárványának pusztításait már a modern statisztika módszerével figyelték meg. Némi fogalmat alkothatunk magiunknak a járványok népességtörténeti szerepéről, ha figyelembe vesszük, hogy a hetvenes évek kolerajárványa következtében a népesség szaporulata 1869 és 1880 között körülbelül ugyanannyi volt, mint később a világháborús évtizedben. Nyilván erős törést jelenthetett a múlt század mépszaporodásában a szabadságharc is. A század második felétől — eltekintve az említett hetvenes évektől — a népesség száma hatalmas mértékben növekedett. A természetes szaporulatnak -azonban nem kis része ment vészén’* dőbe a háború előtti évtizedekben egyre erősebb kivándor láss során. Kétszáz év mérlege A magyarság aránya a 18-ik századi nagy bevándorlás következtében erősen hanyatlott. Amint azonban a bevándorlás irama csökkent, majd utóbb megszűnt, párhuzamosan emelkedést mutat a magyarságnak az összes népességhez viszonyított aránya. A -polgári népesség és a magyarság számának alakulását az alábbi ösrsze- állMt-ás szemlélteti: (A csillaggal jelölt a-dát becslés eredménye.) L réli az kkel ír ■a Év Polgári népesség Ebből magyar ezer lélek % 1720. *3.500 *1.925 *55.0 1787. 8.003 *3.122 *39.0 1850. 11.554 4.812 41.6 1869. 13.579 *6.170 *45.5 1880. 13.750 6.404 46.6 1890. 15.163 7.358 48.5 1900. 16.722 8.589 51.4 1910/ ' 18.142 9.875 54.4 A magyarság előretörése egyrészt jobb szaporodására vezethető vissza, másrészt az ebben az időben mindinkább előtérbe lépő beolvadási folyamatra. A magyarság szaporodását -a huszadik század elejéig csak a zsidók szaporodása maiiba felül, a századforduló óta-, amikor a zsidóság szaporodása egyszerre kedvezőtlenné vált, fejlődésé már valamennyi nemzetiségnél előnyösebb volt* BARSY GYULA. {Vége következik,)j 7
