Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-26 / 168. (4611.) szám

1938 július 26, kedd.

TP1«GMMA(AaRR1RMP'

3

szánva befejezni azt, amin dolgozik.

Ezek természetesen nemcsak a politikusaink asztalain fekvő ügyek. Fölmerült a munkatáborok terve, de az idevágó sajtóvitát félretolta a nemzetiségi problémák iránt tanúsított érdeklődés, ami ma minden érdeklődést leköt. Lassankint közeledik a jövő évi állami költségvetés tárgyalásának ideje is. Vagyis az idei politikai szabadság annyira tele van munkával, amilyen ritkán volt még a teljes politikai munka heteiben is. Éppen ezzel kapcsolatos a kormánynak a gazdasági fölhatalmazás megszerzésére irányuló törekvése.

Még egy husztagu koalíciós bizottság is van

A Národni Politika megállapítja, hogy a nemzetiségi kérdésekben döntés még nem történt. A lap reméli, hogy a „miniszterek politikai bizottsága a hét derekára befejezheti munkáját a nemzetiségi javaslatokkal s azután a koalíciós pártok huszas szakértői bizottsága veheti azt munkába, végül pedig a minisztertanács. , Megvan a törekvés, hogy most már ne húzzák el az ezzel kapcsolatos tennivalókat, mert az idény nagyon előrehaladt és a nemzetközi okokból is nyilvánosságra kell hozni a javaslatokat, amelyeken a kormány hónapok óta dolgozik".

A Právo Lidu azt a kérdést teszi föl, hogy Henlein pártja megérett-e a megegyezésre.-— A megegyezéshez mindig két fél akarata szükséges —< írja a szociáldemokrata főlap —, s a mi politikailag érett s fegyelmezett nemzetünk kétségtelenül ügyel barátai tanácsára. De vannak pillanatok, amikor határozott szót kell mondania. Mert az osztrák eset számára nagy intő jel.

A cikkíró végül arra az eredményre jut, hogy a demokráciában nem tűrhető meg a totalitás. Ennek ellenére „rövidesen létrejöhet a megegyezés is, ha a kormány partnere komoly lesz”. „Ha a szudétanémet párt valóban komolyan fogja föl ezeket a dolgokat, ezzel nemcsak nálunk, hanem a szomszédságban is megnyugtathatja a kedélyeket.”

Egy érdekes ESonnet- nyilatkozat

A Die Zeit vasárnapi számában párisi jelentés alapján egyebek között ezeket közli: — A francia külügyminiszter a szudétanémet kérdés kapcsán azt jelentette ki, hogy Angolország mindent kész megtenni, hogy a háborút megakadályozza, mely ebből a problémából eredhet. Mialatt az angol kormány Berlinben „mérsékletet” tanácsol, ugyanakkor Prágának jó tanácsokat ad „a továbbmenő bölcsességhez”. Párisi diplomáciai körökben biztosra veszik, hogy Angolország Berlin és Prága között közvetítésre is kész. Angolországnak a tárgyalásokba való bekapcsolódásával lehetőség nyílnék az álláspontok mindkét oldalról való megvilágítására s a két álláspont között az áthidalás megkeresésére.

Tárgyalás a nemzetiségekkel a parlamenti bizottságokban?

Az Expres értesülése szerint a miniszterek politikai kollégiuma a ma, hétfő délután tartott értekezletén egyebek között a parlament összehívása határidejével is foglalkozott. A lap megállapítja, hogy

,minden optimista híreszteléssel szemben a nemzetiségi statútum kérdésében még nincs megegyezés a többségi pártok között”. „De aközött, amit ők megengednek és amit a szudétanémetek követelnek, még nagyon mélyenjáró eltérések vannak. A képviselőház összehívása csak augusztus második felére várható. Lehetséges azonban oly megoldás is, hogy a parlamentet korábban hívják össze, hogy a kész javaslatokat bizottságokhoz utalja.” Ugyanez a lap más helyen ezeket írja: — Bizonytalan marad az a kérdés, hogy a miniszterelnök tárgyal-e még a nemzetiségek képviselőivel a nemzetiségi javaslatokról; ha ily közös értekezletre nem is kerülne sor, úgy a véleménykicserélés ama parlamenti bizottságokban történik meg, amelyekhez a javaslatokat utalják,

fejezi be értesülését az Expres.

A magunk részéről hozzátehetjük, hogy valóban vannak oly elgondolások, hogy a nemzetiségek a statútumhoz és a nyelvtörvény javaslatához úgy a bizottságokban, mint a plénumban tegyék meg kiegészítő, illetve módosító javaslataikat. Hogy azonban a szükséges többséget hol szerzik meg a jottányi javításokhoz is, az más kérdés. Az Expres azonban büszkén hirdeti öles belükkel, hogy „a nemzetiségi statútum oktro- .jára nem kerül sor”;

Rákóczi népe őszinte kegyelettel hódolt a Nagyságos Fejedelem dicső emlékének

Hatalmas tömegek vettek részt a kassai Rákóczi-emlékmü leleplezésén A fejedelem sírjára a prágai magyar követség, a magyarországi kulturális egyesületek szövetsége és Magyar Abauj is koszorút helyezett ■ ■ ■

„Boldog nép, amelynek ilyen hősei vannak..

KASSA. —’ (Szerkesztőségünktől.) Vasárnap gyönyörű napra virradt Kassa városa: nemcsak az időjárás fordult ragyogásra úgyszólván az egyik óráról a másikra, hanem a kassai magyarság lelkében is ünnepi ragyogás támadt. Ünnepe volt Kassán a magyarságnak, egésznapos ünnepe: tegnap leplezték le a Dóm falában elhelyezett Rákóczi emléktáblát és ebből az alkalomból rendezték meg a régóta hirdetett Magyar Napot. A Rákóczi-emlékmü — mint az ünnepi szónokok kifejtették — nem örökíti meg oly impozáns módon a nagy Fejedelem emlékét, mint ahogy a magyar kegyeletes lélek évtizedeken át elképzelte, az ünnepség rendezése is arányban volt a megvalósulás kisebb mértékével, de az egy- begyiilt magyar tízezrek szivében ellenállhatatlanul felragyogott az emlékezés és az ebből fakadó bizodalom hite.

Megindul a zarándokok serege

Kora reggeltől ünnepi hangulatban volt a város. A Pázmány Péter magyar cserkészek diszőrsége félhét órakor jelent meg II. Rákóczi Ferenc sírboltjában s a cserkészőrség félóránként felváltva őrködött egész nap. Reggel 8 órakor nyitották meg a kripta ajtaját a nagyközönség előtt és megindult a tömegek özönlése, hogy leróják kegyeletüket a Nagyságos Fejedelem és bujdosó társainak földi maradványai előtt. Városiak, falusiak egymásután vonulnak fel, többen letérdepelnek Rákóczi szarkofágja előtt, mások szeméből könny pereg. Magyarok, ruszinok, szlovákok, Rákóczi kurucainak leszármazottjai, mind eljöttek és hódolnak a nagy vezér, a Nagyságos Fejedelem emlékének.

Mintegy kétezer ember vopult el igy néma csendben, mig negyed 12 órakor lezárták a kriptát.

Ekkor kezdődött meg az ünnepséget bevezető istentisztelet a Dómban.

A hatalmas székesegyházat zsúfolásig megtöltötte a tömeg, de hasonlóképpen többszáz méternyi szélességben elözön- lötte a templom környékét, a széles Fő- ucca minden talpalatnyi helyét az ünneplő sokadalom.

A környező házak és erkélyek virágokkal voltak feldíszítve és nemcsak az ablakokban és az erkélyeken szorongott a kiváncsiak tömege, hanem bőven jutott a kiváncsi nézőkből a háztetőkre is. Egyes házak tetején életveszélyes helyzetben valósággal fürtökben lógtak az emberek, hogy figyelemmel kisérhessék a Dóm előtti ünnepség minden mozzanatát.

Cseléuyi István szentbeszéde

Bent a templomban az ünnepélyes nagymisét fényes papi segédlettel Tost Barna prelátus celebrálta. A szentmise evangéliuma után Cselényi István pápai kamarás lépett a szószékre és lélekemelő szentbeszédet mondott.

A napi evangélium szavaiból indult ki az ékesszólásáról közismert, kiváló szónok. „Óvakodjatok a hamis prófétáktól" — e szavakkal kapcsolatban ecsetelte a mostani kor hamis prófétáinak veszélyes munkáját. Beszédének első részében a Katolikus Legényegylet ötvenéves jubileumával foglalkozott, amelyről külön számolunk be. Majd rátért a nap jelentőségének méltatására. Rákóczi Ferenc — úgymond — igazi próféta volt, akinek emléke ott él minden magyar és minden nemesen érző ember szivében. Rákóczi igazi prófétája volt nemzetének és korának.

Egész élettörténete arról beszél, hogy mit tett nemzete szabadságáért és jólétéért. Prófétai volt a gondolat és érzése, amely nagy lelkét betöltötte. „Pro patria et libertate vincere aut móri — Matre Dei mon-strante

viam." Győzni vagy meghalni a hazáért és szabadságért úgy, amint Szűz Mária mutatja utunk. Ebben a néhány szóban benne van a nagy Rákóczi minden érzése és gondolata.

A szabadság Isten ajándéka, tehát azért küzdeni, munkálkodni Istennek tetsző hivatás. Számára a haza oltár volt, amelyen feláldozta ifjúságát, családi életének örömeit, vagyonát és egyéni szabadságát.

Joggal állítja a történetírója: Rákóczit a keresztény erényről, az erkölcsi kötelességekről alkotott dogmája viszi a viharba.

Vallomásának minden sora, küzdelmes életének minden napja, bujdosásának ideje mutatja nagy hitét, melyet cselekedetei tettek élővé és példaadóvá. Prohászka

A BRINDZA

egészséges, tápláló és olcsó élelmiszer

püspök szavai szerint, amikor tisztességgel gondolunk Rákóczi kardjára, ne csak arra gondoljunk, mellyel hazájának szabadságáért küzdött, hanem arra is, mely- lyel önmagát küzdötte föl az eszményi szabadság rettenthetetlen harcosává. Éz a kard az ő küzdelmes akarata, mellyel a bűnt letörte. Hitünk legyen Rákóczi hite, mely Istenből tápláltatik, reményünk Rákóczi reménye, mely még az omladozó világ romladozó romjait is erős gerinccel tudja felfogni.

így lesz lelkünk nyugalma Rákóczi leikéi

nek nyugalma és békéje.

Magyarországi és szlovákiai koszorúk

A lélekbemarkolóan mélyhatásu szentbeszéd és a szentmise befejeztével megkezdődött a küldöttségek levonulása a sírboltba, hogy elhelyezzék a kegyelet koszorúját a nagyfejedelem szarkofágjára. Elsőnek Kassa város koszorúját helyezte el Maxon Milán polgármester Czigler és Baxts városi főtanácsosok társaságában.

Másodiknak a prágai magyar királyi követség magyar nemzeti szinü szalaggal díszített hatalmas koszorúját helyezte el dr. Gombó István követségi titkár. A magyar követség koszorújának szalagján ez a felirat olvasható: „II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékének — a prágai magyar királyi követség.”

Majd a magyarországi kulturegyesületek szövetségének koszorúját helyezték el, amelynek ugyancsak magyar nemzeti szinü szalagján a következő felirat látható: „A Nagyságos Fejedelemnek — A Magyar Kulturegyesületek Szövetsége, Budapest." Ezután

Esterházy János nemzetgyűlési képviselő, országos ügyvezető pártelnök és dr. Pajor Miklós szenátor az Egyesült Magyar Párt koszorúját helyezték el.

Esterházy János rövid beszédében többek | között a következőket mondotta:

—■ Nem távozhatunk el a kriptából, hogy! magyar szivünk teljes melegével, húszéves? harcunk minden lelkesedésével erőt ne me-S ritsünk a nagy Fejedelem életének példája- jj ból és bizzunk abban, hogy a magyarok \ csillaga újra felragyog. Imádkozzunk a jobb I magyar jövőért, amelyért ma minden ma-g

gyár velünk imádkozik.

Ezután a magyarországi Abauj-Torna-i vármegye koszorúját helyezték el, majd Borsi község, Rákóczi szülőfalujának négy-, tagú küldöttsége, Ungváry József, Molnár Mihály, Molnár János és Hajdú János helyezték el koszorújukat a Nagyságos Feje-, delem koporsójára. Sorba következett aztán a Kazinczy Társaság női szakosztályán nak küldöttsége Pausz Béláné vezetésével, Nagy Erzsébet tanítónő Debrecenből, az eperjesi SzMKE küldöttsége dr. Martényi vezetésével, a kassai SzMKE, a kassai Katolikus Legényegyletnek Sze.idl István, Sze-i pessy Gyula és Szmolka Viktorból álló küldöttsége, a Kassai Társas Kör vezetői: dr. Hercz Ignác és dr. Szeidler Jaques, a munkás-akadémia megbízottja: Orosz István, a kassai magyar főiskolások egyesületének Stefányi Józsefből és Erő Mátyásból álló küldöttsége, a Kassai Sport Club Schell Péter, Szakmáry Károly, Heidecker Lajos, Krajcsuska I. és Sándor Andrásból álló küldöttsége, a rozsnyói Jótékony Nőegylet vei zetői: özv. Vargáné Scheffer Etelka disz- •elnöknő és dr. Szuíorisz Dezsőné elnök, a kassai Polgári Társaskör küldöttsége Cse-. lényi István pápai kamarás és Klimkovics Elemér vezetésével, a Kassai Athletikai Club dr. Wirkmann Ármin, Sikora Emil, dr. Merényi Imre, Sangulya László és Ja- noviczky Bélából álló küldöttsége, a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Uniója és a rimaszombati első iparos cserkészraj küldöttségei. Valamennyien elhelyezték koszon mikat.

Mécs László ünnepi beszéde

Röviddel ezután megkezdődött a tulajdonképpeni leleplezési ünnepség a Dóm északi frontja előtti térségen. A mintegy száztagú egyesitett cigányzenekar iíj. Illeg Béla prímás vezetésével kurucdalo-kat játszott bevezetésül a Dóm külső karzatán. Ugyanott a KZD, a Lyra és a Katolikus Legényegylet egyesitett férfikara adta elő Simkó Gusztáv „Üdvözlő kar" ciimü szerzeményét a szerző vezényletével. Ekkor már bekapcsolták a rádiót, amely az ünnepség további menetét közvetítette.

Ezután Mécs László, világhírű papköltőnk mondotta el nagyhatású ünnepi beszédét.

— A magyar népnek — mondotta többek között — nincsenek pirosbetüs ünnepei, ezért csinált magának alkalmi ünnepeket. Petőfi centenárium, Madách-centenárium, Jókai-centená- rium, Érsekújvár visszavétele a töröktől. Ma Rákóczi-ünnep van.

Beszéde bevezető részében a hős fogalmát tisztázza a szónok, majd felveti a kérdést, miben áll Rákóczi hősiessége.

Rákóczi azért hős, mert küzdött a nép életéért Egy történetiró megállapította, hogy a

kuruc mozgalom nélkül ma Kassán és Kolozsvárott nem beszélnének magyarul, de még Pesten sem.

Rákóczi nemcsak a nemesi Magyarországért, de a jobbágyi Magyarországért is harcolt és első kicsiny serege Esze Tamás jobbágycsapata volt. Hős volt Rákóczi, mert a vallási türelemből ma is példát adhatna, nemcsak a magyaroknak, de egész Európának,

Hős volt, mert a kalandorok és a jellemtelensé- gek korában, amikor császárok, királyok megszegték esküjüket, megmaradt a kor legragyogóbb, legtisztább jellemű férfiénak.

Hős volt, mert atyja tudott lenni magyarnak, szlováknak, ruszinnak, románnak, németnek és mindegyiknek magasabbrendü emberi jogait irta fel arra a zászlóra, amelyen ez állott: Pro libertate.

— Méltók vagyunk-e a szabadsághős emlékéhez? — ezt a kérdést veti fel beszéde befejezésében a költő-szónok.

— Méltók lehetünk akkor, ha kitartunk Rákóczi eszméi mellett, ha a nemzeti eszményeket fel nem adjuk sem ígéretekért, sem pénzért, sem hírnévért. Le kell mondani em-