Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-24 / 167. (4610.) szám

:ejosA?u Heuefuodos) ))!peiujei| Tfeuozeuiieinf w

•Bjtreju-o H *o *n ’JfS! -p ‘noM?I\[

{■BCpttnoj, 4i; 'O \\ 'qst' 'JO ‘sBJipuy pAO\J

iyaayoANvav

íbssbx ‘'i -o 'in ’qjsi itnraip ‘BAg qoíjSxoj-vaayoxNywiAD

:HPinuei \2ms\ fiuaii

••BÍipaiox -o -j *qsx -S{od ‘^eq^szag jaAO>{

ÍBÍpUMO^ •(> 'Hl 'qSII '§IOít ‘BSZ9JI J9A05J

^vaayoxsnza

•Sf &Jpod/[ ‘q :o ni ‘qsi ub.cipód üt8,íbmí Áufoxtzg ÍZ'ipiS'Z ‘"i '0' 11 ’nmtS ‘9qipU Aasssu -ayi ízfp®z "I 'O 'i 'iiuxT.g ‘eqB'SQ Áassauayj isjaj\T *o 'ni "muri? ‘upm xaSxaqunHS

:vaayoxNyi«3AO

spinűéi iego)|$! ug&iod 19 lumizpuuim

*-ej n.(|inzso psjB iuinizpirunSiijaj ^Bq9innBj iBiojisíjpaJ upSiod b reqoizB qnfjmqat qEH -qosppxpSzuoxq qBSoireXSji •qBnzopiEj Bqpp -ipSzuoxq b ‘uba qnsaptaq xuoxpq qqajjojSai inAiq uaqosaÁSa qiauqiqE' ‘qoinuBj iB[oqs| luiajo zb qozy 'Itíxaq BqBpjpSj.snz» zb ‘óba 3S3U3?I pq jtiApi uounjiq b qamqB sp Bqpp -jbSáubub zb ‘dija sí asaajoq Aga jjeí[3ra qo* -B7.ÍIBJZS0 ounjiq b qauiqB ‘BqEpxBSaupni^.íg b zb ‘uba BÁueAjiÁuoziq saiffo-ims qauiqy ■JBf BqEjoqs; .ibáSbui mau iqB ‘sí jzy 'qmp xr vScui iq« ‘qímzseAjej jiquapumi aqAÁuoq -Áubje zy *aqAXupq.iuBjB zb joaou qoqBipsiq jiASeui qqof§3[s3Sai b Bfxiaq sí jsoui BÍiea -pq ojzsoqjszs qEUEfdEq j[ojba'Sb^ sin y- - igqfSAAugsmauijaAS dazsCeiiA ope^AÁupít 'iBA3ij e Saul iiozeuijesní sogRueigf jo ;sapq soup?

DjOZOlJDJOS 1Ü3AA3 3|aiDA6sufSi3| qqo|DA»|6a| v

iAÁNffiXANVSV M0HVA9VKSDI tf------»»»--------tia

AÍTioqmoiBjnf dazí qBtrd'írj 59 asouaiazs b uazaApaq qauqflzaqtaApq b uajaq 3 •jaA.inoquioiB;nf deq iq ÁSoq ‘ja qnf -juop jBsspjosjos jjozoq qoqpipsiq paAiaj aq -AÁuoqÁUBJB zy *Saui qunzBuiiBjnf joqBipsiq jo jjiusi uajaq a [pqpjioApf isopq soupp

“qns&aqpfnqTa ai •ofttzs^j jaAÁtrqquKqujnf b Á8oq ‘jaqnuna so) kuod Satu qpfxi qoiBÁSBinsiq j}ozBuiiE*nf y

•BUlfn ‘BqjUUBd 9fpzg ÍBflBilMOJ,

•Bszpn j^Aon iiiqBg ‘un|op zsojo

^l'odi ‘}tgjBj\[ A'ufoiizs írppa ‘u3jj iqnj

•pqpdsip<MtL'Oisz "03 -o 'n ’3jst -p ‘jtSjbj\[ uq 9S3 ípaXS l,l 'V 'II ’m *T& q)9AjoH íoaoax

*’a *o ‘aj "qsr -p ‘ejuij qpBSzj fjpiAfnqias

•jg ‘ a'0 *n *p ‘aqi.sz.13 soqnA'x -bowo[ -qt'f ‘-a -o 'n 'qsi -p ‘aquaq Xaquaq iasBpj ‘•a- ‘o 'mA ‘P ‘JopuBg lA'upsg ísafoiadg

*'í -o 'AI 'qsr iraap ‘joBq zpxpfpqag ÍJrpAfii -qasig i-a *o 'ni íaazaaui-ionirtg ‘jöjj Xuauian ÍEETfpn ‘‘a -O 'ni '^í lmeP ‘BqiuniBd 9qBzs

^ *

:quriBlA{oj Btu ps^poq qBupxos »A90 qojBAgEíiusiq qnjaq aqAAuoq.íuBJB zy

•sí iBAyfXriBsap9 áSba {babÍ •díBsapp aodBiozapAaj e bib bssbji ap ‘pod -Bq lÁuyAiiAuoziq uaA'ipu Á5oq ‘uodB<lpza|-a A aj aflQZOq jBÁgBUisiq nÁnBAapíuozrq qqof napúira axyzg quiosjosiq qunSoj aaqaAÁuoq -raoiBiinf pqBaiOApf qBuisayq souBf pozoq qpj •B'AgBiusiq b Dpzőq qázg ‘aqAA'upqÁUBJB zb qaupqjnjaqaq UBfdBjB qnXuBAiiv'uoziq qiq® ‘JBJOSA3U b qBUqojBA'Smusiq b* qBuqozu UBq -yídBq qoxBÁáBiv sin * ’lPÍIffzpq sí pojvi

•qBUiiq lEAÍuuBAjlÁuoziq „papj -uuarq“ sonBpa[B qq^jB^ai qrqB ‘sí jEqojTiu

"BtipA 3IP uian Sara Bq Pp-inJö 91 pora Sara uy? Ácoq '1111x003111 Aon iu9x 'nyzsnq soBpqeazaui Ága ppn popB sy apA mj 9? naÁnra PixasoipSan "bCbui •Éra b aq ’appjoi aoqqB ddia nBqudBq y

•naqazaq b pu

'UBatndin IPA sí uoqaao lyra uBqaBUBiiid jzaqaaAQq b g •B^Bq b Bapuora — of —

qoqapuB.fB qodéq raan a-iára qoxoBid b uo|'BZBq BuiBUi b extra ‘qaÁoaj uoq -Ijo *íooq ‘uiBxn segasiaj ‘raouyAiq azy — •BiqBq b UBtsonyAtq aazapxpq — ‘so^; —

'Bapíuora — raBj-ppojgaiii se raBappuoggara auapntp —

:apxyf 9p Bjxpq b BAjnni BJ9 Agg 'aaeSnaxdoa a?J9 Áoa sj apai inpx

*anxys^A fíI ’o 'mA $**&

’^qqoa apq raas joj sg ‘aipp qBnÁSy sí o uodBn Á8g ‘a?A|zs áuozssb ÁuySazs y ‘sypaAuezs b anasiAgaw

'IPPyp^Auazs qos y ^apppq araazs ‘ÁuyAjBq Boxy píupSazs UBiBaSopioq Áuj^ ‘[BzssyÁS apx aqpi-aAizs

•p ipi íreqpij y aySysSoppq napaÁSg ‘ou apBdys noxBxyqaj V ‘jozsyÁS uaípra bjpzb sg

•aaBjEza ásóra pSapig IBAEij isojq napaÁSg *apBJBUi naÁSaAZO p sg ‘afxpj Sara apq aAp ÁS a jsojv

ON PlOZSyAO A03

'91ŰIZS ‘*a -o HA ‘iszj3 SÍM

•qBupBiBSo isaiq g Bf9axBap á§ba ax ‘BxyÍBjBSZ9J y zpu uyqzsnq BqiXBi\[ ■BfaBS[nxy qq?AOx aoSyxiA b aJ?zB raauBH ‘bTáub "zb pÁSpÁSSaui s ‘aoSyssoAxo pfBui zsaA xbui asoj\[ •apa qizsaASaui puij\[ IIBSZ9X b qBJm 9f

•axxaaxBsyA B m

‘zsia aoSBxiA ioqoso zsaSg •ininxB ízsiap s ‘}o8yxtA p|búi pazs pxxy ‘iqau uaqaxaq b uba bíbibszoj dazs ÁS3 'uofiBUiso aira asoui ÁSoji ‘qizoqiopuoS uozy ‘BxSyssoAXo anf raajq ‘uoáSbu qo qaÁtpSazg ♦bsijbip iqB ‘sDtiin s ‘EqnÁuB zb Sajag ‘BfpuoS b qos uoáSbm ’qBUEqixBivi ÁuySazs

V3VSZOM V

•ppaqsopaBX c'l ’o HIA ‘^IPUíW Buidizg “uiasypaAuazs uy zb unzsSaí\[ ‘zsaA zoqygEUi najsi zb eh SpÁSBA raypiA siSaui ‘siSaw ‘qoÁSBA snppq ‘qoÁSBA snppn

T *;aqqas3A3q b njpuozsoqSají ‘aaqqo; py raau uajsi zb bh •qoÁSBA ipo§nÁu ibuiuiosjos aQ ‘qoÁSBA snppq ‘qoÁSBA snppn

•axpuaJ raaani luuunoaoq y ‘aApaquajjas uof BÁ;nq bh •qoÁSBA saaaiqsaaq si8yj\[ ‘qoÁSBA snpjoq ‘qoÁSBA snppn

•[buiuioibp Sia uioaipiAiaj ‘iBÍfBq-iBAnq SyijA apx ‘qoaBSppp siSyui ;x?zy •qoÁSBA snppq ‘qo.ÁgBA snppn

•uiyax ayqnx soÁSuox irapH uyjzB qBirpB qaxaqraa zy •qoÁSBA ÁuySazs na Bq ‘fBq raaj^ •jjoáSba snppq ‘qoÁSBA snppn

•tiadyzs raaqyu Bfpípdin ‘U3S3UIU UIIUIB ‘xfl ZB SBpZBQ 'qoÁSBA apuSnÁn uy axazB 3a ‘qoÁSBA snppq ‘qoÁSBA snppn

MOAOVA SÍKTIOM

•pmizs £,a 'o 'mi ‘aqiziQ ibajoj^

pioyqBAÁSBu b aa|ig

‘9f Ápiu ‘qo ‘luppuyxin 'qunpqara xyra lupo.ing ‘ans uaSapui 9.f deu y

•xyÁu saApaq b xbui uba aai ‘quypqsi papA uajsi ‘jyqxj ‘aaAÁuoq quniyqopig ‘ay[oqsi zb xbui qnfÁSBqig

qaxazs raatí raxyf Eqypqst m ‘qaraxaÁS napúira xyra bijba azg '9JBXBÁU sodBuoqayq y ‘9pyqfeA b Jyui aaofig

•QOyMVA

•pasoyrasin ‘seAy oi ‘nquon Bqng

•ueasj 9f b py a-isw ‘uaAoq xyÁuaq ásóra zsaq ‘syaBXB zb qipopzaqSaiv ‘xyÁu b uba aaí uJjíl

•qBjEd 9Soqoso b a»^onasaa pnq33 ‘d&u b ans uaSapra uoáSbu Bq s •xyra inpoxni qunaaqa^ ‘xyÁu b uba aaí BJffX

•zsyiBqÁüBJB qos-qos B qug ‘xyaBq b UBÁp ‘xaSuaa b Iuij\[ •xyA SysSoppq b ^bso quya ‘jBÁU B UBA aaí EXfn

— ÁEc “

'uiaSua axyzB jq zb piySai\[ ‘raaipÁSyzs raaa ua ax?ZB aQ qoaBSoxyf Bqyqnx soÁSuog SjoáSba snppq ‘qoÁSBA snppn

•ayAN v nya xxi varn

= IVSVUI XOUVA9VN SIX

— 239 —

Koca Tóni mamája elment a heti vásárra; de mielőtt elment volna hazulról, azt mondta Koca fiának:

— Te, Tóni. Aztán rendesen viseld magad, mert ha rossz leszel, nem hozok neked ajándékot.

Koca Tóni megígérte, hogy nagyon jó gyerek lesz s ahogy mamája hátat fordított, letette a könyvet, amiből illemtant tanult és beszaladt a városba, hogy valami mulatság után nézzen. Ahogy igy járkál az uccákon, megáll Juh Jeremiás ezőnyegüz- lete előtt. Hogy miért állt meg, azt maga se tudta. Egyszer csak egy sipitozó hang szólalt meg a kirakatban.

— Segits ki innen engem. Én vagyok a ihireo Bagdad varázsszőnyeg.

— Én meg Koca Tóni vagyok — mondta Koca Tóni, illedelmesen összecsapva a bokáját.

— Az mellékes — mondta a szőnyeg. — Csak szabadíts ki innen, meglátod meghálálom.

— Tán el is vinnél repülni? — kérdezte Koca Tóni.

— Természetesen.

— Akkor, majd meglátom mit tudok tenni az érdekedben. Úgyis mindig pilóta szerettem volna lenni.

Keresgélt a zsebében, elővette az erszényét, de bizony aibban nem volt még egy lyukas krajcár se.

Erre elhatározta, hogy cselhez folyamodik.

— Jó napot, Juh ur — szólt, belépve az üzletbe.

— Jó napot, Koca ur.fi, mivel lehetek szolgálatára?

— A mamám küldött — mondotta Tóni —, öt szőnyeget szeretne venni. Mindjárt itt lesz és épp azért kéri Juh urat, hozza fel a pincéből a többi szőnyegeket is, mert azokat, amik itt vannak, már mind ismeri.

— Parancsára, fiatal ur, de amíg lemegyek, vigyázzon a boltra.

— Nagyon fogok vigyázni — mondta Tóni és úgy röhögött, hogy csak úgy rengett a hasa.

Amint Juh ur gyapjú feje eltűnt a lépcső alján, Tóni odaszólt rögtön a szőnyeghez.

’— Mehetünk!

A szőnyeg hirtelen előtte termett s a következő pillanatban már ott repültek a házak felett. Folyton magasabbra és magasabbra szálltak s rövidesen 3 kőszáli sasok országában jártak. Koca, Tóni büszkén iilt a Szőnyegen. Büszkén köszöngetett a sasoknak és a többi madaraknak, amelyek elröpültek mellette. De bizony nagyon elvörösödött, amint elrepültek egy sasfészek mellett s egy sasanya rámutatva, igy szólt a fiókájához:

— Látod, ez az a bizonyos malac, amelyikről mesélni szoktam, mikor' kiöntöd a levesedet, vagy be-piszkitod a csőrödet.

Aztán elhagyták a kőszáli sasok országát és kezdtek lejjebb ereszkedni. Egy nagy aranyszínű sivatag fölött jártak, aztán egy várost láttak, nagy . kupolákal és hosszú keskeny toronnyal.

— Hát ez meg miféle város? — kérdezte Koca Tóni, aki nagyon büszke volt, földrajzi tudományára. — Ez talán Kiskőrös?

— Nem — mondta a szőnyeg —, ez Bagdad, a szülővárosom. Hazajövök, mert a rokonaimat akarom meglátogatni és azonkívül szerződésem is van egy mesekönyvvel, amelyben 40 oldalon át fogok szerepelni.

— Hát énvelem most mi lesz? — kérdezte Koca Tóni, amint Bagdad főterén leereszkedtek.

— Az most már a te dolgod — mondta a szőnyeg. És illaberek, már ott se volt.

Tóni leült egy kőre éá sirni kezdett.

— Sose fogom meglátni azt az ajándékot, amit a mama nekem a vásárról hozni fog! Csúnya szőnyeg, gonosz szőnyeg, még lyuk is volt rajta!

Amint ott .ült és sirdogált, arra jött a kalifa. Tóni már ismerte őt látásból, az „Ezeregyéjszakából”. Illedelmesen köszönt neki, aminek a kalifa nagyon megörült.

— Hát te honnan valósi vagy, te kis piszkos malac — kérdezte.

— Magyarországból — mondta, Tóni.

— Hát ott is ismernék engem? — kérdezte a kalifa és arca csupa mosoly volt.

— Mi otthon mind ismerjük felséges uramat! — mondta malac Tóni.

Erre úgy megörült a kalifa, hogy rögtön meghívta Tónit a királyi palotáiba ebédre. Tóni az ebédnél a nagyvezér és Szinbád, a hajós között ült.. Sok mézet ivott, be is csípett és úgy kirúgta Szinbádot a földrajzból, hogy a kalifa hasát, fogta nevetté- ben.. Alaxlin is ott volt. annak meg a lámpáját akarta elcsenni Tóni, de Aladin észrevette és nem lett a dologból semmi.

— No, — mondta ebéd után a kalifa —, kívánj, amit akarsz. Egy kívánságod teljesítem. Ha akarod, nagyvezérré teszlek, ha akarod beveszlek az Ezeregyéjszakába., ha, akarod, adok neked egy három kacsalábon forgó palotát. De. jól gondold meg, mit kívánsz. Adok egy óra gondolkodási időt

Történet egy önérzetet pöni-lőról

Volt nekünk egy szép kis barna póni- lovunk. Hogy miért, miért nem, Fán inak nevezték és nem a szokott paripa-nevek valamelyikén. Fáni a legszebb, legkitűnőbb paripa volt a világon, legalább is a mi szemünkben. Már pedig mi értettünk a lovakhoz, hiszen ott éltünk a pusztán, ménesek és csikósok közt. A karikásostor,ral is úgy tudtunk bánni, mint a parancsolat-^

Hárman voltunk lányok és két fiútestvér. A póni-lovat tulajdonképpen csak a fiuk kapták egy szünidőben, de nekünk, lányoknak is szabad volt ráülni. Micsoda gyönyörűség volt rajta lovagolni! Sajnos, a fiuk hamarosan rájöttek arra, hogy Fáni révén egészen jó üzleteket köthetnek velünk. Azontúl zsaroltak.. Mindig több és több szolgálatot kellett tennünk, ajándékokat kellett adnunk a fiuknak, hogy nagykegyesen megengedjenek egy-egy perces lovaglást.

És még igy is milyen versengés volt a. sorrendért! Majd szétszedtük szegény kis Fánit, de- ő mindent csodálatos türelemmel viselt, el.

Egyszer azután a- szüléink észrevették, hogy milyen üzérkedés folyik közöttünk. Persze a fiuk alaposan kikaptak miatta s h'Ogy többé ilyesmi elő ne forduljon, apánk a pusztai bognárral egy remekbe készült kis szekeret csináltatott, amelyben azután valamennyien szépen elfértünk, ha nagyon összehúztuk magunkat.

Fáni büszkén buzta. a szekeret a. boldog gyerekhaddal és látszott rajta, hogy valamiféle kitüntetésnek tartja a. dolgot. Úgy gondolkodhatott, hogy szekeret húzni már fontosabb valami lehet, mint a hátán cipelni az embert.

Fá.ni eféle vélekedése akkor derült ki, mikor hatodiknak az uraság kisfiát is felvettük a szekérre. Most már nem fértünk el a, szekéren és a. legidősebb fiútestvérünk ki is szállt, hogy ő majd felül Fáni hátára.. Fel is ült, de csak egy pillanatra, Fámi 1 eszegt.e a fejét, felrúgott a, két hátsó lábával és Pisti bátyánk úgy lerepült róla, mintha rajta sem lett. volna,

Sokszor megpróbáltuk azután is Fánival a dolgot, Ha befogták a kis szekérbe, senkit nem engedett, a hátára, ülni. Szinte látszott, hogy méltatlankodik a sértés ellen. Nem tartotta összeférhetőuek, hogy amikor ö kocsit húz, ugyanakkor Ihátasparipa is legyen.

És nem lehetett volna, so'ha megvesztegetni. Külön-kiilön nem bánta, ha hátasló- nak használják, majd meg kocsiba fogják. Dé együtt a kettőt nem tűrte el. Hiába adtunk akárhány kockacukrot, akármilyen nagy darab sóskenyeret, Fáni kajhátatlan maradt.

HÓKA

GYÓGYSZER.

Érettségiző diák: Tanár ur, kérem, olyan ideges vagyok, hogy egész éjszaka fel és alá járkálok a szobában. Mit csináljak ez

ellen?

Tanár: Gyorsan szórjon széjjel rajzszegeket a szobában, s másnapra már nem fog sétálni.

INDOKOLÁS.

Édesanya: Mondja, Maris, hogyan történhetett, hogy a Palikának a fején nagy daganat van és én nem hallottam sirni.

Maris: Úgy történt, hogy amikor megütötte magát, azt mondtam neki, nincs itthon senki.

A KOCA VADÁSZ.

Hölgy: Hogyan sikerült a vadászat? Van valami jó eredmény?

Vadász: De mennyire! Élve hoztam haza a kutyámat.

KBS LEVELEK

Gánóczy Sándor. Felvettelek a. kismagya- rok tábora,ba. — Koíeszár György. Rejtvényeid jók. Közölni fogjuk őket.

MEGFEJTÉSEK

A 28. szám rejtvényeinek helyes megfejtése:

Keresztrejtvény: Igazság, sé, si, ujj, áll,

ope, kór, sál, iró, sokalja, - Iszákos, gé, ás, Gizella, Ulrik, jósol, ló, pá, ra, — Tőreik Gábor rejtvénye: Homok, korog. — Kole- szár Dezső rejtvénye: Napfogyatkozás. —

Virágh Vilma rejtvénye: A másnap, eleinte, gémes, latin. — Benkő Pali rejtvénye: Ta- nonc. — Szelei Miklós rejtvéuye: Feri, Róma, Néró, volt, róna, Sári, Ferencváros, ima, olt, Ali. — Kovács Péter rejtvénye: Pingpong. — Nagy Róbert rejtvénye: Sár, rés, sip, Pál, lék. — Koíeszár György rejtvénye: Határ.

A rejtvényeket helyesen fejtette meg:

Áldor István. :: Bíró István, Benkő Ferenc, :: Csapó Zsuzsanna. :: Darvas Szilárd. :: Farkas Géza, Forgádh Ildikó, For- gách Klárika, :: Gúnya Mihály, Gá.nóezy

Sándor.:: Halas Kázmér.:: Jellinek Olika,:; Keneesev Ildikó, Kenessey Csaba, Klucsik Ti Idus, Kern Mária, Kovács Péter, Koíeszár György, Kolos jár Dezső. :: Martos Béla, :j Eismer Karcsi. Riszner Jenő. :: Sós Sándor, Sta.mberger Klári, Szelei Miklós, u Thain Viola, Tót-h Jenő. :: Virágh Vilma*

e

— 234 —

A