Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-24 / 167. (4610.) szám

14 — 1938 julius 24, vasárnap* A rovatért LÖKŐ GÉZA felel Diadalmasan halad a magyar gazdák szervezkedése Negalakult a Bodrogközi Gazdasági Egyet ölet Az 1458 tagot számláló uj egyesület belépett a Délszlovákiai Gazdasági Egyesületek Szövetségébe (p. z.) Közel húsz esztendő járt el fölöttünk s a politikai viszonyok és a gazd|asá(gi élet mélyreha­tó változásai közben gazdasági szervezetlensége folytán tanácstalanul állott a Csehszlovákia ma­gyar lakosságának zömét képező gazdatáirsadia- lom. Tanácstalanul állott, mert a megmáteullt idők uj iramot diktáltak a mezőgazdaságinak is, uj gazdaságpolitikai rendszert és elveket, melyeknek özönében maguk az uj gazdaságpolitika irányítói is gyakran nem találták meg a helyes utat. A mindinkább téfthóditó irányított gazdasági rend­szer szerteágazó s a mezőgazdaságinak is gyöke­réig ható befolyása nemcsak a rendszerrel össze­függő kérdések vizsgálatát tették időszerűvé, de az ezzel föLmerült problémák gyors megoldását Is parancsolták s igy, ha a gazda ember számára so­hasem volt teljesen elég foglalkozásának gyakor­lati ismerete, úgy e rendszerben hatványozott je­lentőségeit nyert az elméleti rész ismerete s ezen a téren aligha érhette be ■atyáitól szerzett tapasz­talataival. A termelés fokozása, a jövedelmezőség emelése, az elhelyezés megszervezése olyan jelen­tőséget nyert, amelynek ismerete elengedhetetle­nül szükségessé vált a magyar gazdatársadalom szempontjából, ha nem akart lemaradni ia küzdő­téren, ahol az irányított gazdasági rendszer út­vesztőin kívül még igen sofcsizor a megmernél dé­rnél t bizalmatlansággal találkozott ésl a magy ar érdekekkel ellentétben álló pártprotekcíonizmus- sial szemben is erőteljes küzdelmet keltett vivnia. E szempontok felismerése egyenesen parSÍncsoló- lag hívta életre négy év előtt Fodor Jenőnek, a Szlovákiai magyar gazdatáraadalom egyik legki­válóbb előharcosának irányítása melleit a Rima és Sajó völgyében a Sajóvölgyi Gazdasági Egye­sületet. — A magyar gazda jó anyag, tanúin ivá- gyó s ha érdekeinek önzetlen védelmét látja, ál­dozathozataltól sem riad vissza, — volt a jelszó. És, hogy ez nent volt puszta frázis, hanem éle les valóság, azt a legjobban bizonyitjla az a tény, hogy' azóta a gazdasági egyesületek megszervezé­sére irányuló mozgalom egyre terebélyesedik s egymás után alakulnak meg a gazdasági egyesü­letek. A magyar gazda tudatára ébrtedt annak, hogy nevelésre, irányításra és érdekeinek egyön­tetű védelmére szorul, s hogy ezt a giazda&ági egyesületek révén, a szervezettséggel, az abban rej­lő erő kihasználásával, szaktanfolyamok és isme­retterjesztő gazdasági előadások hallgatásával ér­heti el. És most, — alig négy év távlatából, — nyugodtan állapíthatjuk meg, hogy az idő pa­rancsszavára életrehivott gazdasági egyesületek hivatásuk magaslatán állva eredményesen töltöt­ték be azt az űrt, amelynek pótlására létesültek. Feljogosítanak bennünket ennek megállapítására az egyes egyesületek működéséről, az elért ered­ményekről, a szervezési és szakoktjajtáei munkák­ról, a vetésdijazásokról és a gazdák érdekvédel­mében kifejtett tevékenységről szóló jelentések, melyeket lapunk hasábjain ismertettünk. Rájött a miagyar gazda ama, hoigy a mindenna­pi harcban csak szilárd talajra támaszkodva áll­hat ja meg helyét; ha maga is szilárdabb lesz gaz­dasági téren, ami politikai ellenálló- és tájékozó­dóképességet, biztonságod és függetlenséget nyújt s az ilyen gazda nem áll be a világfölforgátó esz­méket hirdetők, sem pedig a magyar gazdát csak saját jól fölfogott érdekeinek ellenére kihasználók táborába, hanem a nemzettiestneik minden tekin­tetben megbízható, öntudatos alapjává válik, aki tudja, hol a számára kijelölt hely a nemzettest fennmaradása, gazdasági, kulturális és szociális javainak megtartása és fejlesztése érdekében folv- taott küzdelemben; olyan alapjává, amelyre nyu­godtan lehet építeni minden körülmények között. És ezt a talajt munkálják a gazdasági egyesüle­tek, ami nem elhanyagolandó szempont vázolt céljuk mellett. Éppen ezért, csak örömmel és megelégedettség­gel tölthet el bennünket az az ernyedetlen mun­ka, amit a gazdasági egyesületek létrehozása ésjj működésének kifejtése terén tapasztalhatunk. Fé­nyes cáfolat ez az ag gá 1 y oskod ók na k és azoknak is, akik a magyar gazdát szabad prédának köny­velték el. A magyar gazda megtalálta önmiagát, megtalálta helyét a gazdasági egyesületekben, ahol jól megfér egymás mellett a kis-,közép- és a kevésszámú nagybirtokos. Csöndes, céltudatos és komoly munka az, ami a gazdasági egyesületek szervezése körül folyik és biztató kilátásokat nyit a jövő számára. Ezeknek az előrebocsátását időszerűvé tette az a körülmény, hogy a Délszlovákiai Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége újabb, az 1458 tagot számláló újonnan életrehivott Bodrogközi Gazdasági Egyesülettel Izmosodott. Ennek az egyesületnek szinte hihetetlen rövid idő alatt tör­tént életrehivása is fényesen bizonyítja, hagy a gazdák megértették az idők szavát. És ez az ígé­retes munka ezzel nem érhet véget. Bízunk benne, hogy a szervezők akcióképessége, lankadatlan munkabírása és ügyszeretete a siker láttán nem lankad el és nein hagy alább addig, míg nemcsak Szlovákiában, de Kárpátalján is mindenütt, ahol annak előfeltételei adva vannak, meg nem alakít­ják a gazdasági egyesületeket, hogy rövid időn belül egy táborban: a Szlovákiai és Kárpátaljai Gazdasági Egyesületek Szövetségében tömörülve álljon sorompóba a magyar gazdatársadalom jo­gos érdekeinek védelmére. KIRÁLYHELMEC, — A Bodrogközi Gaz­dasági Egyesület megtartotta alakuló közgyűlé­sét. Azon nagyszámban jelentek meg a királv- ihelmeci és a nagykaposi járás gazdái s jelen volt Fodor Jenő, a Délszlovákiai Gazdasági Egyesület Országos Szövetségének elnöke, Se- nyey Pál, a Bodrogközi Áraientesitő Társulat el­nöke, Dodek Jenő római katolikus plébános, Virágh Béla református esperes, tartománygyü- lési képviselő, Czigányi György földbirtokos, Papp Mihály nagykaposi bíró, Kocska János, Lénárt István és sokan mások. Az alakuló köz­gyűlést Dodek Jenő plébános nyitotta meg. Üd­vözölte a megjelenteket és nagyhatású beszédé­ben mutatott rá a gazdasági egyesületek fontos­ságára. Utána Szabó István gazdasági egyesü­leti titkár terjesztette elő jelentését. tettképes előadást tartott s az egyesület a já­rási gazdasági tanácsadó testülettel karölve Csa­pon, Szürtén, Ki rálykelmecen, Nagygéresen, Kiskövesden. Nagykövesden, Gálocson, Palá- gyon, Csicseren és Dobóruszkán vetésdijazáso- |kat rendezett, A cséplés befejezése után b.uza- versenyt rendeznek, valamint tanulmányutat a kassai kiállításra, amely célra a járási hivatal 3000 koronás segélyt helyezett kilátásba. Ezután bejelentette, hogy az egyesület közbenjárására 200 talajmintát lehet megvizsgáltatni díjmente­sen. Hosszasan foglalkozott a bodrogközi talaj­viszonyokkal s rámutatott arra, hogy lelkiismeret­len ügynökök a gazdákat arra akarták rávenni, hgy a mészszegény talaj feljavítására az általuk kínált értéktelen műtrágyát vásárolják meg drá­ga pénzen, amit siketük megakadályoznia. Konk­rét esetiből kifolyóan rámutatott arra, hogy a tapasztalatlan gazdákat gépvásárlások során is rászedik s helyes útmutatót adott e tekintetben is. A szervezés Szabó István tartalmas áttekintést nyújtott a gazdasági egyesületek szervezkedési munkájának elindulásáról. Bodrogközön a mozgalmat 1937 ta­vaszán kezdték ei, amikoris a bodrogközi és nagykaposi járásbeli gazdák elhatározták, hogy megalakítják érdekvédelmi szervezetüket, a Bodrogközi Gazdasági Egyesületet. Az alapsza­bályokat az országos hivatal jóváhagyta s Lé­nárt István királyhelmeci gazdának, az előkészí­tő bizottság ideiglenes elnökének küldte le, áki azt Fodor Jenőhöz továbbította. A tulajdonkép­peni szervezési munka ekkor kezdődőt meg. Fo­dor Jenő 1938 januárjában Szabó Istvánt küldte ki a Bodrogközre s az ő fáradhatatlan munkás­ságának tudható be, hogy az alakuló közgyűlé­sen arról teltetett jelentést, hogy a Bodrogközi Gazdasági Egyesületnek 43 községben van helyű szervezete és 1458 rendes tagja. Szabó István je­lentésében hangsúlyozta, hogy tekintettel arra, miszerint az egyesület alapszabályai alapján a mű­ködési körzet kiterjed a királyhelmeci, nagyka­posi, nagymihályi és terebesi járások területére, ezért a szervezési munka csak felében ért véget és még 41 községet kell fölkeresnie s kilátás van arra, hogy Kelefszlovákiában sikerül létre­hozni Szlovákia leghatalmasabb gazdasági egye­sületét. Az egyesületi iroda munkájának ismer­tetése után a szakoktatási munkát vázolta. Az egyesület titkára 45 községben tartott a szexve- zőgyülések után szakelőadást, több helyen veti­Tartalmas beszámolójában figyelmeztette a megjelent gazdákat, hegy az egyesület eredmé­nyes működéséhez úgy a tagok, mint a vezető­ség részéről fegyelmezettségre, összetartásra, ál­dozatkészségre és hűségre van szükség. A közgyűlés Szabó István alapos és tartalmas jelentését köszönettel vette tudomásul s ezután megválasztották a tiszikart. Az egyesület tisztikara és választmánya A megejtett választások során elnökké Czigányi György nagygéresi földbir­tokost, aleln ökökké Papp Mihály nagykaposi és Kocska János bélyi gazdálkodókat válasz­tották meg. A harmadik alelnöki tisztségiet a terebesi és a nagyhiályi járások részére tartották fenn, ahol a szervezési munka folyamatban van. A szám- vizsgáló bizottság tagjaiul Prisztás József király­helmeci. Kulcsár M. István szentesi gazdálkodó­kat és Diószeghy György battyáni okleveles gazdát, pénzfcárnokul pedig Kokott János király­helmeci gazdálkodót választották meg. A har- mimohattagu választmányba a következőket vá’asz tották be: Senyey Pál földbirtokos (Bély), Sta- rinszky Péter járási íőnökhélyettes (Királyhel­mee)* Dodek Jenő római katolikus plébános (Bély), Lénárt István gazda (Királyheknec)* Petrik János gazda (Kistárkány), Virágh Béla református esperes (Királyheknec), Asszonyi Béla gazda (Bacska), Szmrecsányi Elek római katolikus lelkész (Nagytárkány), Vavrus Sán­dor gazda (Boly), Gasparik János görögkato­likus esperes (Battyán), Kovács Benjámin gaz­da (Battyán), Kovács Sándor gazda (Csap)* Adorján Győző református lelkész (Kisgéres), Katrincsák Mihály (Dobra), Kiss Tóth Balázs (Kisgéres), Főző László gazda (Nagygéres), Fekésházy János igazgató-íanitó (Kiskövesd), Nagy József gazda (Nagykövesd), Molnár Ist­ván gazda tPerbenyik), Simon Gyula gazda (Pólyán), Hajdú István gazda (Kisrát), Ko­csis István gazda (Nagyrét), Szabolcsik József (Szolnocska), Csákó József (Szomotor), Nagy Szűcs József (Szentes), Dobos Mátyás (Le­lesz), Balogh János (Szűrtél, Lusztig Richárd (Csernő), Petrik Géza (Kistárkány), Fucks Béla okleveles gazda (Királyheknec), Leskó Já­nos földbirtokos (Királyheknec), Balogh Berta­lan (Salamon), Ádám Ferenc (Téglás), Erdélyi Gábor (Őrös), Szakszón János (Zétény). A nagykaposi járásból: Suttka Pál földbirtokos (Bátfa), Krajnyik János (Csicser), ifj. Ladá­nyi István (Gálocs), Csengeri György (Nagy- kapos), Pallay Lajos (Komoróc), Vályi János (Mátyóc), Takács János (Dobóruszka), Körös- kényi Géza (Palló), Balogh Ferenc (Kisszel- menc), Iván Jenő (Nagyszeknenc), Zsíró Dá­niel (Vajkóc), Kása Dániel (Veskóc), Szanyi Sándor (Palágy). A terebesi és a nagymihályi járások helyi szervezetei részére 4—4 választ­mányi tagságot tartottak fenn s ezeket csak a beszervezés után töltik be. A megválasztott elnök programja A tisztikar megválasztása után Czigányi György elnök emlekedett szólásra. Mint a Bod­rogköz szülötte, meghatódva mondott köszönetét a gazdatársadalom megnyilvánuló bizalmáért. Hangsúlyozta, hogy dolgozni kíván a gazdatársa­dalom jobb jövője érdekében. Programjaként hangsúlyozta, hogy a cél a szegénység lebilin­cselő terhes igájának lerázása, a segítő kéz nyúj­tása egymásnak, hogy a magyar gazda mennél többet és jobbat termeljen s hogy terményeit minél kedvezőbb viszonyok között értékesíthes­se. Ennek alapföltételét pedig a modern, haladó mezőgazdasági tudomány megismerésében és terjesztésében és a szervezettségben rejlő hatal­mas erő kihasználásában vázolta föl. Szeretettel hív minden gazdát a cél eléréséért folytatandó munkához, majd beszéde végén az egyesület ne­vében köszönetét mondott Fodor Jenőnek és Szabó István gazdasági titkárnak szervezési mun-v kajáért, valamint Dodek Jenő korelnöknek. j A tárgysorozat negyedik pontjaként a Bod­rogközi Gazdasági Egyesület — Fodor Jenőnek, a Délszlovákiai Gazdasági Egyesület Szövetsé­ge elnökének a szövetség céljáról és fontosságá­ról tartott ismertetése után -— elhatározta, hogy belép a szövetségbe. A közgyűlés végén Fodor Jenő a kő- vagy büdösüszögről, valamint a ve­tőmag csávázásiról tartott tanulságos előadást, amelynek vitájába belekapcsolódtak a jelenlevő gazdák is. Számos alapvető hibája wan ~ a közhatalom törvénytelen gyakorlásával okozott károk megtérítésére vonatkozó javaslatnak PRÁGA. — Múlt vasárnapi számunkban ismertettük a közhatalom törvénytelen gya­korlása által okozott károk megtérítésére vonatkozóan miniszterközi észrevétlezési el­járás alá bocsátott törvénytervezetet. Az al­kotmánylevél 92. §-ának végrehajtása ugyan húszéves késedelemmel, de végre — úgy látszik meglesz. Ennek kapcsán nem mulaszthatjuk el leszö­gezni, hogy törvényhozóink számtalanszor követelték már e törvény megalkotását. Nem kívánunk a tervezet ismertetésére mégegyszer visszatérni, de nem hallgathat­juk el annak alapvető hibáit. így szakértő körök elsősorban azt kifogásol­ják, hogy a közhatalom törvénytelen gya­korlása által okozott károk fejében leg­följebb 100 ezer korona téríthető meg, tekintet nélkül arra, hogy a kár összege magasabb-e. Ez az előírás logikátlan és mél­tánytalan. Lehetséges, hogy ennek megfo­galmazásánál az állam pénzügyeire voltak tekintettel. A törvénynek azonban elsősor­ban a közhivatalnokok felelősségét kell emelni és be kell biztosítania a polgárokat ama károk elől, amelyek a közhivatalnokok túlkapásai folytán érik és méltánytalan len­ne, ha annak alapján egyesek teljes kártérí­tést kaphatnának, míg mások, akiknek kára meghaladná a törvényben megállapított kár­térítési összeget, csak részlegeset. Ez alap­vető bibán kívül a közvéleményt aligha elégítheti ki a kár­térítés fölötti határozás módja. Mint ismeretes ugyanist a kártérítési jogról és kötelességről nem a rendes bíróságok fognak határozni a tervezet szerint, hanem szindikátusi bizottságok, amelyek állami hi­vatalnokokból fognak állani. így tehát ha a bizottság tagjaiban meg is lenne a jóakarat s ha a törvény biztosítja is, hogy funciójukat önállóan és függetlenül intéz­hetik, még sem tudnák magukat mentesí­teni különféle befolyások és kollégiális szapontok alól, amelytől a független bíró­ságok mentesek. De vegyük azt a legjobbik esetet, ha mind­ezektől függetleníteni is tudnák magukat, az átlagpolgár annak sohasem fog hinni. Ezért az ilyen megoldás lélektanilag kétes- értékű. Ha a törvénynek az az intenciója, hegy emelni akarja a közhivatalnokok fe­lelősségét, javítani akarja munkájuk kvali­tását, arra is súlyt kellett volna helyezni, hogy emelje a lakosságnak a hivatalokkal szem­beni bizalmát és e szempontok miatt elengedhetetlenül szükséges, hogy a kártérítés felőli döntés a rendes bíróságok hatáskörébe utaltas­sák. És mindezeken kívül igen kívánatos lenne, ha ezzel egyidejűleg ke­rülne kihirdetésre az állami hivatalok tét­lenségére vonatkozóan beígért törvény, mert a kettő szorosan összefügg. Mert kárt nem csak törvénytelen elintézéssel lehet okozni, hanem azáltal is, hogy az egyes ügyek intézése a bürokrácia útvesztőiben évekig bolyong. Kárpátalján csökkentek a borkészletek — iá árakat remélnek a termelők BEREGSZÁSZ. — A szőlőtermelők jó ter­mést reméltek, azonban a tavaszi fagy az ala­csonyabb helyeken fekvő szőlőkben nagy káro­kat okozott, majd ehhez járult, hogy a virágzás esős időben történt s később pedig a moly és peronoszpora lépett fel, úgyhogy a terméskilá­tások lényegesen csökkentek. A tehetősebb gazdák már 4—5-ször permetezték, de a kister­melő nem győzi pénzzel a munkáltatást és igy nagyobb károkat szenvedett. Egyedüli remé­nyük a termelőknek, hogy a mustnak jő ára lesz. Óborban olyan kicsi a készlet, amire évek óta nem volt példa. Múlt évben ilyenkor még 150.000 hektoliter óbor feküdt Kárpátalján, je­lenleg azonban az egész borkészlet nem tesz ki 30.000 hl mennyiséget. A köztársaság havi bor- fogyasztása 45—50 hl—t tesz ki. Eszerint az itt- fekvő csekély borkészlet a fogyasztást alig 3 hétre elégítené ki. A termelők nem akarják az óbort olcsón eladni, mert szüretig még több kár is érheti a szőlőtermelést. Az ujbort sem fogják áron alul eladni, mert hordóban hiány nem lesz és remélik, hogy a Nemzeti Bank lom­ba rdkölcsönökkel kisegíti a bortermelőt, hogy a borárakat rendes nívón lehessen megtartani. Nyugatszlovákiában még kisebbek a borkészle­tek és a borárak jóval magasabbak, mint Kár* ■pataiján. (—) Julius első felében csökkent a szén- elhelyezés. (MTP) Julius első felében a szénelhelyezés a múlt év azonos szakával szemben csökkent. A kőszénvidékekröl 25.606 vagonnal szállítottak el, ebben 4384 vagon koksz volt, míg a múlt évben 27.631 vagonnal, amelyből 5048 vagon volt a koksz. Nemcsak a kő-, de a barnaszén el­helyezés is csökkent, a tavalyi 26.432 vagon­ról 24.208 vagonra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom