Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-03 / 150. (4593.) szám

1938 julhio 3, vasárnap. Farkas István: FÉNYKÉPEK Az emberi jóságról Milyen furcsa, hogy a magamfajta ember, akit sokan nem szeretnek, sokan félreértenek, mégis mindig az emberi jóságot hirdetem és keresem. Föltétlenül hiszek abban, hogy minden emberben sokkal több a jó, mint a rossz, és ezt a hitemet Isten mindig újabban és mindig jobban meg­erősíti. Én Istenem, bizony, megint nem valami nagy dolog történt. Chamberlain és Mussolini nem talál­koztak személyesen, miniszterjárás sem volt a kör­nyéken, mindössze az történt, hogy egy fekete- hajú, tizenöteszíendős kislány megbetegedett. Egyik nap még ott ült az iskolában, megszokott helyén, s arra várt, hogy négy esztendő után a megszokott derűvel és meghatottsággal búcsúzzék az iskolától, másnap azonban már lázban feküdt és negyednapra elvitték a kórházba. Nekem a ba­rátnői "újságolták, amikor Marika lányommal sé­táltunk (persze csak kocsiban) és ezek a tisztaszivü leánykák úgy jöttek körém, mint tulajdon apjuk köré az újsággal: — Tetszik-e tudni, hogy Ildit a kórházba vitték? Nem, nem tudtam. Megdöbbentett a hir és lá­tom, hogy a kislányok szemében ott rezeg a könny, hirtelen egyik meghalt kis tanítványomra, a csen­des, halkszavu Gyurkó Zsuzsikára gondolok, akit éppen egy esztendeje olyan észrevétlenül, olyan könyörtelenül ragadt el a halál, hogy azóta is fé­lek, ha egy kislány betegségéről hallok. — Tanár urat emlegette lázálmában — újsá­golták másnap a leánykák — meg Edit nénit. Ugy-e, ki tetszik menni hozzá? Boldogult emlékű Kosztolányi Dezső aggódá­sával és halk részvétével szeretem a betegeket s nem csinálok esetet abból, ha valakit az Isten nagyobb türelemre int. De kimentünk, a felesé­gem is kijött a kislányommal s a kórházi ágyon ott feküdt a máskor csupa mosoly, csupa eleven kislány, alig, hogy megismert és az én szótáram szegényes volt ahhoz, hogy szavakkal is meg tud­jam vigasztalni. Fényes szemén, halvány tekinte­tén mintha azt láttam volna: — Köszönöm, hogy eljöttél. Szidtál, néha rám is ütöttél, de mindig szerettél, s ki fogja most a füzeteket szétosztani az év végén, ha én nem va­gyok közietek? De csak a tekintete beszélt, s amikor megsimo­gattam halvány kezét, akkor is inkább csak a sze­mével mosolygott. Mindig ilyen volt, inkább a sze­mével és a szivével, mint a szájával beszélt. öreg édesanyja, hetvenhatéves édesapja ott ül­dögéltek a másik ágyon és a szemükből folydogált, csordogált a könny. — Ha ez a lány odalesz — sirta az édesanyja — minek nekem az élet? Én csak ültem köztük, két-három rokon mellett, felnéztem az összehordott rózsákat, magam előtt láttam három gyermekemet, akik egészségesek, az egyik a cipőket szaggatja kéthetenként, a má­sik még a könyvtári könyvét is elveszti, a harma­dik már félig szétszedte a babakocsiját, és úgy gondoltam magamban: — Mégis megáldottál engem, Istenem! Magamban — nem szégyelem bevallani — édes Imával fordultam az Istenhez, és hallhatatlan han­gon, de apai szívvel kértem őt, hogy maradjon meg az egyetlen leány, ne menjen Gyurkó Zsuzsi vagy Kanyar Gabika után, hiszen olyan szükség van még rá a két öreg mellett, mint a búzának a májusi harmatra. Este aztán, kisvárosi szokás szerint, szellőzte­tés ideje alatt, a szomszédasszonyokkal beszélget­tünk. — Gyűjtést kellene rendezni, — mondja az egyik, — ha Pestre kellene vinni, ugyan miből vi­hetnék? Sok a jó ember, mindenki szívesen adna egypár koronát. Pál Pisti is ott orvos, az segítene rajta! Szomszédi beszélgetés volt, de mintha csodála­tos fényesség támadt volna az ébredő csillagokkal, olyan tiszta, olyan hizodaimas volt minden. Én szeretem az embereket. Kicsiket is, nagyo­kat is, és egész életemet mások szolgálatára sze­retem áldozni. Hirtelen elgondoltam, hol találhat­nék még a közelben telefont, megkérdeznénk a kórházat, hogy van a leányka, lehet-e rajta még segíteni. Szaladok a gyógyszertárba, régi iskoiatársam- hoz, Kucsera Lászlóhoz, fölcsöngetem és megmon­dom sebtiben, hogy mit akarok. Á jó ember azon­mód megteszi kívánságomat, és ahogy nem tudom elhallgatni a jó szivek dicséretét, hucsuzás közben szinte szégyenkedve még azt mondja: — Ha gyűjteni fogtok, valahogy ki ne hagyja­tok belőle! Édesanyák! Ti tudjátok elképzelni a lágyabb- szivü édesapákkal, hogy hogyan mentem hazafelé. Az országát közepén mintha mennyei utón lépdel­tem vona, s a könnyeim megeredtek lassú perme­tezéssel, mintha át akarták volna itatni kisded vi­lágunkat csupa mosolygó, szelíd jósággal. Másnap is kimentem. A kedves nővér fogadott. — Hogy van Ildiké? — kérdezem. — Alszik — mondja a kedves nővér, — aki egész életét mások szenvedésében, mások vigasz­talásában éli, — talán ne tessék felkölteni. Csök­kent a láza is, a főorvos ur azt mondta, hogy túl van már minden veszélyen! Egyszerre minden beteget derűsebbnek láttam. Az otthonmaradt jó szivek sürü rajokban, az éter láthatatlan hullámain egyszerre jöttek tiszta örö­müket jelenteni. A kis kórházi kápolnában alig hallhatóan, alig zengőn megszólalt a pici kis ha­rang és a nyári délutánban angyalok suhantak csodálatosan finom szárnyalással. Pedig, mondom, semmi különös sem történt. Egy Öreg, városvégi cipész leánya, Ildiké először aludt nyugodt pihegéssel a fehér kórházi ágyon. * Egy hét múlva mégis eltemettük. Törékeny teste nem tudott megbirkózni a kórral, s Isten magához szólította. Sírja csupa virág s a nyár aranyos sugarai hervadó szirmokkal játszadoz­nak rajta, Ki» barátnői vidáman élik tovább életüket, csak az első csillag kigyulásakor röp­pen el csacsogó ajkukról egy btáortalan, reme­gő sóhaj: — Ildiké üzen... Két öreg ember jár a friss sirhoz. A termé­szet törvényei szerint nekik kellett volna előbb elmenniök. A természet felett azonban őrt álT az Isten. Mi csak gyarló emberek vagyunk... Óriási választóik! Legolcsóbb áraki Pausz T., KoSiee e • * Üveg — porcellán — vfllanycsillárok! Modern képkeretezés, üvegezés Telefon 2423 Alapítva 1833 Komárom nyolcvan, Ipolyság húsz szegény kismagyar nyaraltatásáról gondoskodik Benépesült a Gyermekvédő Egyesület selmecvidéki üdülőtábora KOMÁROM. — A CsehszdováíkM Magyar Gyermekvédő és Szünidei Gondozó Egyesület komáromi fiókja pompás munkát végez. Komá­rom volt egyike az elsőiknek a szlovákiai váro­sok közüli, amelynek magyarsága — különösen lelkes, áldozatkész magyar nőd megértették a Gyermekvédő Egyesület fontosságát, magukévá tették az eszmét s már tavaly nagyszámú magyar gyermek nya- raltatásét intézték kitűnő eredménnyel. Az Egyesület komáromi fiókja tavaly óta még nagyobb arányú munkát kezdeményezett és si­került taggyüjtési akciójával, összejöveteleivel, a Fruska cimü színdarab előadásainak jövedel­mével tette lehetővé, hogy a gyermeknyaralta- tás ügye megfelelő anyagi fedezetet nyerjen. Az akció élén Bartos Frigyesné élnöknő és Sohwartzer Kárólyné ügyvezető dnöknő áll lelkes segítő társaival. Mivél a csallóközi gyermekéknek elsősorban erdei, magaslati levegőre van szükségük, a Gyermekvédő Egyesület vezetősége e héten tizenhat csenevész komáromi fiút küldött nyaralni a komáromi cserkészek szkienói cserkésztábora mellett felépített nyaralóház­ba* A fiuk három hétig maradnak a nyaraló­házban, azután ugyancsak tizenhat kislány következik* A gyermekek a cserkészekkel együtt indultak útnak. A szünidei gyermektelepre két tanárje­lölt ügyel föl, A gyermekek kiválasztását a ko­máromi iskolák vezetőivel együtt intézte az Egyesület elnöksége. Dr. Singer' Dezső, a ko­máromi kórház igazgató-főorvosa minden gyer­meket elutazása előtt megivizsgállt s megmért. A gyermekek nagy örömmel indultak útnak. A vasútállomásnál a szülők sokkal megíhatottab- ban viselkedtek, mint a gyermekek. A szkienói pihent őábor nagyszerű faháza Biró Lucián ben­céstanár kezdeményezéséből épült s ugyancsak Biró Lucián ajánlotta fel a cserkészek minden­nemű segítségét: az élelmezést a cserkészek in­tézik. A Gyermekvédő Egyesület a nyaralni in­duló szegény komáromi gyermekeket takaróval, csajkával, cipő és ruhatisztító eszközökkel, me­legítő ruhával, tornacipővel, lepedőkkel látta el. Az előkészítés és a felszerelés munkájában iBartos Frigyesnének és Schwartzer Károlyné- nák ifj. Nagy Jánosaié, dr. Kállay Endréné és Szomibathy Viktorné segédkezett. A komáromi járás nagyobbösszegü támoga­tással járult hozzá a gyermekek nyanaltiatá- sához. A szkienói üdülőtábor mellett azonban csal­lóközi falvaikba s tanyákra is megy nagyobb- számu szegény gyermek, hogy a falusi gardák és tanyai birtokosok meghívására falusi levegőn erősödjék. Az Egyesület kérő szavára igen sokan jelent­keztek a csallóközi magyar társadalom tag­jai közül, hogy gyermekeket hívjanak maguk­hoz üdülésre. Nagykeszi, Ekel, Bkecs és a környező falvak között oszlanak majd meg a nyaraló gyermekek, egyelőre mintegy ötvenen. A komáromi, vé- konypénzü gyermekek nyaraltatása igen szép előjelek között indul. Az ipotysági fiók eredményes munkája IPOLYSÁG. — A Magyar Gyermekvédő és Szünidei Gondozó Egyesület Ipolysági fiókja a közelmúltban tartotta közgyűlését Wilczek Vilmósné elnöklete alatt. A közgyűlésen — ■amelyen az ipolyvölgyi magyar hölgyközönség sziine-java jelent meg — elhatározták, hogy a többi fiókegyesület példájára az ipolysági szer­vezet is nyaraltatási akciót indít. A szükséges fedezetről olyképpen gondoskodik, hogy fel­kérte a tehetősebb tagokat arra, hogy vállalják magukra egy-egy gyermek nyaraltatását, vagy pedig egy-két gyermek nyaraltatási költségét fedezzék. A többi költségek fedezésére pedig ■az egyesület Péter-Pal napján nagyszabású ju- niál'ist rendezett. A közgyűlés Tóth Antelné indítványára fel­kérte az ipolysági háziasszonyokat, hogy a ju- niális büfféje számára természetbeni adományo­kat juttassanak. A felhívásnak nem várt ered­ménye volt. Az ipolysági lelkes magyar urilá- lányofc és asszonyok — névszerint: Laimy Lot- ty, Jaiblámczy Ili, Dióssy Manci, Oram Irén, Vavra Szivi, Breiner Irén, Salkovszky Katóka, Hornyaik Ági, Gkolicsónyi Pannika és özv. Sdhmatz Józsefné — fáradhatatlan buzgalommal végigjárták a város közönségét és nagymennyi­ségű élelmiszert gyűjtöttek össze. Ezenkívül so­kan tekintélyes összeget kitevő készpénz-meg­váltást ajánlottak fel Ilyen kedvező előzmények után tartotta meg az egyesület a nagyszabású juniálist, amelyen a rendezői gárdát a magyar főiskolások alkot­ták. Gyönyörű napsütésben hatalmas tömeg szo­rongott már a kora délutáni óráikban a Wágner- kerthelyi’Ségben. A látvány szépségét emelték a kisturi, a középturi, a felsőturi, a gyerlki, a tesmagi és pereszlényi katolikus leánykörök magyarruhéikban megjelent tagjai. Száznál több, szebbnél-szebb magyarruhába öltözött leány vonult fel Somogyi Katinka leányegyesületi el- nö’knő vezetésével. A leányok egyrésze gyönyö­rű néjpmüvészeti munkákat és mézeskalács-szi­A komáromi tűzoltóegyesület csatlakozott a megalakuló magyar tüzoltószövetséghez KOMÁROM. —■ A komáromi önkéntes Tűzoltó Egyesület junius 30-án tartotta évi rendes közgyűlését a városmajorban Dosz- tál Jakab elnöklete mellett. Az évi jelentést Schleisz Géza tüzoltófőparancsnok terjesz­tette elő s részletesen ismertette a testület működését. Hittrich József, a testületnek 40 esztendőn át működött alelnöke lemondott tisztségéről. Hittrich Józsefnek érdemeiért jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak, helyébe Lóránt Mihály fakereskedőt választották meg. Az uj választmány megválasztása után egyhangúlag kimondták, hogy a komáromi tűzoltók belépnek a most megalakuló Orszá­gos Magyar Tüzoltószövetségbe. A költ­ségvetést és a tavalyi zárószámadást elfo­gadták s elhatározták, hogy nagyobbössze- gü segélyért folyamodnak a járási választ­mányhoz* veket árusított. A népművészeti mimikáikat So­mogyi Katinka szakavatott vezetése alatt ipoly­sági fiuk és leányok készítették teljesen ingyen. A juniálisom Ipolyság és vidékéinek magyarsága szinte kivétel nélkül megjelent és a kora reggeli órákig jó hangulatban volt együtt az iparos és a munkás a magyar intelligencia vezetőivel. Kü­lönösén nagy forgalomnak örvendett a büffé, ahol özv. Schmatz Józsefné felügyelete mellett özv. Sti'aszny Gyuláné, Jakab Pálné, Marczy Gyulámé, dr. Holló Józsefné, Schön Alajosné és Jády Károlyné látta el a háziasszonyi teen­dőket. A juniális rendezésének nehéz munkáját dr. Salkovszky Jenöné, egyesületi ügyvezető elnök­nő látta el nagy buzgalommal és hozzáértéssel. Az ünnepély jövedelme az önkéntes fel­ajánlásokkal együtt lehetővé teszi, hogy 18— 20 szegény magyar gyermek élvezze három­négy hétig a nyaraltató* örömeit. Az egyesület választmánya úgy határozott, hogy fáz fiút az ipolysági gimnáziumi cserkész- csapat táborába küld ki, ahol Hornyák Odilló cserkészpairancsmok, gimnáziumi tanár felügyele­te alatt fognak nyaralni, — míg a leányök nya- taltatósi módjának megbeszélésére e napokban ülést tart. Az egyesület vezetősége ezúton 1® hálás kö­szönetét fejezi ki mindazoknak, akik akár ter­mészetbeni adománnyal, akár pénzbeli segítség­gel vagy a juniálison kifejtett munkával előse­gítették a nemes célú akció sikerét. Évzáró a prágai MAK-ban PRÁGA, — Vége az egyetemi munkának, a prágai MÁK is megtartotta évzáró taggyűlését, amelyen Hajpál Gyula elnökölt. Az elnöki megnyitó után Sztankay Szilárd kulturreferns ismertette aiz egyesület fculturmunkáját és han­goztatta, hogy a rövid munkaévadban csak ön- képzőelőadások rendezésére szorítkozhatott a vezetőség. Az első előadást dr. Pfeiffer Miklós kanonok tartotta május 19-én a magyar törté­nelmi irodalomról. Sztankay beszámolója után különböző egyesületi kérdések kerültek szóba, Rohringer Béla ismertette a CsMASz-szal foly­tatott megbeszéléseket, a prágai MÁK egyesü­leti kérdéseiről pedig Halász László főtitkár számolt be. Az ülés végén Hajpál' Gyula elnök nagyobbszalbásu beszédet mondott. Beszéd'e vé­gén (kijelentette, hogy az ifjúság nem kritizálni, hanem dolgozni akar, kitartóan és önzetlenül. • A prágai magyar ifjúság bensőséges ünnep­lésben részesítette Ónody Zoltánt, a MÁK volt elnökét az egyesület ezévi előadásciklusának utolsó estjén, amelynek egyedüli előadója óno­dy volt. A prága MÁK nevében Halász, a kas­sai diákok nevében Rohringer Béla, a kárpát­aljaiak nevében pedig Berger István köszöntöt­te a volt elnököt; Ónody meghatottam válaszolt az üdvözlésekre, majd ,,Pesti interjú" címen megtartotta előadását. Az utolsó hetek munkájának egyik 'kimagasló eseménye volt még a szlovákiai és kárpátaljai középiskolások látogatása. Ebből az alkalomból a MÁK műsoros estet rendezett, amelyen Haj­pál elnök és Sztankay kulturrefenens üdvözölték a vendégeket, majd Nagy Pál és Csontó Meny­hért tartottak előadást, Halász László pedig ..Évek múltán" című novelláját olvasta Fel. Nagy sikere volt Molnár Istivám énekszámainak. A zongoránál Kriszt Vilmos ült. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom