Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)
1938-07-20 / 163. (4606.) szám
évf. szám ■ Szerda ■ Előfizetési $rs évente 300, félévre 150, negyedévre 76. havonta 26 KS„ külföldre: évente 450, félévre 2?6, negyedévre 114. havonta 38 Ki. • A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Igy«s szám ára 1.30 Ki, vasárnap 3.— Ki. A szlovákiai és kárpátaljai magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága 11., Panská ulice 12, 111. emelet. • • TELEFON: 303-1 1. # • SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP. PRAHA. Terror vagy önvédelem? (_kl-) SZLOVÁKIA. - Egyik közeli számunk vezércikkében kifejtettük, hogy , a tárgyalás alatt álló nemzetiségi statútum ügyében „nem lehetünk optimisták, nem a kormány szándékai, hanem a cseh közvélemény miatt”. Bármennyire látják a köztársaság felelős tényezői, hogy a nemzetiségekkel való őszinte, becsületes kiegyezés ma egyenesen az államnak létérdeke, mi haszna az ezirányu jószándéknak, ha a kormányhatalomnak —* „Zauberlehrling” módjára -r? nincs olyan varázsszava, mely a húsz év óta idézett elemi erőket vissza, vagy az erre föl- fokozott nemzeti öntudatot alkotó munkára tudná szorítani. Ha elbukik.a mindkét oldalról komolyan mérlegelt, őszinte szándék, annak nem annyira a tárgyaló félek kölcsönös jóakaratának a hiánya lesz az oka, mint inkább az a viharos feszültséggel telitett légkör, melyben az egyik fél nem meri megnyitni rádióvevőjét az egész európai, vagy legalább is a dunamedencei nemzetek megbé^ leülésének levegőben cikázó éterhullámai előtt. Ennek a feszült atmoszférának Igen Jellemző kjlobbanása a Ludpvá Politika' julius 5-i számában" közölt dörgedelem a magyar nemzetiség azon szándéka ellen, hogy Nyit- rán magyar elemi iskolát szeretne biztosíttatni az ott élő magyar anyanyelvű tankötelesek részére. Ősi magyar közmondás, hogy az égzengésből semmit sem lehet érteni. — Az ilyen villózásnak sincs sok érteimé, nem jó az másra, mint szemkápráztatásul vagy fenyegetésül. Szemkápráztatásul a kormány felé, hogy a szlovákság „provokálva érzi magát” a szándék által és fenyegetésül a magyarság felé, hogy elijedjen a szándék megvalósításától. Mert maga az, amit az akr tió hitelrontására a cikk fölhoz, vagy szándékos ferdítés vagy éretlen nyelvgyakorlat. Miről is van szó? A Nyitra-várogi magyarság, mely az 1930-i népszámlálás szerint 961 főnyi — (1921-ben még 2044 lelket ismert el a szintén hivatalos népszámlálás) — szeretné az idevonatkozó — (189—1919. számú) — törvény alapján — (mely, igaz, Szlovákiára ma sincs végrehajtva) — a magyar tannyelvű elemi oktatást a tanköteles? számára a városban magában biztosítani. Hogy érvényes-e a statisztika adata, ne kereksük. A nyitrai lendületes magyar kultur- élet, a titkos választás utján elért szavazateredmény egészen ?nás válóságra enged következtetést. De — mondom — vegyük hitelesnek ezt a számot. Az országos átlag szerint a tankötelesek száma az öszlakosság 10 százaléka körül mozog. Eszerint Nyitrán körülbelül 90—100 magyar anyanyelvű tankötelesre lehet számítani. Az elérni iskola fölállítását pedig a föntidézett, a forradalmi nemzetgyűlés által alkotott törvény értelmében is már 40 tanköteles lehetővé teszi! Miért kell tehát ezt a természetes, jogos, törvénnyel indokolt szándékot «—■ mely igazán csak önvédelemnek fogható föl — hangulatkeltéssel megellenezni, terrornak minősíteni? Miért? Az igazi indokokat ismerjük, A forradalom lázáhan, húsz év előtt legendák nőttek s egyes városokat, vidékeket egyszerűen szín- szlovákokká neveztek ki, ahol a magyarságnak semmi keresnivalója nincs. Ez volt például a Kanyapta-völgy esete is, ahol egy túlfűtött agyú tanfelügyelő a — vasútvonalat nevezte ki nyelvhatárnak s Csecsnek* Az entente cordialenapim Az angol királyi pár Párisban * ■ üt éra előtt tíz perccel érkezett a feilobogézott francia fővárosba az angol uralkodépár ■ Rendkívül ünnepélyes fogadtatás a Boulogne sur la Mer-i kikötőben ■ Hagy politikai jelentősége van az utazásnak LONDON. — Az angol királyi pár ma reggel kilenc órakor elhagyta a Buckingham- palotát és 9 óra 10 perckor a Viktória-pá- lyaudvarról elindult első külföldi látogatására, Párisba. Már a kora reggeli órákban hatalmas tömeg verődött össze a Buckingham-palotából a Viktória-pályaudvarra vezető útvonalon. A tömeg az uralkodópárt lelkesen megéljenezte. A föllobogózott Viktória-pályaudva- ron a kormány tagjai és a politikai és közélet számos előkelősége jelent meg az uralkodópár búcsúztatására. A király kék admirális-uniformist viselt, a királyné pedig feketében volt, mert — mint ismeretes — röviddel ezelőtt veszítette el édesanyját. A királyné fekete ruháját három szál fehér virág díszítette. Mielőtt az uralkodópár lord Halifaxszal fölszállt volna a különvonatba, elbeszélgetett Sir Sámuel Hoar-ral, a francia nagykövetség tagjaival és más, búcsúztatására megjelent személyiségekkel. A párisi királylátogatás 1904 óta az első hivatalos látogatás, amelyet angol uralkodó Franciaország földjén tesz. Bonnet üdvözölte elsőnek a királyi vendégeket PARIS. — Bonnet külügyminiszter 8 óra 20 perckor Boulogne sur Merbe utazott, ahol a francia kormány nevében fogadni fogja az angol királyi párt. Ugyanezzel a vonattal utazott az uralkodópár elé Sir Eric Phipps párisi angol nagykövet is. Bonnet, mielőtt elutazott volna, a perronon hosszasan elbeszélgetett az angol nagykövettel. A beszélgetés végén a francia külügyminiszter kijelentette, hogy rendkívüli örömére szolgál, hogy elsőnek üdvözölheti Franciaország földjén egy nagy demokrácia uralkodó családját. Páris várja a királyi párt Francia politikai körökben változatlanul nagy várakozással tekintenek a királylátogatás elé. Remélik, hogy VI. György király párisi tartózkodása alatt sikerül még szilárdabb alapokra helyezni a francia—angol barátságot. A kormánykörökben hangoztatják, hogy a párisi királylátogatás a francia—angol barátság nagy békemanifesztációja. Húsz esztendővel a békekötés után ismét nyomatékos formában jut kifejezésre ennek a két nagyhatalomnak együttműködése a béke fönntartása érdekében. Nagy jelentőséget tulajdonitanak annak a körülménynek, hogy Nagybritannia uralkodója — ellentétben az Makrancnak ma sincs magyar iskolája, azért, mert a — vasúti vonaltól északra fekszik! —- Ez az eset Nyitrán is. Ma úgyszólván presztízskérdés csak, hogy az 1919-ben abszolút szlováknak kinevezett városban „nem szabad” magyar iskolát fölállítani. Hiába öntudatosodott a magyarság s engedett föl az első idők nyomásából származó ernyedése. Hiába igazolják más élettények a magyarság ottlétét, sőt ottmaradását, a magyarság vitalitásából folyó fejlődését is, hiába, a túlzó sovinizmusnak fáj lemondani a legendákról. S ez a sovinizmus elhallgattat mindent. El az igazságot és józanságot. Ezekre nem lehet hivatkozni cáfolatul, jó tehát az elcsépelt frázis, vagy a szofizma is. Elcsépelt frázis, hogy a régi magyar rezsim „a humanizmus ürügye alatt szlovák lelkekre vadászott s a gyermekeket az Alföldre szállította, hogy mint magyarok térjenek vissza.” —' óh, egészen más volt' ennek a ,,cseregyerek"-akciónak az oka és célja. Oka volt a „felvidéken” veszedelmes méreteket öltő tüdővész s célja a gyermekek elkülönitése a ragályos családtól, hogy egészségesen jöhessen vissza — szlováknak, átvenni az örökségét. (Volt alkalmam egy ilyen megmentett emberrel találkozni, beszélni a Vág völgyében való kóborlásaim alatt. Egy község bírája volt, — ha jól emlékszem a Hlinka-párt embere, — feltűnt, hogy tiszta, szegedi dialektusban beszélt. Természetes, hogy érdeklődtem a dolog iránt, hogy tudott ily tökéletesen megtanulni egy nyelvet a «— katonáskodása alatt s hogy nem felejtette el tizenöt év alatt? — Dehogy, — felelte. — Nyolcán voltunk gyermekek. Ránktámadt a „szárazbetegség.” Engem mint legbetegebbet levittek kicsikoromban az Alföldre. Mire hazakerültem, én maradtam egyedül a nyolcból. <— Meg-hatottan tette hozzá: — Hát lehet ezt elfelejteni? De Szofizma is! Tegyük föl, hogy a nyitrai magyarság csakugyan „ingyen fát, könyvet, ruhát, cipőt” osztott szét a szegénység közt, karitatív céllal. Lehet az is, hogy ebben a jótékonyságban nem kérdezik a rászorulók nemzetiségét. Szabad ezen megütközniük azoknak, akikkel jót tesznek, vagy akiknek kötelességét a szegény magyarság jószivvel. szánalomból magára vállalja? Szabad a célt keresni, hogy miért is történik ez? Ha mindjárt az iskolába való járás lehetővététele érdekében is? Nem hisszük ugyanis, hogy a szlovák gyermekek magyar iskolába csábítása végett szervezték meg a nyitrai magyarok a karitatív munkát, hisz még nincs is meg Nyitrán a magyar iskola. De ha igy volna, nem lenne ez a karitatív akció csak ellensúlyozása annak a gyakorlatnak, melyet a Slovenská Liga alkalmaz szinmagyar vidékek szinmagyar falvaiban? Quod uni iu- stum, alteri-non est-aequum? — A Slovenská Ligának megvan az a helyzeti előnye, hogy hamarább felépítheti az iskoláját, mielőtt még belévaló gyerek volna. A magyarságnak nem szabad a magyar gyermekeket kimenteni előbb az elnemzetietlenités örvényéből, öntudatra ébreszteni, összeírni őket, hogy a jog mellett kézzelfogható jogcím is legyen az iskola megkérelmezésére? Hol van itt terror? Milyen paragrafussal lehet a lélekmentést lélekhalászásnak minősíteni? Lám, ez a 'könnyen átvilágitható szofizma a legszánalmasabb! Terrort emlegetni ott, ahol maguk az emlegetek akarnának terrorizálni s hatósági beavatkozást sürgetni akkor, mikor a hatóságnak egy feladata lehet: tisztelni a törvényt' s teljesíteni azt a követelést, melynek törvényes alapja van! .
