Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)
1938-07-17 / 161. (4604.) szám
1938 julius 17, vasárnap. 17 E ’ r fI rI ■■ I gy íróról es a könyvéről, asnelvel a fertő-vidéki Sairódon bibliaként olvasaak Irta: Zombory György BUDAPEST, — A Petőfi Sándor-uccai posta 16-os számú ablaka mögött a körülmények következtében csak faldiszüd szolgáló két diplomájával zsebében pecsételi a sürgős-levelek bélyegét dr. Élő Dezsőt Sarród monográfiája Írója. Neve — szinte teljesen ismeretlen Szlovákia olvasóközönsége előtt. Könyvét — talán még: senki sem olvasta közülünk. Nem — mert a sajtó nem sietett világgá kürtölni könyvének megjelenését, nem sietett felhívni rá figyelmünket, mégcsak egy „Nagy-per" sem szolgáltatott számára reklámot: Írása komoly irás és a magyar falut nem áldozta fel a szociális egzotikumokat hajhászó és pikantériaként feltálaló kiadók üzletlehetőségének. Amíg mások Írásai a bulvár-sajtó jóvoltából szenzációkként jutottak el minden magyarul olvasóhoz, addig Élő írása a íleglesujtóbfo kritika: az elhallgatás áldozata lett. * De elveszhet-e az igazi érték? Olvasatlanul maradhat-e az ige? Nem. Sarród monográfiája csak egy kiadásban jelent meg. Ezzel alulmaradt az agyonreklámozott könyvek mögött — de ezerszeresen nagyobb sikert ért mégis el! Az Ur 1937. évének áprilisában — amikor még falun nincs igen kereset, bevétel — egy 170 házas magyar faluban: Sarródon 152 példányban kelt el. * Elképzelhető ennél nagyobb közönségsiker? * A könyvet azonban nemcsak megvették. Olvassák is azt. Télidején a családtagok jelenlétében olvas fel belőle az apa. Lassan szinte már kívüliről ismerik minden sorát j . . vitatkoznak félette. * s » öntudatosak lettek: tisztán látják már bűnüket, erényeiket — kötelességeiket, jogaikat Hivatalos ügyekben, a községházán e könyvre — mint a jogászok a törvénykönyvre — hivatkoznak. És joggal tehetik ezt: Sarrőd monográfiájának adatait, megállapításait megtámadni a benne és áltála támadottak sem tudták, mert az igazságot tagadni nem lehet » *' r Sarlód uj bibiájává illett e* 8 könyv. Azóta bekötve ott fekszik minden paraszt-ház asztalán. Egy komoly szociográfiai, falukutató munkáról van szó. Valahogy furcsa,. hogy azt a . ^műveletlen nép fiai" olvassák, megértik. Ez Élő könyvének legnagyobb értéke. A falu nyelvén irt a faluról, a falunak. Épp oly élvezettel, épp oly tanulsággal ovashatja minden sorát a városi emlber, mint a paraszt. Mert &ő tollán még a statisztikai adatok rideg számkolosszusai is élni1 kezdőnek. A statisztikai adat számára csak az életfolyamat egy pillanatban való megrögzitésének képe. A kép azonban pillanatról pillanatra változik: a statisztika csak dinamikus átértékeléséiben tudlja adni a valóságot. Csak igy nem merül el az életelevenség a táblázatok és számsorok végtelenjében. És Élő megtalálta a statisztika dinamikus kihasználásának egyetlen lehetőségét: az anyagi állapotrajz mellé a lelkivilág állapotrajzát helyezte. " * Szubjektív irás Élő könyve: egy paraszt koponya szubjektív írása. Szubjektív, mert a maga nyelvén szól a maga véreihez. Szubjektivitását azonban csak a szokásos: áltudományos szociográfiai írásokkal szemben szabad értekeznünk s nem a tárgyilagosság rovására. * A Gellért-szálló előtti villamosmegállónál. találkoztam vele. A Margit-hidig közös volt az utunk. A két kisszakasz alatt miről is beszélgethettünk volna el másról, mint a magyar szociográfiai irodalomról. — Nagyon szomorú — mondotta, — hogy pártoskodó, szájizszerii beállítottsággal, de annál kevesebb tárgyilagossággal készült munkák alkotják ma szociográfiai irodalmunk legnagyobb részét. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy nem igaz az, amiről e könyvekben olvasunk. Nem, hanem épp sokkal több az igazság annál, mint amit megimak. Csak bizonyos szempontokból nézik a falut — a szociográfia alatt most a falvakkal foglalkozó tanulmányokat, sok esetben szinte regényeket értem — és igy a kép, amit elénktárnak, torz, hamis. * — A magyar szociográfiai irodalom nem Fé- jáéknál kezdődik és nem a körúti liberális lapok szerkesztőségeiben születtek meg. A szociográfiai adatgyűjtés a falukutatók köréből indult ki. Komoly és felelőségtudattal rendelkező írók szólották a most országszerte felkapott nevek előtt már a falusi nép sorsáról. Hogy ne is említsek hirtelen másokat, mint dr. Bodor Antal, dr. Gesztelyi Nagy László, dr. Czettler Jenő, dr. Heinecker Ferenc, Schandl Károly és igy tovább. Mindegyikük súlyos bírálatot mondott a falu helyzetéről és mégsem lett egyikük sem egy „Nagy-per" szenvedő hősévé. Pedig talán még súlyosabb szavakat írtak le, mint a mai túlságosan és divatból felkapott, agyondicsért falukutatók — csak sokkal komolyabb formában, sokkal higgadtabban. — Igaz, nem is figyelt fel szavukra a közvélemény és fátumszerü közönyösséggel • vették tudomásul az illetékesek. — őszintén be kell vallanunk, hogy a körúti liberális sajtó még ezeket a csendes jajkiáltásokat is meghallotta. Felfigyelt rá... Nem azért, mintha lelki vagy szellemi kényszer támasztott volna benne elnémithatatlan felelőségérzetet, hanem mert kivezető utat talált a falura való felfigyeltetésben arra, hogy elfordítsa a közvélemény mindnagyobb érdeklődését a tőkéről. — Vesszőparipaként kapta szárnyai alá a föld megoszlásának kérdését, amelyből és kizárólag ebből vezeti le azután a falu minden bajának eredendő okát. És ezzel sikerült a tőke kérdését szép csendesen elsorvasztania a felfigyelők szemei elől. — Ezt a célt szolgálta az ország felfedezésére kiküldött és megbízott írógárda összetoborzása is. SZKLENÓ-SELMECBÁNYA KÖZÖTT, Már ezért a csörgedező, hüs patakért i® érdemes a háromórás autóutat megtenni, ezért a kristálytiszta vízért, a fenyőillatért, a hegyek pormentes ózonéért, amely itt fogad, a komáromi cserkészek pompás táborában. Az tudja értékelni igazán ezeket a csodálatos hegyi kincseket, aki lenn, a Kis-, alföld bágyadt szürkeségében, a forrón tűző nap alatt, porban tfkkadt levegőben tén- fereg s ha kinyitja a vízcsapot, csak az üres cső hörpölését hallja* " Vidáman csacsog a kis patak, hüs levegő csap meg a menedékes erdei utón, szeszélyes pillangók röpködnek a lombok között: mi . lehet jobb, szebb, kellemesebb ebben a rekkenő júliusi hőségben, mint 'hegyek között, óriás fenyőfák árnyékában sátrak alatt tanyázni? A komáromi bencés főgimnázium cserkészcsapatának táborát látogatjuk meg ezúttal, a tábort, amely lassanként nyaraló- teleppé szélesből, mert a cserkészek jóvoltából és ügyességéből kellemes faiházak is emelkednek ma már a tábor mellett s míg a sátrak alatt a cserkészek élik regényes tábori életüket, addig a faházakban fizető vendégeket, nyaraló gimnazistákat látnak vendégül. A tábor szomszédságában, másik erős faházban a Magyar Gyermekvédő és Szünidei Gondozó Egyesületnek tizennyolc kis, vékony, sápadtarcu gyermekét is gondozzák. Ez a tábor évről-évre nagyobbodott, jelentősége növekedett; jó szeme volt annakidején Bíró Lucián főparancsnoknak, amikor ezt a helyet szemelte ki, Szklenó és Selmecbánya között, a cserkészek táborhelyéül. Úgy jönnek ide a cserkészek, mintha hazajönnének. Vagy még ugyabbul... Száztizek otthona Hogy a tábor milyen jól meg van szervezve s mennyire kielégíti a „legkényesebb igényeket" is, az rögtön a tábor bejáratánál kitűnik. A selmeci országútól a cserkésztábor jó ötszáz lépésnyire van, benn az erdő mélyén, de az országút mentén éjjel-nappal, nagyszerű sátorban két autóőr teljesít szolgálatot; az a feladatuk, hogy a tábori autóra s a vendégek autóira vigyázzanak. Az autóőröket mindenki irigyli, az őrök nem cserélnének helyet és sátrat senkivel, különleges „közjogi állásuk" lévén ... Miután az ember igy biztos kezekbe helyezi le kiskocsija sorsát, megindul a mámoritó erdőben a tábor irányába. A kapun ez a bencésjelszó fogadja: „PAX", „BÉKE". S hogy e jelszót milyen komolyan veszik, arról a második szempillantás is rögtön meggyőz: a kapu szomszédságában szép, virágos tábori oltár áll, az oltár mellett, faágon ki-. — ítéletet, véleményt mondani munkájukról ma még nehéz, vagy helyesebben komolytalan volna. Nem a felett van vita, hogy megállapításaik igazak-e vagy sem, hanem inkább a szájíz szerinti feltálalásban van a hiba. Úgy járni a falut, hogy a kutató úgy lássa azt, ahogy éppen a kiadó előirta: bűn. Nem fedi a valóságot a féloldalról: akár az árnyékos, akár a napsütötte oldalról megfigyelt falu sorsának ábrázolása... Az „ami épen a kiadónak tetszik" adatok összehordása a való élet meghamisítását jelenti... Önkéntelenül jutottunk el az úgynevezett „Nagy-per" kérdéséhez. S talán már eddig megkaptam a feleletet rá. — Nem. nem szabad ennyire határozott álláspontot elfoqlalni ebben a kérdésben — folytatja szavait Élő.. — Majd az idő igazolja az Írókat vagy a bíróságot. Tény azonban az, hogy e per mögött a jövő vajúdik... Azt azonban már mindnyájan érezzük, hogy szélesen alapozott szociális és agrárpolitikai munkálkodásra van szükség. A kormánykörök is belátták már ezt és az irányú munka meg is indult. — Ehhez a munkához, ennek támogatásához kell a csendesen kutató falumunkásoknak az adatokat serényen összegyüjteniök. Erre a munkára azonban nem „falukutató vacsorák" résztvevői vannak hivatva, hanem a faluról elkerült tanult ifjúság, fiatal gárda, őkef .kell visszavezetni szülőfalujukba, mert csak ők: a röggel együttérzők vethetik meg a további építéshez szükséges falumunka szilárd alapjait. * Önként adódik az újabb kérdés: Van e már eddig gyakorlati eredménye a szociográfiai irodalom gyors fellendülésének? — Örömmel válaszolok a kérdésre: Igen! Még a hamis szociográfiai irodalomnak is! Minden rosszban van valami jó! — A körúti sajtó emlőihez tapadó falukutatási iránynak köszönhetjük azt. hogy az illetékesek felfigyeltek a falukutatási mozgalomra. Akármilyen módon is történt ez, ma az a helyzet, hogy az igazi, építő falukutatástól eddig mereven és ridegen elzárkózó körök elismerik a tudományos falukutatás nemzetformáló és jövőépitő értékét. — Ma a szociográfiai irodalom anyagiakban még nem tudott semmivel a falu népének hasznára lenni, de hitet, erőt és öntudatot adott nekik. A legnagyobb eredmény ez. Ma már a fa- lutjáró nadrágos embereket nem a bizalmatlanság fogadja, mert a falu népe tudja, hogy ez a mozgalom sorsa megjavításáért indult meg. Éa ebben a munkában maga is részt kíván venni, így lesz lassanként a holt tömeg tehetetlenségét mutató falusi nép elevenerőt képviselő társadalmi réteggé: emelkedik fel sajátmagasorsát- irányitó réteggé, szinte mér középosztállyá! ♦ A Margit-hidnál elváltunk. Azóta sokat gondolok vissza beszélgetésünkre. Paraszt koponyája meg-megjelenik előttem. A 16-os postaablak mögött. Ahogy a Váci-uccai bélyegtőzsde kifutója kérésére vigyázva, csak az alsó szélén pecsételi le az uj István-bélyegeket. Két diplomával zsebében... Száztíz boldog fiatal magyar erdei táborában Látogatás a komáromi cserkészeknél és a Szünidei Gyermeknyaialótelepen sebbfajta harang. Harang és kápolna Isten mérhetetlen templomában! ♦ * * Az öregcserkész szive kissé elszorul, « irigy az öregcserkész, noha ez a tulajdonság nem méltó cserkészhez. De kinek ne jutna eszébe az utólagos irigység, látva a komáromi cserkészek pompás felszerelését, sátoranyagban, emelt ágyban, virágos ker- tecskékben, asztalos és elektromos műhelyben, pincében s hatalmas konyhában, — visszaemlékezvén saját csérkészkorárá, amikor sokkal kezdetlegesebb viszonyok között s egyszerűbb felszereléssel kellett megbirkóznia évekig. Dehát ez az idő a piavei csaták és a háboruutáni évek nyári hónapjaiban volt,.. Az irigység ördöge ezt sugdossa: „Hja, ha akkor a rimaszombatiaknak csak negyedannyi felszerelésük lett volna! ..A cserkész-együttérzés azonban igy szól: „Milyen öröm látni, hogy a komáFaházah, sátrak, kutya, tó, bárány Tizennyolc sátor uccái között ér az ember a hatalmas zászlórudhoz, a tizennyolc sátorban cserkészek laknak. Ám a sátorfá- bor folytatódik s az egyik sátor alatt mindenki vágyálma, a konyha, a másik alatt a pince, a harmadik alatt a szerszámoskamra húzódik meg. Kevés cserkésztábor dicsekszik azonban azzal, hogy saját lova van és lovának tábori istállója... A ló neve Marosa, Komáromban bérelték a cserkészek s a derék Marcsa három napig bandukolt, szekeret huzva a táborig. A lovasőrs gondozza a derék, bevásárló Marcsát. Ám itt a hófehér fajkuvasz, Dongó is, legibarátságo- sabb kuvasza a világnak, holott az volna a szerepe, hogy mérges legyen s betolakodókat üldözzön. A tábornak báránya is volt, de az első éjjel megszökött. Ő lett volna az egyedüli ehető állat a táborban. Van itt vízvezeték s villanyosmü, amelyet malom hajt. Van fürdőmedence, orvosi rendelő, két Írógép, könyvtár s a tábori újságnak — az újság minden másodnap jelenik meg —■ nagy sokszorosító gépe. Az újságot otthon a szülők is megkapják. A tábort Biró Lucián és Romhányi Árpád tanár, cserkészparancsnok vezeti. Mellettük fiatal bencések teljesítenek szolgálatot. Dr. Halzl Oszkár, komáromi tisztiorvos, a tábor orvosa. Herczegh István komáromi főszámvevő és Balogh Kálmán a főszakácsa. (Balogh Kálmán gyomor-vigasztalásul a tábortűznél közkívánatra eljárja a fátyoltáncot is.) A cserkészek sátrakban laknak, a nyaraló diákok a nagyszerű faházban. Selmecbánya város — Selmecé az erdő errefelé — nagyon sziveden segítségére van a cserkészekromiaknak pompás felszerelésük van s jő emberanyaguk a táborozásra .. Száztíz ember él itt együtt, a férfinemből. Julius végén jönnek a cserkészlányok, a diáklányok s az apró, nyaraló leánykák-. Erdei őrségváltás lészen ... * * * A tábori nyelvjárás csak a szabályos, vizsgát tett cserkészeknek engedélyezi a „cserkész'Lpevet, (ámbár az öregcserkésszé visszavedlett, legfiatalabb komáromi város-, atya, dr. iíj, Mohácsy János ezeket is sziuk* ra és apacsokra osztotta tegnap), a többieket pedig diszitőnévvel ruházza fel. A tá- borépitők, azaz öregcserkészek lettek a fegyencek, a nyaralógimnazisták a népfelkelők, a 18 kisfiú pedig a vadócok csapata. A szerepköröket illetőleg nekünk legjobban tetszik a Fegyencek Cárja és a Tábori Lavórok Teljes Tisztaságának Biztosa cím. A jelleggel s a feladattal együtt..* nek, évek óta rendelkezésükre bocsátja az erdőnek ezt a szakaszát. A tornyos faház legszebb s legkívánatosabb része cserkészszempontból maga a torony. Ha a cserkész a torony alá áll s szemét fölfelé mereszti, kolbászokat, sonkákat, oldalszalonnákat lát fityegni a szellős toronyban. A toronyhoz vezető létrát azonban gondosan, ötvenméternyi távolságban őrzik. Nem azért, mintha a cserkész valaha is „arra vetemedne”, de mit lehessen tudni, hátha Dongó, a kutya, szeretne létrasétát tenni a torony kolbászkincsei felé ... Látogatás a szünidei gyermektelepen A cserkésztábor szomszédságában tizennyolc kisfiú nyaral: a Magyar Gyermekvédő és Szünidei Gondozó Egyesület komáromi csoportja által kiválasztott gyermekek. Véznán és sápadtan kerültek ide s az egyheti ittartózkodás máris kipirositotta arcukat, kigömbölyitette a termetüket. A kisfiúk faházában mintaszerű rend van, két tanárjelölt ügyel föl rájuk. A kisfiúk a cserkészektől csak szépet és jót tanulhatnak. A cserkészek konyhájáról kosztolhatnak, néha részt vehetnek a tábortüzén s ők kelnek legkésőbben, félnyolckor... Kedden délután a cserkésztábort meglátogatta Gidró Bonifác főgimnáziumi igazgató, a tizennyolc kisgyermeket pedig a Gyermekvédő Egyesület komáromi elnöke, Bartos Frigyesné. Virágcsokorral s felköszöntővel fogadták, nevető szemük najjy
